KULT
A Rovatból

„Nálunk mindig a találkozásokon van a hangsúly” – új helyen folytatja a Gödör Klub

Az egykori Sirály épületében nyit újra hamarosan az ikonikus szórakozóhely, amely az Erzsébet tér után a Király utca másik végéből is távozni kényszerült. Maróti Dániel programszervezővel beszélgettünk.
Láng Dávid - szmo.hu
2021. május 05.



Bő három évvel ezelőtt búcsúzott el törzsközönségétől a Gödör Klub, amely leginkább a budapesti underground egyik utolsó bástyájaként volt ismert, de számos feltörekvő zenekaroknak is rendszeresen helyet adott.

A szervezők azóta keresték az új helyszínt, amit végül alig pár száz méterre az előzőtől, a Király utca 50-ben találtak meg. A járvány második, majd harmadik hulláma ugyan jócskán visszavetette a nyitási menetrendet, de ha minden jól megy, heteken belül végre kitárhatják kapuikat.

Először a vendéglátás indul be, ősztől pedig reményeik szerint a koncertszezon is.

– Miért kellett bezárni az előző helyet?

– Egyszerű oka volt: a tulajdonos olyan jelentős mértékben megemelte a bérleti díjat, hogy ezt a klubot üzemeltető Uni-co építésziroda és Filep Ákos már nem tudta vállalni. A bezárás után a Central Passage emeletén lévő Spicc stúdiót még megtartottuk egy évig, Nyolc-tíz néven koncerthellyé alakítva, de amikor megtaláltuk a lehetőséget, hogy van merre tovább lépni, azt is elengedtük.

– Nem volt olyan opció, hogy legalább az új hely megnyitásáig tovább viszitek?

– Mivel a csapatunk nagyon kicsire szűkült, nem igazán lett volna rá erőforrásunk, hogy két dologgal foglalkozzunk párhuzamosan. Ráadásul az egyik tulajdonossal is meggyűlt a bajunk, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább tovább állunk. Így végül a 2019-es tavaszi szezon végén búcsúztunk el tőle, de legalább ebbe a döntésbe még nem kavart be a járvány.

– Mi a mérlege a Central Passage-ban töltött bő 5 évnek?

– Eredetileg teljesen mást terveztünk oda, mint ami végül megvalósult. A koncepciónk egyfajta városi nappali volt, a Passage egész területét be szerettük volna lakni, a rideg közeget megtöltve kulturális élettel, kávézóval, növényekkel. Ez sajnos az épület felsőbb szintjein található apartmanok tulajdonosainak ellenállása miatt meghiúsult. Ezzel együtt azért sok emlékezetes pillanatunk volt a klubban is, még ha az eredeti Erzsébet téri helyszínnel nem is összemérhető ezek száma. Kialakult egy erős törzsközönség, sok volt a visszajáró vendég. Ha nincs a bérleti díj emelés, valószínűleg napirendre se vesszük a költözést.

– Hogy találtatok rá az új helyre?

– Sok potenciális helyszínt megnéztünk, akadt olyan, ami már egészen előrehaladott állapotban volt, mikor végül is elvetettük.

Az egykori Sirály épülete nagyon régóta üresen állt, amiatt is érzem sikersztorinak, mert ha egy hasonló helyet elvesznek az eredeti üzemeltetőjétől, legtöbbször üzleti célra hasznosítják vagy egyszerűen lebontják. Itt ez nem sikerült, szerencsére az önkormányzat is pozitívan állt a céljainkhoz.

Többször kiírtak már rá nyílt pályázatot, de ezek eddig eredménytelenül zárultak, jórészt amiatt, mert nagyon leromlott állapotú volt az épület. Nálunk viszont kapóra jött, hogy Ákos építész, így ez nagy könnyebbséget jelentett a felújítás tekintetében.. Ha külsős vállalkozókat kellett volna keresnünk ehhez, biztosan nem érte volna meg belevágni.

– Mi változott és mi maradt ugyanolyan a sirályos időkhöz képest?

– Fontos cél volt, hogy miközben modernizáljuk is, azért ne borítsuk fel a hely eredeti jellegét. Van egy földszinti alapterület, ahová a vendéglátás koncentrálódik, egy galéria, amit mi elsősorban kiállításokra, előadóestekre és beszélgetésekre szeretnénk használni, valamint egy pince, ahol korábban is koncertek voltak. Ezt teljesen átépítettük, kialakítottunk egy nagy színpadot, így végül egy 250 fős befogadóképességű, gyönyörű terem lett belőle. Valamint van egy utcafronti teraszunk is.

– Nem érzed visszalépésnek ezt a 250 főt akár az előző helyhez, de még inkább az Erzsébet térhez képest?

– Nem, mégpedig azért, mert alapvetően nem tömegszórakozóhelyet szeretnénk, hanem egy olyat klubot, ahová a fellépők és a közönség is rendszeresen visszajár. Pont az ilyen léptékű, 200-250 fős klubkoncertek hiányoznak leginkább a fővárosi palettáról, így reményeink szerint hiánypótlók leszünk.

– Maradtok a korábban jellemző underground irányvonalnál, vagy nyittok új irányokba is?

– Mindig vannak újabb és újabb felfedezettek, de a program gerincén nem szeretnénk változtatni. Azt viszont manapság már nehéz megítélni, pontosan mi számít undergroundnak; ha úgy nézzük, gyakorlatilag az egész élő zene, mint műfaj annak tekinthető. Még csak azt se mondanám, hogy a befogadóképesség bárminek gátat szabna, hiszen nagyobb rajongótáborral rendező zenekarok esetén is simán meg lehet hirdetni exkluzív, limitált férőhelyes koncerteket.

Ezeknek külön vonzerőt adhat, hogy nagyobb helyekkel ellentétben testközelben vannak a zenészek, adott esetben centikre a közönségtől, előtte-utána pedig akár a pultnál is össze lehet futni velük. Nálunk mindig a találkozásokon volt a hangsúly, ezután sem szeretnénk változtatni ezen.

– A kötelező védettségi igazolvány mekkora hátrányt jelenthet?

– Ősszel tervezzük a koncertek elindítását, bízunk benne, hogy addigra ez már nem lesz probléma, akkorára nő az átoltottság. Én mindenkit arra biztatok, hogy kérje a vakcinát.

– Mi lesz a nyitás menetrendje?

– Ha koncertek szeptemberig nem is lesznek, a vendéglátást azért szeretnénk minél hamarabb elindítani. Jelenleg 90 százalékos készenlétben vagyunk, ha minden jól megy, erre június közepén sor kerülhet. Készülünk kiállításokkal és filmklubbal is, szeretnénk minél nagyobb teret adni a cigány kultúrának és egyéb civil rendezvényeknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET: