KULT
A Rovatból

Horváth Boldi: "Egy nagyon picit vissza fogunk térni a megosztó énünkhöz"

A Kelemen Kabátban énekese egyebek között elárulja, hogyan lettek brahizenekarból komoly együttessé, és mi a titka, hogy ilyen sikeresek a közösségi oldalakon. Interjú.

Link másolása

Az együttes tagjai sokáig viccnek gondolták, de mára bebizonyították, hogy véresen komolyan veszik a zenekart. A Kelemen Kabátban új látvánnyal és egy Dér Henivel közös duettel nyitotta meg a Budapest Parkban a szezont, de már készül az új lemez is. Horváth Boldival, a zenekar énekesével beszélgettünk.

– Kevesen tudják, hogy a zenekar története egészen a gimnáziumi éveitekig nyúlik vissza. Hogyan indultatok?

Alapvetően az, amit most Kelemen Kabátbannak hívunk, nyomaiban sem hasonlít ahhoz, ami ott akkor elkezdődött. Ez a gimiben inkább egy baráti viccelődés volt, az utunk kezdete szerintem egyre kevésbé fontos és egyre kevésbé van szerepe abban, amerre most megy a zenekar.

De válaszolva a kérdésedre, pillanatok alatt összedobott vagy internetről leszedett alapokra gyakorlatilag freestyle-oztunk, és megpróbáltunk minél durvább káromkodásokat felmondani. Ezeket megmutogattuk néhány tíz barátunknak és ebben kb. ki is merült ez a felállás.

– A Nyári dallam volt az első olyan szám, amivel szélesebb közönséghez is eljutottatok, a klip forgatásában pedig a Vodafone is segédkezett. Hogy jött ez a lehetőség?

Az egy érdekes projekt volt. A lényeg, hogy volt egy Trash Fesztivál Budapesten, a Roham Magazin fesztiválja. A fesztiválon volt képzőművészet és zene is, több, trash zenével foglalkozó produkció is szerepet, mint amilyenek mi is voltunk akkoriban. Aztán elkezdett egy nagyon szűk, véleményvezéreket is magába foglaló társaságban divattá válni a zenénk. Ennek köszönhetően, teljesen véletlen valaki egy házibuliban DJ-zte ezeket a dalokat, ahol meghallotta egy srác, aki a Vodafone-nál dolgozott, és az volt a feladata, hogy készítsen egy gerillakampányt egy új csomaghoz.

A Nyári dallamot szemelte ki ehhez. Leforgattuk a klipet, ami vírusvideóként kezdett terjedni, és nagyon hamar országosan is ismert lett a Kelemen Kabátban név. Majd a Vodafone pár hét múlva kilépett mögüle, mert a dolog már túlnőtt önmagán és nem tudták abba a mederbe terelni, amibe szerették volna. Így inkább úgy döntöttek, nem folytatják velünk ezt az együttműködést.

– És hogy tudtátok megfogni A nyári dallam sikereit?

Akkor igazából sehogy, sodródtunk az árral, ezen nincs mit szépíteni. Olyan dolgokat vállaltunk el, amiket most már nem tennénk, mert nagyon csábító volt szegény egyetemistaként, hogy relatív sok pénzt lehet ezzel rövid idő alatt keresni. Igazából mindent elvállaltunk, amire felkértek minket, a legaljasabb bulvárműsoroktól kezdve a hakni fellépésekig.

A legelején vicces volt, de egy pár hónap után elkezdett motoszkálni bennünk, hogy alapvetően mi a zenéről másképp gondolkozunk. És alapból pont ehhez a világhoz, amibe éppen ekkor csöppentünk, inkább ironikusan állunk hozzá vagy kifigurázzuk, minthogy bármiféle értékes zenei produktumnak tekintenénk. Igazából ez egy folyamat, ami talán még most is tart.

– Hogyan tudtátok az emberekben is tudatosítani, hogy nem egy poénzenekar vagytok?

Ez az egyik legnehezebb feladata a zenekarnak a mai napig. Az elmúlt években elég nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy ezt különböző eszközökkel elmondjuk az embereknek.

"
Én azt látom, hogy ahogy ebben egyre sikeresebbek vagyunk, egyre többen tudják meg, hogy e mögött a név mögött mi van valójában, úgy nő a közönségünk is erőteljesen.

Az ilyen humorzenekarokkal az a helyzet, hogy az emberek nem mernek mellé állni, nem mernek rajongani érte és eljárni koncertekre, mert félnek attól, hogy ez esetleg ciki lehet. Nagyon sokan alapból el is utasítják, ha egy Nyári dallam szintű dallal találkoznak, meg se hallgatják a többit. Mi ezt elkezdtük szépen lassan átalakítani.

– Ezen az sem változtatott, hogy most már kicsit divat ironikusan szeretni a dolgokat, például egyetemi napokon Kozmixra, Cetlire járni?

Nem gondolom, hogy divat lenne. Az, hogy poénból elmennek valakire néhány egyetemi rendezvényen, az nagyon kevés fellépést jelent egy zenekarnak vagy előadónak. Erre nem lehet felépíteni egy karriert. Ettől függetlenül ez egy külső és üzleti szempontú megközelítés. Viszont a mi változásunk mögött egy sokkal fontosabb dolog áll, mégpedig, hogy belőlünk milyen dalok jönnek.

A zenealkotásra sosem piaci szempontok alapján tekintettünk, és néhány éve ösztönösen megjelentek az érettebb témák a szövegekben és a zenében egyaránt. Ezek a témák most kezdenek eljutni a közönséghez, és kezd valamiféle egységesség kialakulni a zenekar megítélésével kapcsolatban.

"
Már rég nem azért járnak emberek Kelemen-koncertre, mert hogy ez mekkora baromság, és "haha, Nyári Dallam".boldi (4)

– Már a Nyári gyerekek is egy tök más hangzású dal, ahogy a Szívdöglesztő lemez is.

Három lemezünk jelent meg eddig. Ebből csak az első egy teljes „baromállatság” - ez igazából egy válogatás, ami felöleli a 16 évestől 22 éves korunkig írt ösztönös poéndalokat. A második - Maradjatok Gyerekek - volt az első koncepció lemez. Ez a lemez hangzásában és narratívájában is sokkal komolyabb - és lám, ez hozta el azt a sikert, ami megágyazott annak, ahol most a zenekar tart. Annak a lemeznek a nyomán lettek nagy számban élő fellépéseink, és jelentünk meg olyan fórumokon, ahol normális zenekarok szoktak. Felvállaltak olyan nagy rádiók és országos csatornák, amik már nem a poénkodásról szólnak.

A Szívdöglesztő pedig egyrészt ezt erősítette, másrészt egy csomó olyan dal vagy téma volt rajta, amivel egy új közönség számára érdekessé váltunk. A most készülő új lemezünkön egy nagyon picit vissza fogunk térni a megosztó énünkhöz, de nem abban az értelemben, ahogy a Nyári Dallammal tettük. Jobban beszólogatunk, picit karakteresebb, erősebb társadalomkritikai dalok is lesznek, akár politikai (de isten ments, hogy magyar belpolitikai!) tartalmak is meg fognak jelenni.

Hangzásában pedig szerintem egyre inkább kiforrott a zenekar, sikerült létrehozni egy olyan sajátos és felismerhető kelemenes megszólalást, ami mégis sokszínű és érdekes. Főleg koncerteken szembetűnő, de a stúdiófelvételekre is igaz.

– Akkor az új dalok már az új lemez előfutárai?

Így van, novemberben szeretnénk lemezbemutatót tartani. Csepegtettünk már róla dalokat, az első ilyen volt az Indián nyár, aztán a Felkel a város, és most a Dér Henivel közös Félreismertem. Ez kicsit ambivalens helyzet, mert mi nagylemezekben gondolkozunk és fontosnak tartjuk, hogy egyszerre több dalt kapjon a közönség, ők viszont nem szeretnek egy évet várni és hirtelen megkapni egy tucat dalt. Most arra álltunk rá, hogy kb. 10 dal van egy lemezen, amiből 4-5 már korábban megjelenik. Így lesz rajta bőven újdonság, de addig sem kell új Kelemenek nélkül élni.

– Mesélnél még a Félreismertemről?

A tesómmal (Horváth Gáspár szintén a csapat tagja, zenei producere - a szerk.) mindig tartunk egy alkotótábort, ahol megmutogatjuk egymásnak, hogy az elmúlt években ki milyen zenei és szövegötleteket írt. Ilyenkor összeütköztetjük és összepasszintjuk őket, így születnek a dalok. Tesómnak korábbról volt egy ötlete, egy ’70-es évekbeli, LGT-s zongora riff, ami nekem nagyon megtetszett. Ebből a demóból mindkettőnknek egy picit feszült, vitatkozós, mégis felszabadult hangulat ugrott be, és nagyon hamar, kb. egy órán belül felvázoltuk, hogy miről szól majd a dal, és hogy ez egy fiú-lány duett lesz.

Ez után elkezdtünk gondolkodni, hogy kivel szeretnénk megcsinálni, és nagyon adta magát, hogy Dér Henivel. A hangkaraktere és a zenei arculata is nagyon passzolt a dalhoz. Szerencsére elvállalta.

– Ez hogy működik: a zenekarban te döntesz a szövegről, tesód pedig a zenéről, vagy közösen a többiekkel?

Inkább az előbbi. Most pont van egy nagyon friss munkamódszer, ami évek alatt alakult ki, és azt gondoljuk róla, hogy ez a legjobb. Először megírjuk a dal demóját és a dalszöveget Gazsival, majd ezt áteresztjük a zenekaron.

Meghallgatjuk, hogy szól élőben, jól tud-e működni majd koncerteken, ötletelünk a zenészekkel. Ha a szerkezet és az egyéb apró részletek összeállnak, akkor a folyamat végén jönnek a felvételek, és a végleges hangszerelés, keverés. Így sokkal egységesebbek - zenekarosabbak - lesznek a dalok, mondhatni egyből színpadra íródnak.kelemenkabátban

– Anno írtatok a tesóddal több promó dalt a Bisztrónak is. Ma is vállaltok még ilyen jellegű felkéréseket?

Most azt hiszem, éppen nincs ilyen közös projekt, de mindenképpen csinálunk külön-külön különböző alkalmazott zenei feladatokat. Ő a három aktív saját szerelemprojektje (Jumo Daddy, Kelemen, Irie Maffia) mellett ráadásul nagyon sokat. Alapítottunk egy kiadót kb. egy évvel ezelőtt, és nem titkolt szándékunk, hogy magyar előadóknak, énekeseknek írjunk dalokat és dalszövegeket csomagban. Ez már folyamatban is van, elkezdtük felvenni a kapcsolatot több előadóval is.

– Te is és testvéred is alapvetően hosszú éveken keresztül tanultatok komolyzenét. Hogyan fordultatok végül a pop felé?

A komolyzene egy szigorú és kemény, versenysporthoz hasonló világ. Nem igazán passzolt a személyiségünkhöz, ettől függetlenül nagyon komoly alapokat adott. Ezzel szemben a könnyűzenében felszabadultan lehet tombolni a színpadon irgalmatlan hangerővel szóló pop-rock zenére. Én a cselló után egyből, kb. még azon a héten kerestem magamnak egy könnyűzenekart. Akkoriban jamaicai és mindenféle fekete gyökerű zenéknek a mámorában éltünk, és találtam magamnak egy reggae-zenekart (Riddim Colony), amiben aztán két évig zenéltem.

"
Utána léptem tovább, mert akkor már kezdett bennem kibontakozni az a fajta nyitottság, ami a Kelemenben is benne van, és már kevésnek éreztem, hogy csak a reggae-ben és a rokon műfajaiban lehet alkotni. Akkor fordultam igazából a popzene irányába.boldi (7)

– És a csellót végleg a hátad mögött hagytad?

Igen, végleg. Az egy nagyon más világ, én nem vagyok annyira fegyelmezett, amennyire ahhoz kellene, hogy valaki sikeres karriert építsen egy komolyzenei hangszeren.

– Zenész családból származol. A kisfiadnak is javasolnád később ezt a pályát?

Abszolút, mindenképpen. Elég sokat énekelget annak ellenére, hogy másfél éves, úgyhogy még az is lehet, hogy valami átragad rá ebből. Általában abból jó szokott kisülni, ha apáról fiúra szállva ugyanazzal foglalkozik a család - én nagyon szeretem az ilyen családokat, és valamennyire irigylem is őket. A mi családunkban én második generációs zenész vagyok, mert az apukám hangmérnök-zenész, de az ő szülei orvosok, tehát ott nagy váltás történt. De vannak olyan családok, mint például a Szepsy család, akik 16. generáció óta foglalkoznak borral. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy bármiféle nyomást gyakorolok rá, hogy ezt csinálja, de semmiképpen sem tiltom tőle.

– Mostanában mintha sok zenekar küzdene azzal, hogyan mozgassa meg a közönségét annál jobban, mint hogy megosztanak egy facebookos játékot - de úgy fest, nektek ez könnyedén megy. A Forintos Farsanggal, de a Felkel a város közönség által beküldött jeleneteivel is sikeresen mozgattátok meg a rajongóitokat. Mi a titok?

Egyszerűen személyünkből adódóan mindig is törekedtünk arra, hogy egyfajta baráti kapcsolatot ápoljunk a közönségünkkel. Ez nem azt jelenti, hogy folyamatosan bratyizunk vagy együtt iszunk reggelig, de nem is jellemez minket „sztárkultusz”. Ezt szerintem egyrészt lehet is érezni a velünk való találkozáskor, de a social media-kommunikációnkban is megjelenik. És ezért azt látjuk, hogy amikor interaktív ötletünk van, akkor valahogy közelinek érzik magukhoz az emberek, és mernek küldeni ilyen dolgokat. Egyébként mi is meglepődtünk kicsit, amikor a Felkel A Város klipjéhez százas nagyságrendben érkeztek felvételek.

A Forintos Farsang egy picit más történet, ott elég komoly nyeremények voltak, valószínűleg ez annak is köszönhető. De ott is meglepődtünk, hogy milyen mennyiségű és mennyire profi jelmezekben jöttek az emberek. Egészen elképesztő volt az a kreativitás és hozzáállás, amit hozzáadtak a bulihoz. Az biztos, hogy Forintos Farsang lesz jövőre is.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk