KULT
A Rovatból

Hajós rázza a pofonfát, de csak annyira, hogy lehetőleg ne rúgják ki a műsorból - megnéztük a Nagy Duett 3. adását

Néha nem látni összefüggést a zsűri értékelése és a kiadott pontszámok között, Mihályfi Lucáék elvesztették elsőségüket, Claudia beszólt egy kollégának, Schmuck Andor pedig megdöbbentő bejelentést tett.


Rájöttem, hogy a Tilla-Liptai kettősből Claudia a mester. Lényegesen jobban énekel. Igaz, Tilla viszont jó filmeket rendez, úgyhogy neki megbocsátjuk.

Claudia egyébként elirigyelhette Hajós Andrástól, hogy minden adás után címlapra kerül, ezért finoman ő is beszólt egy kollégának.

Szabó Zsófi gratulált neki, amiért megnyerte a Televíziós Újságírók Díját női zsűritag kategóriában. Picivel később Kasza Tibi visszahozta a témát, és gratulált Hajós Andrásnak, aki viszont nem nyert. Hajós azt felelte, örül Claudiának, mert az ilyen díjakat olyanoknak kell nyerni, akiket érdekel. A műsorvezető így vigasztalta Hajóst:

„András, a te kategóriádban, a férfi zsűritag kategóriában egy méltán ismeretlen ember nyert…”

A kategória nyertese az a Majka lett, aki amúgy egykor Clau műsorvezető társa volt a Nagy duett első évadában, de Bindzsisztán óta sokat esett az ázsiója a TV2-n. Nem volt elegáns ez a beszólás Liptaitól, persze lehet, ő is Kossuth-díjat szeretne. Vagy legalább egy lovagkeresztet.

A kétszeres adásgyőztes páros, Mihályfi Luca és Hegyesi Berci kezdte a műsort, akik hétről hétre igyekeznek maximálisan kihasználni azt a fegyvertényt, hogy szép emberek. Az elmúlt adásban Horváth Tomi azt a kívánságát fejezte ki, hogy mindenki vetkőzzön le. Bár ő állítja, ezt lelki értelemben értette, Lucáék szó szerint vették, és meglehetősen lengére vették a figurát.

Valamelyik kreatív kitalálta, hogy az Úristen című Valmar örökzöldhöz illik a Hellász tematika. (Értitek, Úristen – Akropolisz…) Apróság, hogy a dalban gyakorlatilag nincs egy sor sem, ami passzolna az ókori görögökhöz. Hacsak az nem, hogy az anakronizmus görög szó. És legyünk őszinték,

bár Mihályfi Luca kétségtelenül nagyon szép lány, aki meglátja benne Marilyn Monroe hasonmását, azzal komoly problémák vannak.

A produkcióban csak egy valami illett igazán a görögökhöz: az éneklés, mert az tragédia volt. Főleg Luca botladozott, néha mintha túl mély lett volna neki a hangfekvés. Berci sem énekelt mindig tisztán, de hát ő elvileg táncos. A rap betétet pedig kifejezetten jól tolta. Az is igaz, énekes – és egyéniség – legyen a talpán, aki Marics Petit feledtetni tudja.

A zsűri leginkább az énekesek és táncosok lenge öltözékéről és Hajós András testéről beszélt. Zsófi másik műsort nézett, mint én, szerinte nagyon jó volt a produkció. Horváth Tomi azért megjegyezte, hogy időnként elmásztak a hangok, de nem érdekli. Hajós a maga humoros módján azért próbált kritizálni is, de úgy tűnik, odafent kiadták a parancsot, hogy nem szabad rosszakat mondani, mert ő is visszafogott volt.

Lucáék összesen 34 pontot kaptak.

Radics Gigi és Visváder Tamás a Sing Hallelujah-t adta elő Dr. Albantól – majdnem azt mondtam, énekelte, de nem akarok igazságtalan lenni Tamással. Az ifjú marketinges javára szól, hogy nagyon vidáman és magabiztosan mozog a színpadon, szemmel láthatóan nem zavarja a saját énekhangja, pontosabban annak hiánya. Legalább valakit.

„Van-e olyan templom, aminek a hátsó fele dohánybolt? Az egyik ember az egyikben tökéletesen énekel… a másikban várja a vevőket a srác.”

Egyébként a produkciót többen is gospelnek nevezték, rejtély, miért.

Attól, hogy egy dalban hallelujáznak, és közhelyesen amerikai templomi lepelben énekelnek, az még nem lesz gospel. Mint ahogy a Most vagy soha sem történelmi film, hiába vannak benne kardok.

Egy dologban értek csak egyet a zsűrivel: Radics Gigi remekül énekel.

A zsűri inkább azt hangsúlyozta, hogy milyen show-t csináltak, és Tomi mennyire jó ahhoz képest, hogy mennyire rossz. Ja, és értékelték a rapet. (Azt én még akkor is nehezen tolerálom, ha jó, hát még így.) 32 pontot kaptak.

