KULT
A Rovatból

Gyönyörű volt, sokoldalúan tehetséges és öntörvényű – Gina Lollobrigida halálára

Már szépségkirálynőként a „komoly dolgokra” tartotta magát képesnek.


Nem sok olyan emlékem van újságírói múltamból, hogy öltönyben kellett volna interjúra mennem. Az egyik ilyen eset még a 90-es években történt, amikor az Operaházba hívtak néhány magyar riportert. Nagy izgalommal készültem a találkozásra, hiszen filmes emlékeimben egy gyönyörű nő élt, még ízes olasz beszéde is a fülembe csengett egyik utolsó filmjéből. Egy végtelenül kedves, vonzó hölggyel beszélgethettem az anyanyelvén, valahol az archívumomban még őrzöm is a Kurír másnapi címlapfotóját, amelyen mindketten ott vagyunk.

Egy újabb világhírű interjúalanyom távozott el.

Életének 96. évében elhunyt Gina Lollobrigida, aki egykor nemcsak a mozivásznon volt a világ legszebb asszonya. A díva még decemberben szenvedett combnyaktörést, és bár az első hírek még arról szóltak, hogy balesetét derűsen viselte és van remény a felépülésre, mégsem élte túl a balszerencsés esést.

Nem is olyan régen néztük meg sokadszor a Királylány a feleségem című örökbecsűt, felejthetetlen duettjét Gérard Philipe-pel. Adeline-t, a toborzó őrmester lányát, aki lapos pillantásokkal csábította a leendő újoncokat és aki pofon vágta a kegyelemért viszonzást váró királyt, nem sokan dobták volna ki az ágyukból. Ugyancsak emlékezetes volt A Notre-Dame-i toronyőr (1956) Esmeraldájaként, vagy az ugyanebben az évben készült Trapézban, amelyben egyszerre csavarta el Burt Lancaster és Tony Curtis fejét. 1958-ban Sába királynőjeként egy tragikus végű forgatásban volt része, amikor a Salamon királyt alakító Tyrone Power a karjai közt halt meg. Az egyik legnagyszerűbb alakítását 1968-ban nyújtotta a Jó estét, Mrs. Campbell-ben, amelyben a háború idején született lánya után három amerikai katonát pumpol 20 éven át gyerektartás címén, mert nem tudja, melyik az igazi apa, mígnem egy veterántalálkozón kiderül a turpisság. Egyszerre vérbő olasz nő, számító üzletasszony és szende ártatlanság.

Az olaszoknak azonban mindenekelőtt La Bersagliera, a Kenyér, szerelem, fantázia-sorozata első két filmjének vadóc, szabad szellemű hősnője, ezzel a névvel is búcsúzik tőle az itáliai sajtó.

A mesés arcáról, darázsderekáról, és nem utolsósorban buja kebléről is elhíresült Gina Lollobrigida 1927. július 4-én született az ősi bencés kolostoráról híres Subiacóban, 1944-ben költözött Rómába, ahol beiratkozott a művészeti főiskolára, és közben fotóregény-magazinoknak állt modellt. Így került az 1947-ben a Miss Italia döntőjébe, ahol 3. helyezett le. (A győztes későbbi pályatársnője, Lucia Bosé lett). A versenyre írt önéletrajzában így írt: „Szeretnék valami komoly dolgot csinálni, ami megfelel a képességeimnek.” Az operaénekesi karrier is foglalkoztatta, szép hangját meg is csillogtathatta A világ legszebb asszonya című filmben (1955), amelyben a híres szopránt, Lina Cavalierit szólaltatta meg. Nemcsak álomszép, hanem hiteles is volt a Császári Vénuszban (1962) mint Paolina Borghese. Drámai erejét is megcsillogtatta a Gyönyörű novemberben (1969) mint az unokaöccsébe szerelmes érett asszony. Már az 50-es évek közepén maga a titokzatos filmmogul, Howard Hughes csábította Hollywoodba, de „Lollo” az amerikai álomgyárat aranykalitkának érezte, és visszatért imádott Rómájába és csak időnként rándult át a tengerentúlra néhány ígéretes szerep kedvéért.

