Hajdú Eszter: "Semmi oka nem volt az öngyilkosságra Barta Tamásnak"
- "Siess haza, vár a mama" címmel az LGT egykori legendás gitárosáról készítesz dokumentumfilmet. Első hallásra ez a téma gyökeresen különbözik az eddigi témáidtól. Hogy talált meg Barta története?
- Valóban teljesen más, bár már forgattam zenészekről, ez volt a Démoni kezek és a Bölcsődal című szocio-muziko dokumentumfilm. Barta Tamás történetével a családomon keresztül találkoztam. Édesanyám ugyanis Tamás anyukájának, Edit néninek a fogadott lánya volt. Egy lakásban élt velünk. Sokszor beszélt a fiáról, és amikor elkezdtem filmeket rendezni, mindig mondogatta, hogy forgassak dokumentumfilmet Tamás életéről. Sokáig azonban nem találtam fogást a témán, és Edit nénit sem akartam felkavarni az emlékekkel. A halála után édesanyám a pincében talált egy csomó kazettát. Mint kiderült,
Tamás ezeken a kazettákon „levelezett” édesanyjával Tamás 1974-es emigrálása, vagy korabeli szóhasználat szerint, disszidálása után.
A levelek több ezer kilométert utaztak Budapest és Los Angeles között.
- Barta Tamás a magyar rocktörténet Radics Bélához fogható legendás alakja. Mégis, tulajdonképpen az LGT-beli működésén kívül nagyon keveset tudunk róla. Bemutatnád kicsit?
- Tamás 1948-ban született, szülei egyetlen gyermeke volt. A középiskolában Fenyő Miklós osztálytársa volt, onnan mindkettőjüket kirúgták. Fenyő megalakította első zenekarát, a Syconort, ahová később Barta is csatlakozott, aki autodidakta módon tanult meg gitározni. A Hungáriának is tagja lett, innen ment át az LGT-be, amely már igazi supergroupnak számított. Imádott zenélni, és imádta őt a közönség, ezért is rázott meg mindenkit, amikor nem tért vissza Magyarországra az 1974-es amerikai turné után.
- Az interjúra készülve újra elolvastam az És ilyen a Boksz című könyvet, amelyben Presser többször is elmondta, mennyire jól megértették egymást zeneileg, és a maga részéről semmi olyat nem érzékelt, ami előre vetítette volna Barta disszidálását. Ugyanakkor Frenreisz Károly azért megemlíti, hogy Barta nagyon nehéz körülmények között élt itthon, télen három emeletet cipelte a szenes kosarat, és a vasfüggöny bezártságát sem bírta. Kiderül a levelekből, hogy Barta hogy élte meg ugyanezt a korszakot?
- Barta Tamás imádta Amerikát, minden vonzotta, ami amerikai. Presser Gábor úgy emlékszik rá vissza, ha valami tetszett Bartának, akár egy szép nő, akkor felkiáltott, „ez Amerika!”. Somló már kritikusabban jellemezte ezt,
szerinte Bartának „Amerika betegsége” volt.
Miután Tamás kint maradt, megszakadt a kapcsolata legtöbb egykori zenésztársával, akinek többsége úgy érezte, hogy Barta cserben hagyta őket döntésével. Presser Gáborról viszont élete végéig szeretettel és odaadással beszélt Barta, nagyon tisztelte barátját.
- Mit tudunk az amerikai éveiről? Boldog volt? Bejött neki az ottani élet?
- A kinti magyarok között Tamás kimondottan sikeresnek számított, még ha frontemberként nem is tudott befutni. A zenélést sem hagyta abba. Turnézott Johnny Riversszel, dolgozott zenei stúdiókban is. Kint is írt dalokat, ezekből részleteket rájátszott a haza küldött kazettákra. Nem bánta meg, hogy kint maradt.
Élvezte a szólásszabadságot, hogy a rezsim nem írja elő, miről mit gondoljon, nem kell félnie, hogy mit mond.
Belevágott a papírüzletbe, ami a Los Angeles-i magyarok körében akkor jó biznisznek számított. Jómódú ember lett belőle. Saját házban lakott a feleségével, volt medencéje, autója, teniszezett, síelt, Hawaii-n nyaralt, vagyis élvezte az életet.
- Az édesanyja tudott róla, hogy mire készül a fia?
- Egyáltalán nem. Tamás már kintről, egy levélben tudatta vele elhatározását. „Tudom, hogy nagyon nehéz lesz neked, borzasztó, de nem jövök vissza.” Különösen nagy csapás volt ez Edit néninek azután, hogy nem sokkal azelőtt vesztette el a férjét is, Tamás édesapját.
- Hogy alakult anya és fia kapcsolata a kazetták tanúsága szerint?
- Nagyon hullámzó volt. Edit néni meggyőződéses kommunista volt. Zsidó származásúként úgy gondolta, a kommunizmus vetett véget a gyilkos megkülönböztetésnek, hálás volt a szovjeteknek, mert úgy gondolta, ők vetettek véget a nácizmus tombolásának Magyarországon, amely során 600 ezer magyar zsidót gyilkoltak meg.
Amerikáról a hazai újságokban megjelent hírek (álhírek) illetve az állami propaganda alapján alakította ki az elképzeléseit, Tamás nem tudta meggyőzni arról, hogy mennyire szabadon és boldogan élhet odakint.
- Találkoztak még valaha?
- Igen, bár sokat kellett várinuk rá. Az akkori rendszer Magyarországon nemcsak azt bűntette, aki a szemében hibázott – ha Tamás haza jött volna, börtönbüntetés várja –, hanem az itthon maradt hozzátartozókat is. Edit néninek megtagadták többször egymás után az útlevél kérelmét, borzasztó kínokat okozva ezzel a teljesen egyedül maradt asszonynak. De azután néhány év múlva enyhült a szigor, és Edit néni meglátogathatta a fiát.
- Nem merült fel benne, hogy kint maradjon?
- Nem, mint említettem, ő hitt az itteni rendszerben, ragaszkodott szülőhazájához.
- Tamás haláláról a mai napig ellentmondásos verziók keringenek.
- Volt, aki azt mondta, kábítószerrel kereskedett és egy drogdíler lőtte le, mert tartozott neki. A rendőrség hivatalosan öngyilkosságként zárta le az ügyet, ami több ok miatt sem életszerű.
Tamás halála előtt boldog kapcsolatban élt, menyasszonya volt, szerelmes volt, Ráadásul sikeres vállalkozást vitt, semmi oka nem volt öngyilkosságra.
Más vélemények szerint az volt a baj, hogy egy barátjával otthagyta az addigi munkáltatóját, önálló, sikeres papírvállalkozást indítottak, és ezért a „papírmaffia” végzett vele. A filmben alaposan körüljárom a halála körülményeit, de erről egyelőre nem szeretnék többet mondani.
- Mikor várható a film bemutatója?
- Eredetileg 2019. februárt tűztük ki, de közben olyan új információk birtokába jutottunk az USA-beli forgatások alatt, ami miatt csúszik a befejezés időpontja. Ha lesz lehetőségem az eredeti tervekhez képest még pluszban forgatni, akkor 2019 őszén lesz a bemutató. Ehhez persze további pénzügyi forrás kell, tehát tárgyalásban vagyunk a Magyar Nemzeti Filmalappal. Ha sikerül őket meggyőzni, akkor forgatunk még az USA-ban, ha nem, akkor lehet, hogy nyáron, vagy akár már nyár előtt kész lesz a film.
- Az idei év fontos dokumentumfilmje a Hungary 2018 című filmed.
- Igen, most pont ennek kapcsán vagyok Amszterdamban, az IDFA-n (International Documentary Filmfestival Amsterdam). Nagyon jók a visszajelzések, minden vetítésen telt ház volt.
Általános vélemény volt, hogy a filmet minden európai állampolgárnak látnia kell. A film a Magyarországon uralkodó, hazugságokon és manipuláción alapuló kormányzati propagandát mutatja be.
Ennél többet a magyarországi bemutató előtt nem szeretnék elárulni. Azt szeretnénk, ha 2019 tavaszán lenne a budapesti bemutató.
Hajdú Eszter 1979-ben született, Budapesten. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészkarának Kommunikáció szakán elektronikus sajtó szakirányon és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Szociológia szakán végzett. A Közép-európai Egyetem (Central European University) Nacionalizmus szakát is elvégezte. Tanult Stockholmban, Olaszországban és Romániában filmes képzésben vett részt. Részt vett az Amszterdami IDFA képzésein. A Színház-és Filmművészeti Egyetemen szerzett doktori fokozatot, jelenleg Portugáliában él.
Munkásságáról részletesebben a honlapján olvashattok.
