Kevés izgalmasabb dolog van, mint felfedezni egy új zenekart, amit még nem játszottak unásig a rádiók
A hazai zenekarok állami támogatása néhány éve teljesen átalakult: az induló előadók segítésétől kezdve a már befutott együttesek külföldi turnéiig összesen kilenc alprogramra lehet pályázni az eredeti nevén Cseh Tamás, tavaly év vége óta pedig Hangfoglaló Programnak köszönhetően.
Idén a Művészetek Völgyében saját helyszínnel lesznek jelen: a taliándörögdi Hangfoglaló Udvar az ElevenKert helyét veszi át, tíz napon keresztül váltják majd itt egymást a feltörekvő és a már komoly rajongótáborral rendelkező bandák.
De hogy indult ez az egész, mennyire nehéz teljesen kezdőként bekerülni, mit tudnak adni a pénzen túl, és hogyan tovább az egy év leteltével? Boross Zoltán, a Hangfoglaló Programiroda vezetője, valamint Bajnai Zsolt, a Könnyűzenei Szolgáltató Iroda igazgatója válaszolt a kérdésekre.
– Mennyire volt hiánypótló a Hangfoglaló Program, amikor még Cseh Tamás nevét viselve elindult? Miben látjátok ti a legfőbb erősségét?
– Amikor 2013 végén elkezdődött az új magyar könnyűzenei támogató program kidolgozása, fontos szempont volt, hogy minél szélesebb szakmai konszenzussal jöjjön létre, találjuk ki az alprogramjait, amihez majd a pályázatokat illeszteni lehet. A több hónapon át tartó számtalan egyeztetésen, amelyeken nagyjából kétszáz szakmabeli vett részt, egyértelműnek tűnt, igény van egy olyan támogatási rendszerre, ami nem elsősorban egyénekhez, hanem az iparág egy-egy szegmenséhez köthető. A mögöttünk lévő négy év is azt bizonyítja, hogy a Program olyan területeken segít, ahol valóban szükség van rá.
Persze a mérleget nem nekünk, akik csináljuk, hanem a szakma azon részének kell megvonnia, akiket a Program támogat vagy támogatott, illetve a közönségnek. Ami pedig talán a kezdetektől az egyik legfontosabb jellemzője vagy erőssége a Hangfoglaló Programnak, hogy ez nem egy lezárt, minden elemében kitalált, rögzített rendszer, hanem folyamatosan igazodik a szakma igényeihez.
– A döntéshozói szinten lévő politikusokkal milyen nehéz volt megértetni, hogy a könnyűzene támogatása fontos ügy?
– A döntéshozókat, a politikusokat a szakmának kell meggyőznie arról, hogy amit csinál nemcsak neki, de valahol az egész társadalomnak és az országnak is fontos. Nekünk, akik a könnyűzenével foglalkozunk egyértelmű, hogy ez az a művészeti ág, amivel szinte mindenki, szinte minden nap találkozik, így kaput nyithat sok más művészet felé. Azt is tudjuk, hogy a könnyűzene igenis fontos gazdasági szereplő, komoly adóbevételt termel, hozzájárul a GDP-hez, ám ez nem azt jelenti, hogy csak befizetőnek kellene lennie az ágazatnak. Ám ezeket a szakmának, más szakmákkal versengve artikulálnia kell tudni.
Az elmúlt négy év talán az is bizonyítja, hogy ez sikerült, hiszen az NKA-n keresztül csak a Hangfoglaló Program közel 3 milliárd forint támogatást oszthatott szét.
És akkor még nem beszéltünk az ugyancsak az elmúlt négy évben létrejött Könnyűzene-, Halmos Béla- vagy éppen a Fesztiválkollégium lehetőségeiről, vagy éppen a közmédia által támogatott programokról – akár a Nagy-Szín-Pad, akár A Dal –, vagy arról, hogy végre a Jászai- vagy a Táncsics-díjjal egy sorban említhető, önálló középdíja lett a könnyűzenének, a Máté Péter-díj.
– Mekkora a túljelentkezés az egyes alprogramokba? Melyik a legnépszerűbb közülük?
– Nem lehet általánosítani, mert nem ugyanaz az Induló Előadói Alprogram, amire évente körülbelül 300 formáció pályázik, és szándékosan csak 20-25 kaphat támogatást, mint mondjuk a Klubtámogatói Alprogram, ahol a pályázók 80-90% kap valamiféle támogatást, az előző évadban közel 200 millió forintot.
Minden alprogramnak megvan a maga helye és szerepe, amit nem feltétlenül a túljelentkezés vagy a támogatás intenzitása fejez ki.
Persze jóval több pénzt is ki lehetne osztani a pályázatokon, mondjuk nemzetközi fellépésekre, bár nem mindig csak a pénz számít.
– Hogy zajlik a kiválasztás? Előfordul, hogy egy előadóval kapcsolatban vita van a Kollégiumon belül, vagy egyhangúan szoktatok dönteni?
– A döntést minden esetben a négyfős Hangfoglaló Program Kollégiumnak kell meghoznia és vállalnia. Természetesen nem mindig egyhangúak a döntések, olykor komoly viták vannak, és az is biztos, hogy teljesen más döntések születnének, ha más összetételű lenne a kollégium. Éppen ezért törekszik a Kollégium arra, hogy mielőtt dönt, minél több vélemény meghallgasson. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert az elmúlt években kialakult a Program körül egy olyan csapat, akik valamilyen szinten bevonhatók a döntésekbe.
Így például az Induló Előadói Alprogramnál a Kollégium a beérkezett pályázatból először csinál egy szűkített listát – ami nagyjából a jelentkezők negyedéből áll, akiket akár támogatni is lehetne –, de a végső döntéshez már egy zenészekből, klubosokból, menedzserekből álló zsűri segítségét kéri, akik élőben is meghallgatják a produkciókat. Vagy a nemzetközi pályázatoknál most már támaszkodhat HOTS exportiroda tapasztalataira, a klubok esetében pedig a Hangfoglaló Programirodára.
– Mit tanácsolnátok azoknak, akik teljesen kezdőként pályázni szeretnének? Hogyan vágjanak bele, minek kell feltétlenül megfelelni?
– Először valamelyik megyei tehetségkutatón mérettessék meg magukat. És ha elsőre nem is nyernek meg egy ilyen versenyt, ne adják fel, hanem amelyikre csak tudnak, menjenek el. Ezek ugyanis színpadi rutint és szakmai visszajelzést adnak, nem beszélve az építgethető kapcsolatrendszerről, vagy az ezek révén érkező felkérésekről. Nem véletlen, hogy immár három éve támogatja a Hangfoglaló az Öröm a Zene megyei tehetségkutatókat, amelyek győztesei, ha pályáznak az Induló Előadói Alprogramra, akkor automatikusan odakerülhetnek a meghallgatásra, szakmai zsűri elé.
A Mörk a hollandiai Eurosonic fesztiválon
Shaibo
– Milyen előnyökkel jár a részvétel az anyagi támogatáson túl?
– Elsősorban az induló előadói alprogram esetében igaz az, hogy egy évig kiemelt figyelmet fordítunk a támogatott produkciókra. Beleértve azt is, hogy a támogatási időszakban kapnak egy mentort, aki tanácsokkal segíti a munkájukat. Emellett mind a saját, mind a partner csatornákon kiemelt helyen próbáljuk kezelni az érintett előadókkal kapcsolatos híreket.
Az induló előadók mindegyikének legalább kettő fesztiválos fellépést is biztosítunk azokon az fesztiválokon, ahol a Hangfoglaló Program hivatalosan jelen van, ilyenből egyébként idén már több mint 10 van.
De ezeken túl is segítünk, amiben tudunk, ha a zenekaroknak erre igényük van. Ez egyébként minden alprogram támogatottjaira, akár klubra, akár külföldre induló előadóra igaz.
– Követitek a programban korábban résztvevők karrierjének alakulását azután is, hogy már kikerültek onnan?
– Nagyon büszkék vagyunk mindenkire, akik az elmúlt több mint 4 évben részt vettek a Programban, azokra pedig különösen, akik stabil szereplői, esetleg nagyszínpados szereplői lettek a zenei életnek. És úgy tűnik, a volt támogatottak is jó emlékeket őriznek a Programról, hiszen sokan közülük szívesen jönnek fellépni a rendezvényeinkre.
Egyébként talán a Hangfoglaló erényei között említhető az is, hogy próbál egyfajta zenészi életpályamodellt is felállítani a támogatásai révén. Azaz, ha valaki indul a megyei tehetségkutatón, aztán bekerül az Induló Előadói Alprogramba, majd az előzenekari vagy a klubos pályázatok révén jut fellépésekhez, végül pedig ki tud lépni a nemzetközi piacra, akkor öt-hat éven tudjuk támogatni, ami elég lehet ahhoz, hogy megkapaszkodjon a piacon.
Dope Calypso
– Hogyan merült fel az ötlet, hogy saját helyszínetek legyen a Művészetek Völgyében?
– A Művészetek Völgye egy befogadó jellegű rendezvény, ahol egyébként is számos aktuális, vagy a korábbi években általunk támogatott produkció lép fel. A szervezőkkel, elsősorban Oszkó-Jakab Natáliával közösen arra jutottunk, hogy ha már van olyan helyszín a fesztiválon, ahol minden nap legalább egy vagy kettő, a Hangfoglaló Programhoz köthető zenekar koncertezik, legyünk névadói ennek a színpadnak. Nagyon örülünk neki, hogy ez sikerült, hiszen a Művészetek Völgye az egyik legfontosabb, és egyben tekintélyes múltú fesztivál hazánkban, fontos és örömteli, hogy ilyen hangsúlyos módon tudunk jelen lenni.
– Milyen szempontok alapján állt össze a 10 nap programja, kiket hívtatok meg?
– Ez elsősorban logisztikai kérdés volt. (nevet) A július egy zeneileg meglehetősen aktív időszak, és örömmel kijelenthetjük, hogy a támogatott zenekaraink nyáron is intenzíven koncerteznek, így nem volt könnyű egyeztetni a fellépéseket.
Ezzel együtt elmondható, hogy a Művészetek Völgye közönsége nyitottabb, befogadóbb a nagy átlagnál, ezért ide a finomabb, singer-songwriter jellegű előadókat is be lehetett rakni.
– Miért érdemes feltörekvő, még alig ismert zenekarokat hallgatni? Mit üzennétek annak, aki egyáltalán nem nyitott ilyen irányban?
– Hadd kérdezzek vissza: miért ne lenne érdemes? Kevés izgalmasabb dolog van, mint felfedezni magunknak egy új, izgalmas zenei világot, megismerni egy szuggesztív előadót, akit még nem untunk meg a rádióban. Egyébként sem hiszünk az alternatív-mainstream felosztásban; abban viszont igen, hogy jó és rossz zene van, mi pedig az előbbiből szeretnénk minél nagyobb merítést a közönség számára elérhetővé tenni.
Két tavalyi támogatott, a Drastik Putto és Hangácsi Márton (lent) a Hangfoglaló Udvar elődjében, a taliándörögdi ElevenKertben
– Merre bővülnétek még tovább? Van rá koncepció?
– Amikor ez az interjú készül, akkor jelenik meg a Hangfoglaló Program ötödik évadának első pályázata, azaz ötödik alkalommal fogunk Induló Előadókat támogatni.
Úgy tűnik, hogy ez az alprogram, illetve a klubos, az előzenekaros és a nemzetközi is megtalálta a helyét és feladatát, legfeljebb csak finomítani kell rajtuk.
Ami nem azt jelenti, hogy hátradőlhetünk. Jól látszik, hogy a könnyűzenei oktatás terén, vagy éppen a próbatermi lehetőségek és a rádiós megjelenések tekintetében van még bőven feladat.
