Ha csak egy filmet nézel meg idén moziban, az legyen Christopher Nolan Odüsszeiája – Grandiózus, kegyetlen, visszataszító és gyönyörű

Klasszikus magyar filmekkel, tematikus hétvégékkel és generációk kedvenc sorozataival újítja meg műsorstruktúráját szombattól az M1 csatorna – közölte az MTI. Az MTVA Sajtó és Marketing Irodája csütörtökön tájékoztatott arról, hogy

Szombaton Enyedi Ildikó két filmjét, a Cannes-ban Arany Kamera díjjal elismert Az én XX. századom, valamint a Simon mágus című alkotásokat vetítik. Vasárnap Mészáros Márta életműve előtt tiszteleg a csatorna a Holdudvar és az Aurora Borealis című filmekkel.

Augusztus első hétvégéjén Oscar-díjas és -jelölt magyar filmekből, majd Jókai Mór műveinek adaptációiból láthatnak válogatást a nézők.

Később Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva előtt tisztelegnek olyan klasszikusokkal, mint a Szindbád vagy a Hideg napok. Hétköznap esténként visszatér a Linda, az Angyalbőrben, a Família Kft., a Kisváros és a Patika is, péntek esténként pedig Zorán, az Omega, a Hungária és az Illés koncertfelvételeit sugározzák.

Múlt kedden, nem sokkal délután négy óra előtt elsötétült az M1 képernyője. Az adás helyén egy felirat jelent meg, amelyben a közmédia a korábbi évek működéséért kért elnézést. „A közmédia nem hazudhat. Bocsánatot kérünk, amiért hosszú éveken át mégis ezt tettük! A közmédia most átalakul, hogy a jövőben független és hiteles legyen. A hírszolgáltatás átmenetileg szünetel. Maradjanak velünk!” – állt az üzenetben. Az adás szimbolikusan 19 óra 56 perckor, Bacsó Péter A tanú című filmjével indult újra, a nézettségi adatok szerint a leállás alatt szinte senki, a film alatt viszont már jóval többen követték a csatornát.

„Attól tartott, a putyinista Magyarországról elviheti az orosz titkosszolgálat” – ezzel az indokkal mondta le a Sziget-fellépését a Gogol Bordello. Gerendai Károly, a fesztivál tulajdonosa a Magyar Narancsnak adott interjújában beszélt arról, hogy az Orbán-kormány külföldi híre miatt többször is rossz tárgyalási pozícióba kerültek. A tulajdonos szerint a zenekarral azért nem tudtak megegyezni, mert az énekesük, Eugene Hütz Oroszországban is állampolgár.

Az interjúból kiderült az is, hogy nem ez az egyetlen eset, amikor a magyarországi politikai helyzet aggodalmat keltett a fellépőkben. Egy melegjogi aktivistaként is ismert előadó például arról érdeklődött a szervezőknél, lehet-e bármi baja, ha Magyarországra jön. Gerendai egy régóta terjedő pletykát is megerősített:

A tulajdonos az idei jegyeladásokról elmondta, hogy belföldön jól fogynak a belépők, de meglepő módon a diákoknak szánt félárú bérletek iránt a vártnál jóval kisebb az érdeklődés. A fesztivál nemzetközi booking menedzsere, Csiszár Virág eközben arról beszélt, hogy a Sziget vonzereje továbbra is erős a nemzetközi piacon.

Azt is elárulta, hogy tavaly Charli XCX az esküvője miatt nem akart nyári fesztiválkoncerteket adni, de a Sziget három másik fesztivállal közösen olyan ajánlatot tett neki, amit már elfogadott, és inkább elhalasztotta az esküvőjét.

Kevés olyan televíziós klasszikus létezik, amelynek neve ennyire összeforrt volna egyetlen adaptációval, mint A farm, ahol élünk. Ha valaki meghallja a címet, szinte biztosan nem Laura Ingalls Wilder 1932-ben megjelent regényei jutnak eszébe, hanem a hetvenes évek legendás amerikai szappanoperája, amely generációk számára jelentette a családi televízózás egyik meghatározó élményét. Amerikában a hetvenes évektől, Magyarországon a 90-es évek végétől.

