Harry Styles megírta minden ruhaboltnak a tökéletes háttérzenéjét – Jóindulattal is közepes a Kiss All The Time. Disco, Occasionally
Sokat váratott magára és a visszatérésére Harry Styles. Ugyanakkor ez a comeback nem mindenki örömére történik majd, a rettenetesen drága új turnéjához egy gyengébb album sikeredett.
Harry Styles karrierjében szokatlanul a hosszú csendek, ezért különösen feltűnő volt, hogy az elmúlt években szinte teljesen eltűnt a popkulturális radarokról. A brit énekes negyedik szólóalbuma, a Kiss All the Time. Disco, Occasionally. 2026 márciusában jelent meg, csaknem négy évvel az előző nagylemeze után – ami egy olyan előadónál, aki a 2010-es évek végén és a 2020-as évek elejét, már-már Taylor Swift-i magasságokban dominálta, meglepően szokatlan volt.
A visszavonulás valahol érthető következménye volt az előző korszak túlterheltségének. A Harry’s House 2022-ben jelent meg, és azonnal globális siker lett: az album Grammy-díjat nyert, miközben a rajta szereplő slágerek – köztük az „As It Was” – hónapokra meghatározták a rádiók és a streaminglisták hangzását.
Ezt pedig az elképesztően maratoni, közel két évig tartó Love on Tour követte, amely 2021-ben indult és csak 2023 nyarán ért véget, gyakorlatilag folyamatos turnézásba kényszerítve az énekest.
A turné lezárása után Styles látványosan visszavett a nyilvános szereplésekből. A 2023-as zárókoncert után alig jelent meg új zenei anyag, közösségi felületein is csak ritkán szólalt meg, és hosszú ideig inkább az a kérdés foglalkoztatta a rajongókat és a popipart, hogy hol bukkan éppen fel egy random olasz kisvárosi futása során, vagy pedig mennyire sikerül beleolvadni a “civil életbe” egy ekkora világsztárnak.
A tényleges visszatérést azonban csak 2026 elejére halogatta. A rejtélyes, és szinte villámgyors kampányt a korábban megjelent Aperture-ral jelentette be, hogy március első péntekén ismét róla szól majd a zenei lakossági felhám: a Kiss all the time. Disco Occasionally. - jön, és utat tör majd magának, beleivódik a Harry univerzum magasztos kánonjába. De hogy ezt hogyan teszi? A lehető legrosszabbul.
Harry Stylestól korábban valamilyen szinten megszoktuk a popdívaságnak a legtetejét, a hatalmas slágereket, ódákat, ugyanakkor ezek a korszellemen felül is kerekedtek rendre. Az As It Was, vagy akár az elsőlemezes Kiwi, nem beszélve a Fine Line rengeteg daláról kiállta az idők próbáját, nemcsak kortalanságában értve. Ugyanúgy megszólította az 50-es, Prince-es Madonnás arcokat, mint a szenzációkorszakban felnőtt tiniket, így például személyesen is korunk egyik nagy ikonjaként tekintettem rá a stadionturnéján, egy beleköthetetlen koncerten.
Az új lemez ezektől teljesen eltekint, és bár valamilyen szinten belenyúlik a 80-as 90-es évek diszkó/szintipop témáiba, de ez az élmény maximum arra elég, hogy azt érezzük, hogy egy tetszőlegesen megnevezett ruhaüzletben vásárolgatunk egy tetszőlegesen megnevezett plázában.
Igazán kiemelkedő dalok sincsenek, persze beszélhetünk a stílusnak megfelelő bassline-okról, amik akár a Dance No More-ban és egyéb számokban fellelhetőek, de ezt sokkal inkább egy stílusgyakorlatnak tekinthetjük, mintsem egy giga-éra következő fejezetének.
Persze ez valahol lehet dicséretes is, hogy Harry beleunt a celebéletbe, neki ide a Dürer Kertet, meg a niche európai klubokat, ugyanakkor nagyon agresszív fanatizmus szükségeltetik ahhoz, hogy ezt a lemezt történetesen “nagyokhoz méltónak” nevezzük.
Úgyhogy felmerül ennek a paradoxona, hogy kinek is írnak lemezeket a nagy hírességek, amelyekre a brit karakterek (khm. Alex Turner RENGETEGSZER) elég egyöntetű választ adnak.
