KULT
A Rovatból

Hangácsi Márton: Még mindig sokan hiszik azt, hogy playbackelek

Egyedül van a színpadon, mégis olyan hatást kelt, mintha egy teljes zenekar játszana. Új élő videójában te is megnézheted, hogy csinálja.


A hamarosan 28 éves Hangácsi Márton első nagyobb sikere a Veszprémi Utcazene Fesztivál szakmai díjának megnyerése volt 2012-ben, ami után országszerte egyre több helyen kezdett koncertezni, és saját dalainak száma is egyre nőtt. Kis ideig párhuzamosan lépett fel egyedül és zenekarral, 3-4 éve viszont már csak szólóprodukciójára koncentrál, amit looper pedállal turbózott fel, így egymaga képes lényegében teljes zenekari hangzást létrehozni.

Idén tavasszal jelent meg első nagylemeze, amiről 3 számhoz élő videót is forgattak. Az elsőnek, amelyen az Alone című dalt adja elő, itt lejjebb van a premierje, ennek apropóján beszélgettünk.

– Mennyire tudatosan alakítottad a pályafutásodat azóta, hogy 5-6 évvel ezelőtt elkezdtél szólóban fellépni?

– Inkább ösztönösen álltam hozzá, szerettem volna minél több dolgot kipróbálni. Tisztában voltam a képességeimmel, illetve hogy ezekre az alapokra lehet építeni, ugyanakkor azzal is szembe kellett néznem, hogy nem vagyok túl kompromisszumkész és nehezen dolgozom együtt másokkal. Mindez egyfajta céltudatosságot adott: például pontosan tudtam, mikor akarok lemezt vagy klipet készíteni. De az elején még így is sok volt a bizonytalansági tényező, legfeljebb remélhettem, hogy jobban fog működni a szóló produkcióm annál, amit felváltott.

– Volt egy időszak, amikor az egy szál gitáros fellépések mellett zenekarral is dolgoztál. Ennek az előbb említett tulajdonságaid miatt lett vége?

– A zenekarral soha nem vesztünk össze, egyszerűen csak eljött egy pont, amikor nem működött tovább a közös munka, bárhogy próbálkoztunk vele. Ebben nyilván szerepet játszott, hogy nem voltam eléggé vezéregyéniség és nem álltam ki elég határozottan az elképzeléseim mellett.

"
Öten voltunk és mindannyian bele akartuk adni a saját ötleteinket a közösbe, de ez az összegyúrt massza valahogy nem lett az igazi.

Egy idő után aztán beláttam, hogy jobb elengedni az egészet.

Íme az Alone friss élő videója:

– Soha nem feszélyezett téged, hogy egyedül állj ki a színpadra az emberek elé, a produkció minden felelősségét magadra vállalva?

– Érdekes módon nem. Amíg párhuzamosan futott a zenekar, addig is játszottam már egyedül, és akkor azért néha szokatlan volt, hogy nincs senki mellettem, akivel mondjuk egy hiba esetén össze lehet nézni. De a felelősség része és maga a stresszhelyzet inkább motivál, mint visszavet. Legalábbis így érzem, bár azt persze nem tudom, milyen lenne most újra zenekarban játszani.

– Az egyszemélyes zenekari, looper pedálos hangzás ötlete mikor merült fel benned és hogy csiszolódott azzá, ahol most tart?

– Már nagyon régen kitaláltam, de megvalósítani talán 2014-ben kezdtem el. Előtte fél évig készülte rá, nézegettem Ed Sheeran és Dub Fx videóit, ők voltak rám talán a legnagyobb hatással. Egy ideig ugyanakkor tartottam is ettől az egésztől, mert

"
az volt a benyomásom, hogy ezt a műfajt élőben nagyon nehéz úgy művelni, hogy a közönség ne unja el magát közben. Hiszen amíg egymásra veszel minden sávot, simán eltelik egy dalnyi idő, és a dolognak ez a része a nézők számára nem túl szórakoztató.

Nagyon sokat agyaltam ezen, de szerintem végül sikerült jól megoldanom. Bár helyenként még most is érzem, hogy akad egy-egy unalmasabb pillanat a koncerteken, de idővel majd úgyis tovább csiszolódik. Azt gondolom, hogy még mindig csak az elején tartok ennek az útnak.

– Vannak még olyanok, akik nem értik, mi történik a színpadon, és például playbackeléssel vádolnak?

– Persze, legutóbb például egy egyetemi buliban jöttek oda ezzel hozzám, de vidéki fesztiválon is előfordult már. Amikor csak tehetem, próbálom elmagyarázni, de nem mindig megy át. Viszont mindenképp működik a dolog, amióta ezt csinálom, sokkal simábban megy minden. Szükségszerű is volt, mivel ahhoz, hogy mostanában mindössze egy szál gitárral és énekkel komolyabb közönséget össze tudj hozni, nagyon különlegesnek kell lenned. Belegondolva nem is tudok hirtelen ilyen előadókat mondani.

hangacsi1

Fotó: Sámpár Anna

– Pár hónapja jelent meg az első nagylemezed, erre mennyire tekintesz fordulópontként a karrieredben?

– Borzasztó nagy fellélegzés volt, nem is tudom már, mióta terveztem és hányféle verziója élt a fejemben. Az biztos, hogy nem fog könnyen utat találni a közönséghez, hiszen eleve kevesen hallgatnak végig nagylemezeket, szóval nagyjából két évet mindenképp szeretnék hagyni a bejáratására. Fokozatosan emelek majd ki újabb és újabb dalokat róla, és ha mondjuk valaki már ötöt is megismert róla külön-külön, remélhetőleg szívesebben hallgatja majd meg az egészet egyben. Ezzel együtt maga a lemez elsősorban mégiscsak nekem szól: lezárása egy a korszaknak, amiben eddig voltam.

– És mi jön ezután?

– A megjelenés óta direkt el engedtem minden kreatív folyamatot, nagyjából őszig-télig szeretnék kizárólag a koncertezésre fókuszálni. Jól esik kicsit kikapcsolni az agyamat és másra koncentrálni az alkotás helyett, hogy aztán ismét ez vehesse majd át a főszerepet.

– A magyar szövegekhez milyen most a viszonyod? Volt egy időszak, amikor inkább úgy írtál, de pár éve ismét visszatértél az angol nyelvhez.

– Ennek az a fő oka, hogy jobban tetszenek azok a szövegek, amiket angolul írok. Próbálkoztam az utóbbi időben is a magyar nyelvvel, de pár sornál tovább nem jutottam – egyszerűen úgy érzem, nem áll annyira jól nekem, ha úgy énekelek. De persze nem tudhatom, milyen hatások fognak érni később: simán lehet, hogy fogom még máshogy is gondolni ezt, alapvetően nem zárkózom el semmitől.

"
Valószínűleg az itthoni karrieremnek is jót tenne egy magyar dal, de ismerem magam annyira, hogy pusztán emiatt nem fogok írni egyet.

Két korábbi klip, az One és a Don't Lose Your Mind c. számokhoz:

– És a nemzetközi karrier mennyire preferencia számodra?

– Vannak ilyen terveim, reálisan vagy jövő tavasszal, vagy ősszel, vagy legkésőbb 2019 tavaszán valósulhatnak meg. Össze kell gyűjteni hozzá a helyeket, akik szívesen befogadnának. Nem akarok egyből egy angol turnéval kezdeni, inkább a Benelux-államok, Csehország, vagy Olaszország lenne testhezállóbb elsőre. A legjobb az volna, ha sikerülne találni egy külföldi kiadót is. Erdélybe már korábban is megyek majd, de ez kicsit más, voltaképpen csak félig számít külföldnek – hiszen a közönség jelentős része magyarokból áll.

– A Cseh Tamás Programban való részvétel mennyi segítséget adott neked?

– Nagyon sokat, eleve már azzal is, hogy 2 millió forintos támogatást kaptam tőlük. A járulékos költségek (például a mentorom tiszteletdíja) levonása után ebből tudtuk fedezni a One-hoz készített videoklipet, illetve a lemezfelvétel és a keverés jelentős részét is. Szóval maga a program egyértelműen jó dolog, egyedül annyiban változtatnék a lebonyolításán, hogy az elutasított pályázatokhoz indoklást is fűznék. Jelenleg ugyanis enélkül dobják vissza azt, akinek nem ítélnek meg támogatást, pedig a kezdő zenekarok jó része biztosan örülne, ha kapna valamiféle visszajelzést arról, miben kellene még fejlődnie a szint megugrásához.

– A most élőben rögzített daloknak mi az apropója?

– Több okból is szerettem volna egy élő felvételt, az egyik az, hogy jó lenne kiszakadni az akusztikus-utcazenész skatulyából.

"
Persze nem fogom letagadni, honnan indultam, de ezzel együtt szeretném minél inkább a nagyszínpadra való produkciók közé pozicionálni magamat, mondjuk egy étterem sarka helyett.

Ehhez viszont szükség van olyan videókra, amelyekből lejön, hogy néz ki és miért működhet ez a gyakorlatban. Három dalt vettünk fel a lemezről, egyenként tesszük majd közzé őket. A helyszín az éppen felújítás alatt álló Most bisztró terasza volt.

hangacsi3

Fotó: Lightfilm Studio

hangacsi4

Fotó: Sámpár Anna

– Hogy fog kinézni a következő pár hónapod?

– Összefüggő turné nem biztos, hogy alakul őszre, de különálló koncertekből azért lesz pár. Debrecenben, Sopronban, Veszprémben biztosan fellépek majd, megyek Erdélybe is, illetve szeptember-október a gasztrofesztiválok szezonja, amelyek közül szintén többre meghívtak fellépőnek. Mindezek mellett továbbra is játszom éttermekben és céges bulikon, tehát a klasszikus vendéglátózás sem kopott ki az életemből. Persze ez nem egy túlhirdetett dolog, és régebben annyira nem is szerettem csinálni, de mára megbarátkoztam vele.

"
Ha ez az eszköze annak, hogy közelebb jussak a céljaimhoz – tehát meg tudjak élni zenélésből és közben szabadon alkothassak –, és cserébe megvannak a nagyobb fellépések is, szerintem abszolút be lehet vállalni.

Marci következő koncertje szeptember 27-én lesz a budapesti Kuplungban. Részletekért KATT IDE!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk