Így szól a négyes metró zenébe öntve
Talán eddigi legjelentősebb fordulópontjához érkezett az önmagát egyszemélyes zenekarként meghatározó Petruska András karrierje, ugyanis hosszas tervezést követően végre elkészítette első nagylemezét. A Metropolita címet kapott korongnak ráadásul a koncepciója sem mindennapi: a szintén alig egy hete átadott négyes metró útvonalán megy végig megállóról megállóra, mindegyiket külön dalban megénekelve. Bár a középpontban továbbra is Andris és a gitárja áll, a munkálatokban ezúttal többen közreműködtek.
A teljes egészében magyar nyelvű szövegek megírásában a TükeZoo frontembere, Babarci Bulcsú volt segítségére, míg vendégzenészként feltűnik az albumon többek között Takáts Eszter, Szokolay Dongó Balázs, illetve még több más neves népi muzsikus is. A Metropolita dalait az alábbiakban lehet először végighallgatni, ami mellett Andris számos kulisszatitkot is elárul.
A lejátszó csak 30 másodpercet engedélyez minden dalból - ha végig szeretnéd hallgatni a lemezt, kattints az alsó deezer gombra, majd jelentkezz be facebook regisztrációddal.
Az inspirációról: Szeretek úton lenni, szeretek mozgásban lenni. Utazás közben pedig szeretek nézelődni, ábrándozva végigkövetni, ahogyan egyik pontból eljutok a másikba - figyelni, ahogy az utamat keresztező városrészek mind különböző hangulatokat, különböző történeteket mesélnek nekem.
Ez a sok különböző hangulat és történet nagyon emlékeztet arra, ahogyan egy zenei album is összeáll; egy határozott kezdőponttal, egy célkitűzéssel, ami elindul egy irányba, különböző állomásokat érint az érzelmek széles skáláján, majd végül célba ér az utolsó dallal. Ezt a párhuzamot azóta érzem ilyen erősen, amióta ismerem az épülő 4-es metró útvonalát. 10 teljesen eltérő kép, ám igen frekventált helyen lévő megálló, középen a képzeletbeli lemezoldalakat elválasztó Dunával, számomra ordított azért, hogy az egész utat zenébe öntsem.
Ezen a lemezen minden megtalálható, ami számomra Budapest. A dalokban találkozik a valóság és a fikció, a mai modern város a múlt romantikájával, az önéletrajzi ihletésű, vagy kifejezetten az én generációmra jellemző történetek. A zenei ábrázolásban is ugyanez volt a célom. Többnyire a magyar népi dallamvilágot és hangszereket helyeztem bele városias, zsibongó kontextusba.
Azonban, ha Budapestről alkot zenét az ember, könnyen beugrik a mindenhonnan beszűrődő cigányzene, a sanzonok és a vigadók világa, de Cseh Tamás is kötelező része egy nagy fővárosi zenei képeslapnak. Számomra ez az album a lelki hazaérést, önmagam megtalálását jelenti. Fiatalon nagyon nehéz kérdés, hogy mit kezdjek azzal az információval, hogy ennek az országnak vagyok a szülöttje és ez a kultura nevelt fel. Akár szeretem, akár nem, ez a környezet az otthonom. Ezt nem lehet megmásítani. Ez az én történetem, saját magam és a városom kapcsolata, gondoltam, játszom egy jót azzal, hogy megzenésítem.
Videós útikalauz a helyszínek mentén:
Röviden az egyes dalokról: A Keleti pályaudvar egy vidékről a fővárosba költöző ember érkezéséről szól, amit főként az egyetemi éveim alatt megismert vidéki barátaim inspiráltak.
A II. János Pál pápa tér (munkacímén Köztársaság tér) a belső VIII. kerületről szóló "szociológiai tanulmány", sok kényes kérdést felvető környék, amiről petruska-metropolita2.jpgfontos beszélni. A Rákóczi tér egy-két évtizeddel ezelőttig a kurvák tartózkodási helye volt, ez egy kihagyhatatlan ziccer volt számomra! A randijaimat szinte kizárólag a Kálvinra beszéltem meg egy időben, mert a szélrózsa minden irányába, más és más jellegű helyre vihettem a partneremet elegáns kávézótól romkocsmán át a Károlyi kertig. És ami különösen érdekes, hogy ez nem csak a saját történetem, hanem számos embertől hallottam vissza, hogy hasonló céllal álltak ott, "a metrófeljárónak legtetején".
A Fővám tér egy modern piaci sanzon, kis kikacsintással a Corvinus-ra. A Szent Gellért téren Cseh Tamás szobra ihletett meg, hiszen ha valaki, hát ő biztosan része egy Budapestről szóló zenei képeslapnak. De ezen felül a környező épületekben kezdődött '56, és a Gellért-hegyhez pedig számos személyes élmény fűz, például a Kálvinon kezdődő első randik jelentős hányada kötött ki itt.
A Móricz Zsigmond körtér a nyüzsgő tömegről szól. Itt mindenki átvonul, minden társadalmi csoport, korosztály képviselteti magát, az egész így leírva már-már valami világbékét sugárzó idilli képet sugall, ennek ellenére mégiscsak a tömegtől való elzárkózás és elszigetelődés a kulcsszavai ennek a helynek. Az Újbuda-központban az éjjeli tapasztalataimat írtam meg; míg a Fehérvári út szinte sosem alszik, egy-két utcával arrébb síri csend honol, meglehetősen gyanút árasztó környék. A Bikás park a zöldövezetet körülvevő panelrengeteg lakóinak életéről szól, ismerős karakterekkel – egykori magyar slágerek szereplőivel találkozhatunk újra.
Kelenföldön ér minket utol a hajnal, a főhős egy átmulatott éjszaka után felteszi az éjszaka megismert lányt az első vonatra. Számos ehhez hasonló történettel találkozom a korai járatokon, és a tekintetekből egyértelműen látni, hogy van-e, vagy nincs jövője az instant románcnak.
A lemezbemutató koncert április 11-én lesz az Eötvös10-ben.
Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!