A lemez annak ellenére, hogy a korábbi találgatásokkal ellentétben, hogy ez majd eurodance-es elképesztően berlini technobuliba repít el minket, tagadhatatlanul brit lett. Olyan balladákkal, mint a Coming Up Roses, vagy a Paint By Numbers bőven elférne egy BBC Introducing színpadon bármelyik UK-fesztiválon, ugyanakkor a kérdés, hogy helytállnak-e/ önálló életre kelnek-e majd ezek a lemezről egyébként lelógó számok.
Harry Stylest korábban azért is támadták, ami miatt a turnézást inkább egyes városokba költözésre váltotta, hogy aztán a rajongótábor zarándokoljon, komikusan magas árú koncertjegyekért. Az, hogy egy ilyen lemezért az átlagos 120 ezer forintos jegyeket (erős szerencsével lehet, csak 45 ezer, de ez ritka) drágálljuk, azt nyugodtan vehetjük biztosra.
A Kiss All the Time. Disco, Occasionally tehát nem stadionokra íródott, ami viszont az előadó önmagának lábon lövése. Noha ez az elvetemült rajongókat semmiben nem fogja gátolni, tekintve, hogy van az a nagyság, ahol a rajongó addig magyarázza magának, hogy “ez márpedig akkor is a kedvence”, ameddig meg nem győződik róla. Harry Styles pedig bizonyosan ekkora.
Harry Styles karrierjében szokatlanul a hosszú csendek, ezért különösen feltűnő volt, hogy az elmúlt években szinte teljesen eltűnt a popkulturális radarokról. A brit énekes negyedik szólóalbuma, a Kiss All the Time. Disco, Occasionally. 2026 márciusában jelent meg, csaknem négy évvel az előző nagylemeze után – ami egy olyan előadónál, aki a 2010-es évek végén és a 2020-as évek elejét, már-már Taylor Swift-i magasságokban dominálta, meglepően szokatlan volt.
A visszavonulás valahol érthető következménye volt az előző korszak túlterheltségének. A Harry’s House 2022-ben jelent meg, és azonnal globális siker lett: az album Grammy-díjat nyert, miközben a rajta szereplő slágerek – köztük az „As It Was” – hónapokra meghatározták a rádiók és a streaminglisták hangzását.
Ezt pedig az elképesztően maratoni, közel két évig tartó Love on Tour követte, amely 2021-ben indult és csak 2023 nyarán ért véget, gyakorlatilag folyamatos turnézásba kényszerítve az énekest.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Az Orbán János Dénes-ügy kirobbantója most L. Simon Lászlót nevezte meg felelősként
Balogh Endre szerint L. Simon László felelős azért a rendszerért, amelyben Orbán János Dénes feltehetőleg állami százmilliókkal jutalmazhatta magát. A szerző az NKA 2011-es átalakítását okolja, ami szerinte olyan írószervezeteket zárt ki a támogatások elbírálásából, amik ezt meg tudták volna akadályozni.
Balogh Endre, aki a héten beszámolt arról, hogy Orbán János Dénes, egy állami támogatásokkal kitömött tehetséggondozó vezetője rengeteg pénzzel jutalmazta saját magát, most Facebook-posztban fejtette ki bővebb véleményét az ügyről.
A Prae.hu azt írta, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. összesen 422 899 120 forintot fizetett ki saját szakmai vezetőjének, Orbán János Dénesnek kilenc művének felhasználási jogaiért. Később kiderült az is, hogy az Operettszínház – amelynek ügyvezető igazgatója megegyezik a KMTG ügyvezetőjével – valamivel több mint 90,3 millió forintot fizetett az írónak, részben ugyanazokért a művekért.
Orbán János Dénes közleményben tagadta, hogy döntési pozícióban lett volna, a minisztérium vizsgálatot ígért, szerdán pedig L. Simon László, akit Balogh a rendszer létrehozójaként nevezett meg, nyilvánosan szólította fel Orbánt, hogy mondjon le MMA-tagságáról. Tarr Zoltán kulturális miniszter szintén szerdán közölte, hogy 1,3 milliárd forint, a KMTG-n keresztül kifizetni tervezett támogatást visszaszereztek.
Balogh azt írja, hogy ezt a rendszert, amiben ez megtörténhetett, L. Simon László hozta létre.
„Neki köszönhetjük az NKA 2011. év végi átalakítását, amit úgy tervezett meg, hogy a három, irodalmat érintő kuratóriumból egyben se lehessen tagja a Szépírók Társasága és a József Attila Kör nevű szervezeteknek, melyek vezetői tőle független döntéseket hoztak volna”
– fogalmazott.
Ezzel szemben szerinte számos kurátora lett a Magyar Művészeti Akadémiának, a Magyar Írószövetségnek és a FISZ-nek, később pedig a KMTG-nek, „aztán miniszteri delegáltként még Takaró Mihály is bejutott.”
Úgy látja, miközben ezek a szervezetek rengeteg pénzből működtek, és vezetőik „jó pénzért durván sok testületben voltak keresztbe-kasul tagok”, addig „a szépírók, volt JAK-osok közt rengetegen nyomorogtak, kocsmárosnak, biciklis futárnak álltak be, és többen közülük nem érték meg a mai napot.”
Balogh végül ironikusan jegyzi meg, hogy L. Simon László most a Tokaji Írótábort készíti elő „Emlékezet és felejtés” címmel, miközben szerinte épp a meghívottaknak köszönhető, hogy lapok és egzisztenciák szűntek meg. „Emlékezet és felejtés. Jó cím” – zárja gondolatait.
Egyébként Balogh Endre posztjában azt is kifejti, hogy szerinte a lap, ami a cikket közölte, azért nem kaphatott pénzt az NKA azon kuratóriumaitól, melyben Orbán János Dénes is tag volt, hogy ne tudják megírni a sztorit. Egy meredek állítást is tesz ezzel kapcsolatban: „Több bűnét nem lehet leírni, mert kellene a 18-as karika, és azt sem szeretném, hogy kitiltson a közösségi média, mert azért valamire ez is jó”
Hozzáteszi: „Szinte csak a szerzőink, a gyakornokaink és a szerkesztőink kitartásának köszönhetően van még mindig prae.hu művészeti portál, rengeteg szenvedés és nélkülözés árán”
Balogh Endre, aki a héten beszámolt arról, hogy Orbán János Dénes, egy állami támogatásokkal kitömött tehetséggondozó vezetője rengeteg pénzzel jutalmazta saját magát, most Facebook-posztban fejtette ki bővebb véleményét az ügyről.
A Prae.hu azt írta, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. összesen 422 899 120 forintot fizetett ki saját szakmai vezetőjének, Orbán János Dénesnek kilenc művének felhasználási jogaiért. Később kiderült az is, hogy az Operettszínház – amelynek ügyvezető igazgatója megegyezik a KMTG ügyvezetőjével – valamivel több mint 90,3 millió forintot fizetett az írónak, részben ugyanazokért a művekért.
Orbán János Dénes közleményben tagadta, hogy döntési pozícióban lett volna, a minisztérium vizsgálatot ígért, szerdán pedig L. Simon László, akit Balogh a rendszer létrehozójaként nevezett meg, nyilvánosan szólította fel Orbánt, hogy mondjon le MMA-tagságáról. Tarr Zoltán kulturális miniszter szintén szerdán közölte, hogy 1,3 milliárd forint, a KMTG-n keresztül kifizetni tervezett támogatást visszaszereztek.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Bármennyire is a világ talán legismertebb és egyik legrégibb eposza a Kr. e. VIII. században íródott és Homérosznak tulajdonított Odüsszeia (amely az Iliász folytatása, sőt, mondhatjuk rá, hogy egy az egyik első spin-off, hiszen a főhős Odüsszeusz az Iliászban még csupán mellékszereplő volt), a világ filmgyártása mégsem fullasztotta bele a nézőket az egyébként rengeteg mitikus kalandot adó mű különféle mozgóképes feldolgozásaiba.
Bár rengeteg film és sorozat készült az Odüsszeia ihletésére, amelyek leginkább a cím átvitt jelentését, vagyis a nehéz, akadályozó tényezőkkel telített hazatérést tették meg a cselekmény központi elemének, konkrét feldolgozást azonban nem sokat ismerünk, pláne egész estés filmként. Az eddigi leghíresebb adaptációk talán az 1968-as olasz-francia-NSZK-s nyolcrészes minisorozat, amelyet 1972-ben Magyarországon is bemutattak, valamint az 1997-es kétrészes tévéfilm Armand Assantéval Odüsszeuszként, valamint többek között Greta Scacchival, Isabella Rossellinivel, Eric Robertsszel, Christopher Lee-vel és Vanessa Williamsszel.
Christopher Nolanről azonban tudjuk, hogy nem egy majrés filmes, nem ijed meg holmi nagyszabástól, sem attól, hogy 12 110 darab hexametert belesűrítsen 172 percbe. Miután pedig előző filmjével, az Oppenheimerrel begyűjtött hét Oscar-díjat (köztük a legjobb filmét és a legjobb rendezőét is), valamint 975,8 millió dollárt a világ mozijaiból, szó szerint bármibe belefoghatott.
Ő pedig nem adta alább az Odüsszeiánál, elkészült hát az első nagy, hollywoodi blockbusterverzió. Akik azonban attól rettegnek, hogy Nolantől – ahogy azt már megszokhattuk – egy reális feldolgozást kapnak a szörnyekkel, mitikus alakokkal, isteni közbeavatkozásokkal és rengeteg további fantasyelemmel átszőtt eposzból, eláruljuk, a félelmük alaptalan: Nolan egy abszolút Homérosz-hű filmet tett le az asztalra, vagyis ez még mindig egy fantasy, csupán a maga szájaíze szerint prezentálta azt, megspékelve a rá jellemző filmes nyelvvel, komor, szomorú, kegyetlen és ránk telepedő atmoszférával, illetve kiváló ötletekkel.
A sztori is megmaradt, miszerint Trója bevétele után Odüsszeusz (Matt Damon) nem tud hazatérni. 20 éve már, hogy otthagyta az otthonát, Ithacát, a feleségét, Pénelopét (Anne Hathaway) és az azóta férfivá érett fiát, Télemakhoszt (Tom Holland). A hiányában a házát pofátlan kérők hada foglalta el, akik mind szeretnék feleségül venni Pénelopét, s így megkaparintani Odüsszeusz javait.
A kérők, az élükön a legpofátlanabb Antinoosszal (Robert Pattinson) már évek óta ott lebzselnek a birtokon, és kieszik a vagyonából vendéglátójukat.
Eközben Odüsszeusz a nimfa Kalüpszó (Charlize Theron) szigetén tengeti a napjait emlékek nélkül, bár éppen kezd visszaemlékezni a kalandjaira, amelyek során az embereivel kénytelen megütközni az egyszemű óriás Polüphémosszal (Bill Irwin), a félelmetes óriás harcos laisztrügónokkal, a boszorkány Kirkével (Samantha Morton), az Alvilág halottaival, az emberevő szörny Szküllával, a félelmetes tengeri örvénnyel, Kharübdisszel, valamint az istenek, így Zeusz és Poszeidon haragjával különféle viharok képében. A kaland végén pedig természetesen még ott az a rengeteg ádáz kérő, akikkel le kell számolnia, hogy 20 év után végre visszanyerje az életét.
Christopher Nolan, ahogy mindig, most is előnyben részesítette a kézzel foghatóságot, a praktikus effeketeket, a CGI-t pedig minimálisra fogta, csupán az elkerülhetetlen esetek szolgálatába állította azt. Az ő Odüsszeiájában tényleg minden valós, a lények, a csaták, a helyszínek, sőt, még olyan helyzetekben is maszkokat, protéziseket használt, ahol senki más nem kínlódott volna ezzel 2026-ban. Amikor pl. Kirké disznókká változtatja (bár inkább „gyúrja”) a katonákat, azt nem feledjük egyhamar, tiszta testhorror, amely az Egy amerikai farkasember Londonban és A szer vonatkozó jeleneteit juttatja majd eszünkbe. De rengeteg ilyen zseniális jelenet sorakozik még a filmben, többek között a küklopsz barlangjával, amely alatt a nézőtéren is sokan visszatartják majd a lélegzetüket, hogy ne csapjanak zajt.
Nolan Odüsszeiája, bár valóban hű az eredetihez (megkapjuk még pluszba Trója ostromát és persze a falovat is, Akhilleuszt azonban kivonták a képletből, minden bizonnyal, hogy ne vegye el a figyelmet), korántsem tűnik egy szimpla szolgai felmondásnak. Valahogy az érződik rajta, hogy az istenek is Nolannek teremtették ezt a sztorit, noha az Oscar-díjas sztárdirektor sosem készített korábban ehhez hasonló filmet.
