KULT
A Rovatból

Így különítették el a nőket és a férfiakat még a lakásokban is a régi Koreában – Szöul 500 éve a Néprajzi Múzeum új tárlatán

Színpompás ünneplő ruhákat, díszes kiegészítőket és hagyományos szobabelsőt is megcsodáltuk A koreai stílus című kiállításon.
Orosz Emese cikke - szmo.hu
2023. október 18.


Link másolása

Szöul hagyományos viseletét és lakáskultúráját, valamint ennek az örökségnek a továbbvitelét mutatja be a Néprajzi Múzeum legújabb időszaki kiállítása.

Mi már láttuk A koreai stílus - Hagyományos öltözék és lakás Szöulból című tárlatot. Mutatjuk mi vár rád!

A Néprajzi Múzeumban látható vendégkiállítás a Szöul Történeti Múzeum szervezésében érkezett, és a kiállított ruhákon, használati tárgyakon és enteríőrön keresztül számunkra is átélhetővé teszi a dél-koreai főváros történetét, illetve modern mindennapjait.

A hosszú történelemmel rendelkező Szöul 1392-1910-ig volt a Csoszong-dinasztia székhelye. Ezalatt a mintegy ötszáz év alatt Szöul az öltözködési- és lakáskultúrában is az élen járt.

A kiállításon számos hánbokot, vagyis hagyományos koreai viseletegyüttest csodálhattunk meg.

Szöul, a fehér város

A Csoszong-dinasztia idején a hétköznapi ruhák festetlenek, fehérek voltak. A fehérruhás emberek látványa pedig erős benyomást tett az országba látogató idegenekre. Voltak akik “ragyogó ártatlanságként” míg mások a “színtelen szomorúságként” értelmezték. Közös volt azonban, hogy a koreaiak fehér öltözetét egyfajta nemzeti jellegzetességnek tekintették.

A mindennapi viselettel ellentétben az ünnepi és hivatali ruhákat, illetve a gyerekek öltözetét színes anyagokból készítették. A kiállításon megtudtuk azt is, hogy a ruha színe és mintája a viselője rangját is jelezte.

Az alábbi gyönyörű ruhán a 9 sor fácán arról árulkodik, hogy a viselője igen magas rangú volt. A kilenc sor díszítés ugyanis a hercegnő rangja volt.

A kormánytisztviselők formaruháján is megfigyelhettük, hogy az egyes rangok szerint a ruhák színe és mintája eltér.

Nagyon szép példákat láttunk gémmel és fácánnal díszített rangjelzésekre is. A tigris motívum pedig a katonai tisztségviselők rangját jelezte.

A kiállításon egy egész terem foglalkozik a kiegészítőkkel is, főként a fejfedőkkel.

A modern korban az országba látogatók Csoszont a “kalapok földjének” nevezék.

A férfiak hagyományos kalapjai lószőrből készült. Láthattunk otthon viselt-, utcai-, ünnepi-, esőtől- illetve naptól védő kalapokat is.

Ebben a szekcióban láthattuk a kiállítás egyik legszebb, legrégebbi és legértékesebb darabját, egy magas rangú katonai tisztviselő hivatali kalapját, ami a 19. század végéről származik.

Megnéztük azt is, hideg időben milyen sapkákat viseltek a nők. Jó idő esetén azonban a szebbik nem képviselői kalap helyett fejdíszeket és díszes hajtűket hordtak. Illetve a férfiak és nők egyaránt díszes függőkkel egészítették ki az öltözéküket.

A kiállítás külön szekcióban foglalkozik azzal, hogy bemutassa a hánbok újjászületését.

Miután a Csoszong-dinasztia 1876-ban megnyitotta az ország kikötőit, a nyugati divat gyorsan elterjedt Szöulban. A hánbok azonban különleges alkalmakkor ünnepi viseletként használatban maradt, például esküvőkön, vagy a gyerekek első születésnapján. A turisták gyakran bérelt hánbok ruhában látogatják meg Szöul palotáit, és így fotózkodnak.

A hánbok hagyományos elemeivel, például a különleges kialakítással, színekkel, és mintákkal modern ruhadarabok tervezésekor is dolgoznak a dizájnerek. A kiállításon kortárs hánbok ruhákat is láthattunk, amik a Hánbok Hullám Projekt keretében készültek. A projekt célja, hogy a hánbok szépségét és értékét nemzetközi szinten is elfogadtassa, valamint új hullámot indítson el a divat terén.

A kiállítás egyik legizgalmasabb szekciója a hagyományos koreai otthont mutatja be. Itt maketteken nézhettük meg a tradicionális koreai technikával és stílusban készült hánok épületet.

A Csoszon-dinasztia időszakában tervezett hánok épületeket hagyományosan a nők belső, és a férfiak külső lakrészeire osztották fel, és ezeket különbözőképpen is használták.

Az elmélkedés férfi tere és a gondoskodás női tere

A konfuciánus ideológia az építészetben is megjelent: a férfiak és a nők lakrészeit, akárcsak a társadalmi szerepeiket, szigorúan meghatározták és elválasztották egymástól.

Ebben az időszakban korlátozták a nők társadalmi tevékenységét. Legtöbbször a női lakrészben találkoztak, hogy ruhákat varrjanak és hímezzenek a családjuk számára. A férfiak pedig saját lakrészükben fogadták a vendégeket, itt tanultak és végeztek művészeti tevékenységet is.

Ez a felosztás a kiállítótérben is megjelent. A terem jobb oldalán a női lakrész tárgyait állították ki. Itt láttunk különféle kézzel készített erszényeket és csomagolókendőket, amiken keresztül a nők művészi tehetségüket is megmutathatták.

Ezzel szemben bal oldalon egy férfi lakrészt csodálhattunk meg.

A kialakított enteriőrbe cipő nélkül be is léphettünk, és egy férfi hivatalnoki ruhát is felpróbálhattunk.

Néprajzi Múzeum, Incze László fotója

A kiállítást nemcsak a divat és a távol-keleti kultúrák szerelmeseinek ajánljuk, hanem mindenkinek, akit érdekel a koreai kulturális örökség gazdagsága. Egy igazi kulturális időutazás, hol a múlt és a jelen találkozik, és ahol felfedezheted a koreai hagyományos öltözékek és lakáskultúra finom részleteit.

Ne hagyd ki ezt az izgalmas lehetőséget! A kiállítást 2024. február 18-ig nézheted meg, további információk a Néprajzi Múzeum honlapján.

Néprajzi Múzeum, Incze László fotója


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: