KULT
A Rovatból

Horrortól az önmegvalósításig – 55 éves lett Naomi Watts

1986 óta dolgozik a színész szakmában és nem volt egyszerű dolga. De sosem adta fel és azótra hihetetlen karriert tudhat magáénak.

Link másolása

Kezdeti nehézségek

Naomi Watts 1968. szeptember 28-án az angliai Shoreham városkában látta meg a napvilágot.

Ebből, a kicsit több mint 2000 fős városkából nem volt egyszerű kitörni.

Szülei négyéves korában elváltak, ezt követően bátyjával, Bennel és édesanyjukkal folyamatosan költöztek egyik városból a másikba. Édesapja újraházasodott, 1976 augusztusában azonban holtan találták otthonában. Halálát drogtúladagolás okozta.

Ekkor édesanyja hazaköltözött a szüleihez, a mesésen hangzó Llanfairpwllgwyngyll nevű városkába Észak-Walesbe. Már iskoláskorában eldöntötte a kis Naomi, hogy színész lesz, miután látta az 1980-as Hírnév című filmet.

1982-ben átköltöztek Ausztráliába, ami nagy hatással volt későbbi karrierjére, mert itt találkozott és barátkozott össze Nicole Kidmannel.

Watts karrierje nehezen indult be, nem igazán érkeztek nagy ajánlatok. Idehaza talán a Tank Girl című képregény-adaptáció egyik karaktereként lehet ismerős, ez volt az első nagyobb szerepe. Ekkoriban sok mindent elvállalt, kisebb, jelentéktelenebb sorozatokat és tévéfilmeket. A 90-es években megszámlálhatatlan tévés tartalomban tűnt fel, de az igazi hollywoodi siker még váratott magára.

A nagy áttörés

Az amerikai tévécsatorna, az ABC 1999-ben megrendelt egy pilotot (egy sorozat első része, ami alapján eldől, hogy megveszi-e az egész évadot a stúdió), egy bizonyos David Lynchtől. Az úriember korunk egyik legformabontóbb alkotója, aki ekkor volt igazán a sikerei csúcsán. Meg is írta, és természetesen rendezte is a Mulholland Drive első részét.

Lynch elmondása alapján úgy választotta ki Wattsot a pilot főszerepére, hogy nem is kérdezte, meg miben játszott addig, csak meglátta benne a hihetetlen tehetséget.

A Twin Peaks sikere után egy meglepően közönségszórakoztató Lost Highway következett Lynch karrierjében, így az ABC könnyen megkörnyékezte, hogy készítsen nekik valamit, amit ugyan nem vett meg a csatorna, de egy indie stúdió a StudioCanal segítségével 2001-ben elkészíthette egész estés film formájában. A Mulholland Drive főszerepe lett Wattsé, amit teljesen meg is érdemelt. Ugyan nagyobb elismerést

díj formájában nem kapott a színészi teljesítményéért, a kritikai elismerés nem maradt el,

Lynch pedig meglátott benne valamit, ami teljesen új életet lehelt karrierjébe.

Majd jött a 2002-es A kör című horror. Ez elindította a 2000-es években a japán stílusú amerikai horrorfeldolgozások áradatát. A film sikerét nagyban befolyásolta Watts alakítása is, hihetően és szerethetően adta át az amúgy kicsit unalmas karaktert. Az alacsony költségvetés mellett hatalmas volt A kör sikere, ami megágyazott annak, hogy a japán horroradaptációk elárasszák a piacot. Ezt követte egyik legnagyobb kritikai sikere, a 21 gramm.

A Benicio Del Toróval és Sean Pennel Alejandro González Iñárritu rendezésében készült 2003-as drámát rengeteg díjra jelölték. Köztük Naomit is a legjobb női főszereplőnek járó szobrocskára,

és bár Oscart nem kapott, de hatalmas elismerés volt számára már a jelölés is. Ezután egymás után jöttek az ajánlatok. A kör 2., a Peter Jackson-féle King Kong, az Eastern Promices – Gyilkos ígéretek Vigo Mortensennel, vagy a Ewan McGregor, Ryan Gosling és Bob Hoskins nevével fémjelzett Maradj!. Ekkortájt már bebetonozta nevét a hollywoodi nagy színésznők közé. Igazából az Oscar-jelölés után már többet keresett és válogathatott a szerepek között.

