Kiderül, honnan ered Poirot bajsza, és egyéb meglepetések – Halál a Níluson
Sokan Agatha Christie legjobb regényének tartják írói pályájának 25. könyvét, a Halál a Nílusont, amelyben a kackiás bajszú belga nyomozógéniusz, Hercule Poirot már 15. alkalommal próbálja fülön csípni a gyilkost, ezúttal egy Karnak nevű gőzösön, amely a Nílus vizeit szeli, fedélzetén egy dúsgazda hölggyel és „udvartartásával”. A kötetből természetesen már több mozgóképes feldolgozás is készült: ezek közül a leghíresebb az 1978-as, John Guillermin rendezésében fogant változat, amelyben Peter Ustinov alakítja a fifikás detektívet, illetve fontos megemlíteni még a David Suchet-féle Poirot-sorozat vonatkozó epizódját (9. évad, 3. rész) 2004-ből.
Kenneth Branagh, pihenőt tartva Shakespeare-adaptációi után, ezúttal minden idők legnagyobb krimiszerzőjét pécézte ki, a 2017-es Gyilkosság az Orient expresszennel pedig elindította Christie-univerzumát.
A Halál a Níluson azonban, mint produkció, megjárta a poklot poklát. Először 2019 decemberében került volna a mozikba, majd ezt elhalasztották 2020 októberére, mivel a forgatást később tudták elkezdeni a tervezettnél, és tovább is tartott, mint gondolták.
Az őszi premiert épp ezért tovább csúsztatták, ezúttal jóhiszeműen csak 2020 decemberére, majd, amikor rádöbbentek, hogy a vírus hosszabb távon tervez fertőzni, 2021 szeptemberére. 2021 tavaszán aztán kirobbant egy botrány, méghozzá az egyik kulcsszereplő, Armie Hammer kapcsán (több nő is megvádolta erőszakos viselkedéssel, kannibalizmussal), ezért a Disney további öt hónappal tolta el immár végleges időpontjára, 2022 februárjára a premiert.
És hogy megérte-e a sok várakozás? Nos, igen is, meg nem is. Attól függ, kinek milyen elvárásai vannak. Azok, akik nem szeretik, ha egy klasszikus sztorin itt-ott változtatnak, sőt új elemeket visznek bele, azok minden bizonnyal csalódni fognak (persze ennek más okai is lehetnek, de erről később). Kenneth Branagh ugyanis, noha megtartotta az eredeti cselekmény időszakát (az 1930-as éveket) és helyszínét, számos modern hozzávalóval gazdagította azt.
Mindjárt egy I. világháborús jelenetsorral kezdünk, amelyben a fiatal Hercule még még csupasz arccal látható, és magyarázatot kapunk általa arra, miért hord ilyen méretes bajuszt később. Ez talán a legmerészebb változtatás a forrásanyaghoz képest, mindenesetre, noha elsőre banálisnak tűnik egy arcszőrzetre magyarázatot adni, mégis új és izgalmas aspektussal gazdagítja a karaktert.
A történet „sakkbábúi” a regényben és az eddigi megfilmesítésekben szinte kizárólag világos bőrszínű emberek, a mai kor elvárásaihoz mérten tehát Branagh-ék egy kevésbé homogén gárdát szerződtettek. Salome és Rosalie Otterbourne szerepeire például fekete színésznőket kértek fel (Sophie Okonedót és Letitia Wrightot), Andrew Penningtonból az indiai Andrew Katchadourian kuzin (Ali Fazal) lett, rajtuk kívül pedig helyet kapott a fedélzeten egy meleg pár is. Poirot mellett ugyanakkor egy másik visszatérő karaktert is kaptunk, a Tom Bateman által alakított Boucot, akinek édesanyja, Euphemia (Annette Bening) is hajóra száll ezúttal, ő például nem szerepelt a regényben (Mrs. Allertont és a fiát, Timet helyettesítik ők ketten).
Persze Branagh dirigálásából is tisztán kitűnik, hogy 85 éves kora ellenére ez még mindig egy fantasztikus történet az őrült és szenvedélyes szerelem erejéről, amiért nem átallnak akár gyilkolni is, bár az kétségtelen, hogy az 1978-as filmverzió parádés szereplőgárdáját (Peter Ustinov, David Niven, Mia Farrow, Maggie Smith, Bette Davis, Angela Lansbury, George Kennedy, Jack Warden stb.) nem sikerült felülmúlni. A mostani színesebb társaság mindenesetre üdvözlendő, és közülük is öröm újra együtt látni a brit női komikuspárost, Jennifer Saunderst és Dawn French-et, akik már több mint harminc éve bolondoznak együtt, elmondásuk szerint nehéz is volt ezúttal komoly arcot vágniuk az egészhez.
Mindent összevetve Branagh Halál a Nílusonjából biztosan nem lesz a ’78-as filmhez fogható klasszikus, abban azonban nem mond csődöt, hogy izgalmasan és meglepetésekkel felturbózva mesélje el ezt a régi történetet azoknak is, akik sosem hallottak még Agatha Christie-ről, és nem tudják, mi fán terem a whodunit.