A Dübörög a ház az Emergency House-tól azért volt jó választás Sydney van den Bosch és Pető Brúnó részéről, mert a dal ígérete akkor is teljesül, ha egy hangot sem találnak el a… khm… énekesek. A harmadik adásra megértettem, hogy ők ketten alighanem a statisztika kedvéért szerepelnek a műsorban. Elvégre, ha van olyan duó, ahol a tanítvány is profiként énekel, a kiegyensúlyozottság továbbá a feng shui nevében szükség van olyanra is, ahol a mesternek sincs énekhangja.

Zsófi azért megkérdezte: „Brúnó, te mesterként mit adtál hozzá a produkcióhoz?” Mert igen helyesen észrevette, hogy bizony Sydney jobb volt, mint mestere.

Hajós értékelése kapcsán kiderült egy fontos dolog is: a fiatalok nem tudják, mi az a tüske. Guglizzatok rá, én nem akarok csúnyaságokat tanítani nektek.

A zsűri rejtélyes okokból 37 pontot adott Brúnóéknak, Horváth Tomi egyenesen 10-est ítélt.

Hajós András legalább nagyon erős öniróniával kifejezte, hogy a 9-ese nem a szívéből jön, hanem valószínűleg a füleséből.

Stohl András és Geszler Dorottya a Jojót énekelte, pedig már Csepregi Évának sem kellett volna. Annyiból mégiscsak jó választás, hogy nem igényel nagy énekhangot. Mondjuk Dorottyának így sem igazán sikerült elénekelnie. Stohl legalább eljátszotta. Amúgy egy ovit idézett meg a produkció, és oda mondjuk, illett is az éneklés.

Hozzám hasonló boomerek talán még emlékeznek rá, hogy nagyon régen Nagy Feró egyszer elénekelte Friderikusznál, némileg módosított szöveggel. Akkoriban Feró még nem volt Kossuth-díjas, és ez meg is látszott: lehetett élvezni, amit csinált.

A zsűrinek látszólag ez is tetszett, de 33 pont annyira nem magas pontszám. Szóval néha nem túl keresztényi módon bort isznak, és vizet szavaznak. Vagy épp fordítva.

Soltész Rezső a szegény ember one hit wonderje.

Minden tehetségkutatóban és zenés show-ban a Szóljon hangosan az ének szerepel tőle. Nem meglepő, hogy Dér Heni és Gáspár Győző is ezt választotta tőle. Pedig Soltésznak azért vannak más dalai is, nem mondhatjuk, hogy nem próbálkozott. Nem rég még a Monty Python féle Allways Look ont he Bride Side of Life-ot is feldolgozta. Azóta sokat imádkozom a lelkiüdvéért.

Az Elveszett gyerekek városában van egy rémálom, ahol egy kisfiú azzal szembesül, hogy a kéményből egymás után jönnek elő a télapók. A TV2 ezt megfejelte: a színpadon mindenki Soltész Rezső volt. Lehet, titokban ezt is Grecsó írta, mint anno a Győzike Show-t. Mondjuk Győző szerintem inkább „Weird Al” Yankovicra hasonlított, de nevezték salgótarjáni Pablo Escobarnak is, Győzikének pedig a Jackson család ugrott be.

„Így nézhetett ki, amikor Madam Tussaud 9 évesen, lekapcoslt villanynál először próbálta megalkotni Maradona és Sandokan eltitkolt közös gyermekét”

összegezte a látottakat Hajós.

Egyébként tényleg szórakoztató volt, ezen az estén eddig a pontig talán a legjobb, és Heniék végre eltávolodtak a romalagzi tematikától.

A pontozásnál Hajós egy kicsit frászt hozott mindenkire:

„Úgy érzem, te kezdesz kiteljesedni… Nekem nagyon tetszik, hogy az orosz nagykövettel is egy zebrát örökbe fogadtál, tehát a politikában is egyre komolyabb szerepeket kapsz…”

Kasza Tibi érezhetően félt, hogy mi lesz ebből, és rászólt zsűritársára: „Hajós, Hajós…”

De a nyílt rendszerbírálat elmaradt, Győzi pedig nagyon örült a 9-esnek, amivel összesen 34 pontot kapott a páros.

Schmuck Andor Jockey Ewingba oltott Piedoneként udvarolt a stewardesnek vetkőzött Sári Évinek. A Repteret énekelték, szerintem csak azért, hogy ne telhessen el adás a Korda-Balázs házaspár emlegetése nélkül. Kasza Tibi meg is jegyezte, Hajósnak úgy kell értékelnie, hogy ne kerüljön a címlapokra.

Horváth Tomi végleg lemondott a szakmaiságról, mint olyanról. Szabó Zsófi viszont megállapította, hogy Sári Évinek a lába jobb, mint a hangja, ami szerintem csak első ránézésre tűnik bóknak. De Zsófi időnként szeret erején felül fogalmazni.

Hajós megint kitett magáért, mert megjegyezte, hogy azért ezen a repülő úton a hányászacskók is előkerültek.

Kasza Tibi megragadta az alkalmat, hogy feldicsérje Balázs Klárit, aki amúgy éveken keresztül zsűrizett a Nagy Duettben, és kicsit Hajósnak is odaszúrt. Klárika emlékének is szólt a 8 pont. Összesen 30 pont jött össze.

