Hétrétország: a fesztivál, ahol két koncert között perecet süthetsz, láncfűrészes fafaragókat nézhetsz és kecskét simogathatsz
A fesztivál, amiért érdemes elutazni az ország egyik legeldugottabb sarkába is – így jellemeztem a Hétrétországot öt évvel ezelőtt, amikor először jártam ott. Azóta az idei volt a harmadik alkalom, hogy eljutottam, és továbbra is tartom a fentieket.
Előbbi helyszínen adták elő például a Cseh Tamás és Bereményi Géza lemeze által inspirált Frontátvonulás c. darabot az SZFE végzős hallgatói, és itt lépett fel duófelállásban a Platon Karataev, míg a Víg Mihály vendégszereplésével kiegészült Kiss Llászló +4 zenekart, illetve Beck Zoli és Vecsei H. Miklós Kártyajáték c. előadását szabadtéren lehetett megnézni. A közönség létszáma ezt indokolta is, mindkét alkalommal többen voltak a színházterem nagyjából 120 fős befogadóképességénél.
A fesztivál igazi különlegességét ugyanakkor a napközben látogatható nyitott porták adják. Ezekből az Őrség közel kéttucatnyi településen több mint 40 volt, bár persze nem mindenki tartott nyitva végig a 10 nap során: voltak, akik csak egyetlen napon fogadtak látogatókat, mások a közepén iktattak be 2-3 szünnapot, és így tovább.
Akadt olyan porta is, ahol interaktív módon, a vendégek bevonásával készült például az egyik helyi különlegesség, az őrségi kerek perec – a tésztát mindenki magának nyújtotta ki és formázta meg, majd miután a házigazda segítségével kisült a kemencében, azon melegében meg is ehette.
A második kategóriába a hagyományőrző porták tartoztak, ahol egy-egy helyi mesterségbe avatták be az érdeklődőket: ilyen volt például az illóolaj lepárló műhely Hegyhátszentjakabon, a pálinkafőzde Viszákon, vagy a már nem üzemelő, de tájházként továbbra is látogatható kovácsműhely Nagyrákoson.
Az egyik leglátványosabb helyszín a felsőmaráci Fakorong porta volt: itt rendezték meg a „Láncfűrészes faszobrászok 2013 baráti kör” alkotótáborát, ahol többszáz kilós rönkökből készültek az alkotások. Magyarország több pontja mellett Felvidékről és Erdélyből is érkeztek alkotók, akiknek a munkáját a porta nyitvatartási idejében bárki megnézhette.
Ispánkot például egy amerikai család, a fordulatos úton idekeveredett Hinmanok tartottak adtak kóstolót saját készítésű paradicsomszószukból, majd tartottak körbevezetést hatalmas kertjükben. Mint megtudhattuk, történetük Irak amerikai lerohanása idején kezdődött, amikor eldöntötték, hogy ezt a teljesen felesleges háborút nem hajlandók az adójukból támogatni.
Ezért felkerekedtek és elhagyták az országot, majd több köztes megálló után az Őrségben kötöttek ki, ugyanis egyik felmenőjük magyar volt. Azóta, immár 7 éve itt élnek és gazdálkodnak, szinte mindent saját maguknak megtermelve.
Több olyan porta is volt, ahol állatokat tartottak, ez városlakóként különösen felüdülést jelentett. Már az (amúgy nem létező) országhatár szlovén oldalán található a Korenika szociális gazdaság, amit szintén meg lehetett látogatni.
Szattán, Zsiga Gyula portáján pedig egy másik állattartó gazdasággal lehetett megismerkedni, ahol főleg disznók és tehenek élnek. Utóbbiakat bárki szabadon etethette almával, amit egy talicskába halmoztak fel a kerítés mellé.
Kihagyhatatlan program volt az Őriszentpéteren megrendezett Első Őrségi Sajtmustra is, aminek keretében tucatnyinál is több benevezett sajtot bírált el a szakmai zsűri arany-, ezüst- és bronzérmeket kiosztva, az eredményhirdetés után pedig végig is lehetett kóstolni őket.
A Hétrétország főleg azoknak ideális program, akik nem a féktelen bulizást keresik egy fesztiválon, de egyfajta levezetésként szívesen megnéznek egy koncertet vagy színdarabot esténként. Emellett pedig nyitottak arra is, hogy felfedezzék a környék látnivalóit.
Autó nélkül viszont szinte lehetetlen boldogulni, hiszen a buszok csak ritkán járnak, a stoppoláshoz minimum mázli kell, biciklivel pedig azért elég nagyok tudnak lenni a pár tucat kilométeres távolságok is.