Nem gondoltam egy maradandó darabnak, de valahogy mindig egyszerűen ott ragadtam a képernyő előtt. Utólag visszanézve vicces belegondolni, hogy ez volt az én első „cowboyos/indiános” sorozatom, még úgy is, hogy őslakosok szinte alig szerepeltek benne. Éppen ezért lepett meg ennyire a Netflix új feldolgozása.

Első pillantásra könnyű lenne azt hinni, hogy ismét ugyanazt a történetet kapjuk modernebb képi világgal és fiatalabb szereplőkkel. Valójában azonban a reboot sokkal közelebb áll Laura Ingalls Wilder eredeti könyveihez, mint a klasszikus televíziós sorozat. Ez már a történet elején világossá válik.

A történet egyik legfontosabb helyszíne Independence városkája, ahol Charles, Caroline és két lányuk új életet szeretnének kezdeni a hideg Wisconsin után. Ám hamar kiderül, az álom nagyon ingatag lábakon áll.

A telepesek ugyanis olyan földre érkeznek, amely hivatalosan még mindig az Osage törzshöz tartozik. A vasúttársaság nem rendezte a terület tulajdonjogát, ezért a telepesek valójában politikai nyomásgyakorlásként vannak jelen az őslakosokkal szemben. Ez a konfliktus végig meghatározza az első évad eseményeit, és meglepően komoly történelmi hátteret ad egy alapvetően családi sorozatnak. Ezeket a történetszálakat egyébként a 70-es években teljesen kihagytak a feldolgozásból.

Charles Ingalls (a szintén netflixes, amúgy kimondottan szórakoztató Alkalmi randevúból ismerős Luke Bracey) igyekszik megóvni családját a valóságtól, miközben ő maga is egyre mélyebbre kerül egy olyan konfliktusban, amelyet már nem lehet pusztán kemény munkával megoldani. Itt komoly döntéseket kell meghozni: vagy az őslakosok járják meg egy földvásárlással és kilakoltatják őket őseik földjéről, vagy főszereplőink járnak rosszul, mert felépítettek egy egzisztenciát a semmiből és menniük kell.

Mindez azonban nem változtatja meg a sorozat alapvető hangulatát. A farm, ahol élünk továbbra is elsősorban egy családi történet marad. Kedves, nyugodt, helyenként nosztalgikus, és szinte minden jelenetből árad az a melegség, amely miatt annak idején az eredeti változatot is annyian szerették. A reboot egyik legnagyobb erőssége egyértelműen a szereplőgárda.

A Laurát alakító Alice Halsey remek választásnak bizonyul. Egyszerre kíváncsi, makacs és szerethető, pontosan olyan, amilyennek ezt a karaktert elképzeljük. A Mary (Skywalker Hughes) szintén kiváló munkát végez, a testvérpár között pedig természetes kémia működik. A történet érzelmi magját egyértelműen ők ketten adják. A szinkront egyébként senkinek nem ajánlom, nagyon sokat énekelnek a sorozatban és az eredeti énekek egyértelműen sokkal jobbak.

Persze a felnőttekre sem lehet panasz. Luke Bracey és Crosby Fitzgerald hitelesen alakítják Charles és Caroline Ingallst. Nem próbálják lemásolni a régi sorozat ikonikus figuráit, inkább saját értelmezést adnak a karaktereknek, ami jól áll ennek az új feldolgozásnak. Ami igazán meglepett, az az atmoszférája.

A tájak gyönyörűek, a díszletek hitelesek, a jelmezek szépek, és az egész produkción érződik, hogy a készítők szerették volna megidézni a klasszikus westernfilmek világát anélkül, hogy elveszítenék a történet családias hangulatát.

Persze nem ez lesz az a sorozat, amely mély filozófiai kérdéseket boncolgat vagy folyamatosan sokkoló fordulatokkal bombázza a nézőt. Sőt.

A farm, ahol élünk kifejezetten lassú tempót diktál és kiszámítható szappanopera. Inkább apró emberi történetekből, hétköznapi konfliktusokból és szerethető karakterekből építkezik. Ebben rejlik az ereje is. Egy olyan streamingpiacon, ahol minden produkció világmegváltó akar lenni, meglepően jól esik egy sorozat, amely egyszerűen csak jól akarja éreztetni magát a nézővel.