Pedig olyan tekintélynek örvendett akkortájt az Államokban, hogy Marilyn Monroe így dicsekedett: „Én vagyok az amerikai Lollo”. Közben odahaza meg kellett küzdenie egy nagy riválissal, Sophia Lorennel, és a bulvársajtó évtizedeken át csámcsogott azon, hogy a két szépséges sztár ki nem állhatja egymást.

1972-ben a Pinokkió tévésorozatban alakított Kékhajú Tündér után visszavonult a filmezéstől és a zajos élettől. A római Via Appia Anticán vett házában talált nyugalomra, innentől kezdve másik szenvedélyének, a fotózásnak élt, majd a szobrászatban és a festészetben élte ki alkotókedvét, csupán néhány kisebb tv-s szerep kedvéért állt újra kamera elé. Már 1973-ban magyarul is megjelent Az én Itáliám című fotóalbuma, amelyhez Alberto Moravia írt előszót.

Az előző év szilveszterén Budapestet is megtisztelte, máig emlegetik tv-fellépését, amikor Antal Imrével és Vitray Tamással táncolt. A 90-es években Az ártatlanság csodája című jótékony célra készült kötete vált híressé, amelyben a gyermekek szürreális mesevilágát jelenítette meg klasszikus íróktól és történelmi személyiségtől vett idézetekkel. Az előszót maga Kalkuttai Szent Teréz anya írta. A művésznő ekkor már hosszú ideje az UNICEF jószolgálati nagykövete volt. Még a 70-es években készített egy dokumentumfilmet Fidel Castróról, persze azonnal megszületett a pletyka, hogy a kubai vezető szeretője lett.

Gina csak egyszer ment férjhez, még 1949-ben Milko Skofic szlovén orvoshoz, akitől egy fia született. Házasságuk 20 évig tartott. 2006-ban nagy médiaszenzációt keltett, hogy elterjedt: a 79 éves művésznő férjhez ment egy nála 34 évvel fiatalabb spanyol üzletemberhez, később kiderült, hogy csak a „vőlegény” akart magának reklámot. „Egész életemben szerettem volna egy igazi szerelmet, de sosem kaptam meg. Soha nem szeretett senki igazán. Elviselhetetlen nő vagyok” – vallotta be akkor a rá jellemző őszinteséggel.

Nyolcvanadik születésnapján Lollo kijelentette, hogy csak akkor tér vissza a filmezéshez, ha maga Steven Spielberg hívja. Ugyanakkor továbbra is tevékeny életet élt, mert azt vallotta, hogy „aki nem csinál semmit, hamarabb megöregszik.”

Öt évvel később a Sotheby’s genfi árverésén 4,9 millió dollárért árverezték el az ékszereit, és az összeget őssejtkutatóknak adta.

Még megérte, hogy tavaly bekerült Giorgia Meloni kormányába unokaöccse, Francesco Lollobrigida, Gina fivérének unokája. Mi több még ő maga is jelöltette magát a Szuverén Népi Itália párt színeiben szenátusi képviselőnek. Nem ez volt az első kísérlete: 1999-ben az európai parlamenti választásokon indult. Végül a politikai karrier kimaradt az életéből.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Színészlegendák és legendás szerepek kísérték Diane Keaton életét – galéria
A 79 éves korában elhunyt színésznő a szakma krémjével dolgozott együtt. Néhány munkakapcsolata párkapcsolattá is alakult, bár sosem ment férjhez. Egy élet és karrier képekben.


Ahogy arról korábban beszámoltunk, szombaton Los Angelesben elhunyt Diane Keaton amerikai színész, rendező és producer.

Az Oscar- és Golden Globe-díjas művész pályafutása során olyan nagy sztárokkal dolgozott számos filmben, mint Woody Allen, Al Pacino, Richard Gere, Warren Beatty, Jack Nicholson, Mia Farrow vagy Jane Fonda.

