Haumann Péter: Hihetetlenül élvezem, hogy szabad vagyok
Amikor a tavalyi nyár végén a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas Haumann Péter bejelentette, hogy 22 év után otthagyja a Katona József Színházat, sokan egyből a legrosszabbra gondoltak. Hamar szárnyra kapott a pletyka, hogy a 75 éves színészlegenda végleg felhagy a színházi élettel.
Szerencsére nem sokat kellett várnunk, mire kiderült, hogy szó sincs végleges visszavonulásról. Csupán arról van szó, hogy Haumann Péter úgy döntött, lazít egy kicsit a gyeplőn, és több mint 50 éves pályafutása végén szabadúszóként fogja élvezni az időskori éveket.
Persze alig kellett hozzá néhány hónap, hogy viszontláthassuk a színpadon:
február 24-től ugyanis vendégművészként Molière A fösvény című klasszikusát adja elő a Pesti Magyar Színházban.
A sokat próbált örökzöld legfrissebb változatának különlegessége, hogy a Haumann-család három tagja is játszik benne: a címszerepet játszó Haumann Péter mellett ugyanis a színész két gyermeke, Petra és Máté is szerepet kapott.
Haumann Péter és gyermekei: Petra és Máté. (Fotó: Zsigmond László)
Haumann Péterrel az egyik próba előtt ültem le egy gyors beszélgetésre, amelynek során a gyermekeivel közös munkáról is kérdeztem.
Ráadásul a darabban is a fiamat és a lányomat alakítják: ez egy nagyon jó truváj, és nagyon boldog vagyok, hogy ez így alakult. A próbák jók, és szerintem még jobban is fog sikerülni ez az előadás, mint a 23 évvel ezelőtti” – kezdte a beszámolót a színművész, a Katona József Színház 1994-es előadására utalva, amelyben szintén ő alakította Harpagon szerepét.
„Az a darab jó, működőképes előadás volt: közel százötvenszer ment le. De ez most egy másfajta megközelítés lesz. Mint tudjuk, Molière nagyon komolyan érdeklődött a commedia dell’arte játékmódja iránt, és ennek hagyományait alkalmazta is a műveiben. Lengyel Ferenc rendező vezetésével most ugyanebből a megközelítésből dolgozunk, mi is felhasználjuk a commedia dell’arte bizonyos elemeit.”
Haumann Péter szerint Lengyel, aki szintén nemrég hagyta ott a Katonát, kiválóan érti a dolgát, az új megközelítésnek köszönhetően pedig Harpagon szerepe is lényegesen más lesz, mint 23 évvel ezelőtt. Hiába, egy komoly színész sohasem játssza el kétszer ugyanazt a szerepet.
Fotó: Kis Krisztina
Haumann ugyanakkor azt is bevallotta, hogy hiába élvezi annyira a próbákat, nagyon jól esett neki a néhány hónapos szünet.
„A bulvárlapok saját maguk találták ki, hogy a Katona után visszavonulok, de az az igazság, hogy volt némi igazság a sorok között.”
– mesélte nevetve.
„Éppen eleget voltam a Katonában. Most oda megyek, ahova akarok, és akkor, amikor csak akarok. Az, hogy most jött ez a lehetőség, hogy együtt játszhatok a fiammal és a lányommal, nagyon jó dolog. De ezután egy darabig most csendet akarok.”
Nehéz elképzelni, hogy Haumann Péter, a Nemzet Színésze, egy olyasvalaki, akinek a neve ennyire összefonódott a színházzal, véglegesen visszavonuljon. Állítása szerint azonban még ez sem kizárt:
„Sokszor megfordul a fejemben. Telített oldattá váltam, hogy egy kémiai kifejezést használjak. Annyi minden történt velem az elmúlt 53 évben, hogy úgy érzem, nyugodtan kiszállhatok belőle egy kicsit. Aztán majd meglátjuk. Ha jön valami jó lehetőség, azt persze nem fogom kihagyni.”
Fotó: Kis Krisztina
Ahogyan a jövőjéről beszélt, a színművészt páratlan nyugalom töltötte el. Látszott rajta, régóta vágyott már rá, hogy egy kicsit hátradőlhessen, és nagyon élvezi a hirtelen jött szabadságot. Elvégre vannak más dolgok is a világon, nemcsak a színház:
„Hamarosan megszületik a negyedik unokám is, szóval van mivel foglalkoznom.
Semmi konkrét tervem nincs a jövőre nézve. Nagyon nyugodt vagyok, és nagyon élvezem a helyzetem.”
Így egyelőre az olyan darabok sorsa is kérdéses, amelyek az évtizedek során elválaszthatatlanul összenőttek a színész nevével. Egy darabig biztosan nem adja elő például a Szókratész védőbeszédét. Ez volt az a darab, amely pályája elején híressé tette. A vidéken eltöltött évek után, 1971-ben ezzel ismerhette meg a pesti közönség.
„Amikor eljöttem a Katonából az elmúlt szezon végén, erről a darabról is lemondtam, mert tényleg nyugodt akartam lenni. Nem akartam megtörni a szabadságomat ilyesmivel. Ezt sem csinálom hát többé – talán majd a jövőben. Ez a színház is felajánlotta, hogy helyet csinálnak neki, de nem akartam. Legalább hatszázszor előadtam már - ha nem többször. Nyugalmat, csöndet szeretnék.
– tette hozzá vidáman.
Valóban felesleges lenne. Haumann Péter ugyanis már mindent elért, amire csak egy magyar színész vágyhat. Megkapott minden díjat, a Nemzet Színésze lett, hatalmas tapasztalattal rendelkezik, kilenc különböző társulat tagja volt már, játszott tévé- és mozifilmekben, és sokat szinkronizál. Persze még a legnagyobb művészeknek is vannak álmai. Amikor rákérdeztem, van-e olyan szerep, amit még szívesen eljátszana, Haumann egyből sorolni kezdte az álomelőadásokat:
„Mindig is el szerettem volna játszani Lear királyt, de sem az alkatom, sem az egész lényem nem alkalmas rá. Van egy képzet bennem Lear szerepét illetően, aminek egyszerűen sem kívül, sem belül nem felelek meg, így ez örökké csak egy álom marad. De hány ilyen vágy van egy ember életében.”
Fotó: Kis Krisztina
Haumann az évek során azt is többször kifejtette már, hogy
nem éppen azokra a szerepekre a legbüszkébb, amelyekkel a tömegek elsőként azonosítják.
A híres szinkronszerepek helyett például sokkal szívesebben emlékszik vissza a nagy Shakespeare-darabokra, amelyekben játszott.
„Ezt tényleg mindig elmondom. Ennél csak az a rosszabb, ha az emberre egyáltalán nem emlékeznek – még egy Hókuszpók kapcsán sem” – mondta nevetve. „Általában Hókuszpókkal, a Patással vagy a Három nővér című Csehov-paródiával azonosítanak elsőként. Ilyenkor mindig szelíden hozzáteszem, hogy voltak azért Shakespeare-ek, Dosztojevszkijek, Gogolok.”
És hogy mire emlékszik vissza legszívesebben a Nemzet Színésze? „A főiskola végén játszottam először Büchner Woyzeckjében, amit akkor játszottak el először az országban. Utána jött az Arturo Ui Pécsett, majd a Madáchban a Sok hűhó semmiért. Mindig szerettem a musicaleket, legyen az akár Az Őrült Nők Ketrece, vagy a műsorról sajnos korán levett Producerek. A Katonában A fösvény volt a kedvencem és Kleist darabja, az Eltört korsó. Nagyon sok olyan szerepet tudok mondani, amire különösen büszke vagyok.”
Amikor a művész urat a próbára szólították, egyvalamit még elárult: tulajdonképpen továbbra is minden érdekli, ami neki való. Ha valaki felkéri tehát egy olyan szerepre, ami felkelti az érdeklődését, boldogan elvállalja.
„De nem a szabadságom rovására: azt most élvezem, és élvezni is akarom!” – búcsúzott egy széles mosollyal.
Címkép: Zsigmond László
Ha érdekes volt a cikk, kattints a megosztásra!