Függetlenfilmek és életrajzi filmek világa

2009 után rengeteg független filmben játszott, például az amúgy remek Államtrükkökben, vagy A lehetetlenben. Azért becsúszott egy-egy rossz döntés is, minden idők egyik leggyengébb filmjében is felbukkant.

A Movie 43-ról sok pletyka kering, de senki sem tudja biztosan, hogyan jöhetett létre ez a rettenet.

Egy sztárokkal teletűzdelt, ízléstelen szkeccskomédia volt, amiben olyan nevek szerepeltek, mint Emma Stone, Richard Gere, Dennis Quaid, Liev Schreiber, Greg Kinnear vagy Kate Winslet. Sokan azt pedzegetik, hogy a producerek zsarolták a színészeket valamivel, hogy elvállalják. Ezután jött a Diana című film, amit szívszerelmének nevezett egy interjúban, de hiába az őstehetsége, maga a film inkább közepes volt.

2014-ben újra dolgozhatott Iñárrituval a hatalmas kritikai sikerben, a Birdman avagy A mellőzés meglepő ereje című remekben. De játszott a kétes minőségű akció-young adult-áradat egyik darabjában, A beavatott-sorozatban. Illetve újra dolgozhatott Lynch-csel is a Twin Peaks 2017-es újjáélesztésében.

Így mondhatnánk, hogy kerekké tette karrierjét, hiszen mindkét nagymester új nagy sikerű projektjében részt vett, akiknek igazából a világhírnevét köszönheti.

Ezután majdnem része lett az HBO féle Trónok harca-szériának, az első változatos pilotban még benne volt. Pontos kilétét nem fedték fel, én úgy tippelem, hogy Cercei Lannister karaktere jól állt volna neki.

Van még mit megmutatnia

Mindig is azt mondtam, hogy neki járna egy Oscar. Igazi nagybetűs színésznő, egy kaméleon, aki bármit el tud játszani.

Hiába szerepel ócska Netflix-sorozatban vagy béna akcióvígjátékban Frank Grillóval, mindig 100%-ot belead, és ez meglátszik a végterméken.

A sok költözködésének köszönhetően remekül tud az akcentusaival játszani, ha rendező lennék, imádnék vele dolgozni, mert bevethető bármilyen karakterre.

Jelenleg két projektje van a csőben, a hatalmas közönségsikert aratott A megfigyelő második szezonja a Netflixnél, illetve az elképesztő sztárokkal teletűzdelt másik Ryan Murphy-féle antológia sorozat, a Viszály második szériája. Ebben olyan színészek mellett játszik, mint Susan Sarandon, Jessica Lange, Alfred Molina, Stanley Tucci, vagy Kathy Bates.

Isten éltesse Noami Wattsot, még sokáig örvendeztessen minket, nézőket vásznak és képernyők világában istenadta tehetségével!

(Források: EmpireOnline, imdb.com, Britannica.com Wikipedia, Wikipedia Fimography)

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Köllő Miklós
A Balázs Béla-díjas dramaturg, forgatókönyvíró, színész, stúdióvezető 96 éves volt.
F. P. Fotó:Pixabay - szmo.hu
2024. február 20.


Link másolása

Köllő Miklós 1928. június 28-án született Gyergyócsomafalván. 1948 és 1953 között a Leningrádi Állami Egyetem filológiai szakán tanult. 1953-tól két éven át a Szabad Nép kulturális rovatának munkatársa volt. 1955-től 1957-ig a Mafilmnél, 1957-ben az Élet és Irodalomnál dolgozott. 1957 és 1959 között ismét a Mafilm lett a munkahelye. 1959-től 1965-ig forgatókönyvíróként dolgozott, majd 1965-től fődramaturg, 1976-től 1987-ig pedig a Hunnia Stúdió vezetője volt.

Színészként szerepelt egyebek mellett Jancsó Miklós Csend és kiáltás, valamint Rajnai András Fejenincs Írástudó – avagy a titokzatos haláleset című filmjében.

Forgatókönyvíróként dolgozott Herskó János Vasvirág és Fábri Zoltán Húsz óra című filmjén, valamint a Családi kör és a Bors című televíziós sorozatokban is.

1975-ben Balázs Béla-díjat kapott, 2002-ben, a 33. Magyar Filmszemlén Életműdíjjal jutalmazták.

Köllő Miklós február 14-én hunyt el. Halála nagy veszteség az egész filmes szakmának – írta a Magyar Filmművészek Szövetsége. A közlemény szerint Köllő Miklóstól családi körben vesznek végső búcsút.

MTI

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
11 évesen ivott, 12 évesen drogfüggő volt, 14 évesen otthagyta a szüleit – Drew Barrymore 49 éves
A gyermeksztárság egyik legelrettentőbb példája a 49, évét betöltő Drew Barrymore-é, akit szinte teljesen bedarált a korán jött siker és a szülők felelőtlensége. Nem hitte, hogy megéri a 25. szülinapját, mégis sikerült kimásznia a gödörből. Megírtuk, hogyan!

Link másolása

Egy színészdinasztiába született kislányt 11 hónapos korában már egy kutyaeledel-reklámban dolgoztatnak. Hétévesen már filmsztár, aki Baileyst önt a fagylaltjára, 11 évesen már alkoholproblémái vannak, 12 évesen már drogfüggő, 13 évesen felvágja az ereit, és kórházba kerül, 14 évesen pedig jogilag elválik a szüleitől. Hihetetlen, nem igaz? Pedig dióhéjban ez Drew Barrymore gyerekkorának története. És ez még nem minden…

Ötévesen debütált Ken Russell 1980-as Változó állapotok című sci-fi-horrorjában, de a két évvel későbbi E.T.: A földönkívüli (ami akkor minden idők legsikeresebb filmje lett) tette őt világszerte híressé. A cukiságok (a kisfiú Elliot vagy maga E.T.) közt a forgatás idején hatéves Barrymore copfos, mindenre rácsodálkozó Gertie-je vitte a pálmát.

Az E.T.-t követő években kezdett bajba kerülni. Van egy híres videó, melyben Johnny Carson interjút készít vele. Drew pedig hétévesen műfogakat visel, hogy elfedje az éppen elvesztett tejfogait. Láthatóan eléggé koraérett, vicces, és felháborítóan kacérkodik a középkorú műsorvezetővel.

Azt akkor még nem lehetett tudni, hogy apja, a színész John Drew Barrymore egy erőszakos alkoholista volt, de édesanyjának és menedzserének, Jaid Ildiko Barrymore-nak (aki egyébként második világháborús magyar menekültek gyermekeként született egy németországi táborban) sem volt sok fogalma a szülői felelősségről.

Drew csupán kilencéves volt, amikor John és Jaid elváltak, az anyja pedig elvitte a kislányt a Studio 54-be, ahol megismertette a drogokkal, és arra bátorította, hogy híres fiatalemberekkel táncoljon.

A gödör alján

Nyolcéves korától kezdve Drew már "party girl"-nek nevezte magát, és hetente akár ötször is elment bulizni az anyjával és annak barátaival. Persze ilyen fiatalon nem tudott megbirkózni ezzel az életmóddal. 12 éves korában már elvonón volt, 13 évesen pedig részt vett egy 18 hónapos kórházi kezelésen, ahol alkohol- és drogfüggőségével kezelték. „Tényleg attól féltem, hogy 25 évesen meg fogok halni. De bármennyire is sötét volt minden, valahogy mindig éreztem, hogy kell lennie valami jónak is. Végül soha nem mentem bele a teljes sötétségbe. Annyi mindent megtehettem volna, ami a szakadék szélére sodor, én azonban tudtam, hogy nem akarok odamenni. Talán 13 évesen voltam a mélyponton. Valószínűleg a gondolat miatt, hogy tényleg egyedül vagyok. És ez szörnyű érzés. Minden porcikámmal lázadtam. Elszöktem, és nagyon, nagyon dühös voltam. Aztán anyám bezárt egy intézetbe. Ez az időszak pedig elképesztő fegyelemre tanított. Olyan volt, mint egy kiképzőtábor, és nagyon hosszú ideig tartott, másfél évig, de szükségem volt rá. Szükségem volt erre az őrült fegyelemre. Az életem nem volt normális” – emlékezett vissza Drew egy interjúban.

Gyerekként egyedül a világban

Végül az intézetben javasolták Barrymore-nak, hogy 14 évesen jogilag váljon el az anyjától (az apja már régen nem foglalkozott velük), és nyilvánítsák felnőttnek (ez azért is érdekes, mert 1984-es filmje, a Kibékíthetetlen ellentétek pontosan erről szól, a szerepe szerint kislányként függetleníti magát a szüleitől). Az ottani szakértők úgy vélték, ha visszamegy a kinti világba, jobb lesz neki egyedül. Ma már nem bánja az ott töltött időt. „Nagyon fontos élmény volt számomra. Megalázó volt, de egyben megnyugtató is. Egy sokkal tiszteletteljesebb emberként jöttem ki onnan. A szüleim nem tanítottak erre, és az élet sem. Szóval egészen másképp jöttem ki, de azért még mindig én voltam."

Az újonnan függetlenné vált 14 éves gyerek hollywoodi páriának számított. Eljárt meghallgatásokra, de általában már csak azért kinevetették a casting directorok, hogy egyáltalán megjelent.

„Amikor elköltöztem anyámtól, rettegtem. Fogalmam sem volt, hogyan kell 14 évesen háztartást vezetni. Mindenhol gomba és penész, katasztrófa volt. Veszélyes környéken éltem, és féltem elaludni is. Rácsok voltak az ablakon, a sikátorbeli macskák pedig tőlem néhány méterre acsarkodtak egymással. Annyira meg voltam rémülve!” – emlékezett vissza a színésznő. A szerepek azonban csak nem akartak jönni, körülbelül 2-3 évig számított persona non gratának.

1992-ben tért vissza a vásznakra a Poison Ivy: Szex, hazugság, bosszú című thrillerrel, amiben egy gonosz, tinédzser csábítót alakított. 19 évesen meztelenül pózolt a Playboynak, erre a keresztapja, Steven Spielberg (az E.T. forgatásán kérte fel a rendezőt erre a posztra) küldött neki egy nagy paplant, amihez egy cetlit mellékelt, amin ez állt: „Fedd el magad!” Ekkor ment először férjhez is: a nála 12 évvel idősebb brit bártulajdonos Jeremy Thomashoz, a házasságuk azonban csupán 19 napig tartott.

Drew a következő hat évben még 16 filmet leforgatott, ekkoriban bármit elvállalt, épp ezért nem túl emlékezetes filmek kötődnek a nevéhez. Néhány kivétel azért akadt, hiszen köztük volt a Rosszlányok (1994), a Mindörökké Batman (1995), Woody Allentől A varázsige: I Love You (1996), a Sikoly (1996) vagy az Adam Sandlerrel közösen forgatott Nászok ásza (1998), ami annyira kedves élmény a számára, hogy gyakran megemlékezik róla, illetve két további filmet is forgatott Sandlerrel: Az 50 első randit (2004) és a Kavarást (2014).

A Nászok ásza idején történt a nagy változás is, egyrészt rákapott a vígjátékokra, másrészt Nancy Juvonennel közösen megalapították a Flower Filmst. Így A bambanőnek (1999) már producere és főszereplője is lett.

Ez a film, amellett, hogy nagy siker lett, a tinilányok egy generációjának modern tündérmeséjévé vált. Drew elmondása szerint eddigre belefáradt a rosszlányos szerepekbe, hiszen sosem tekintette magát annak. A saját filmgyártó cége azonban lehetőséget adott rá, hogy maga válassza meg a szerepeit, legyen szó a romkomok meg nem értett Hamupipőkéjéről (A bambanő) a Charlie angyalainak (2000) menő hősnőjéről, vagy olyan filmekről, mint a Donnie Darko (2001), a Charlie angyalai: Teljes gázzal (2003), a Jószomszédi iszony (2003), a Szívem csücskei (2005) vagy a Nem kellesz eléggé (2009).

Komolyan is lehet

A húszas éveit felszabadítónak találta: keményen dolgozott, sokat bulizott, élvezte a hatalmas sikereket és a megkésett kamaszkorát. Ez idő alatt egy rövid időre másodszor is férjhez ment, a komikus Tom Greenhez, és több kapcsolata is volt, köztük egy hosszabb távú a Strokes dobosával, Fabrizio Morettivel (2003-2007), valamint a színész Justin Longgal (2007-2010).

2009-ben rendezte első egész estés játékfilmjét, a Hajrá Blisst, egy tipikus Barrymore-romkomot egy tinédzserről (Elliot Page alakításában), aki egy görkoris derbicsapatban találja meg önmagát. A film főként pozitív kritikákat kapott, de nem volt kasszasiker.

Saját bevallása szerint színészként eddig csak egyszer tette oda magát igazán, egy 2009-es HBO-drámában, a Két nő – egy házban, amelyben Edith Bouvier Beale-t, Jackie Kennedy visszahúzódó unokatestvérét alakította. „A Két nő – egy ház nagy próbatétel volt számomra. Utána egy ideig pihennem kellett, annyira kimerített lelkileg és fizikailag is a szerep. Napi négy órát vett igénybe, hogy úgy nézzek ki, mint ez a nő. Négy hónapig nem beszéltem senkivel. Erre most már nem lennék képes. Amúgy is mit mondanék a gyerekeimnek? Sajnálom, négy hónapig nem tudok veletek beszélni, mert Edie Beale-nek kell lennem?” – magyarázta Drew, hozzátéve, hogy ez egy rendkívül fontos állomás volt a számára, mert be akarta bizonyítani magának és a filmiparnak, hogy komoly színészként is megállja a helyét. „A rendező (Michael Sucsy – a szerk.) nem is akart engem abba a filmbe. Azt mondta: »Jaj, ne őt, ne a romantikus lányt!« Én meg azt mondtam: »Meg tudom csinálni! Meg tudom csinálni.«”

A szülők hibái

Barrymore azt mondja, hogy amióta gyerekei vannak, megváltoztak a prioritásai. „Korábban úgy éreztem, hogy minden, amit a filmekben csinálok, számít. Ez volt az egész világom. Most azonban már a gyerekek, a barátok, és az egészség a fontos. Nem akarom, hogy a lányaim úgy nőjenek fel, hogy azt mondják rólam: »Igen, tényleg keményen dolgozott, de szinte sosem láttam«. Azt akarom, hogy azt mondják: »Nem tudom, hogy a fenébe tudott ott lenni velünk mindezek mellett.«”

A kislányai, a most 11 éves Olive és a 9 esztendős Frankie egyébként a harmadik házasságából (az eddigi leghosszabból) születtek, a művészeti tanácsadó Will Kopelmantől, akivel 2011-ben szerettek egymásba, a következő évben összeházasodtak, majd négy évvel és két gyerekkel később, 2016-ban szakítottak, és el is váltak.

Drew ekkoriban jelentette be, hogy jegeli a filmes karrierjét, és inkább otthon marad a gyerekeivel, minthogy filmforgatásokon dolgozzon (most inkább a sikeres szépségápolási termékeket forgalmazó bizniszére és a beszélgetős show-műsorára koncentrál).

Az utóbbi nyolc évben mindössze a Dél-kaliforniai diéta (2017-2019) című kannibálos komédiasorozat 30 epizódját, illetve egy darab, nem túl jól sikerült vígjátékot (A másik én - 2020) forgatott le.

Más szerepben próbálta ki magát ugyanis: 2020-ban elindította saját talkshow-ját, a hétköznap esténként jelentkező The Drew Barrymore Show-t, amely jelenleg a negyedik évadánál és már kb. 540 adásba került epizódnál tart. Vagyis az utóbbi években ez a műsor jelentette számára a munkát, amely mellett elegendő ideje jut a gyermekeire is. Emellett a rendezői karrierjét is folytatja, két filmet is készít, egy világvége-sztorit (The End) és egy drámát (Surrender Dorothy).

Abban pedig biztos, hogy a saját neveltetésének (vagy annak hiányának) elrettentő példája nem lesz hatással a csemetéire. „Tudtam, hogy nem fogom megismételni a szüleim hibáit. Tudtam, hogy soha nem tennék ilyet egy gyerekkel, nem kényszeríteném őket felnőtt életkörülmények közé. Soha nem vállaltam volna gyereket, ha nem lennék hihetetlenül stabil, és nem tudnám őket az első helyre tenni. Az anyaság? Tényleg ez a legokosabb, legképzettebb, legtürelmesebb, legszeretőbb, legkreatívabb, legmozgékonyabb dolog, amit valaha is tenni fogsz, amíg élsz. Elképesztő! Szóval én csak jelen akartam lenni ebben. Tudtam, hogy addig nem teszem meg, amíg nem állok rá készen.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Ez az utóbbi idők legszebb szerelmi története, az Előző életek utolsó pillanataitól elakad a lélegzeted
Egy évvel a magyar mozibemutatója előtt, 2023. január 21-én tűnt fel először a vásznon Celine Song filmje, méghozzá a tavalyi Sundance Nemzetközi Filmfesztivál programjában, vagyis hosszú volt az út az idei Oscar-jelölésig a Legjobb film kategóriájában.

Link másolása

Az egy év alatt azért begyűjtött ezt-azt: például e sorok írásáig 66 díjat és további 203 jelölést a világ minden tájáról, köztük öt Golden Globe-nominációt is. Nem rossz karrier egy első film számára, márpedig a fiatal, harmincas évei közepén járó dél-koreai Celine Songnak az Előző életek a direktori debütjét jelenti. Mondják, nagy terheket ró egy rendkívül sikeres elsőfilm az alkotókra, reméljük, Song azért még számos hasonlót tesz le az asztalra!

Na de lássuk, miről is van itt szó! A történet három kronologikus felvonásban bontakozik ki: huszonnégy évvel ezelőtt Szöulban startoltunk 2000-ben, épp, mielőtt a 12 éves Nora (Moon Seung-ah) családja Észak-Amerikába emigrál, elszakítva ezzel a kislányt a legjobb barátjától, Hae Sungtól (Leem Seung-min). Tizenkét évvel később, 2012-ben a huszonéves Nora (Greta Lee) és Hae Sung (Teo Yoo) a világ túlsó végein élő diákkokként a Facebookon és a Skype-on keresztül egy rövid időre újra kapcsolatba kerülnek. Borzasztóan megörülnek a másiknak, és ott folytatják, ahol anno abbahagyták, az online randik azonban egy idő után kilátástalanná válnak, így ismét szem elől tévesztik egymást.

Majd újabb 12 év telik el, s immár a jelenben a harmincas Hae Sung New Yorkba utazik, hogy meglátogassa Norát, aki azóta egy amerikai férfi, Arthur (John Magaro) felesége.

A találkozás persze mindkettejükben nem várt érzelmeket szít, kérdés, ki mihez kezd velük…

Az Előző életek egy lassan folydogáló, nem túl szószátyár, de rendkívül lényegre törő alkotás, ami más kezekben könnyedén válhatott volna egy nagy kifakadásokkal, sírásokkal és hatásvadász zenei aláfestéssel megspékelt melodramatikus szerelmi háromszöggé, Celine Song értő felügyelete alatt azonban egy csendes felfedezés lett arról, hogyan találjunk megoldást és békét az életünkben megtett és meg nem tett utakkal. Többek között.

Nora és Hae Sung láthatóan odavannak egymásért, és ha a lány családja nem költözik el Dél-Koreából, minden bizonnyal a barátságukból tiniszerelemmé alakult volna a kapcsolatuk, az persze már más kérdés, hogy meddig maradtak volna együtt.

De mivel nem így alakult számukra az élet, így felnőttként kénytelenek megtapasztalni azokat az érzelmeket, amiket egymásból előhívnak.

Hae Sung számára talán tisztább a kép: mondjuk úgy, nem lenne ellenére, ha együtt lehetne Norával, számára „csupán” az jelenti a gondot, hogy Dél-Koreában él, és ott is tervezi a jövőjét, a távkapcsolat pedig nem járható út. Nem tudja, mire számítson, amikor huszonnégy év után újra átölelheti a lányt, hiszen tisztában van vele, hogy Nora már férjnél van, az érzés azonban, hogy közel legyen hozzá, legalább egy rövid időre, mindent felülír.

Nora még tanácstalanabb. Ő ugyanis azzal, hogy a családja az Egyesült Államokba költözött, valamennyire elveszítette a dél-koreai identitását, a Nora nevet is magának találta ki a szülei javaslatára, hogy könnyebben boldoguljon a tengerentúlon. Igaz, megtalálta itt a boldogságot egy hozzá illő, szerető férj személyében, ráadásul a munkájában is sikeres, mégis hiányzik neki valami… vagy valaki.

Számára Hae Sung testesíti meg a gyökereit, ő például az egyetlen, aki még a koreai nevén hívja, s csupán vele tud az anyanyelvén kommunikálni.

Egyébként ehhez kapcsolódik a film egyik legjobb jelenete, amikor Nora, Hae Sung és Arthur hármasban ülnek egy bárban, s mivel Hae Sung csak egy kicsit beszél angolul, Arthur pedig egy kicsit koreaiul, inkább Nora fordít közöttük.

Így egyfajta híddá vagy átjáróvá válik e két ember és bizonyos értelemben a két nyelvi és kulturális világ között is.

Szép lassan azonban el-elmaradoznak az angol megfelelők, s azt látjuk, ahogy Nora és Hae Sung a saját nyelvükön önfeledten beszélgetnek, nevetgélnek, a feszengő Arthur pedig egy másik világban érzi magát, ott, ahol Nora is egészen kiskora óta. Egyébként ez a mozzanat a való életben is megtörtént az író-rendező Celine Songgal, s ez ihlette őt meg a film elkészítésére.

Az Előző életek bölcs film, éretten közelít a témájához, és számos csodás pillanatával sarkallja a nézőit gondolkodásra. Nem mellesleg pedig rendkívül megható. Az utolsó jelenet talán az év egyik legszebb filmes pillanata, ne hagyjuk hát otthon a zsebkendőinket! Ráadásul még van alkalmunk a lehető legjobb platformon, a nagyvásznon átélni az élményt, mivel a két Oscar-díjra jelölt film (a Legjobb film mellett a Legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában nominálta az Amerikai Filmakadémia) még elcsíphető a magyar mozikban, így érdemes pótolni a március 10-i, 96. Oscar-díjátadó gáláig.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Új klip: Lotfi Begi, Gáspár Laci és Curtis egy Edda-klasszikust dolgozott fel
Az „Éjjel érkezem” nem egy klasszikus értelemben vett feldolgozás lett végül, mert az eredeti szerzeményből a refrént és egy verzét hagyott meg a trió, ezenfelül hallható egy teljesen új rész is Curtistől.

Link másolása

Gáspár Laci megálmodta, Lotfi Begi új köntösbe öltöztette, Curtis plusz tartalmat adott neki, Pataky Attila pedig őszintén gratulált. Ez az újra gondolt „Éjjel érkezem”, 2024 reményeivel és 1986 ikonikus, szerelmi pillanatával, amelynek köszönhetjük az Edda valaha volt egyik legnagyobb zenei kincsét.

„Még 2020-ban, a „Hurrikán” című dalunk utolsó énekfelvételénél Gáspár Laci mesélte, hogy van egy ötlete, amit ott helyben elő is adott basszusgitáron. Már akkor tetszett a gondolat, de egy időre a fiókban maradt. Három évre rá elkészült az „Álmodtam egy világot” című feldolgozásom Pataky Attilával, akivel nemcsak munkakapcsolat, hanem barátság is kialakult. Ekkor adta magát, hogy Laci ötletét újra elővegyük. Zenéről nehéz beszélgetni, ezért csak azután kerestem fel az eredeti szerzőket, amint már megvolt a kész demó változat” – mesélte a platinalemezes dj-producer, Lotfi Begi, aki rövidesen meg is kapta az Edda-tagok válaszát a küldött anyagra:

„Számomra kétfajta dal létezik – függetlenül attól, hogy elektronikus zene vagy sem – tetszik vagy nem tetszik. Lotfi Beginek is ezt mondtam: készülj arra, hogyha nem tetszik, akkor azt megmondom kerek-perec, de amit csináltak a srácok, valamiért megfogott. Ennyi.

Tetszik az igényessége, tetszik az is, ahogy a mai zenei elvárásoknak mesterien megfelel; gondos odafigyeléssel, átéléssel, alázattal nyúltak a dalhoz. Gáspár Laci éneke szintén megfogott, mert megvolt benne az az empátia a dalhoz, amit elvártunk Gömével együtt. Ez a közös munka a legek találkozása volt” – árulta el a debütáló felvétel új videóklipjében cameo szerepet is vállaló Pataky Attila, aki nem mellesleg a forgatáson is maradandó élményt okozott Gáspár Lacinak:

„Örök élmény, hogy Pataky Attila eljött a forgatásra. Odajött hozzám és azt mondta, „Gratulálok, hogy így tudtál hozzányúlni a dalhoz, nem lett kiforgatva, de a te személyedhez lett alakítva.

Támogatni akartalak, tudtam, hogy jól fog esni, ezért jöttem el” – emlékezett vissza Gáspár Laci.

Az „Éjjel érkezem” nem egy klasszikus értelemben vett feldolgozás lett végül, mert az eredeti szerzeményből a refrént és egy verzét hagyott meg a trió, ezenfelül hallható egy teljesen új rész is Curtistől.

„Begivel már évek óta barátok vagyunk, készült már több közösünk is. Amikor megkeresett és elmondta az ötletét, azonnal igent mondtam. Nagy tisztelője vagyok Pataky Attila munkásságának, imádom a slágereit és remek embernek ismerhettem meg. Emellett Gáspár Lacival is jóban vagyok, akit nagyra tartok énekesként. Boldog vagyok, hogy szövegíróként és előadóként is részt vehettem ebben a projektben” – mondta el Curtis, aki a „Gyémánt” és a „Casanova” kapcsán is szívesen dolgozott együtt Begivel.

Sokan nem tudják egyébként azt, hogy az Edda-dalok többségét megélt élmény ihlette, az alkalomból Pataky Attila most azt is elmesélte, pontosan hogyan is csókolta meg a múzsa annak idején:

„Szerelmes voltam egy lányba, akivel egy hétvégén valamin összekaptunk, feldúltan otthagytam őt és mentem fellépni. Az esti koncert után késő éjszaka értem haza. Emlékszem nyár volt, fülledt meleg és a tetőtéri szobában ott feküdt az ágyon egy szál lepedővel betakarva békésen aludt és én olyan szerelmes voltam, hogy abban a pillanatban minden haragom elillant és fáradtan, kiégett aggyal, csak mellé akartam bújni és békésen átölelni a forró testét. Ebből a varázslatos pillanatból született másnap a dal.”

VIDEÓ: Lotfi Begi x Gáspár Laci feat. Curtis - Éjjel érkezem


Link másolása
KÖVESS MINKET: