Koncertek mellett tehénistállóban és festőművész műtermében is jártunk az egyik legkülönlegesebb fesztiválon
A fesztivál, amiért érdemes elutazni az ország egyik legeldugottabb sarkába is – így jellemeztem a Hétrétországot három évvel ezelőtt, amikor először jártam ott. A következő két alkalomra nem sikerült eljutnom (pedig sok másik fesztivállal szemben ezt még 2020-ban is megrendezték), idén viszont újra eltöltöttem néhány napot az Őrségben, és ettől még jobban megszerettem a vidéket.
Bár a Művészetek Völgyéhez hasonlóan a Hétrétország is 10 napig tart, a dimenziók teljesen mások. Nagyszínpad ezúttal nem is volt, csak az első hétvégén, amikor az egyik utolsó koncertjét pont itt adó Omega együttesre emlékeztek három napon át a „60 év – 60 dal” mottó jegyében. A fennmaradó időben napközben főként családi programok voltak, este pedig a nagyjából 120-150 főt befogadni képes Pajtaszínházban tartottak koncerteket.
Ezt a kapacitást egyébként maximálisan ki is használták: Kardos-Horváth János szerzői estje és a Kiss Llászló + 4 zenekar koncertje is közel teltházas volt, a legtöbben viszont Beck Zoli és Grecsó Krisztián „Hoztunk valamit magunkból” című produkciójára voltak kíváncsiak. Ezen az estén csordultig telt a terem, még a színpad oldalát és a lépcsőket is telerakták pótszékekkel, de így sem fért be mindenki. Igaz, tervben volt, hogy áthelyezik az előadást szabad térre, az időjárás azonban közbeszólt.
Igazi kuriózumnak számított a Homokba rajzolt őrségi mesék című program, aminek keretében három estén is homokanimációt nézhettek az érdeklődők. A mesélő helyi történeteket olvasott, amiket a művész valós időben illusztrált. Ezt kivetítették a falra, az egészet pedig furulyaszó kísérte.
A porták nyitvatartása elég széles skálán mozgott: voltak, akik a tízből csak néhány napra, vagy minden második napon nyitottak ki, akadt olyan, aki csak napi pár órára, mások viszont reggeltől estig várták a látogatókat. Összesen közel 50 porta vett részt a Hétrétország programjában 24 településről, így a térbeli szórás is nagy volt.
A legkönnyebben autóval lehetett közlekedni a falvak között, ennek híján a Malom Látogatóközpontban működő biciklikölcsönző szintén vállalható opció volt: 20-40 perc alatt relatíve sok település elérhető két keréken is. Harmadik opcióként maradt a stoppolás vagy a Volánbusz, de mindkettő jelentős bizonytalansági faktorral járt a gyér forgalom és menetrend miatt. Persze sok múlott azon, egymástól 1-2 falunyira lévő portákat nézett-e ki valaki magának, vagy az Őrség két ellentétes sarkában lévőket, amelyek között még kocsival is bő fél óra az út.
Balogh István Péter műterme
Dávid Éva kerámiái
Viszáki pálinkafőzde
Tarkabarka Tanya, Orfalu
Sülyi Péter főszerverző a múltkori beszámolóban problémaként említette, hogy egyre több porta üzletiesedik el és megy rá pusztán az árusításra, amivel épp az eredeti szellemiség veszik ki a koncepcióból. Most végre személyesen is tesztelhettem ezt az állítást, a tapasztalataim pedig vegyesek: valóban akadtak olyanok, akik meg se próbáltak szóba elegyedni a betérőkkel, mindössze közölték, hogy ez és ez a választék, azok pedig az árak. Szerencsére ők voltak kevesebben, a többség sokkal szívélyesebben állt a látogatókhoz.
Egyébként szinte mindenhol megerősítették, hogy sokkal kevesebben térnek be hozzájuk idén, mint a korábbi években. Nekem szintén az volt a benyomásom, hogy az esti koncerteket leszámítva sehol sincsen tömeg: a legnagyobb társaság velem egy időben legfeljebb 10-12 fő volt egy adott portán. Ez egyrészt jó, mivel így a házigazda is nagyobb figyelmet tud szánni egy-egy vendégre, a Hétrétország jövője szempontjából viszont nyilván baljós hír.
Zaicz Boglárka gyertyaműhelye Szalafőn
Árpád-kori templom, Velemér
Fényfestés a Malom Látogatóközpont falán
Valószínűleg az idei visszafogott koncertfelhozatalnak is főként anyagi okai vannak, Sülyi Péter legalábbis úgy fogalmazott: megígéri, hogy jövőre is lesz fesztivál, azt viszont nem ígéri, hogy ezt be is tartja majd. Bízzunk benne, hogy nem kell majd megszakadnia az éppen 20 éves hagyománynak (és főként nem a pénzhiány miatt), hiszen ahhoz nem fér kétség, hogy jókora űrt hagyna maga után. A csodaszép környezet miatt bármikor érdemes ellátogatni ide, de ez a 10 nap jókora plusz apropót ad rá.