Rebecca Sonnenshine készítő nem akarja felülírni az eredeti sorozat örökségét, de nem is másolja szolgai módon. Inkább visszanyúl a könyvekhez, közben pedig modernebb szemlélettel dolgozza fel azokat a történelmi kérdéseket, amelyekről ötven évvel ezelőtt még jóval kevesebb szó esett. Ennek ellenére nem válik didaktikussá vagy túl komorrá. Megmarad annak, ami mindig is volt: egy kedves, emberközeli családi westernnek.

Lehet, hogy nincs benne óriási dráma vagy korszakalkotó történetvezetés. Néha valóban inkább hangulatból él, mint eseményekből. De ez egyáltalán nem baj. Vannak napok, amikor pontosan egy ilyen sorozatra vágyik az ember. A Netflix új A farm, ahol élünk feldolgozása számomra az év egyik legkellemesebb meglepetése lett.

Ha egy nyugodt, szerethető, gyönyörűen fényképezett családi történetet keresel, amely egy kellemes westernhangulattal fűszerezi a mindennapokat, ennél jobb választást jelenleg nehéz találni a Netflix kínálatában.

„Pénzügyekről és etikáról inkább mélyen hallgasson” – ezzel az üzenettel bírálta élesen Orbán János Dénes a botránya kapcsán őt kritizáló L. Simon Lászlót. Az állami kifizetések miatt össztűz alá került költő nemcsak a fideszes kultúrpolitikusnak reagált kritikusan, de az Opera főigazgatójához, Ókovács Szilveszterhez is volt pár szava, miközben bejelentette: otthagyja a Magyar Művészeti Akadémiát.

A vita hátterében az áll, hogy az állami fenntartású Kárpát-medencei Tehetséggondozó több mint 400 millió forintért megvette Orbán János Dénes több művének felhasználási jogait.

Orbán János Dénes a napokban őt ért kritikákra reagált egy közleményben. L. Simon Lászlónak, aki korábban felszólította az MMA-tagságáról való lemondásra, azt írta, hogy nem érzi magát otthon az akadémiai közegben.

„Már egy ideje fontolgatom kilépésemet a Magyar Művészeti Akadémiából, mivel én egy vagabund poéta vagyok, és kényelmetlenül érzem magam az akadémikusi gúnyában, az én világom a kávéházaké. De most már biztosan meg is teszem, mert

– tette hozzá. Azt is megjegyezte, volt államtitkárként L. Simonnak tudnia kell, hogy az ilyen volumenű szerződések a minisztériumi felsővezetés hatáskörébe tartoznak.

Orbán János Dénes erre az Opera egyik korábbi előadásával példálózott, amelyhez egy 2025 októberi posztban a főigazgató is nézőket toborzott, és a számokra hivatkozva védte meg saját operettprojektjét. Állítása szerint, míg a kortárs opera, a Valuska előadásaira legfeljebb 1200 nézőt sikerült becsábítani, addig az ő művét, Az Orfeum mágusát eddig több mint 25 ezren nézték meg az Operettszínházban, és több százezren televízióban - írta a 24.hu.

A botrány múlt vasárnap robbant ki, amikor kiderült, hogy a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. több mint 400 millió forint közpénzért vásárolta meg saját szakmai vezetője, Orbán János Dénes több művének felhasználási jogait. Az ügy azonnal hatalmas vihart kavart, a Színházi Kritikusok Céhe vizsgálatot követelt, az Operettszínház társulatának egy része pedig magyarázatot kért a vezetéstől. A kormány gyorsan reagált: a kulturális tárca visszavont egy 1,3 milliárd forintos támogatást a cégtől.

Erre válaszul Orbán János Dénes még aznap nyílt levélben közölte, hogy kész visszavásárolni a műveit, ezzel gyakorlatilag felajánlva a több százmilliós összeg visszafizetését. A mostani üzenetek a napokban kiéleződő vita újabb fejezetei.

Via Telex