Ezúttal nem a forgatókönyv furmányos fordulatai vannak terítéken, ugyanakkor azzal sem lehet majd vádolni, hogy csupán egy több száz milliós látványfilmet akart volna a nézők elé görgetni Nolan.
Ahogy a korábbi rendezéseiből (pl. Eredet, Csillagok között stb.) megszokhattuk, a bombasztikus kiállítás mellé komoly karakterábrázolásokat is kapunk, belekukkanthatunk Odüsszeusz, Télemakhosz, Pénelopé és Antinoosz lelkébe is, sőt még olyan kisebb szereplőkébe is, mint a spártai király, Meneláosz (Jon Bernthal), a felesége, Trójai Heléna (Lupita Nyong’o), Odüsszeusz hű vak kondása, Eumaiosz (John Leguizamo), vagy a bátor katona, Szinón (Elliot Page). Nem semmi színészgárda, szó se róla, ráadásul még olyan neveket nem is emlíettünk, mint Zendaya (Athéné), Himesh Patel (Eurülokhosz), Mia Goth (Melanthó), Benny Safdie (Agamemnón), Logan Marshall-Green, Will Yun Lee, Travis Scott, Shiloh Fernandez, Corey Hawkins vagy Jovan Adepo. A castingosok nem pihentek…
A majdnem háromórás hossztól sem kell megijedni, gyorsan eltelik, mivel rengeteg minden történik, egyik kaland követi a másikat, ráadásul a háromszoros Oscar-díjas Ludwig Göransson (A mandalóri, Fekete Párduc, Oppenheimer, Bűnösök) grandiózus és egyben érzékeny zenei aláfestései asszisztálnak mindehhez. Humort viszont ne keressünk benne!
Bár Nolannél ez sosem volt meghatározó tényező, az Odüsszeiába egyáltalán nem való – komor, nyomasztó, szomorkás és megterhelő képsorok peregnek végig, a finálé után mégis egy felemelő érzéssel és egy örök emlékkel állunk majd fel az ülésünkből.
Nehezen elképzelhető, hogy készülhet még ennél is jobb feldolgozás Homérosz örökbecsűjéből, legalábbis fel van adva a lecke annak, aki erre rápróbál. Christopher Nolan ugyanis sokadszor bizonyítja, hogy a kezei közt minden arannyá válik, a megfilmesíthetetlen megfilmesíthetővé válik, a nagyszabás pedig könnyen együtt járhat a szerzőiséggel. Az Odüsszeia az év nagy slágerfilmje lesz, nem vitás.
Bármennyire is a világ talán legismertebb és egyik legrégibb eposza a Kr. e. VIII. században íródott és Homérosznak tulajdonított Odüsszeia (amely az Iliász folytatása, sőt, mondhatjuk rá, hogy egy az egyik első spin-off, hiszen a főhős Odüsszeusz az Iliászban még csupán mellékszereplő volt), a világ filmgyártása mégsem fullasztotta bele a nézőket az egyébként rengeteg mitikus kalandot adó mű különféle mozgóképes feldolgozásaiba.
Bár rengeteg film és sorozat készült az Odüsszeia ihletésére, amelyek leginkább a cím átvitt jelentését, vagyis a nehéz, akadályozó tényezőkkel telített hazatérést tették meg a cselekmény központi elemének, konkrét feldolgozást azonban nem sokat ismerünk, pláne egész estés filmként. Az eddigi leghíresebb adaptációk talán az 1968-as olasz-francia-NSZK-s nyolcrészes minisorozat, amelyet 1972-ben Magyarországon is bemutattak, valamint az 1997-es kétrészes tévéfilm Armand Assantéval Odüsszeuszként, valamint többek között Greta Scacchival, Isabella Rossellinivel, Eric Robertsszel, Christopher Lee-vel és Vanessa Williamsszel.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
78 évesen váratlanul meghalt Sam Neill, a Jurassic Park sztárja
Sam Neill új-zélandi színész hétfőn, Sydneyben hunyt el 78 éves korában. Halálhírét a családja közölte, akik kiemelték, hogy a színész korábbi rákbetegsége nem újult ki.
78 éves korában meghalt Sam Neill új-zélandi színész, akit a világ leginkább a Jurassic Park-filmekből ismert. Halálhírét hétfőn jelentették be a közösségi médiában – írja az Associated Press.
„Mérhetetlen szomorúsággal tudatja Sam Neill whānau-ja (családja) Sam halálhírét, aki hétfőn hunyt el Sydneyben, Ausztráliában.”
A család közleménye szerint a színész szerettei körében, méltósággal távozott, ami egész életét jellemezte.
A posztban azt is írták, a haláleset váratlan volt.
„A veszteség hirtelen és váratlan volt, de áldás, hogy Sam rákmentes maradt.”
A család nem közölte a halál okát, de megerősítették, hogy Neill korábban diagnosztizált rákbetegsége nem újult ki.
Neill 1947-ben született Észak-Írországban, de Új-Zélandon nőtt fel, és hazája egyik legismertebb színészévé vált. Több mint öt évtizedes pályafutása során az 1993-as Jurassic Park hozta meg neki a világhírnevet, amiben Alan Grant paleontológust alakította, és a szerephez a későbbi folytatásokban is visszatért.
Az 1970-es évek óta több mint 150 filmben és sorozatban játszott, többek között A 200 éves emberben, a Peaky Blindersben, a Thor-filmekben és a Tudorokban.
Sam Neill 2023-ban hozta nyilvánosságra, hogy egy ritka vérrákkal, angioimmunoblasztikus T-sejtes limfómával diagnosztizálták.
Miután a kemoterápia nem segített, egy új gyógyszeres kezelést kapott. Idén áprilisban, egy klinikai CAR-T-sejtterápia után jelentette be, hogy a vizsgálatok szerint a rák eltűnt a szervezetéből.
78 éves korában meghalt Sam Neill új-zélandi színész, akit a világ leginkább a Jurassic Park-filmekből ismert. Halálhírét hétfőn jelentették be a közösségi médiában – írja az Associated Press.
„Mérhetetlen szomorúsággal tudatja Sam Neill whānau-ja (családja) Sam halálhírét, aki hétfőn hunyt el Sydneyben, Ausztráliában.”
A család közleménye szerint a színész szerettei körében, méltósággal távozott, ami egész életét jellemezte.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Egy nap alatt elfogytak a jegyek, Azahriah máris duplázik a Budapest Parkban
Azahriah a szeptember 18-i, teltházas este után másnap, szeptember 19-én is színpadra áll a fővárosi helyszínen. A két koncert különlegessége, hogy évek után újra teljes egészében eljátsszák a DESH-sel közös „A ló túloldalán” albumot.
A hatalmas érdeklődés miatt duplázik a Budapest Parkban Azahriah: miután az eredetileg meghirdetett szeptember 18-i koncertre egyetlen nap alatt minden jegy elkelt, az előadó egy nappal később, szeptember 19-én is fellép a szabadtéri helyszínen. A ráadáskoncertre a jegyértékesítés a szervezők tájékoztatása szerint pénteken délelőtt 10 órakor indul.
Mindkét este ugyanarra a különleges koncepcióra épül.
Hosszú idő után újra teljes egészében elhangzik élőben „A ló túloldalán”, Azahriah és DESH közös albuma.
Bár a két előadó rendszeresen lép fel együtt, a lemezt teljes egészében évek óta nem hallhatta a közönség.
Az esték ugyanakkor nem merülnek ki az album újrajátszásában: a rajongók egy teljes Azahriah-műsort kapnak, amelyben az elmúlt évek meghatározó dalai és az újabb korszak szerzeményei is helyet kapnak.
Azahriah 2024-ben három egymást követő estén töltötte meg a Puskás Arénát, a rekordot követő szünet után pedig 2025 őszén tért vissza, amikor az MVM Dome-ban is tripláznia kellett a hatalmas érdeklődés miatt.
A hatalmas érdeklődés miatt duplázik a Budapest Parkban Azahriah: miután az eredetileg meghirdetett szeptember 18-i koncertre egyetlen nap alatt minden jegy elkelt, az előadó egy nappal később, szeptember 19-én is fellép a szabadtéri helyszínen. A ráadáskoncertre a jegyértékesítés a szervezők tájékoztatása szerint pénteken délelőtt 10 órakor indul.
Mindkét este ugyanarra a különleges koncepcióra épül.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
