Inkább unalmas, mint ijesztő: a Kedvencek temetője mégsem lesz King-klasszikus
A főszereplők kiválóak, Jason Clarke és Amy Seimetz jó párost alkotnak, ám persze kiderül, hogy mégsem minden annyira tökéletes a kapcsolatukban és a múltjukban. A gyerekszínészek is ügyesek voltak, főleg az Ellie-t játszó Jeté Laurence-t kell kiemelni, rá drámaibb szerep vár, mint a kistestvérét játszó színészre. Az anya sötét titka nagyon jól működő elem, viszont az apuka karakterével, hiába ő a főszereplő, valahogy nem tudunk azonosulni, s ez, úgy érzem, nem Jason Clarke hibája, hanem a forgatókönyvé.
Sajnos ez elmondható az egész szkriptről: az expozíció túlgondolt. Például egy jelenetben a kedves szomszédot játszó John Lithgow elővesz egy könyvet és részletesen elmagyaráz mindent a főszereplőnek. Lithgow karaktere szinte kizárólag háttérinformációkkal szolgál a film első felében, pedig benne is több lett volna, már csak a többszörös Emmy- és Golden Globe-díjas színész mivolta miatt is.
Úgy érzem, őt elpocsékolják ebben a filmben.
A történet lassúra sikeredett, és inkább unalmas, mint ijesztő. Rengeteg „jumpscare”-t pakoltak a filmbe, viszont úgy gondolom, ma már az olcsó ijesztgetésnél többet kell nyújtania egy modern horrorfilmnek - ez már nem nyűgözi le a közönséget. Nem elég egy-egy beijesztés, majd feloldás a terror fokozása érdekében. Valahogy ez kevés, és az se segít a dolgon, hogy minden hirtelen paráztatást kilométerekről előre lehet tudni.
Sokkal nagyobb potenciál volt a történetben, a színészekben, a film hangulatában.
A fényképezés hozzájárul az atmoszféra felépítéséhez és mindent megtesz, hogy valami maradandót alkosson a zenével egyetemben, de ha nem történik semmi, azt nem lehet izgalmasan előadni. Olyan, mintha a forgatókönyv egy útmutató lett volna, hogy így kell felépíteni egy Kedvencek temetője-filmet úgy, hogy mindent a néző szájába rágjon. De igenis kell, hogy a közönség maga fedezze fel a történet egyes elemeit.
A film második fele 180 fokos fordulatot vesz, és sokkal élvezhetőbb lesz, de sajnos ez nem kárpótolja az előtte lévő unalmas „felvonást”. A csavar apróbb különbség az eredeti történethez képest, lényegi változtatást nem jelent. Persze a régi Kedvencek temetője egyértelműen gyengébb, mint a mostani feldolgozás: hangulatában, ügyes színészválasztásával a 2019-es verzió mindenképpen jobb feldolgozása a King-féle horrornak. Kár, hogy lehetett volna belőle egy újabb King-klasszikus is.