Brasch Bence ezúttal a Szilvafácskát, vagyis a Bubamarát választotta feladatul. Lékai-Kiss Ramóna igyekezett jó képet vágni a dologhoz. Rami kicsit úgy nézett ki, mint Pénzezzsák hercegnő a Pindúr Pandúrokból de neki még ez is jól áll. A hangja pedig épp annyira volt karcos, hogy hozza a Kusturica-feelinget. Bence ellenben csak egy sztereotip magyar legény volt, a tanítvány ezúttal lekörözte a mestert.

Horváth Tomi kicsit nehezményezte, hogy ha már fa, miért nem meggy (értjük, hehe), Hajós viszont igen helyesen megállapította, hogy Ramóna „klasszikus komika.”

Ha végre egyszer ebben az országban készítene valaki egy igazán jó sitcomot, Raminak mindenképp helye volna benne.

Az idei évad első 40 pontját ők kapták.

Nótár Mary akármilyen jó énekesnő, nem tud Aurelióból Elvist faragni, legfeljebb VV Elvist. Mary remekül énekelte Cher és Eros Ramazotti kettőséből a ráeső részt, de Aureliót nem tudta kizökkenteni, a srác kitartóan utánozta a fába szorult férget.

A zsűri minden ellenére olvadozott, hogy ez milyen megható produkció volt. Szerintem legfeljebb Mary hősies küzdelmén lehetett meghatódni, aki Leláncolt Prométheuszként próbálja eljátszani, hogy mennyire szereti a májából lakmározó sast. Aurelio egyébként tényleg könnyekig meghatódott, ami nagyon kedves és aranyos pillanat volt, de pontozás szempontjából nem értékelhető.

Horváth Tomi szerint Aurelióban az az értékes, hogy önazonos, vállalja magát, ami nagyon ritka a médiában.

„Úgy szurkoltunk neked, ahogy a válogatottnak szoktunk szurkolni” kezdte Hajós az értékelését, és érezhetően megint mindenki belekapaszkodott a karfába. A zenész-humorista szemmel láthatóan szereti rázni a pofonfát, de aztán ebből is kijött úgy, hogy azért lehetőleg ne rúgják ki a műsorból.

Kasza Tibi egekbe dicsérte Mary éneklését, egyébként jogosan, de valamivel hitelesebb lett volna, ha nem szólítja „kicsi szívem”-nek. Így kicsit buksisimogatós lett.

Mindent összevéve Kasza és Zsófi 9 pontját túlzónak éreztem, de mindez semmi Horváth Tomi és Hajós 10 pontjához képest. Tudom, én vagyok a hülye, miért mentem oda.

Most is volt vendégprodukció: Pély Barna a Hófehér jaguárt adta elő Curtisszel. Rejtély, miért. Tudom, most világtrend, hogy tehetséges és népszerű, de régebb óta fiatal sztárok összeállnak trendi celebekkel, akik a közelükben sincsenek. Én már az Elton John - Ed Sheeran pároson is csodálkoztam, a Paul McCartney és Kanye West együttállásról nem is szólva. Oké, mondjuk Pély nem mérhető ezekhez az urakhoz, de Curtis most mindenképp felfelé házasodott, ha élhetek ezzel a képzavarral. Amúgy Barna a napokban apuka lett, innen is gratulálunk neki.

Mivel Mihályfi Lucáék ma viszonylag kevés pontot kaptak a zsűritől, így ezúttal Lékai-Kiss Ramóna és Brasch Bence lett az adásgyőztes, így ők simán továbbjutottak. A szavazás végén ismét három páros állt a zsűri előtt, akik közül 3:1 arányban Radics Gigit és Visváder Tomit mentették meg. Rejtély miért.

A nézők a végső szavazásnál Stohl András és Geszler Dorottya kettősét szerették jobban, így kizárásos alapon Sári Évi és Schmuck Andor távozott. Amit kicsit sajnálok, mert szórakoztató párost alkottak.

Andor még az utolsó szó jogán megemlítette, hogy hamarosan életmentő életmentő kezelést kezdenek rajta.

Ami annyiból furcsa, hogy ha valakinek valóban életmentő kezelésre van szüksége, nem várják meg, amíg kiesik a Nagy duettből.

Persze ha közellátásban lesz a kezelés, akkor simán lehet, hogy még egy Dancing With the Stars is belefér, mert csak jövő karácsonyra kapott időpontot.Talán sosem tudjuk meg, Iszak Esztinek sem sikerült kihúznia Andorból, hogy pontosan miről is van szó.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Véresre kaparta a falat a 27 éves Soós Imre, mégis öngyilkosságnak zárták le a halálát
A Jászai Mari-díjas színészt 1957-ben feleségével együtt találták holtan egy budai lakásban, gázmérgezés végzett velük. A helyszíni nyomok és egy későbbi ügynöki jelentés azonban idegenkezűségre utalnak.


Egy 27 éves filmsztár, akit egy ország imádott, és akinek a nevét a cannes-i filmfesztivál után a nemzetközi sajtó is megjegyezte, holtan fekszik egy budai lakás teakonyhájában. A levegő sűrű a gáztól. A hivatalos közlemény szerint Soós Imre és felesége, dr. Perjési Hedvig 1957. június 20-án önkezével vetett véget életének. A kortársak és a későbbi nyomok azonban egy egészen más, sötétebb történetet mesélnek: a színész körmei véresek voltak, az ajtót, a küszöböt és a falat kaparta, mintha utolsó erejével is menekülni próbált volna. Ma, születésének 96. évfordulóján, február 12-én az ő pályája és máig lezáratlan tragédiája elevenedik fel.

Ki volt ez a fiatalember, aki ilyen rövid idő alatt a magyar filmtörténet kultikus alakjává vált?

Soós Imre 1930. február 12-én született Balmazújvároson. A legenda szerint a Szabad Nép hirdetésére jelentkezett a Színművészeti Főiskolára, ahol mezítláb, elementáris erővel szavalta Petőfit. Ezzel az ösztönös, mégis fegyelmezett játékkal, jellegzetes, fátyolos hangjával robbant be a köztudatba. Pályája üstökösként ívelt felfelé: 1952 és 1955 között a Debreceni Csokonai Színház, majd haláláig a budapesti Madách Színház tagja volt.

1954-ben, mindössze 24 évesen Jászai Mari-díjjal tüntették ki. Olyan klasszikus szerepekben bizonyított, mint Shakespeare Rómeója vagy Benedek a Sok hűhó semmiért-ből.

A filmvászon tette országosan ismertté. Olyan alkotásokban játszott, mint a Talpalatnyi föld, a Lúdas Matyi és a Liliomfi. A csúcsot és a nemzetközi áttörés lehetőségét Fábri Zoltán 1955-ös remekműve, a Körhinta hozta el. A filmben Törőcsik Marival alkotott párosa a magyar filmtörténet egyik legemlékezetesebb kettőse. A film ikonikus táncjelenete a felszabadulás és a szerelem szimbólumává vált.

A Körhintát 1956-ban a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjába is beválogatták, ahol a fiatal francia kritikus, François Truffaut is lelkendezve írt róla. Törőcsik Mari évtizedekkel később egy rövid mondattal utalt a forgatáson szövődött különleges kapcsolatra: „…kicsit egymásba is szerettek.”

A sikerek mögött azonban egyre mélyülő belső vívódás húzódott. A Rákosi-korszak kultúrpolitikája ráerőltette a „paraszti hős” skatulyáját, amiből kétségbeesetten próbált kitörni. Az 1956-os forradalom utáni légkör, szerelme, Ferrari Violetta disszidálása és a szakmai mellőzöttség érzése idegösszeomláshoz vezettek.

A János Kórházban kezelték, itt ismerkedett meg a nála tíz évvel idősebb orvossal, dr. Perjési Hedviggel, akit hamarosan feleségül vett. Ez a kapcsolat pecsételte meg a sorsát.

A hivatalos verzió, amit a Népszabadság 1957. június 22-i száma is közölt, egyértelmű volt: „…holtan találták Soós Imre 27 éves színművészt és feleségét… a rendőri bizottság megállapította, hogy … világítógázzal öngyilkos lett.” A lakás belülről volt bezárva. Az Index által feltárt későbbi visszaemlékezések és dokumentumok azonban rémisztő részleteket tártak fel.

A helyszínen egy cédulát találtak, amelyen állítólag ez állt: „Anyu, ne bántsatok senkit, én vagyok a gyilkos.” A mondatot Perjési Hedvig testvére idézte fel. Egy, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött ügynöki jelentés még sötétebb képet fest a nőről, aki a jelentés szerint korábban már megpróbálta megölni előző vőlegényét.

„Már régen az öngyilkosság volt a mániája… Altatót fecskendezett vőlegényébe, de annak volt annyi ereje, hogy a kinyitott gázcsapot elzárja” – áll a dokumentumban.

A jelek arra utalnak, hogy a felesége beadott neki valamilyen szert, majd megnyitotta a gázcsapot. Soós Imre felébredhetett a kábultságból, és utolsó erejével próbált menekülni, de a bezárt ajtón már nem jutott ki. A gondos, teljes körű vizsgálat elmaradt, a halálesetet gyorsan lezárták kettős öngyilkosságként. Soós Imre sírja a Farkasréti temetőben található, a Nemzeti Sírkert részeként védelem alatt áll. Rövid, de annál fényesebb pályája, a Körhinta nemzetközi sikere és halálának máig tisztázatlan körülményei legendává tették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Az Északi-sarkvidéken tanult meg járni, gyerekkora óta jogilag siket volt, és a sírkövén is a fingással poénkodik – Leslie Nielsen ma lenne 100 éves
Erőszakos apja elől menekült a kanadai légierőhöz, és csak 62 évesen lett világhírű, miután drámai színészként képtelen volt befutni.


Leslie William Nielsen éppen 100 évvel ezelőtt, 1926. február 11-én született Kanadában, Saskatchewan tartomány Regina nevű városában. Édesanyja, Mabel Elizabeth Davies Walesből emigrált Kanadába, édesapja, Ingvard Eversen Nielsen pedig dán származású rendőr volt a Kanadai Királyi Lovasrendőrségnél. Volt egy bátjya is, Erik Nielsen, aki hosszú ideig kanadai parlamenti képviselő, kabinetminiszter, 1984-től 1986-ig pedig Kanada miniszterelnök-helyettese volt. Nielsen a gyermekkorát az Északi-sarkvidéken töltötte, mivel az apja ott szolgált. Egyszer elmesélte, hogy ott is tanult meg járni. A családfő, Ingvard állítólag erőszakos ember volt, gyakran verte a feleségét és a fiait is.

Leslie, hogy elmeneküljön a bántalmazásokkal teli gyerekkorából, 17 évesen belépett a Kanadai Királyi Légierőbe, annak ellenére, hogy jogilag siket volt, már gyerekkora óta hallókészüléket kellett viselnie.

„Nagyon nehéz színésznek lenni, mivel minden attól függ, hogy a megfelelő szöveget mondd a megfelelő időben, te viszont nem hallod a jelzéseket. El sem tudom mondani, hányszor kellett volna azt kérdeznem, hogy »Mi?«, ha nem lett volna hallókészülékem. Tehát ez a szerkentyű életmentő, és lehetővé teszi, hogy gyakoroljam a mesterségemet” – nyilatkozta erről egyszer Nielsen.

A második világháború alatt egyébként légi lövészként szolgált repülős bevetéseken. A háború után aztán a torontói Lorne Greene Academy of Radio Arts színművészeti akadémiára iratkozott be. A tanulmányai alatt ösztöndíjat kapott a New York-i Neighborhood Playhouse színházba, ahol színpadi és zenei tanulmányokat folytatott, mielőtt 1950-ben megkapta első komolyabb televíziós szerepét a Studio One című antológiasorozat egyik epizódjában.

Nem hajthatott fogatot

Az ötvenes évek elején számos kisebb szerepet kapott jóképű statisztaként, mellékszereplőként. Mivel már akkor is kiváló orgánuma volt, dokumentumfilmekben és reklámokban működött még közre narrátorként, hogy megkeresse a megélhetéshez szükséges pénzt. Ő azonban ennél többre vágyott, arról álmodozott, hogy Hollywood nagy nevű sztárja lesz. 1956-ban aztán kapott egy kis szerepet első játékfilmjében, a The Vagabond King című romantikus musicalben. A film bukás volt, de a producer, Nicholas Nayfack megkedvelte a fiatal és jóképű Nielsent, és felajánlotta neki, hogy beválogatja egy éppen készülő sci-fibe, a Tiltott bolygóba (1956). Nielsen természetesen kapva kapott az alkalmon, s ő lett az egyik főszereplő. A film (Shakespeare A vihara az űrben, ami valójában forradalmi volt, a Star Trek előfutárának tekintik) pedig nagy sikert aratott. Annyira, hogy Nielsen is népszerű lett, így szerződést kapott az MGM-nél.

Több évnyi kisebb szerepek és színészi küzdelmek után végre nevet szerzett magának. Pár évvel később nagyon szeretett volna szerepelni a Ben-Hurban (1959), így jelentkezett a meghallgatásra is, Messala szerepére, de nem járt sikerrel, Stephen Boyd lett a befutó. Ekkorra az MGM-mel kötött szerződése lejárt, így már szabadon dolgozhatott máshol, és így is tett.

Az 1960-as évektől kezdve a filmek iránti lelkesedése alábbhagyott, már sokkal szórakoztatóbbnak találta a tévés munkákat, ezért feladta az álmát, hogy hollywoodi sztár legyen, és inkább a képernyőkre költözött.
Akkoriban számos tévésorozatban szerepelt, például az Alfred Hitchcock bemutatjában, A szökevényben, a Peyton Place-ben vagy a The Wild Wild Westben. Ám ezekben is mindig mellékszerepekben tűnt fel, soha nem lehetett ő a főhős. Visszatért oda, ahol az ötvenes évek elején kezdte, a kisebb és másodlagos szerepekhez, csak most már a vászon helyett a tévében.

Hülyeség komolyan

Nielsent addig komoly drámai színészként tartották számon, ráadásul jóképű is volt, csupán nem kapott olyan szerepeket, amelyekkel bizonyíthatta volna a tehetségét és rátermettségét. 1969-ben aztán elcsípett egy főszerepet a The Bold Ones: The Protectors című kemény és nyers zsarusorozatban, ami azonban nem tartott sokáig, mindössze hét rész után levették a műsorról. A hetvenes években így visszatért a kisebb szerepekhez olyan sorozatokban, mint a San Francisco utcáin, a M.A.S.H., a Hawaii Five-O, a Kojak, a Kung Fu, a S.W.A.T., sőt, 1971-ben és 1975-ben a Columbóban is feltűnt. S persze azért akadtak mozifilmek is, például az évtized egyik népszerű katasztrófafilmje, a Poszeidon katasztrófa (1972), az 1977-es Az állatok napja (amiben többek között villámlások közepette félmeztelenül harcol egy medvével) vagy a Lángoló város (1979).

Majd 1980-ban jött a nagy áttörés! Egy testvérpár, David és Jerry Zucker, valamint írótársuk, Jim Abrahams (azaz a ZAZ trió) 1977-ben nagy sikert arattak a The Kentucky Fried Movie című vígjátékukkal, ezért egy újabb szokatlan komédiával akartak előállni. Akkoriban népszerűek voltak az Airport-filmek, ők pedig át szerették volna dolgozni a kevéssé ismert, 1957-es katasztrófadarabot, a Zero Hour!-t, méghozzá a sajátos abszurd humorukkal nyakon öntve.

Ebből született meg az 1980-as Airplane!, amelyben talán a film legemlékezetesebb karakterét éppen Leslie Nielsen játszotta az orvos Dr. Rumackként.

Zuckerék azért választották őt erre a tőle eddig felettébb szokatlan vígjátéki szerepre, mert olyan nagyszerű drámai színész volt, s úgy gondolták, széles körben nem ismert, de azért felismerhető arcokkal elhitethetik a nézőkkel, hogy az Airplane! komoly katasztrófafilmnek tűnik, és a hangulata is az, a poénok pedig sokkal nagyobbat ütnek, ha drámai színészek komoly, rezzenéstelen arccal mondják el azokat. A tervük bejött, az Airplane! új műfajt teremtett a komédián belül.

A paródiák fapofa királya

Nielsen pedig rákapott a vígjáték ízére, és sikerült később ebből karriert csinálnia. Ennek köszönhető az is, hogy manapság az egyik legnagyobb nevettetőként emlékezünk rá. A ZAZ trió 1982-ben előállt a Nagyon különleges ügyosztály című sorozattal, amelyben Leslie Nielsen játszotta Frank Drebin (a magyar szinkronban Drebil) detektívfelügyelőt, egy kifejezetten Nielsen számára megalkotott szerepet. Az Airplane!-től eltérően azonban a Nagyon különleges ügyosztály nem volt nagy siker a tévében. Csupán hat epizódot forgattak belőle, és ezek közül csak négy került adásba, mielőtt az ABC csatorna kaszálta a szériát. Aztán később levetítették az utolsó két részt is.

„Ez az a fajta humor, ami nem való a televízióba, mert oda kellett figyelni rá” – magyarázta később Nielsen a sikertelenség okát, utalva arra, hogy a televíziózás már akkoriban is csupán háttértevékenység volt, az emberek általában más dolgot csináltak közben.

Szerencsére a Nagyon különleges ügyosztály mégis kifizetődő lett, hiszen valami sokkal nagyobb született belőle később. A Paramount ugyanis megszerezte a sorozat VHS-forgalmazási jogait, és 1985-ben kiadta mind a hat epizódot. A kazetták nagy sikert arattak, a stúdió ezért felkereste Zuckeréket, hogy kérnek még ebből. Így végül 1988-ban megjelent a Csupasz pisztoly, az elkaszált tévésorozat egész estés filmváltozata.

Nielsen természetesen visszatért Frank Drebinként, s ez lett az első főszerepe egy mozifilmben több mint 30 év után. A közönség zabálta a Csupasz pisztolyt, ez a fajta humor a moziban sokkal nagyobb sikert aratott, nagyobbat az Airplane!-nél is. Nielsen pedig évtizedeken át tartó küzdelem után, 62 évesen végre világsztár lett.

Ezt követően a stúdiók kifejezetten Nielsen főszereplésével készülő paródiafilmeket rendeltek, így született meg a kilencvenes évek paródiafilmes őrülete. Jött a Bújj, bújj, ördög! (1990), a Csupasz pisztoly 2 ½ (1991), a Csupasz pisztoly 33 1/3 (1994), a Drakula halott és élvezi (1995), a Drágám, add az életed! (1996), a Sziki-szökevény (1998) vagy a Horrorra akadva harmadik (2003) és negyedik (2006) része.

Nielsent ugyanakkor a való életben sem lehetett komolyan venni. Például mindig felbukkant a világ különböző talk show-iban kedvenc poénjával, egy egyszerű fingógéppel, amelyet az interjú közepén sütött el általában.

Sosem állt le, világszerte milliókat nevettetett meg egészen a 2010-es, 84 éves korában bekövetkezett haláláig.

Szellentéssel a sírba

Nielsen összesen négyszer házasodott: Monica Boyer éjszakai klubénekesnővel 1950 és 1956 között voltak házasok, Alisande Ullmannal 1958 és 1973 között, Bobbye Brooks Oliverrel 1981-től 1983-ig, végül Barbaree Earllel 2001-től Leslie haláláig. Két lánya született a második, egyben leghosszabb házasságából: Thea és Maura. A kései éveiben Barbaree-vel az arizonai Paradise Valley-ben és a floridai Fort Lauderdale-ben éltek.

