KULT
A Rovatból

Hajós rázza a pofonfát, de csak annyira, hogy lehetőleg ne rúgják ki a műsorból - megnéztük a Nagy Duett 3. adását

Néha nem látni összefüggést a zsűri értékelése és a kiadott pontszámok között, Mihályfi Lucáék elvesztették elsőségüket, Claudia beszólt egy kollégának, Schmuck Andor pedig megdöbbentő bejelentést tett.


Rájöttem, hogy a Tilla-Liptai kettősből Claudia a mester. Lényegesen jobban énekel. Igaz, Tilla viszont jó filmeket rendez, úgyhogy neki megbocsátjuk.

Claudia egyébként elirigyelhette Hajós Andrástól, hogy minden adás után címlapra kerül, ezért finoman ő is beszólt egy kollégának.

Szabó Zsófi gratulált neki, amiért megnyerte a Televíziós Újságírók Díját női zsűritag kategóriában. Picivel később Kasza Tibi visszahozta a témát, és gratulált Hajós Andrásnak, aki viszont nem nyert. Hajós azt felelte, örül Claudiának, mert az ilyen díjakat olyanoknak kell nyerni, akiket érdekel. A műsorvezető így vigasztalta Hajóst:

„András, a te kategóriádban, a férfi zsűritag kategóriában egy méltán ismeretlen ember nyert…”

A kategória nyertese az a Majka lett, aki amúgy egykor Clau műsorvezető társa volt a Nagy duett első évadában, de Bindzsisztán óta sokat esett az ázsiója a TV2-n. Nem volt elegáns ez a beszólás Liptaitól, persze lehet, ő is Kossuth-díjat szeretne. Vagy legalább egy lovagkeresztet.

A kétszeres adásgyőztes páros, Mihályfi Luca és Hegyesi Berci kezdte a műsort, akik hétről hétre igyekeznek maximálisan kihasználni azt a fegyvertényt, hogy szép emberek. Az elmúlt adásban Horváth Tomi azt a kívánságát fejezte ki, hogy mindenki vetkőzzön le. Bár ő állítja, ezt lelki értelemben értette, Lucáék szó szerint vették, és meglehetősen lengére vették a figurát.

Valamelyik kreatív kitalálta, hogy az Úristen című Valmar örökzöldhöz illik a Hellász tematika. (Értitek, Úristen – Akropolisz…) Apróság, hogy a dalban gyakorlatilag nincs egy sor sem, ami passzolna az ókori görögökhöz. Hacsak az nem, hogy az anakronizmus görög szó. És legyünk őszinték,

bár Mihályfi Luca kétségtelenül nagyon szép lány, aki meglátja benne Marilyn Monroe hasonmását, azzal komoly problémák vannak.

A produkcióban csak egy valami illett igazán a görögökhöz: az éneklés, mert az tragédia volt. Főleg Luca botladozott, néha mintha túl mély lett volna neki a hangfekvés. Berci sem énekelt mindig tisztán, de hát ő elvileg táncos. A rap betétet pedig kifejezetten jól tolta. Az is igaz, énekes – és egyéniség – legyen a talpán, aki Marics Petit feledtetni tudja.

A zsűri leginkább az énekesek és táncosok lenge öltözékéről és Hajós András testéről beszélt. Zsófi másik műsort nézett, mint én, szerinte nagyon jó volt a produkció. Horváth Tomi azért megjegyezte, hogy időnként elmásztak a hangok, de nem érdekli. Hajós a maga humoros módján azért próbált kritizálni is, de úgy tűnik, odafent kiadták a parancsot, hogy nem szabad rosszakat mondani, mert ő is visszafogott volt.

Lucáék összesen 34 pontot kaptak.

Radics Gigi és Visváder Tamás a Sing Hallelujah-t adta elő Dr. Albantól – majdnem azt mondtam, énekelte, de nem akarok igazságtalan lenni Tamással. Az ifjú marketinges javára szól, hogy nagyon vidáman és magabiztosan mozog a színpadon, szemmel láthatóan nem zavarja a saját énekhangja, pontosabban annak hiánya. Legalább valakit.

„Van-e olyan templom, aminek a hátsó fele dohánybolt? Az egyik ember az egyikben tökéletesen énekel… a másikban várja a vevőket a srác.”

Egyébként a produkciót többen is gospelnek nevezték, rejtély, miért.

Attól, hogy egy dalban hallelujáznak, és közhelyesen amerikai templomi lepelben énekelnek, az még nem lesz gospel. Mint ahogy a Most vagy soha sem történelmi film, hiába vannak benne kardok.

Egy dologban értek csak egyet a zsűrivel: Radics Gigi remekül énekel.

A zsűri inkább azt hangsúlyozta, hogy milyen show-t csináltak, és Tomi mennyire jó ahhoz képest, hogy mennyire rossz. Ja, és értékelték a rapet. (Azt én még akkor is nehezen tolerálom, ha jó, hát még így.) 32 pontot kaptak.

A Dübörög a ház az Emergency House-tól azért volt jó választás Sydney van den Bosch és Pető Brúnó részéről, mert a dal ígérete akkor is teljesül, ha egy hangot sem találnak el a… khm… énekesek. A harmadik adásra megértettem, hogy ők ketten alighanem a statisztika kedvéért szerepelnek a műsorban. Elvégre, ha van olyan duó, ahol a tanítvány is profiként énekel, a kiegyensúlyozottság továbbá a feng shui nevében szükség van olyanra is, ahol a mesternek sincs énekhangja.

Zsófi azért megkérdezte: „Brúnó, te mesterként mit adtál hozzá a produkcióhoz?” Mert igen helyesen észrevette, hogy bizony Sydney jobb volt, mint mestere.

Hajós értékelése kapcsán kiderült egy fontos dolog is: a fiatalok nem tudják, mi az a tüske. Guglizzatok rá, én nem akarok csúnyaságokat tanítani nektek.

A zsűri rejtélyes okokból 37 pontot adott Brúnóéknak, Horváth Tomi egyenesen 10-est ítélt.

Hajós András legalább nagyon erős öniróniával kifejezte, hogy a 9-ese nem a szívéből jön, hanem valószínűleg a füleséből.

Stohl András és Geszler Dorottya a Jojót énekelte, pedig már Csepregi Évának sem kellett volna. Annyiból mégiscsak jó választás, hogy nem igényel nagy énekhangot. Mondjuk Dorottyának így sem igazán sikerült elénekelnie. Stohl legalább eljátszotta. Amúgy egy ovit idézett meg a produkció, és oda mondjuk, illett is az éneklés.

Hozzám hasonló boomerek talán még emlékeznek rá, hogy nagyon régen Nagy Feró egyszer elénekelte Friderikusznál, némileg módosított szöveggel. Akkoriban Feró még nem volt Kossuth-díjas, és ez meg is látszott: lehetett élvezni, amit csinált.

A zsűrinek látszólag ez is tetszett, de 33 pont annyira nem magas pontszám. Szóval néha nem túl keresztényi módon bort isznak, és vizet szavaznak. Vagy épp fordítva.

Soltész Rezső a szegény ember one hit wonderje.

Minden tehetségkutatóban és zenés show-ban a Szóljon hangosan az ének szerepel tőle. Nem meglepő, hogy Dér Heni és Gáspár Győző is ezt választotta tőle. Pedig Soltésznak azért vannak más dalai is, nem mondhatjuk, hogy nem próbálkozott. Nem rég még a Monty Python féle Allways Look ont he Bride Side of Life-ot is feldolgozta. Azóta sokat imádkozom a lelkiüdvéért.

Az Elveszett gyerekek városában van egy rémálom, ahol egy kisfiú azzal szembesül, hogy a kéményből egymás után jönnek elő a télapók. A TV2 ezt megfejelte: a színpadon mindenki Soltész Rezső volt. Lehet, titokban ezt is Grecsó írta, mint anno a Győzike Show-t. Mondjuk Győző szerintem inkább „Weird Al” Yankovicra hasonlított, de nevezték salgótarjáni Pablo Escobarnak is, Győzikének pedig a Jackson család ugrott be.

„Így nézhetett ki, amikor Madam Tussaud 9 évesen, lekapcoslt villanynál először próbálta megalkotni Maradona és Sandokan eltitkolt közös gyermekét”

összegezte a látottakat Hajós.

Egyébként tényleg szórakoztató volt, ezen az estén eddig a pontig talán a legjobb, és Heniék végre eltávolodtak a romalagzi tematikától.

A pontozásnál Hajós egy kicsit frászt hozott mindenkire:

„Úgy érzem, te kezdesz kiteljesedni… Nekem nagyon tetszik, hogy az orosz nagykövettel is egy zebrát örökbe fogadtál, tehát a politikában is egyre komolyabb szerepeket kapsz…”

Kasza Tibi érezhetően félt, hogy mi lesz ebből, és rászólt zsűritársára: „Hajós, Hajós…”

De a nyílt rendszerbírálat elmaradt, Győzi pedig nagyon örült a 9-esnek, amivel összesen 34 pontot kapott a páros.

Schmuck Andor Jockey Ewingba oltott Piedoneként udvarolt a stewardesnek vetkőzött Sári Évinek. A Repteret énekelték, szerintem csak azért, hogy ne telhessen el adás a Korda-Balázs házaspár emlegetése nélkül. Kasza Tibi meg is jegyezte, Hajósnak úgy kell értékelnie, hogy ne kerüljön a címlapokra.

Horváth Tomi végleg lemondott a szakmaiságról, mint olyanról. Szabó Zsófi viszont megállapította, hogy Sári Évinek a lába jobb, mint a hangja, ami szerintem csak első ránézésre tűnik bóknak. De Zsófi időnként szeret erején felül fogalmazni.

Hajós megint kitett magáért, mert megjegyezte, hogy azért ezen a repülő úton a hányászacskók is előkerültek.

Kasza Tibi megragadta az alkalmat, hogy feldicsérje Balázs Klárit, aki amúgy éveken keresztül zsűrizett a Nagy Duettben, és kicsit Hajósnak is odaszúrt. Klárika emlékének is szólt a 8 pont. Összesen 30 pont jött össze.

Brasch Bence ezúttal a Szilvafácskát, vagyis a Bubamarát választotta feladatul. Lékai-Kiss Ramóna igyekezett jó képet vágni a dologhoz. Rami kicsit úgy nézett ki, mint Pénzezzsák hercegnő a Pindúr Pandúrokból de neki még ez is jól áll. A hangja pedig épp annyira volt karcos, hogy hozza a Kusturica-feelinget. Bence ellenben csak egy sztereotip magyar legény volt, a tanítvány ezúttal lekörözte a mestert.

Horváth Tomi kicsit nehezményezte, hogy ha már fa, miért nem meggy (értjük, hehe), Hajós viszont igen helyesen megállapította, hogy Ramóna „klasszikus komika.”

Ha végre egyszer ebben az országban készítene valaki egy igazán jó sitcomot, Raminak mindenképp helye volna benne.

Az idei évad első 40 pontját ők kapták.

Nótár Mary akármilyen jó énekesnő, nem tud Aurelióból Elvist faragni, legfeljebb VV Elvist. Mary remekül énekelte Cher és Eros Ramazotti kettőséből a ráeső részt, de Aureliót nem tudta kizökkenteni, a srác kitartóan utánozta a fába szorult férget.

A zsűri minden ellenére olvadozott, hogy ez milyen megható produkció volt. Szerintem legfeljebb Mary hősies küzdelmén lehetett meghatódni, aki Leláncolt Prométheuszként próbálja eljátszani, hogy mennyire szereti a májából lakmározó sast. Aurelio egyébként tényleg könnyekig meghatódott, ami nagyon kedves és aranyos pillanat volt, de pontozás szempontjából nem értékelhető.

Horváth Tomi szerint Aurelióban az az értékes, hogy önazonos, vállalja magát, ami nagyon ritka a médiában.

„Úgy szurkoltunk neked, ahogy a válogatottnak szoktunk szurkolni” kezdte Hajós az értékelését, és érezhetően megint mindenki belekapaszkodott a karfába. A zenész-humorista szemmel láthatóan szereti rázni a pofonfát, de aztán ebből is kijött úgy, hogy azért lehetőleg ne rúgják ki a műsorból.

Kasza Tibi egekbe dicsérte Mary éneklését, egyébként jogosan, de valamivel hitelesebb lett volna, ha nem szólítja „kicsi szívem”-nek. Így kicsit buksisimogatós lett.

Mindent összevéve Kasza és Zsófi 9 pontját túlzónak éreztem, de mindez semmi Horváth Tomi és Hajós 10 pontjához képest. Tudom, én vagyok a hülye, miért mentem oda.

Most is volt vendégprodukció: Pély Barna a Hófehér jaguárt adta elő Curtisszel. Rejtély, miért. Tudom, most világtrend, hogy tehetséges és népszerű, de régebb óta fiatal sztárok összeállnak trendi celebekkel, akik a közelükben sincsenek. Én már az Elton John - Ed Sheeran pároson is csodálkoztam, a Paul McCartney és Kanye West együttállásról nem is szólva. Oké, mondjuk Pély nem mérhető ezekhez az urakhoz, de Curtis most mindenképp felfelé házasodott, ha élhetek ezzel a képzavarral. Amúgy Barna a napokban apuka lett, innen is gratulálunk neki.

Mivel Mihályfi Lucáék ma viszonylag kevés pontot kaptak a zsűritől, így ezúttal Lékai-Kiss Ramóna és Brasch Bence lett az adásgyőztes, így ők simán továbbjutottak. A szavazás végén ismét három páros állt a zsűri előtt, akik közül 3:1 arányban Radics Gigit és Visváder Tomit mentették meg. Rejtély miért.

A nézők a végső szavazásnál Stohl András és Geszler Dorottya kettősét szerették jobban, így kizárásos alapon Sári Évi és Schmuck Andor távozott. Amit kicsit sajnálok, mert szórakoztató párost alkottak.

Andor még az utolsó szó jogán megemlítette, hogy hamarosan életmentő életmentő kezelést kezdenek rajta.

Ami annyiból furcsa, hogy ha valakinek valóban életmentő kezelésre van szüksége, nem várják meg, amíg kiesik a Nagy duettből.

Persze ha közellátásban lesz a kezelés, akkor simán lehet, hogy még egy Dancing With the Stars is belefér, mert csak jövő karácsonyra kapott időpontot.Talán sosem tudjuk meg, Iszak Esztinek sem sikerült kihúznia Andorból, hogy pontosan miről is van szó.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Káosz, szerelem, olasz temperamentum - fergeteges Goldoni-vígjáték érkezik a Városmajor színpadára
Ha egy igazán lendületes, szórakoztató nyári estéhez keresel programot, ne menj messzire: a Miskolci Nemzeti Színház színészei igazi mediterrán életérzést varázsolnak a budai lombok alá. A Csetepaté Chioggiában friss szemlélettel, remek szereposztással és rengeteg humorral kel új életre.


A nyári színházi élmények egyik fénypontja lehet idén Carlo Goldoni Csetepaté Chioggiában című darabja, amely a Miskolci Nemzeti Színház és a Városmajori Szabadtéri Színpad közös produkciójaként érkezik Budapestre. Az 50-es évek Olaszországát idéző, klasszikus komédia élénk karakterekkel, pergő párbeszédekkel és igazi mediterrán temperamentummal érkezik.

Chioggia egy kis halászfalu, ahol a tenger, a halászat és az emberek indulatai határozzák meg a mindennapokat. A férfiak a tengeren dolgoznak, míg a parton maradt asszonyok pletykákkal, féltékenységgel és kiszámíthatatlan érzelmi reakciókkal tartják mozgásban a közösséget. Egy apró félreértés elég, hogy a falu teljes lakossága egy nagy csetepaté kellős közepén találja magát.

Goldoni zsenialitása abban rejlik, hogy a konfliktusok sosem öncélúak: az egymásnak feszülő érdekek, érzések és szavak végül mégis a megértés, a közösség és a szeretet felé mutatnak.

Az előadás különlegességét nemcsak az alapanyag, hanem az alkotói szemlélet is meghatározza. Rusznyák Gábor rendező, aki a díszletet és a dramaturgiát is jegyzi, érzékenyen, mai szemmel közelít Goldoni világához, miközben tiszteletben tartja a klasszikus formaelemeket. Azon gondolata, miszerint „ahhoz, hogy a színház ne csak egy produkciógyárat jelentsen, bizalmi légkör kell,” végigkíséri az előadást: érződik a színészi játékban, a színpadi tér használatában, sőt, a karakterek viszonyainak alakulásában is.

Az olasz miliőt költői egyszerűséggel idézi meg a színpadkép: egyetlen tér, amely hol halászfaluként, hol hivatalos közegként, hol otthonként működik. Ebben a sűrített világban zajlanak a veszekedések, szerelmek, kibékülések – az élet minden színe. A Városmajori Szabadtéri Színpad természetes környezete pedig tökéletes hátteret biztosít ehhez a hangulathoz:

egy meleg szellős, nyári estén, lombkoronák alatt nézni egy mediterrán vígjátékot – ez már önmagában is a nyár legizgalmasabb élményének ígérkezik.

A szereplőgárda kiváló: Lajos András, Varga Andrea, Mészöly Anna, Tegyi Kornél és Farkas Sándor vezetésével a miskolci társulat nagy energiával kelti életre Goldoni karaktereit. Figuráik túlzóak, de mégis ismerősek: olyan emberek, akiket akár a saját utcánkban is láthatnánk – csak éppen most olaszul beszélnek, harsányabbak, és még a legkisebb sérelmet is képesek drámává felnagyítani.

A Csetepaté Chioggiában üdítően emlékeztet arra, hogy a legnagyobb zűrzavar mögött is emberi vágyak, félelmek, szeretet és megbocsátás rejtőzik. A darab könnyed, mégis rétegezett: a nevetés mögött mindig ott húzódik az emberi természet kiszámíthatatlansága, a kapcsolataink törékenysége – és az a lehetőség, hogy mégis lehet jól csinálni.

Az előadás bemutatóját 2025. július 3-án tartják, és július 4-én lesz még látható a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Aki a nyári kánikulában egy sodró lendületű vígjátékkal hűsítené magát, és egy kicsit Itáliára vágyik Budapest közepén – annak ez az este garantált feltöltődést kínál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Buda Udvar nyílik a Művészetek Völgyében – 10 napra Kapolcsra költözik a II. kerület kulturális élete
Több mint húsz alkotóműhely döntött úgy, hogy az önkormányzattal közösen belevág a nagy nyári kalandba július 18-27. között. A részletekről a kerület polgármestere mesélt.


Új helyszínnel bővül idén a Művészetek Völgye: a kapolcsi Buda Udvarban a II. kerület, illetve kiemelten a Margit-negyed alkotó közösségei mutatkoznak be július 18–27. között az egyik legnagyobb hagyományú összművészeti fesztiválon, a Balaton-felvidéken. De mi is az a Margit-negyed, ami az utóbbi években a főváros egyik legpezsgőbb kulturális színterévé vált, és miből áll pontosan az együttműködés? Erről Őrsi Gergely polgármestert kérdeztük.

– Kié volt a helyszín alapötlete és hogyan merült fel?

– Mi itt Budán úgy gondoljuk, hogy a másik iránti nyitottság, az egymás felé fordulás, mai divatos szóval élve a kapcsolódás segít bennünket abban, hogy jól tudjunk közösségként is működni. A Művészetek Völgye programjait szervező stábbal hosszú évek óta együttműködünk, Oszkó-Jakab Natália például korábban is segítette javaslataival a Margit-negyed programot. Tavaly év végén fogalmazódott meg bennünk, hogy a 2020-ban indult Margit-negyed Projekt eredményeinek hírét szélesebb körben is megosztanánk. Különös tekintettel arra, hogy előzetes várakozásainkat felülmúlóan pezsdült fel a Margit körúti térség és ezzel együtt Buda kulturális élete.

Az is hamar kiderült, a Művészetek Völgye szervezőiben van fogadókészség, hogy helyszínt biztosítsanak ahhoz, hogy bemutathassuk a II. kerület és kiemelten a Margit-negyed művészi alkotó közösségeit. A képviselő-testület egyhangúlag támogatta az ötletet, így július 17-én megnyílhat a Buda Udvar Kapolcson, ahová tíz napon keresztül várjuk a közönséget. Szeretnénk, ha minél többen megismernének bennünket, csupa olyan programmal készülünk, amely nemcsak igényes szórakozást kínál, de alkalmat teremt beszélgetésekre és együttműködésre.

Őrsi Gergely polgármester

– Hogyan állt össze az udvar programja? Meghívásos alapon, vagy meghirdették a részvételi lehetőséget a potenciális résztvevők között?

– A Margit-negyed Program alapvetően egy önkormányzati projekt, amit azzal a céllal hívtunk életre, hogy életre keltsük a 2010-es évek végére igen elhanyagolttá vált Margit körutat. Az ingatlanok bérbeadása, a funkciók kialakítása, a felmerülő problémák minél gyorsabb megoldása miatt a polgármesteri hivatal állandó kapcsolatban áll az ide települt szervezetekkel és vállalkozásokkal. Folyamatos a párbeszéd, szinte mindenkivel személyes jó viszonyt ápolunk, és azt látjuk, hogy ez a különböző helyszínek között is szorosabb együttműködést alakított ki.

A program összeállításakor mindenkit megszólítottunk, és örülünk, hogy több mint húsz alkotóműhely döntött úgy, hogy az önkormányzattal közösen belevág ebbe a nagy nyári kalandba. Programjainkat igyekeztünk úgy összeállítani, hogy a Buda Udvarban is ott legyen az a hangulat és érzés, mint ami a Margit-negyedet jellemzi – a sokféleség, a társadalmi kérdések iránti nyitottság és a magas színvonalú alkotásokban megmutatkozó eredetiség.

– Ki mivel készül a kitelepülő intézmények és szervezetek közül?

– A Buda Udvar részletes programja megtalálható a rendezvényeket szakmai szempontból összefogó KULT2 honlapján. A színházi programjaink a Művészetek Völgye egészét tekintve is kiemelkedőek lesznek. A Színkör Alkotóműhely, a TÁP Színház, a Dante Közösségi Alkotó Tér, az Átrium, a Freeszfe előadásai mellett ott lesz például a Marczibányi Téri Művelődési Központ „felfedezettje”, Széplábi Bori is. A zenei programokban is erősek leszünk: fellépnek Bucz Magor és zenésztársai, Szaffi. Koszmosz936, lesz énekes workshop Kazai Ágival.

Arra törekedtünk, hogy az alkotó közösségek sokszínűségét megmutassuk, több II. kerületi galéria tart majd workshopot, ahol a közönséget bevonva a kortárs művészet megértését is segítik. A Buda Udvar programjainak sorában érdekes színfolt lesz a Vízivárosi Galéria Art is Wind eseménysorozata. Az udvar előtt ideiglenesen felállított zászlórúdon a fesztivál ideje alatt minden nap másik II. kerülethez kötődő művész alkotása lesz látható. Lesznek beszélgetések közéleti és művészeti témákban, a gyerekekre is gondoltunk, illetve mozgás színházi előadással is készülünk.

– Hogyan jellemezné a II. kerület kulturális életét? Melyek az erősségei Budapesten belül, illetve országos összehasonlításban?

– A II. kerület az egyik legnagyobb a többi fővárosi kerülettel összevetve, Pestről nézve a Margit hídtól indul és a Budai-hegységben Solymár, Budakeszi és Nagykovácsi a szomszédunk. Van Duna-partunk, modern metropoliszokat idéző utcáink, a dualizmus idején fellendülő hazai nagyipar vagy éppen a modern építészet emlékei, kertváros, Pesthidegkút–Ófalun pedig az egykori sváb hagyományokat őrizzük. Sokfélék és sokszínűek vagyunk, amit az is jól jelez, hogy összesen 33 kisebb-nagyobb településrészből áll a kerület Vízivárostól, az Országúton, Rózsadombon, Pasaréten át egészen Adyligetig.

Itt jegyzem meg, hogy mi vagyunk az egyetlen olyan, a Duna jobb partján fekvő kerület, amely nem talált magának más elnevezést – mint például Hegyvidék, Újbuda, Várnegyed. Ennek oka az is, hogy a sokféleséget nehéz egy névben összefoglalni, de az is, de az is, hogy ez a sokféleség a hagyományokat és a jelent tekintve leginkább Budát jelenti mindannyiunk számára. Mindezekről azért beszéltem kicsit hosszabban, mert így talán érthetőbbé válik, hogy miért is tudott néhány év alatt a főváros egyik legegyedibb kulturális központja létrejönni a Margit körút környékén. A diplomások arányát, a színház- és koncertlátogatók és általában a kultúrafogyasztók számát tekintve a II. kerület országosan az élen jár.

A főváros kulturális élete hosszú évtizedeken át leginkább a pesti oldalon fejlődött. Színházak, koncerttermek, galériák leginkább ott jöttek létre, nekünk budaiaknak valahogy az vált természetessé, hogy művészeti élményekért átmegyünk Pestre. Az elmúlt egy évtizedben – a számunkra sok szempontból példa – leginkább Bartók-negyed indulásával, ha nem is fordult meg a korábbi tendencia, de egyre több értékes és színvonalas helyszín telepedett meg a budai oldalon.

Nagy öröm a számunkra, hogy ezt a folyamatot a Margit-negyeddel folytatni tudtuk. Az egyediségét pedig abban látom, hogy a független színjátszás műhelyei nagy számban találtak otthonra.

Az Egy perccel tovább c. előadás a Dantéban

Vízivárosi Galéria

– Mit érdemes tudni a Margit-negyedről, hogyan vált helyi kultúra zászlóshajójává az utóbbi időben?

– A Margit-negyed Programot öt éve hirdette meg a II. kerületi önkormányzat azzal a céllal, hogy az üres, egyre romló állapotú Margit-körúton és közvetlen környezetében lévő önkormányzati ingatlanokat ismételten vonzóvá tegye a vállalkozók számára. A projekt alapgondolata, hogy az ingatanokat elsősorban olyan funkciókkal kívánjuk megtölteni, amelyek vonzzák a gyalogosforgalmat, pezsgő kulturális és művészeti értéket hozva a környékre. A program mostanra arra a szintre jutott, amikor gyakorlatilag az összes, korábban üres önkormányzati ingatlan gazdára talált a körúton. A Margit-negyed projektet az utóbbi egy évben a kulturális programok és közösségépítés irányába toltuk el, a vállalkozások közötti szinergiák kiaknázása, sokszínű művészeti események, fesztiválok szervezése kapott prioritást.

– Milyen új szereplők bukkantak még fel az elmúlt években, és mekkora további potenciál lehet ebben?

– A kultúrát szerencsére meglehetősen tágan tudjuk értelmezni a Margit-negyed kontextusában. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy mennyi független társulat talált a negyedben otthonra az elmúlt évek során.

Az Átrium, a Jurányi, a Marczibányi Téri Művelődési Központ és a Nemzeti Táncszínház mellett ott van a Dante, az Art-Színtér és olyan lakásszínház és pop-up helyszínek is felbukkantak, mint a Színkör, a Kollab, de az utóbbi időben több színházi előadást tartottak a Képezőben is. Mindezek mellett körvonalazódik egy tengely a galériák, kiállítóterek oldaláról is.

A térség kulturális erejét jól mutatja, hogy a május közepén megrendezett négynapos összművészeti rendezvénysorozatunkon, a Helló Margit! fesztiválon egyidőben 20 különböző helyszínen élvezhette a közönség kiállítások megnyitóját és az éppen futó kiállításokhoz kapcsolódó kísérőprogramokat, tárlatvezetéseket. Az a meglátásunk, hogy előszeretettel csatlakoznak olyan helyszínek is „galériáknak”, amelyek a hétköznapokban egészen más funkcióval üzemelnek. Egy-egy fesztivál idejére így lesz például kiállítótér egy csomagolásmentes bolt, vagy egy bégelező falaiból, mint ahogyan egy piac kerítéséből is akár. A kultúrát visszük ezzel a hétköznapi tevékenységeink színterére, még több emberhez juttatva el a művészetet.

Ezzel párhuzamosan piaci szereplők között is látunk egyfajta cserélődést az elmúlt 1-2 évben: a nem önkormányzati tulajdonú ingatlanokban is olyan vállalkozások jelentek meg, akik már a megnövekedett gyalogosforgalomra és az újra pezsgő kulturális életre reagálva nyitnak üzletet a körúton. Az elmúlt öt v legnagyobb eredményének azt tartom, hogy a Margit-negyed, a budai nagykörút és a környező utcák terek elfogadottságát, hangulatát sikerült megfordítani, egy olyan brand jött itt létre, amely tredinek és fiatalosnak is nevezhető.

GYIK Műhely

– Több belvárosi kerületben is cél üres önkormányzati üzlethelyiségek hasznosítása kulturális célra. A II. kerületben ez mennyire jellemző, illetve prioritás?

– Kimondottan támogatjuk az üres önkormányzati ingatlanokban a kulturális célú hasznosítást, ugyanakkor hiszünk benne, hogy egy vegyes szolgáltatói rendszer tud csak hosszú távon is életképesen működni, amely az itt élőknek is nagyban segít, hogy valóban ne kelljen kimozdulniuk a negyedből, a hétköznapi bevásárlás vagy egyéb szolgáltatások igénybe vétele céljából. Úgy látjuk, nagyon is jól elfér a kulturális tevékenységek mellett egy kávézó, cukrászda, vagy delikátesz szendvicsező, ugyanakkor támogatjuk, hogy a legkisebb üzlethelyiségekbe olyan mesterségek is visszataláljanak, mint a szabó vagy például a cipész szakma. Nagy álmunk, hogy a körúton ismételten legyen könyvesbolt és a régi időket idéző olyan kávéházak, közösségi terek, találkozási pontok, amelyek egyben a kulturális és művészeti tartalmaknak is helyet tudnak biztosítani.

– 2025 Budán a nők éve. Ez megjelenik valamilyen formában a kapolcsi udvar programjában?

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a közbeszéd része legyen hosszú távon a nők társadalmi helyzete, arra törekszünk, hogy rávilágítsunk az egyenlőtlenségek, a kiszolgáltatottságok okaira, és a saját lehetőségeink szerint megoldásokat s kínáljunk. Erről szól a II. kerületben a Nők éve, amely természetesen témáiban ott lesznek Kapolcson a Buda Udvarban.

Az egyik legizgalmasabb esemény ebben a témában Lovas Rozi LOUPE-alapító színész, Veiszer Alinda műsorvezető és Tapasztó Orsi mentálhigiénés szakember beszélgetése lesz a családon belüli erőszakról, a férfi és női kapcsolati dinamikákról. Örülök annak is, hogy Békéssy Olga a Női Váltó Magazin főszerkesztője elvállalta a II. kerületi női ügyekről szóló eszmecsere vezetését.

– Eldőlt már, tartós lesz-e az együttműködés, vagy egyelőre csak erre az évre szól?

– Izgatottan készülünk, és bízom abban, hogy a közönség szeretni fogja azokat a programjainkat, amelyekkel megjelenítjük a II. kerület kulturális életét.

Jegyvásárlás a fesztiválra EZEN A LINKEN lehetséges.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Nyugdíjba vonul Csuja Imre: Muszáj pihenni, kertet kapirgálni, unokázni egy kicsit
A legendás színészt az Örkény Színház évadzáróján búcsúztatták megható pillanatok közepette. Csuja a régi szerepeiben még színpadra lép, de új kihívásokat már nem keres.


Csuja Imrét az Örkény Színház évadzáróján búcsúztatta a társulat. A Jászai Mari-díjas színész nyugdíjba vonul, de nem tűnik el teljesen a színpadról. Megtartja jelenlegi szerepeit, de újakat már nem vállal. Az Örkény Színház Facebook-oldalán számolt be a hírről.

A színész már tavaly bejelentette, hogy 2025-ben szeretne visszavonulni. Színházi szerepei mellett olyan filmekben és sorozatokban is játszott, mint az Üvegtigris, a Valami Amerika 2. vagy A mi kis falunk. Csuja az Örkény Színház alapító tagja.

„Játszom a meglévő szerepeimet, de egy pár évig nem akarok újat vállalni. Tényleg végigvágtáztam az életemet, és most nem akarok panaszkodni, mert szerettem, ez a hobbim, jólesett csinálni. Csak arra is gondolok, most így, vénségemre, nem lehet mindent odaadni, muszáj pihenni, kertet kapirgálni, unokázni egy kicsit”

– mondta Csuja Imre.

Idén tavasszal viszont arról beszélt, hogy talán mégis folytatná, amíg Kossuth-díjat nem kap.

„Számomra is talányos, ki mi alapján nyeri el. Nem tudom, még mit kellene tennem a Kossuth-díjhoz, de azt gondolom, mindent elkövettem, hogy én is megkaphassam. Előbb-utóbb csak összejön. Hazudnék, ha azt mondanám, nincs hiányérzetem. Az a fakk még üres a szekrényemben” – fogalmazott akkor a színész.

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Megoldatlan ügyek osztálya – A Q ügyosztály Skóciában nyomoz, és sorozatként is ámulatba ejt
A vezércsel kreátora ezúttal a régi, kihűlt bűnesetek után küldi Morck nyomozót és csapatát: fordulatos sztori, borongós terep, kemény skót akcentus.


Minden bizonnyal a különválaszthatóség kedvéért kapta a magyar keresztségben a Netflix új brit sorozata a Megoldatlan ügyek osztálya címet, hiszen az eredeti már igen erősen utal a forrására: Dept. Q, azaz Department Q, azaz Q ügyosztály. Amely bizony Magyarországon is igen-igen ismert, mind a dán Jussi Adler-Olsen által írt regénysorozat, mind a kötetekből forgatott (eddig hat darab) dán film kapcsán. Carl Mørck nyomozó és hű segédei, Assad és Rose papíron immár 2007 óta próbálnak megoldani egy különálló rendőrségi részlegként régi, akár több éves, megoldatlan bűneseteket. Akkor jelent meg ugyanis Adler-Olsen első Q-könyve, a Nyomtalanul, amit aztán azóta további kilenc regény követett.

A nyomtatott siker pedig persze gyorsan magával hozta a nagyvászonra varázsolt feldolgozásokat is, természetesen a könyvek megjelenésének sorrendjében.

űEddig tehát hat Q-film került ki Dániából, a Nyomtalanul (2013), a Fácángyilkosok (2014), a Palackposta (2016), A 64-es betegnapló (2018), a Hajtóvadászat (2021) és a Határtalanul (2024). Az első négy filmben Nikolaj Lie Kaas alakította a főhőst, a Hajtóvadászat óta azonban átvette a szerepet Ulrich Thomsen, és a további négy regény filmváltozatát is vele tervezik leforgatni.

Aki azonban szeretné részletesebben beleásni magát az első sztoriba, annak tökéletes választás lesz a Megoldatlan ügyek osztálya, hiszen A vezércsel című kiváló sikerszéria alkotója, a kétszeres Oscar-díjas forgatókönyvíró Scott Frank (Meghalsz újra!, Más, mint a többiek, Szóljatok a köpcösnek!, Mint a kámfor, Különvélemény, A tolmács, A kulcsfigura, Farkas, Sírok között, Logan – Farkas) gondolta újra, csak ezúttal sorozatformátumban, és áthelyezve a sztorit Skóciába. Frank a Logan – Farkas megjelenése, vagyis 2017 óta teljes figyelmét a tévéipar felé fordította, s azóta olyan miniszériákért volt felelős, mint az Isten nélkül, A vezércsel (amelyért két Emmy-díjat kapott, valamint a Rendezők, Producerek és Forgatókönyvírók Szakszervezetének díjait is), a Spade nyomozó, illetve most a Megoldatlan ügyek osztálya. Ez utóbbit persze nem minisorozatnak tervezték, megfelelő nézőszám esetén jöhetnek a további évadok is, a könyvek alapján pedig már akár 10 szezont is le lehet hozzá forgatni.

Az első évad tehát a Nyomtalanul történetét foglalja magába, a 2013-as mozifilmhez képest nyilván sokkal részletesebben.

Carl Morckot (akinek kultikus nevét nem volt szívük megváltoztatni a skót miliő dacára sem) Matthew Goode alakítja (őt többek között olyan filmekből és sorozatokból ismerhetjük, mint a Match Point, a Watchmen: Az őrzők, a Szökőhév, a Kódjátszma, A férjem védelmében, a Downton Abbey, a Szövetségesek, A korona, a King’s Man: A kezdetek, Az ajánlat vagy legutóbb az Abigail), aki amúgy Scott Frank régi kedvenc színésze, mivel már A kulcsfigura című 2007-es rendezésében is főszerepet játszott Joseph Gordon-Levitt mellett.

Szóval Morck egy öntörvényű, és nem túl szabálykövető, illetve kedvesnek sem mondható, de zseniális nyomozó, aki egy balul elsült lövöldözés után fizikailag és pszichésen is padlóra került: a társa megbénult, egy rendőrtársa meg is halt, ő maga pedig súlyos bűntudattal küzd. Visszatérve a rendőrség kötelékébe, Morckot a főnöke, Moira (Kate Dickie) gy újonnan létrehozott, alulfinanszírozott, pincébe száműzött ’kihűlt ügyek” részleghez, a Q ügyosztályhoz rendeli, feladata pedig régi, lezáratlan ügyek felgöngyölítése. Morck megkapja maga mellé a Szíriából menekült Akram Salimot (Alexej Manvelovot többek között a Jack Ryan-sorozatban és a Csernobilban is láthattuk), a volt rendőrt, aki újra bizonyítani akar, illetve Rose Dicksont (Leah Byrne), a rendőrségi asszisztenst, aki valami fontosabb feladatra ácsingózik.

Az első nagy ügyük főszereplője egy Merritt Lingard nevű ügyésznő (Chloe Pirrie), aki négy évvel korábban rejtélyes körülmények között tűnt el.

Mi, nézők természetesen már az első részben megtudjuk, hogy Merritt él, de brutális körülmények között tartják fogva. Ám hogy ki és miért rabolta el, az persze előttünk is titok marad, egészen az évad végéig.

Természetesen mellékszálak is akadnak: az egyik a fent említett rendőrgyilkosság utáni nyomozás, amely komoly traumát okoz Morcknak (ő maga persze nem nyomozhat az ügyben, mégis próbál segíteni az illetékeseknek), illetve megismerhetjük a magánéletét is, pontosabban a vele egy fedél alatt élő mostohafiával, Jasperrel (Aaron McVeigh) való eléggé viharos kapcsolatát. Ráadásul Morcknak a sebesülése óta kötelező pszichológushoz is járnia, Rachel Irvingnek (Kelly McDonald talán a legismertebb név a színészgárdában Matthew Goode mellett) pedig meglepő módon képes megnyílni, és talán meg is tetszenek egymásnak…

Persze a fő szál maga a nyomozás, ami egy ízig-vérig skandináv krimi jegyeit viseli magán, a skót terep pedig tökéletes ehhez: kevés napsütés, sok felhő, borongós atmoszféra.

Sok-sok gyanús karakter (akár a legfelsőbb körökből is) szegélyezi a triónk útját, miközben Merritt szenvedéseit is láthatjuk, ahogy az évek során próbálja kitalálni, hogy miért rabolták el és zárták be egy dekompressziós kamrába (szóval a szökés sem egyszerű). A végén pedig természetesen ütős fordulatok, csavarok várnak ránk.

A Megoldatlan ügyek osztálya tehát egy kifejezetten izgalmas és szórakoztató, kilencepizódos első évadot kapott, amelynek legfőbb erényei a csodás karakterei. Főként Morck és Akram (Assad nevét megváltoztatták, de annyi baj legyen) kettőse emlékezetes, de ez már a dán filmekben és a könyvekben is így volt. Reméljük, nemsokára a második könyvből, a Fácángyilkosokból is elkészül nemsokára egy új évad, hiszen Skócia éppoly rejtélyes, izgalmas és akár nyomasztó, mint az eredeti skandináv terep.


Link másolása
KÖVESS MINKET: