Gombafejűek a háztetőn – 50 éve adott utoljára koncertet a Beatles
Akik e rendkívüli koncert szem- és fültanúi lehettek 1969. január 30-án Londonban, aligha gondolták volna, duplán történelmi pillanat részesei voltak. Nagy megdöbbenéssel tapasztalták, hogy a háztetőn játszó kvartett a Beatles, amely két és fél év után így lépett újra a nyilvánosság elé, azt azonban tán még maguk a zenészek sem sejtették, hogy utoljára.
A Beatles az 1966. augusztus 29-én San Franciscóban, a Candlestick Parkban tartott koncertjükkel búcsút mondtak a színpadnak. Kimerültek az állandó turnézástól, fellépéseik során a rajongók sikítozásától sokszor egymást sem hallották, és úgy érezték, zeneileg is képtelenek előre lépni. És bár kétségtelen, hogy a következő években kiadott lemezeikkel új szintre emelték a pop-rock műfajt, az élő fellépések nemcsak a közönségnek, hanem maguknak a Gombafejűeknek is kezdtek hiányozni.
Az az igény is szülte azt az ötletet, hogy 1969 januárjában dokumentumfilmet készítenek új lemezük felvételeiről, majd a végén rögtönöznek egy kis koncertet. Arról a mai napig folyik a vita, hogy kinek az agyából pattant ki az elő előadás, Ringo Starr úgy emlékszik, hogy John Lennon javasolta, Glyn Johns hangmérnök viszont magának tartja fenn e dicsőséget. A lemez címe Get Back lett volna egy vadonatút rhythm and blues-darab után, a filmé pedig, amelynek rendezője a zenei műfajban is járatos Michael Lindsay-Hogg volt, The Beatles Get Back.
Csakhogy ekkor már a széthúzás, a kölcsönös szakmai féltékenység jellemezte a liverpool-i „mesés négyest” (Fab Four).
Nyilván ebben szerepet játszott az is, hogy már hiányzott közöttük a turnékon, a koncerteken elengedhetetlen egymásra utaltság összetartó ereje, és az eltelt években egyre inkább kikristályosodtak az egyéni zenei elképzelések.
Elsősorban John Lennon és Paul McCartney között éleződött ki a korábban is meglévő rivalizálás, de George Harrison is jobban szerette volna érvényesíteni saját zenei világát a közös hangzásban. Mindezek mellett csak fokozta a feszültséget a „családok” színre lépése. Volt olyan vélemény, hogy a Beatles feloszlását az okozta, hogy „Yoko Ono ráült az egyik erősítőre” – ez így nyilván erős túlzás, de tény, hogy Lennon japán szerelme (hamarosan felesége) eltávolította őt a többiektől, ezért Paul próbálta átvenni a zenekar irányítását, csakhogy túlságosan is a maga képére akarta faragni, ami Johnt és George-ot is sértette. És ne felejtsük el, hogy immár bejött a képbe Linda Eastman, Macca jövendőbelije, aki eredetileg azért kereste fel a Beatles-t, hogy Lennont fotózza és ha ő nem is, de első házasságából való lánya, Heather folyton ott lábatlankodott a fiúk között a stúdióban…
A négy Beatle később egyöntetűen elismerte, hogy a próbák és a felvételek katasztrofális légkörben zajlottak, és ezen az sem segített, hogy George bevonta a fiatal fekete orgonistát, Billy Prestont, hogy új lökést adjon a bandával. A dalokkal is elégedetlenek voltak, azok végül Phil Spector producer kezébe kerültek, aki „áthangszerelte” őket az egy évvel később megjelenő utolsó Beatles-albumhoz, a Let It Be-hez. Közben azért még ősszel összekapták magukat és az Abbey Road újabb remekművel gazdagította örökségüket, de ez egy másik történet.
A filmhez azért, amelyet végül Let It Be-nek neveztek el és az albummal egyidőben mutatták be, Lindsay-Hogg megpróbálta kiválogatni a felhőtlenebb pillanatokat, és benne van természetesen a tetőkoncert is. Valójában inkább tekinthető „hangpróbának”, hiszen 42 perc alatt mindössze 5 számot játszottak, ebből a Get Back-et három változatban.
John Lennon vörösesbarna, George Harrison fekete bundában, Ringo Starr piros esőkabátban, Paul McCartney viszont csupán egy sötét öltönyben jelent meg az Apple Records Savile Row-i székházának tetején.
E filmrészleteket nézve még úgy tűnik, hogy minden rendben van, a fiúk összekacsintanak, láthatóan élvezik a játékot.
Alighogy belevágtak az első dalba, az utca megtelt – éppen ebédidő volt – de aztán akadt valami ünneprontó, aki a rendőrséget hívta csendháborítás miatt, és a hatóságok beszüntették az előre be nem jelentett koncertet.
A modern zene legnagyobb hatású négyesét soha többé nem láthattuk így. Egy éven belül külön-külön valamennyien újra koncertezni kezdtek, George Harrison meg is próbálta elcsábítani a többieket az 1971. augusztus 1-i Bangla Desh Concertre, de csak Ringo állt kötélnek, mert John és Paul akkoriban szóba sem álltak egymással. Lennon 1980. december 8-i meggyilkolásával pedig végleg szertefoszlott a nagy „reunion” álma.