Megannyi filmes szerepéből olykor romantikus kapcsolat is szövődött kollégáival, bár férjhez soha nem ment. Két örökbe fogadott gyereke Dexter (1996) és Duke (2000).

Filmes szerepeiből, pár- és munkakapcsolataiból készítettünk válogatást (a képekre kattintva galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Nem egy árváról, hanem az egész elárvult országról szól Nemes Jeles László új filmje
Az Oscar-díjas rendező (ezúttal Nemes László néven) új filmjében saját családja történetén keresztül mutatja be, hogy próbált magára találni az ország 56' után. Az Árvában a nagyszerű főszereplők mellett Iványi Gábor is feltűnik egy kameo erejéig.


(A CIKK KISEBB SPOILEREKET TARTALMAZHAT)

Rögtön az elején szeretném tisztázni a film címét, mert már látni, hogy rengeteg helyen rosszul szerepel.

Tehát helyesen: Árva – így, névelő nélkül.

Nemes Jeles László életművében kiemelt szerepe van a most bemutatott Andornak, hiszen saját családja, egészen pontosan édesapja történetét vitte filmvászonra. Jeles Andrást is foglalkoztatta a megfilmesítés lehetősége, de ő végül nem tudta elkészíteni a saját változatát. Fia szerint kellett az egy generációnyi távolság a történtektől ahhoz, hogy fel lehessen dolgozni.

A film története szerint Andor (Barabás Bojtorján) a második világháború urán négy éves koráig egy árvaházban élt, amit azonban az államosítások során bezárnak. Andornak szerencséje van társaihoz képest, akik állami otthonokba kerülnek át: ő csak félárva, és édesanyja, Klára (Waskovics Andrea) eljön érte, hogy magához vegye. Andor úgy tudja, apja egy Hirsch nevű zsidó jegyügynök volt, de koncentrációs táborba hurcolták. Miután a férfi haláláról nem győződhettek meg minden kétséget kizáróan, Andor egyre csak várja édesapja visszatérését.

Klára és Andor kapcsolata nem szokványos anya-fia viszony. A háború árnyékában annyira nem egyedi eset, hogy egy nő árvaházba adja gyermekét, de érezzük, hogy itt nem a nélkülözés az elsődleges ok. Klára próbál helytállni anyaként, rendesen bánni Andorral, de kettejük interakcióiból hiányzik az igazi anyai gyöngédség.

Csak lassan értjük meg ennek vérfagyasztó okait…

Közben telik az idő. Az 56'-os forradalom utáni hónapokban járunk. Rendkívül feszült a légkör, a város romokban, a hatóságok bárkit, bármiért vegzálhatnak. Akárki lehet besúgó, az emberek kétszer is meggondolják, kinyissák-e a szájukat.

Andornak csupán két igazán közeli barátja van. Iskolatársa, Sári (Szabó Elíz), akinek a bátyja, Tamás (Soma Sándor) részt vett a forradalomban és most egy pincében bujkál a hatóságok elől, illetve a pantomimes Géza (a Nemes-Jeles mindhárom filmjében szereplő Marcin Czarnik), aki Hirsch legjobb barátjaként szárnya alá veszi a félárvát.

Andor élete fenekestül felfordul, amikor megjelenik Klára múltjából Berend, a hentes (Grégory Gadebois egészen hihetetlen alakítása), akiről az anyja sokáig nem mondja meg az igazat. A könnyen dühbe guruló férfi egyre nagyobb részt követel magának Klára és Andor életéből. Bár Berend tud kedves és figyelmes lenni, de ha elönti a düh, senki és semmi nincs biztonságban tőle. Andor fél tőle, és elhatározza, hogy bármi áron megszabadítja tőle a családját. Miközben kamaszos dühe egye szélsőségesebb tettekre viszi, apránként fény derül a múlt nyomasztó titkaira, amiben az a legfélelmetesebb, hogy teljesen átírja Andor identitását és jövőjét.

A film tulajdonképpen Andor személyes forradalmát mutatja be 56' árnyékában, és ily módon a forradalom metaforájává válik. Elgondolkoztatja az embert, mit is jelent pontosan a bukás és a győzelem.

Talán ezért is lett a film címe Árva, névelő nélkül, mert nem egy árváról szól, hanem az egész elárvult országról.

A filmet Nemes Lászlóként jegyző rendező mesterien bánik a fényekkel és a plánokkal, a beszűkített terekkel, hogy megteremtse az ötvenes évek fojtogató miliőjét. A korfestésben nem csak a jelmezek és a technika segítségével feljavított díszletek segítenek, hanem a műgonddal kidolgozott, apró részletek is. Ily módon pedig a film arra is alkalmas, hogy kicsit megismerjük az akkori mindennapokat. A tujázás, az 56'-ban szétlőtt házak romjain játszó gyerekek, a mozi nézőterén dohányzó emberek és a szünet, amikor mutatványosok szórakoztatják az embert csak néhány apróság abból, amit az alkotók felvillantottak 1957 miliőjéből. A rendező és Erdély Mátyás operatőr precízen megkoreografált, hosszú snittekkel teszi még életszerűbbé, még átélhetőbbé a történetet.

Barabás Bojtorjánt több hónapnyi intenzív casting során találták meg Andor szerepére. Bojtorján a sajtótájékoztatón azt mondta, nem készült sohasem színészi pályára, de a film gyökeresen megváltoztatta az elképzeléseit.

Nemes-Jeles szerint Bojtorján igazi őstehetség, akivel nagyon könnyű volt együtt dolgozni, mert ahogy elindult a kamera, rögtön Andorrá változott.

Waskovics Andrea azon színésznők közé tartozik, akik teljesen fel tudnak oldódni a szerepben. Ha meg akartok győződni róla, nézzék meg a Vígszínház előadásaiban. A Letargiában például tökéletes gimnazistává változik, bármelyik középiskolában be tudna olvadni és az embernek eszébe sem jut, hogy egy érett, felnőtt nőt lát. A filmben nagyon érzékenyen hozza a szerencsétlen sorsú anyát, aki a háborúban elvesztette férjét, élete szerelmét, és az anyaságot sem képes a maga teljes gyönyörűségében megélni, mert fia a traumák élő mementója.

A film egyik nagy meglepetése a Sára nagypapáját alakító Iványi Gábor, aki kiválóan alakítja a bölcs zsidó öregembert.

Alighanem Iványi saját, személyes hitelessége és kisugárzása az, ami több mint alkalmassá teszi erre a szerepre.

(Iványi szerepeltetéséről bővebben is mesélt nekem a rendező, a vele készült interjút is hamarosan olvashatják majd a Szeretlek Magyarországon.)

Végére hagytam a Berendet alakító Grégory Gadebois-t, aki egészen elképesztő teljesítményt nyújt. Először is szenzációsan hozza a durva hentes alakját. Az efféle figurák a filmekben nagyon könnyen válnak egydimenzióssá: narcisztikus, brutális állatok, akiknek egyetlen jellemvonása az erőszakosság. De Berend nem ilyen, sokszor elhisszük neki, hogy őszintén vágyik a fiú szeretetére, elfogadására, és bizonyosan pillanatokban, amikor azt várnánk, hogy robban, a leggyöngébb oldalát mutatja. Ehhez nyilván szükséges a remek forgatókönyv is, de Gadebois alakítása is.

A legnagyobb fegyvertény azonban mégsem ez, hanem az, hogy a francia színész a szerep kedvéért megtanult magyarul. Igen, a filmben nem szinkronhangot hallunk, Gadebois maga beszél tökéletes, akcentusmentes magyarsággal, ami valami egészen egyedülálló teljesítmény.

Nincs tökéletes film, így az Árva sem az, lehet találni benne apró koszokat. Bennem például hiányérzetet hagyott, hogy nem tudjuk meg, pontosan mi volt Klára motivációja arra, hogy mégis magához vegye a fiát. De fölöslegesnek érzem a szőrszálhasogatást. Ha vannak is apró szépséghibák, azok csak még inkább kiemelik a nagy egész értékeit.


Link másolása
KÖVESS MINKET: