„Idehozták a barlangrajzokat, vagy mi?” – Mintha beléptünk volna az ősemberek barlangjába
Életnagyságban nézheted meg az Altamira barlangrajzait a Nemzeti Múzeum új kiállításán. Az első rajzol 35 ezer, míg az utolsók 13 ezer évvel ezelőtt születtek.
Új régészeti kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Múzeumban, ahol a legismertebb festett őskőkori barlang, a spanyolországi Altamira-falfestményeinek világa tárul eléd. Az Altamira barlangrazjai - A művészet kezdetei című időszaki kiállításon ráadásul bepillantást nyerhetsz abba is, milyen volt a felső-paleolitikum korszak a mai Magyarország területének.
Mi már láttuk a híres bölényeket és a barlangi művészek kéznyomait. Mutatjuk milyen lenyűgöző hatása van a barlangrajzokról készült fotóknak eredeti méretben.
"Idehozták a barlangrajzokat, vagy mi?" – tette fel a kérdést az egyik ismerősöm, akinek beszéltem a kiállításról. Az egyszerű válasz pedig az, hogy dehogyis! A kiállítás alapanyagát az Altamira Nemzeti Múzeum és Kutatóközpont által összeállított rangos fotó- és szöveganyag adta. A barlangfalon található festmények fényképei viszont eredeti méretben tárulnak a látogatók elé.
Amikor beléptünk a kiállítás terébe a barlang egyik bölényének eredeti technikával készült másolatával találtuk szembe magunkat.
Mintha mi is beléptünk volna az Altamira-barlangba.
A kiállításon megismertük a barlang megtalálásának érdekes körülményeit, és magát a felfedezőt is. A spanyolországi Altamira-barlang festményeit 1879-ben Marcelino Sanz de Sautuola üzletember és földbirtokos amatőr kutató találta meg. Pontosabban 9 éves kislánya, Maria, akivel együtt fedezték fel a barlangot. A felfedezést Sautuola egy évvel később publikálta.
Az elismerésig tartó rögös útról egy rövid videót is megnézhettünk a kiállításon. Az akkori közvélemény szerint ősi múltunk fabunkóval vadászó és hadakozó primitív létben zajlott. Nem úgy gondoltak az ősemberre, mint művészi képességekkel rendelkező értelmes lényre. Ezzel a felfogással pedig élesen szemben állt Sautuola felfedezése. Két évtizednek kellett eltelnie, mire a kritikus őstörténészek többsége elismerte, hogy nem hamisítványokkal van dolguk.
Az Altamira-barlang első falképei 35 ezer, míg az utolsók 13 ezer évvel ezelőtt születtek a felső-paleolitikum időszakában. Ma már tudjuk, hogy az akkor élt Homo sapiensek, vagyis az Altamira művészei nem különböztek tőlünk sem fizikai megjelenésükben, sem kézügyességükben, értelemben vagy a kommunikációs képességben, ez pedig tökéletesen tükröződik művészi alkotásaikban.
A kiállításon láthattunk két méteres szarvast, és a híres bölényeket is. Ezek ábrázolásához
szándékosan használták az alkotók a szikla domborulatait, hogy az állat testének formáját három dimenzióban mutassák meg.
Sőt a barlangfal sárgásbarna alapszinénak segítségével vörös és fekete festékből még több színárnyalathoz jutottak.
A fényképek között szerepelnek az emberről készült ábrázolások is, amelyek az állatokhoz képest elnagyoltak és suták. Illetve láthattuk a barlangi művészek kéznyomait is.
A kiállítás rámutatott arra is, milyen sérülékenyek a barlangi művészek nyomai. Ezért mindenhol rendre megépítik a másolataikat, hogy ne menjenek tönkre az eredeti rajzok, mégis minél többen megismerhessék a jégkori Homo sapiens alkotásait. Az őskor művészete ma már a világörökség része, és így az Altamira-barlang is.
Az Altamira-barlang csak heti 5 látogatót fogad.
Magyarország területéről nem ismerünk barlangrajzokat a felső-paleolitikum időszakából. A kiállítás azonban bemutatja a Kárpát-medence őskőkori környezetét is. A felső-paleolitikum idején a Homo sapiens merőben új vadászati technikát alakított ki: csontból és agancsból faragott dárda- és nyílhegyeket használt.
A tárlaton megismerhettük az őskőkori vadászok fegyvereit és ősállati maradványokat is láthattunk, például mamut álkapcsot és barlangi medve koponyát.
Olyan leleteket is megcsodálhattunk, amik arról tanúskodnak, hogy az akkor élt emberek más tevékenységekkel is foglalkoztak a puszta önfenntartáson kívüli. Láttunk fuvolát, ékszerként használt átfúrt állatfogakat, csontokat, és holdnaptárként értelmezett rovátkákkal díszített kavicsot is.
Az Altamira barlangrajzai – A művészet kezdetei című kiállítást június 2-ig nézheted meg a Magyar Nemzeti Múzeum Pulszky-termében. Részletek a múzeum honlapján.
Alföldi Róbert: Ez nagyon rossz újságírói bulvárkérdés, ne haragudj, ki kellene kérnem magamnak
Alföldi Róbertet Molnár Ferenchez fűződő ellentmondásos viszonyáról, a színházi szekértáborokról és a nemrég elhunyt Dobray Györgyről kérdeztük, de szóba került Bese atya botránya is.
A Centrál Színház Alföldi Róbert, László Zsolt és a nemrég Kaszás Attila-díjat nyert Balla Eszter főszereplésével állította színpadra Molnár Ferenc klasszikusát, a Játék a kastélybant. Alföldi Róberttel a sajtóbemutató után beszélgettünk.
– Gratulálok, kívülről úgy láttam, hogy lubickoltál a szerepben. Molnár megosztó szerző, vannak akik szerint zseni volt, mások azt mondják, nincs igazán irodalmi értéke a műveinek. Te mit gondolsz róla?
– Ahhoz képest, hogy három Molnár Ferenc darabot is játszom, mindig zavarban vagyok vele, sosem tudom, hogy igazán mit és hogyan szeretne.
Vér professzionális, és nekem sokszor az az érzésem, hogy ez elfed mélyebb dolgokat. Vagy ettől nem tudom megmutatni, ennél a darabnál pedig különösen.
Az biztos, hogy a színházról mindent tud. Az Egy, kettő, háromba akkor írja bele, hogy kér egy pohár vizet Norrison, amikor, ha nem inna egy korty vizet, akkor nem tudna tovább beszélni a színész. Szerintem inkább nagyszerű színházi ember, mint nagyszerű író.
– Azért tudod szeretni?
– Hosszú évek óta barátkozunk, és ez már egy nagyon nagy lépés.
– Ennek ellenére azért csak megkérdezem, hogy a Játék a kastélyban tud valamit mondani a ma emberének, tud reflektálni a mostani életünkre?
– A látszat és valósággal való játék nagyon fontos eleme a darabnak és az életnek is. Az, hogy hogyan menthető a helyzet, ha úgy alakul.
– Érdekes a darab erkölcsisége. Mert nem az a probléma, hogy mi történt…
– Hanem az van, hogy valahogy ki kell kecmeregni a rossz helyzetből. Közben pedig az életben is mindig megpróbálunk valahogy kislisszolni a kellemetlen helyzetekből. De hibázni és botlani sajnos gyakran szoktunk, és ebben a darabban van is miért hazudni.
Többet lehet nyerni egy kis hazugsággal, mint amit vesztenénk a nagyon szigorú igazsággal.
– Te is említetted, hogy három Molnár darabban is játszol. Van Molnárnak olyan ereje vagy stílusjegye, ami minden darabjára jellemző? Amire azt lehet mondani, hogy ettől összetéveszthetetlen?
– Nagyon nehéz feladat. Iszonyúan széles, iszonyúan nagy és iszonyúan megkérdőjelezhetetlen szakmai tudást igényel. De közben nagyon „nonchalance” kell csinálni, nagyon lazán. Nagyon jól meg lehet benne tanulni a ritmust, a váltásokat, az időt. Egy nagyon jó mesterkurzus, ha az ember Molnárt próbál vagy játszik. De közben vigyázni kell, hogy ne csak technikai bravúr legyen.
– Az is eszembe jutott közben, hogy szívesen megnéznék egy Alföldi rendezte Molnár darabot.
– Nem fogsz. (nevet)
– Tudnál belevinni egy kis jó értelemben vett koszosságot.
– Az biztos. De zavarban vagyok tőle. Nem értem, hogy honnan kell elindulni, honnan kell felfejteni ahhoz, hogy ez valóban működjön. De sok kollégám nagyon szereti Molnárt. Az biztos, hogy valahol zseni.
– Két napja a Vígszínházban is láttalak, az évadnyitó sajtótájékoztatón. Az Egy nő anatómiáját rendezed Wéber Katától, aminek köztudottan van filmváltozata Mundruczó Kornél rendezésében. Én mindig félek kicsit, amikor olyan darab kerül színre, aminek van híres filmváltozata, mert sok esetben azt látom, hogy tulajdonképpen a filmet próbálják színpadra állítani, ahelyett, hogy az alapanyagból próbálnának kihozni valami eredetit. Te hogy közelíted meg?
– Ez egy színdarab eredetileg, azt vitték aztán Kornélék filmre. Mi viszont a darabot adjuk elő. A filmet nem is láttam, és most már nem is nézem meg, amíg be nem mutatjuk. Persze előfordulhat, hogy lesznek benne olyan dolgok, amik emlékeztetnek a filmre, de az első nagy jelenetet leszámítva nagyon más az egész, mint a film. A film nagyon a főhősnőt követi, de mi inkább az egész családot.
– Jelent bármi könnyebbséget vagy nehézséget, hogy élő kortárs szerző darabjával dolgozol? Például belenéz, beleszól?
– Nem. Wéber Kata színésznő, pontosan tudja hogy működik a színház. Az a fontos neki, hogy érvényes előadás szülessen, nincs benne semmi írói arisztokratizmus. Nagyon nyitott és együttműködő volt.
– Sokat beszélnek arról, hogy a színházi világot is mennyire megosztja a politika. Két napja a Vígszínház sajtótájékoztatóján az járt a fejemben, hogy ugyanazon a színpadon – ha nem is egy időben, – de ott van mondjuk Hegedűs D. Géza és ifj. Vidnyánszky Attila, akiknek osztálya van a mostani SZFE-n, és ott vagy Te vagy egy Novák Eszter, akik inkább a mérleg másik serpenyőjében helyezhetőek el. És felületesen szemlélve lehet úgy is nézni, hogy azt jelenti, a lövészárok be lett temetve. De mi a valóság? Béke van tényleg, vagy csak félrenézés?
– Eszünkbe se jut. Jaj, és ez nagyon rossz újságírói kis bulvárkérdés, ne haragudj. Igazán ki kellene kérnem magamnak, hogy ez egyáltalán felmerülhet. Miért ezzel foglalkoznánk? Ha megvan a másik felé az emberi és a szakami tisztelet, akkor miért ezzel foglalkoznánk? Egyébként sem hiszem, hogy akár Hegedűs D. Géza, akár ifj. Vidnyánszky Attila nagyon mást gondolna a színház lényegéről, mint amit én.
Nem mi szítjuk egymás között ezt a fájdalmas és megalázó szekértáborozást. Vannak rá külön emberek. Mi mindannyian színházat, jó színházat szeretnénk csinálni.
– Az egyik legnagyobb kedvencem a rendezéseid közül az Őrült nők ketrece. Szerencsére az Átriummal történtek ellenére végül talált magának új játszóhelyet. Az előadás eleve ki-kikacsint a világra, de most szintet lépett. Bese atya botránya után Az Őrült Nők Ketrece Facebook-oldala kiírta, hogy „Esküszünk, nem nálunk volt!”
– (nevet) Ezt nem láttam. De őszintén megmondom, engem megrendített ez a történet. Nem vagyok kárörvendő, nem tudok röhögni sem rajta. Nem tudom azt mondani, hogy megérdemelte. Ha az első reakció után elgondolkozunk, hogy ezek az emberek milyen életet élhettek, szerintem az végtelenül szomorú és nagyon megrendítő. Ennek az atyának, ennek a fiatalembernek milyen élete volt? Én beszorongok ezektől. Én a Szájer-történettől is beszorongtam. És persze némileg ellentmondásos a tevékenységük és a titkos életük. De az egy következő lépés, hogy vizet prédikál és bort iszik, az az emberi történet után van. Ha ez egy normális ország lenne, ezeket a történeteket kellene filmre vinni. Ezekből a történetekből remek és hiteles történelmi filmeket lehetne forgatni. Ha most lenne egy Shakespeare, akkor a Szájer-sztorit biztos megírná, mert ez egy akkora emberi történet. Hogy valaki ennyire kénytelen megtagadni magát, hazudni, bujkálni.
Arról persze lehet beszélni, hogy ezek az emberek kifizetődőbbnek tartják, ha hazudnak és csatornákon másznak le, vagy a párizsi olimpia megnyitója ellen prédikálnak, és közben orgiákra járnak. De a lényeg az mégis csak az, hogy végtelenül szerencsétlen emberek.
– Budaörsön Székely Csaba Az igazság gyertyái című darabját fogod rendezni. Székely Csaba megint egy egészen más világ…
– Ez Csabának egy nagyon sikeres darabja. Tavaly Uniter-díjat nyert Romániában, ami egy nagyon nagy presztízsű díj. Most kritikus díjra van jelölve.
Nagyon büszke vagyok rá, hogy én erre már akkor lecsaptam rá, amikor Csaba átküldte, hogy írtam egy darabot. Amikor még semmi nem volt. Gyönyörű darab. Gyönyörű. Igazi nagy színdarab.
– Ha valamit te akarsz megrendezni, akkor házalni kezdesz a színházaknál?
– Nem. Hála Istennek vagyok olyan viszonyban a Budaörsi Latinovits Színházzal és a Centrállal, hogy ha találok egy darabot, akkor azt elküldhetem nekik.
– Néhány hete hunyt el Dobray György. A pályád kezdete összefonódott az ő nevével, hiszen a Szerelem első vérig című filmben tűntél fel.
– Dehogy tűntem fel! A faluból kivonult Kalocsára, a moziba a családom, és a szüleim így mutatták, hogy „Hopp, ott volt a Robi”. Szentesen forgattak sokat, és a szentesi gimnáziumban kerestek szereplőket. Nagy élmény volt.
– Volt szöveged is.
– Három-négy mondat. De nem tűntem fel. Viszont én jobban szeretem a dokumentumfilmjeit. A K1 és a K2 nagyon durván és nagyon fájdalmasan bemutatott egy olyan világot, amibe addig nem nagyon lehetett belelátni. Nagyon meglepő, hogy Gyuri már 83 éves volt.
Elhunyt a legendás magyar rapper, Johnny Beretta, másnéven Suppah, olvasható a hiphop.hu posztjában. A bejegyzésben nem közölték, hogy mi okozta a zenész halálát.
A posztból kiderül, hogy Suppah 9 éves kora, vagyis 1989 óta rappelt, majd rá öt évre összeállt Croa és Wherdee mellett a Back Row nevű csapat, ami később Hátshow Sorként lett országosan ismert és amibe csatlakozott Gőz is.
Egy Györemix! által szervezett koncertre hozták össze az első zenéiket, amikhez Wherdee csinálta a beateket két nappal a party előtt. Az utolsó Fila Rap Jam-et 1999-ben meg is nyerték ezzel a felállással, ami által elkészült a 'Maradjunk ennyiben' klipje, amit a zenetévéken is gyakran lehetett látni.
A hiphop.hu posztjában megemlítik, hogy a magyar rapper rengeteg lemezen és számban feltűnt. Többek között együtt dolgozott ArtosCsabával, Mc Gőzzel, TheShowCrew-val, Saiiddal, Turan Khannal, Siska Finuccsival, TKYD-val vagy épp Mikee Mykanic-kal.
Hozzáteszik: lassan tíz éve várták a hiphop rajongók, hogy megjelenjen Suppah szólóalbuma, de ez a lemez sajnos már sosem fog megérkezni.
Pénteken nyitott meg a 24. ARC óriásplakát kiállítás. A plakátok legnépszerűbb témája idén a családok sokszínűsége volt volt, de sokakat megihletett a NER-lovagok kiváltságos helyzete és az LMBTQ-ellenes propaganda is.
Mi is kilátogattunk a Bikás parkba. Nézd meg velünk te is a legjobb plakátokat!
A pályázók idén Család? témában formálhattak véleményt alkotásaikon. A fő téma mellett pedig szabadon választott témával is pályázhattak az alkotók.
A szervezők a pályázati téma kiírásában felhívták a figyelmet arra, hogy a család kaotikus, alakváltozó, meghatározhatatlan és megfoghatatlan közeg, ami egyszerre a legnagyobb boldogság és a legnagyobb teher:
“Házasodsz? Válsz? Terhes vagy? Apa leszel? Kutyát veszel? Megint válsz? Megint házasodsz? Feleséged gyereke a te lányod? Anyád harmadik férjénél laksz, mióta anyád újra összejött a másodikkal? A férjed előző barátnőjétől született gyerekét is te neveled? Apád a szomszédotok, és anyád új férjével jár futni?“
A plakátok közé vegyülve rögtön feltűnt, hogy a korábbi évekkel ellentétben idén a legtöbb alkotás a központi témát dolgozza fel. Néhány alkotás felkavarón, mások viccesen világítanak rá, milyen sokféle családban is élhetünk.
Több plakát is rámutat arra, hogy idegeníti el egymástól a családtagokat a folyamatos kütyüzés.
Sok alkotás reflektál a családon belüli erőszak és az alkohol problémájára. Ezek közül szerintem az egyik legerősebb az a vidám gyerekrajz, amin első ránézésre hírtelen fel sem tűnik, hogy a bor is családtag.
Megrázó volt szembenézni azokkal plakátokkal is, amik - a család nélküli - állami gondozott gyerekek hányattatott sorsára hívják fel a figyelmet.
Megnézhettünk ugyanakkor szívmelengető és vicces alkotásokat is, amelyek a családi összetartásra és egymás elfogadására ösztönöznek. A focidrukker család ezzel együtt zseniálisan ábrázolja a "másság" elfogadását is.
A Család témából kiindulvasok sok pályázat hangsúlyozza azt is, hogy a fiatalok mennyi traumával és teherrel indulnak el a nagybetűs életbe. Ezeken a plakátokon is sokan magunkra ismerhetünk.
A plakátokon megjelenik milyen nehézségekbe ütközünk Magyarországon már a felnőtté válás küszöbén. A témák közt szerepel a szülni vagy nem szülni kérdéskör, de az anyaság kihívásai mellett sem mentek el a pályázók.
Ezzel szemben sok kormánykritikus alkotások foglalkozik egyes politikusok, közéleti személyiségek kiváltságos helyzetével.
Persze mutatjuk a díjnyertes alkotásokat is:
1. díj: Rivasz Gergő: Haszonélvezeti jog
2. díj: Varga László: Új arisztokrata családok
3. díj: Safranek Zita: Családi örökség
Borz díj - a legkedélyborzolóbb alkotás: Gézamalac: Magyar Pétermesék
Budapest díj: Venczel Zoltán: Megváltoztak a dolgok
Újbuda díj: Vermes Zita: Kutyás park
A Hammer Agency különdíj: Szunyok sára: Nagyi utazik
Civil szívvel díj: Rodos Katalin, Csöngei Adrienn, Paul Dorothy: A szakma fájdalma - Így vagyunk mi, szülésznők
Az alkotások díjazása még nem ér véget. A közönségdíjazott alkotásra te is szavazhatsz a kiállítás végéig a képek alatti QR kód segítségével, vagy az ARC weboldalán.
Nekünk ezek voltak a kedvenceink:
A 22. ARC plakátkiállítást október 9-ig éjjel-nappal, ingyenesen nézheted meg a Bikás parkban.
A Sztárban Sztár All Stars negyedik adásában nyolc énekes csapott össze. A zsűri természetesen nem változott, Hajós András, Liptai Claudia, Stohl András és Lékai-Kiss Ramóna ítélkezett, és az első két adással ellentétben most pontot is adhattak.
A versenyzők két négyes csoportra osztva léptek színpadra. Emilio Tunyogi Orsi után nagyot váltott, Brian Johnsonként énekelte a Thunderstruck című számot. Egyszerre emlékeztetett a Frank Sinatrát éneklő szörnyecskére a Gremlins 2-ből és A gyűrűk ura orkjaira.
Nagyon küzdött, hogy kipréselje magából a megfelelő hangszínt, ami sikerült, de meglehetősen hamiskásan. A zsűri dicsérte is, meg nem is, 8 pontokat osztottak neki.
Tolvai Reninek Doja Cat és a Demons jutott. Nehéz volt eldönteni, hogy a táncosok mik akarnak lenni, hippi jetik, vagy esetleg morlockok az Időgépből. Volt benne egy kis Muppet Show utánérzés is. Igaz, az eredeti is pont ilyen, 38 ponttal jutalmazta a zsűrit.
Vastag Tomi és Karda Bea.
Ez egy olyan párosítás, ami soha semmilyen kontextusban nem jutott még eszembe. És most is próbálom kiverni a fejemből.
Nem tudom, egy ilyen feladatnál mennyire illendő felróni a hamisságot, de kénytelen vagyok megtenni.
Hajós András látni vélte Tomi szemében a hamvas ártatlanságot. Inkább elhiszem neki, nem szeretném emiatt újra nézni. A zsűri sem látta igazán Karda Beát a produkcióban. Szerintem ez pozitívum, de a zsűri nem így gondolta. Tomi 31pontot kapott, de ebbe már beleszámolták az alapos szőrtelenítést is.
Az első négyes utolsó fellépője Sipos Tomi volt, aki Falcót kapta feladatul. A hangszínt sokszor egész jól hozta, viszont nekem hiányzott valami az energiából. Külsőre valahol félúton volt Lady Dömper és Beetlejuice között. Rami azt az őrültséget hiányolta, ami – szerinte – Falco fejében dúlt. A zsűri az apró kritikák ellenére 40 pontot adott.
Jött az izgi rész, a közönségszavazás. Sipos Tamás a nézőket is meggyőzte, mert Tilla az ő nevét mondta elsőként, másodikként pedig Vastag Tomi jutott tovább. Emiliónak és Tolvai Reninek viszont párbajoznia kellett.
Előbb viszont a második négyes következett. Pál Dénesnek Desht kellett alakítania. Liptay Claudia bevallotta, hogy ő eddig nem ismerte Desht, és én sem.
Sőt, engem most is jobban lekötöttek az anime rókatündérnek öltözött táncoslányok, nem kaptam kedvet, hogy mélységében megismerjem Desh munkásságát.
A zsűrinek annyira nem jött be, Rami például hiányolta az energiát. Stohl András pedig csak 7 pontot adott, összesítésben 33 pontot osztottak ki.
Orsovai Reni Delhusa Giont és a Nika Se Perimenót kapta, amiért már önmagában járt volna neki 5 vigaszpont. De sajnos nem volt jó. A hangszín sem volt meg, hamisan énekelt, kinézetre pedig leginkább olyan volt, mint Balázsy Panna, amikor három hét után előjön az óvóhelyről. 30 pontra volt elég.
Következett Oláh Gergő, aki nagyon szeret játszani, ezért örült, hogy Bessenyei Ferenc jutott neki, és a Ha én gazdag lennék.
Ami a produkciót illeti, úgy tudnom leírni, hogy a Gringotts bank goblinjai a Harry Potterből lementek a kocsmába bulizni kicsit.
Gergő derekasan próbálkozott, de hát számomra semmilyen szinten nem sikerült megidézni Bessenyei hangját, játékát, formátumát.
Ramonát ennek ellenére lenyűgözte. Egyáltalán nem látta Gergőt. (Én sem, én egy goblint láttam). Hajós András szerette, hogy Gergő nem Bessenyeit utánozta, hanem jól énekelte a dalt (nem úgy, mint Bessenyei). Ami furcsa, mert van, akinek ezt felróják, és lepontozzák emiatt, de vannak egyenlőbbek, akiket azért jutalmaznak, hogy nem csinálják, ami a feladat. 39 pontot kapott. Azért nem 40-et, mert Hajós úgy vélte, hogy ezt a dalt egyedül ő tudná jól elénekelni.
Puskás Peti maradt a végére, és bevallom, ebben az adásban nekem ő tetszett a legjobban. Sokat segített, hogy olyan dalt énekelt, amit ismerek (Snow:Informer). Mondjuk a breaktánc inkább csak jelzett volt, de nekem így is belesajdult a látványba a derekam. Az is igaz, hogy ebben a számban nem kellett nagyon énekelni. Peti néha a levegővel is küzdött, de összességében módfelett szórakoztató volt. Ő is 39 pontot kapott.
Ebből az etapból Paál Dénes és Oláh Gergő jutott a top 12-be.
Tolvai Reni Billie Eilish produkciójával az volt a legnagyobb gond, ami már sokszor felmerült Reni előadásai során: túlságosan renis volt, bármennyire is próbálta utánozni Eilish hangszínét. Persze, ha Oláh Gergőnél nem hiányolták Bessenyeit, itt sem illik számon kérni a feladat megoldását. Az kétségtelen, hogy Reni nagyszerű előadó, és mint produkció szuper volt. 37 pontot kapott, ezúttal Hajós adott 10-est.
Emilio olyan feladatot kapott, amivel azt hinnénk, képtelenség kiesni. Tones and IDance Monkey-ét énekelte vicces hangszínen, ami akkor is garantálta neki a röhögést és a szavazatokat, ha nem volt sok köze az eredetihez. Kicsit olyan volt, mint Ketyós törp, a bedrogozott hupikék törpike. 38 ponttal a zsűri lista első helyére repült Reni elé.
Orsovai Reni Opitz Barbi dalt énekelt. A bongyor hajkoronát nem volt nehéz reprodukálni, de ez önmagában kevés. Nekem a hang se stimmelt. A zsűrit megosztották a látottak. Rami és Clau nem látta Barbit, Hajós és Stohl igen. Reni 36 pontot kapott összesítve.
Puskás Peti Judy Garlandja is inkább paródia volt, mint utánzás, de hát nem is nagyon lehetett belőle mást kihozni. Egyben megerősítette régi meggyőződésemet: szerintem Puskás Peti jobb színész, mint énekes.
Liptai Claudia egyenesen Petinek adta volna a végső győzelmet.
Peti 40 ponttal a zsűrinél megnyerte a párbajt, de még hátra volt a közönségszavazás.
Szerencsére most már erre sem kellett sokat várni, 10-15 percet, ami egy ilyen műsornál potomság. Puskás Peti a közönséget is meghódította, akárcsak Tolvai Reni – nem meglepő, a két legjobb nő jutott tovább. Emiliótól és Orsovai Renitől búcsúztunk.
