Gyönyörű volt, sokoldalúan tehetséges és öntörvényű – Gina Lollobrigida halálára
Nem sok olyan emlékem van újságírói múltamból, hogy öltönyben kellett volna interjúra mennem. Az egyik ilyen eset még a 90-es években történt, amikor az Operaházba hívtak néhány magyar riportert. Nagy izgalommal készültem a találkozásra, hiszen filmes emlékeimben egy gyönyörű nő élt, még ízes olasz beszéde is a fülembe csengett egyik utolsó filmjéből. Egy végtelenül kedves, vonzó hölggyel beszélgethettem az anyanyelvén, valahol az archívumomban még őrzöm is a Kurír másnapi címlapfotóját, amelyen mindketten ott vagyunk.
Egy újabb világhírű interjúalanyom távozott el.
Nem is olyan régen néztük meg sokadszor a Királylány a feleségem című örökbecsűt, felejthetetlen duettjét Gérard Philipe-pel. Adeline-t, a toborzó őrmester lányát, aki lapos pillantásokkal csábította a leendő újoncokat és aki pofon vágta a kegyelemért viszonzást váró királyt, nem sokan dobták volna ki az ágyukból. Ugyancsak emlékezetes volt A Notre-Dame-i toronyőr (1956) Esmeraldájaként, vagy az ugyanebben az évben készült Trapézban, amelyben egyszerre csavarta el Burt Lancaster és Tony Curtis fejét. 1958-ban Sába királynőjeként egy tragikus végű forgatásban volt része, amikor a Salamon királyt alakító Tyrone Power a karjai közt halt meg. Az egyik legnagyszerűbb alakítását 1968-ban nyújtotta a Jó estét, Mrs. Campbell-ben, amelyben a háború idején született lánya után három amerikai katonát pumpol 20 éven át gyerektartás címén, mert nem tudja, melyik az igazi apa, mígnem egy veterántalálkozón kiderül a turpisság. Egyszerre vérbő olasz nő, számító üzletasszony és szende ártatlanság.
A mesés arcáról, darázsderekáról, és nem utolsósorban buja kebléről is elhíresült Gina Lollobrigida 1927. július 4-én született az ősi bencés kolostoráról híres Subiacóban, 1944-ben költözött Rómába, ahol beiratkozott a művészeti főiskolára, és közben fotóregény-magazinoknak állt modellt. Így került az 1947-ben a Miss Italia döntőjébe, ahol 3. helyezett le. (A győztes későbbi pályatársnője, Lucia Bosé lett). A versenyre írt önéletrajzában így írt: „Szeretnék valami komoly dolgot csinálni, ami megfelel a képességeimnek.” Az operaénekesi karrier is foglalkoztatta, szép hangját meg is csillogtathatta A világ legszebb asszonya című filmben (1955), amelyben a híres szopránt, Lina Cavalierit szólaltatta meg. Nemcsak álomszép, hanem hiteles is volt a Császári Vénuszban (1962) mint Paolina Borghese. Drámai erejét is megcsillogtatta a Gyönyörű novemberben (1969) mint az unokaöccsébe szerelmes érett asszony. Már az 50-es évek közepén maga a titokzatos filmmogul, Howard Hughes csábította Hollywoodba, de „Lollo” az amerikai álomgyárat aranykalitkának érezte, és visszatért imádott Rómájába és csak időnként rándult át a tengerentúlra néhány ígéretes szerep kedvéért.
1972-ben a Pinokkió tévésorozatban alakított Kékhajú Tündér után visszavonult a filmezéstől és a zajos élettől. A római Via Appia Anticán vett házában talált nyugalomra, innentől kezdve másik szenvedélyének, a fotózásnak élt, majd a szobrászatban és a festészetben élte ki alkotókedvét, csupán néhány kisebb tv-s szerep kedvéért állt újra kamera elé. Már 1973-ban magyarul is megjelent Az én Itáliám című fotóalbuma, amelyhez Alberto Moravia írt előszót.
Az előző év szilveszterén Budapestet is megtisztelte, máig emlegetik tv-fellépését, amikor Antal Imrével és Vitray Tamással táncolt. A 90-es években Az ártatlanság csodája című jótékony célra készült kötete vált híressé, amelyben a gyermekek szürreális mesevilágát jelenítette meg klasszikus íróktól és történelmi személyiségtől vett idézetekkel. Az előszót maga Kalkuttai Szent Teréz anya írta. A művésznő ekkor már hosszú ideje az UNICEF jószolgálati nagykövete volt. Még a 70-es években készített egy dokumentumfilmet Fidel Castróról, persze azonnal megszületett a pletyka, hogy a kubai vezető szeretője lett.
Gina csak egyszer ment férjhez, még 1949-ben Milko Skofic szlovén orvoshoz, akitől egy fia született. Házasságuk 20 évig tartott. 2006-ban nagy médiaszenzációt keltett, hogy elterjedt: a 79 éves művésznő férjhez ment egy nála 34 évvel fiatalabb spanyol üzletemberhez, később kiderült, hogy csak a „vőlegény” akart magának reklámot. „Egész életemben szerettem volna egy igazi szerelmet, de sosem kaptam meg. Soha nem szeretett senki igazán. Elviselhetetlen nő vagyok” – vallotta be akkor a rá jellemző őszinteséggel.
Öt évvel később a Sotheby’s genfi árverésén 4,9 millió dollárért árverezték el az ékszereit, és az összeget őssejtkutatóknak adta.
Még megérte, hogy tavaly bekerült Giorgia Meloni kormányába unokaöccse, Francesco Lollobrigida, Gina fivérének unokája. Mi több még ő maga is jelöltette magát a Szuverén Népi Itália párt színeiben szenátusi képviselőnek. Nem ez volt az első kísérlete: 1999-ben az európai parlamenti választásokon indult. Végül a politikai karrier kimaradt az életéből.