2010 novemberében Nielsen rosszul lett, így a Fort Lauderdale-ben található Holy Cross Kórházba szállították. November 28-án a színész unokaöccse, Doug a Winnipeg-i CJOB rádióállomásnak elmondta, hogy a nagybátyja 84 éves korában, a családja és a barátai körében örökre elaludt, a halálát tüdőgyulladás okozta, keleti parti idő szerint délután 5:30 körül. Nielsen holttestét a Fort Lauderdale-i Evergreen temetőben helyezték végső nyugalomra 2010. december 7-én, amelynek során elsüthette utolsó poénját: a síremlékére ugyanis még korábban a „Let 'er rip”, azaz „Ereszd ki!” feliratot választotta (az eredeti angol szöveg több szinten is megállja a helyét, hiszen a fingós poén mellett arra is utalhat, hogy hagyják őt nyugodni). A temetésen természetesen a Csupasz pisztoly zenéje szólt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A Hét Királyság lovagja négy rész után visszaadta a hitemet a Trónok harca világában - Még csak most kezdődött és mindjárt vége…
Az HBO Max csendben ledobta az év egyik legjobb fantasy-sorozatát. A Hét Királyság lovagja úgy csap oda, hogy még a Sárkányok háza is pironkodhat.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2026. február 10.



Az első négy epizód után nyugodtan kijelenthető: az HBO Max talán az eddigi legjobb döntését hozta, amikor George R. R. Martin kevésbé grandiózus, ám annál emberibb történeteihez nyúlt vissza. A Sárkányok harca vontatott, túlbonyolított fáradt története után igazi üdítő szomjoltó a fantasy kalandok világában.

A sorozat már az első két résszel meglepően erős nyitást produkált, de a harmadik és a negyedik felvonás az, ahol igazán megmutatja, mire képes.

Ezekben az epizódokban nemcsak felgyorsulnak az események, hanem olyan narratív fordulatok is érkeznek, amelyek új megvilágításba helyezik a korábban látottakat. Különösen a harmadik rész lezárása. Spoilerek nélkül annyi elárulható, hogy több addig homályos motiváció és apró történés is érthetővé válik a könyvet nem olvasók számára. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy az ember hirtelen kedvet kap újranézni a korábbi részeket, immáron a friss információk tükrében.

A negyedik epizód pedig végre teljes erővel beemeli a fő történetszálat: a Hetek próbáját, azt a lovagi küzdelmet, amely nemcsak Duncan sorsát dönti el, hanem tulajdonképpen útjára indítja a későbbi kalandjait.

Ez a pont az, ahol világossá válik, hogy a sorozat nem pusztán egy hangulatos előjáték, hanem komolyan gondolja a konfliktusokat, a téteket, a morális dilemmákat és a karakterek fejlődését.

Mindezt úgy, hogy közben meglepően letisztult marad: nincs túlírva, nem akar mindenáron sokkolni, mégis folyamatosan fenntartja a feszültséget.

A tempó is figyelemre méltó, bár kellett is ez neki, mert nem egy hosszú sorozat. Némelyik epizód csupán félórás, tartalomban sokkal többet ad, egy pillanatig sem válik vontatottá a cselekmény.

A dialógusok pontosan kimértek, a jelenetek gördülékenyen követik egymást, a dramaturgia pedig olyan magabiztos, hogy az ember észre sem veszi, mennyire gyorsan lepereg egy rész.

Külön öröm, hogy a széria nem próbál modern frázisokat és kikacsintásokat erőltetni a középkorias miliőbe: a szereplők beszéde és viselkedése illeszkedik a világhoz, ami manapság, furcsa módon, már önmagában is üdítő. Lehet, hogy ez csak az új Star Trek sorozat után tűnik fel…

A két főszereplő közti dinamika továbbra is a produkció egyik legnagyobb aduásza. Peter Claffey és Dexter Sol Ansell remekül működik együtt: Duncan naiv, tiszta szándékú kóbor lovag és Egg meglepően érett, talpraesett fiatal inasa olyan párost alkotnak, akiknek minden közös jelenete kincs.

Ritka az olyan fantasy-kaland-sorozat, ahol ennyire könnyű szívből drukkolni a hősöknek, nem azért, mert muszáj, hanem mert valóban szerethetőek.

Dunk különösen érdekes figura a Trónok harca univerzumában: ő az a ritka kivétel, aki nem próbál ügyeskedni, nem akar a nagyhatalmúak sakktábláján előnyhöz jutni, egyszerűen csak tisztességes lovag szeretne lenni. Egg pedig kiváló ellenpont, fiatal kora ellenére józan ésszel és kíváncsisággal folyamatosan árnyalja a helyzeteket és voltaképp életben tartja az óriás lovagot.

A mellékszereplők sem maradnak csak a „bajuszpörgető” antagonisták szerepében. Imádtam utálni a gonoszokat. A családi viszályokkal terhelt nemesi családok épp annyira voltak érdekesek, mint főszereplőink.

A tétek ugyan kicsiknek látszanak egy Trónok harcához képest, de szeretett szereplőinknek az élete múlhat egy-egy döntésen.

Egy igazán élvezetes lovagi tornába csomagolt, belső konfliktusoktól feszülő családi csetepatét követhetünk végig az HBO Maxon.

Az egész sorozat legnagyobb erénye talán az őszinteség. Nem akar mindenáron trendeket kiszolgálni, nem próbál rálicitálni saját univerzumának legsötétebb pillanataira, hanem egy földhözragadt, emberközelibb fantasy-kalandot mesél el.

Ennek ellenére, vagy épp pont ezért, sokkal több érzelmet közvetít, mint első pillantásra gondolnánk.

Jó a forgatókönyv, működnek a karakterek, a fordulatok nem érződnek öncélúnak, és az intrikák is pont annyira összetettek, hogy lekössék a figyelmet anélkül, hogy elveszítenénk a fonalat. Persze azért itt is folyik a vér… mégis csak George R.R. Martin írta.

Négy rész után nehéz nem lelkesedni. Régen találkoztam olyan modern sorozattal, amelyről ennyire könnyedén írtam pozitív hangnemben, és amely ilyen magabiztosan találta el a saját tónusát.

Minden adott ahhoz, hogy a hatepizódos első etap valódi kincsként maradjon meg a nézők emlékezetében.

Nagyon remélem, hogy Ser Duncan the Tall története nem ér véget itt. Az HBO a további kötetekhez is bátran hozzányúlhat majd, csak addig jöjjön ki a pletykált negyedik kötet. Mert ha elfogy az alapanyag a Warner streaming szolgáltatója nem arról híres, hogy jó döntéseket hoz. Ha a folytatásban az utolsó két rész is tartja ezt a színvonalat, a Hét Királyság lovagja könnyen az év egyik legjobb új sorozata lesz. Az biztos, hogy a Trónok harca világának már most a legkedveltebb mellékága. Bocsi Sárkányok háza, de nem bocsi.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
„Az, hogy fájdalom nélkül nincs eredmény, egyszerűen nem igaz” – Jennifer Aniston 57 évesen átírta a fitnesz szabályait
A kor tényleg csak egy szám! A legjobb példa erre Jennifer Aniston akinek ma van a születésnapja, mert a korát meghazudtolóan jól néz ki. A színésznő elmondta, hogy a Pvolve-módszerrel tartja magát fitten.


Jennifer Aniston ma lett 57 éves, de a kilencvenes évek óta a fittség és a kortalan szépség szinonimája.

„A ‘fájdalom nélkül nincs eredmény’ egyszerűen nem igaz. Jennifer most nyíltan szembemegy ezzal a felfogással, hogy a test sanyargatását az eredményesség feltételének tekinti.

Lehet eredmény fájdalom nélkül is” – szögezte le egy exkluzív interjúban. Ez a felismerés vezette el a Pvolve nevű funkcionális programhoz, amely nemcsak a testét formálta át, de a mozgáshoz fűződő viszonyát is alapjaiban írta újra.

A Pvolve egy alacsony terhelésű, kontrollált mozdulatokra épülő rendszer, amely speciális, ellenálláson alapuló eszközökkel dolgozik.

A cél nem az ízületeket terhelő ugrálás vagy a súlyok emelgetése, hanem a teljes izomláncok aktiválása, a mobilitás és a stabilitás fejlesztése.

A koncepció tudományos hátterét egy, az Exeteri Egyetemmel közösen végzett kutatás is alátámasztja, amelynek kezdeti eredményei szerint 40 év feletti nők körében 12 hét alatt mérhetően javult az erőnlét, a rugalmasság és az egyensúly.

Aniston számára a valódi fordulópontot egy 2021-es hátsérülés hozta el.

Ekkor szembesült azzal, hogy a korábbi, nagy intenzitású edzései hosszú távon fenntarthatatlanok.

„A Pvolve tiszteletben tartja, hol tart a tested, és lehetővé teszi, hogy a korlátaid körül dolgozz” – magyarázta a színésznő, aki 2023 júniusában hivatalosan is partnerként csatlakozott a márkához.

„Egy 30 perces Pvolve-edzéstől is csurom vizes lehetek, és elképesztő eredményeim vannak – anélkül, hogy szó szerint összetörném a testemet” – mondta a People magazinnak.

Független tesztek szerint a program hatékony és rugalmas, de a fejlődéshez elengedhetetlen a progresszív terhelés és a speciális eszközök használata.

Aki követné Aniston példáját, annak elsősorban digitális úton van erre lehetősége. A Pvolve havi 24,99 dolláros, azaz nagyjából 8 ezer forintos streaming-előfizetéssel több ezer online órát kínál, míg a fizikai stúdiók egyelőre főként az Egyesült Államokban és Kanadában terjednek.

A fitneszprogram mellett a színésznő magánélete is rendeződni látszik; születésnapját új párjával, Jim Curtis hipnoterapeutával ünnepli, akivel a hírek szerint közel egy éve alkotnak egy párt. „Tényleg tisztelned kell, ahol a tested épp tart.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: