KULT
A Rovatból

„Nálunk mindig a találkozásokon van a hangsúly” – új helyen folytatja a Gödör Klub

Az egykori Sirály épületében nyit újra hamarosan az ikonikus szórakozóhely, amely az Erzsébet tér után a Király utca másik végéből is távozni kényszerült. Maróti Dániel programszervezővel beszélgettünk.
Láng Dávid - szmo.hu
2021. május 05.



Bő három évvel ezelőtt búcsúzott el törzsközönségétől a Gödör Klub, amely leginkább a budapesti underground egyik utolsó bástyájaként volt ismert, de számos feltörekvő zenekaroknak is rendszeresen helyet adott.

A szervezők azóta keresték az új helyszínt, amit végül alig pár száz méterre az előzőtől, a Király utca 50-ben találtak meg. A járvány második, majd harmadik hulláma ugyan jócskán visszavetette a nyitási menetrendet, de ha minden jól megy, heteken belül végre kitárhatják kapuikat.

Először a vendéglátás indul be, ősztől pedig reményeik szerint a koncertszezon is.

– Miért kellett bezárni az előző helyet?

– Egyszerű oka volt: a tulajdonos olyan jelentős mértékben megemelte a bérleti díjat, hogy ezt a klubot üzemeltető Uni-co építésziroda és Filep Ákos már nem tudta vállalni. A bezárás után a Central Passage emeletén lévő Spicc stúdiót még megtartottuk egy évig, Nyolc-tíz néven koncerthellyé alakítva, de amikor megtaláltuk a lehetőséget, hogy van merre tovább lépni, azt is elengedtük.

– Nem volt olyan opció, hogy legalább az új hely megnyitásáig tovább viszitek?

– Mivel a csapatunk nagyon kicsire szűkült, nem igazán lett volna rá erőforrásunk, hogy két dologgal foglalkozzunk párhuzamosan. Ráadásul az egyik tulajdonossal is meggyűlt a bajunk, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább tovább állunk. Így végül a 2019-es tavaszi szezon végén búcsúztunk el tőle, de legalább ebbe a döntésbe még nem kavart be a járvány.

– Mi a mérlege a Central Passage-ban töltött bő 5 évnek?

– Eredetileg teljesen mást terveztünk oda, mint ami végül megvalósult. A koncepciónk egyfajta városi nappali volt, a Passage egész területét be szerettük volna lakni, a rideg közeget megtöltve kulturális élettel, kávézóval, növényekkel. Ez sajnos az épület felsőbb szintjein található apartmanok tulajdonosainak ellenállása miatt meghiúsult. Ezzel együtt azért sok emlékezetes pillanatunk volt a klubban is, még ha az eredeti Erzsébet téri helyszínnel nem is összemérhető ezek száma. Kialakult egy erős törzsközönség, sok volt a visszajáró vendég. Ha nincs a bérleti díj emelés, valószínűleg napirendre se vesszük a költözést.

– Hogy találtatok rá az új helyre?

– Sok potenciális helyszínt megnéztünk, akadt olyan, ami már egészen előrehaladott állapotban volt, mikor végül is elvetettük.

Az egykori Sirály épülete nagyon régóta üresen állt, amiatt is érzem sikersztorinak, mert ha egy hasonló helyet elvesznek az eredeti üzemeltetőjétől, legtöbbször üzleti célra hasznosítják vagy egyszerűen lebontják. Itt ez nem sikerült, szerencsére az önkormányzat is pozitívan állt a céljainkhoz.

Többször kiírtak már rá nyílt pályázatot, de ezek eddig eredménytelenül zárultak, jórészt amiatt, mert nagyon leromlott állapotú volt az épület. Nálunk viszont kapóra jött, hogy Ákos építész, így ez nagy könnyebbséget jelentett a felújítás tekintetében.. Ha külsős vállalkozókat kellett volna keresnünk ehhez, biztosan nem érte volna meg belevágni.

– Mi változott és mi maradt ugyanolyan a sirályos időkhöz képest?

– Fontos cél volt, hogy miközben modernizáljuk is, azért ne borítsuk fel a hely eredeti jellegét. Van egy földszinti alapterület, ahová a vendéglátás koncentrálódik, egy galéria, amit mi elsősorban kiállításokra, előadóestekre és beszélgetésekre szeretnénk használni, valamint egy pince, ahol korábban is koncertek voltak. Ezt teljesen átépítettük, kialakítottunk egy nagy színpadot, így végül egy 250 fős befogadóképességű, gyönyörű terem lett belőle. Valamint van egy utcafronti teraszunk is.

– Nem érzed visszalépésnek ezt a 250 főt akár az előző helyhez, de még inkább az Erzsébet térhez képest?

– Nem, mégpedig azért, mert alapvetően nem tömegszórakozóhelyet szeretnénk, hanem egy olyat klubot, ahová a fellépők és a közönség is rendszeresen visszajár. Pont az ilyen léptékű, 200-250 fős klubkoncertek hiányoznak leginkább a fővárosi palettáról, így reményeink szerint hiánypótlók leszünk.

– Maradtok a korábban jellemző underground irányvonalnál, vagy nyittok új irányokba is?

– Mindig vannak újabb és újabb felfedezettek, de a program gerincén nem szeretnénk változtatni. Azt viszont manapság már nehéz megítélni, pontosan mi számít undergroundnak; ha úgy nézzük, gyakorlatilag az egész élő zene, mint műfaj annak tekinthető. Még csak azt se mondanám, hogy a befogadóképesség bárminek gátat szabna, hiszen nagyobb rajongótáborral rendező zenekarok esetén is simán meg lehet hirdetni exkluzív, limitált férőhelyes koncerteket.

Ezeknek külön vonzerőt adhat, hogy nagyobb helyekkel ellentétben testközelben vannak a zenészek, adott esetben centikre a közönségtől, előtte-utána pedig akár a pultnál is össze lehet futni velük. Nálunk mindig a találkozásokon volt a hangsúly, ezután sem szeretnénk változtatni ezen.

– A kötelező védettségi igazolvány mekkora hátrányt jelenthet?

– Ősszel tervezzük a koncertek elindítását, bízunk benne, hogy addigra ez már nem lesz probléma, akkorára nő az átoltottság. Én mindenkit arra biztatok, hogy kérje a vakcinát.

– Mi lesz a nyitás menetrendje?

– Ha koncertek szeptemberig nem is lesznek, a vendéglátást azért szeretnénk minél hamarabb elindítani. Jelenleg 90 százalékos készenlétben vagyunk, ha minden jól megy, erre június közepén sor kerülhet. Készülünk kiállításokkal és filmklubbal is, szeretnénk minél nagyobb teret adni a cigány kultúrának és egyéb civil rendezvényeknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Két okból is hiába keressük a pedofilbotrányt a Michael Jackson életéről szóló Michaelben, amit ettől függetlenül (vagy épp ezért) imádni fognak a rajongók
A pop királyát alakító Jaafar Jackson elképesztő imitátor! Hiába, egy rokon kellett a sikerhez.


A híres zenészekről szóló életrajzi filmeknek évtizedek óta se vége, se hossza, és bármilyen sok is készült e témában, még mindig bőven akad megfelelő alany a következőhöz. Tina Turner, Johnny Cash, Ray Charles, Bob Dylan, Freddie Mercury, Elton John, Whitney Houston, Amy Winehouse, Elvis Presley, Weird Al Yankovic, Bruce Springsteen és Jim Morrison (s persze még számtalan másik sztár) után pedig most végre a pop királya, a földgolyó egykor talán legnagyobb zenei csillaga, Michael Jackson is megkapta a maga mozis menetét.

A zenés biopickek általában két kategóriába sorolhatók. Egyrészt ott vannak a kíméletlen őszinteséggel készült életút-feldolgozások, amelyek nem siklanak át a főszereplő életének sötét pillanatain sem, és bemutatnak minden apró vagy nem apró mocskos részletet az életükből a drogokon és az alkoholon át a szexuális devianciákig stb., vagy csak szimplán addig, hogy amúgy mennyire nem volt jó fej.

Másrészt vannak azok, amelyek általában az alany vagy annak családja/örökségének kezelője áldásával készül, s amely így végig jó színben tünteti fel a szóban forgó sztárt, vagy csak minimálisan árnyalja a személyiségét, még akkor is, ha egyébként a magánéleti botrányai széles körben ismertek.

Nos, a Michael ez utóbbi kategóriába tartozik.

Ha valaki arra várt, hogy majd a pedofilbotrány is terítékre kerül itt, az csalódni fog, igaz, ez a kényes téma e filmben szóba sem kerülhetett volna, hiszen a Michael csupán kb. 1988-ig mutatja be a popsztár életét. Bizony, ez a 127 perc mindössze Jackson életének és zenei karrierjének első felét mutatta be, 1966-tól (amikor a fivéreivel együtt elstartolt a The Jackson 5 nevű formációval) ’88-ig, amikor már a Bad című albumával turnézott.

Ráadásul a hirtelen elvágott sztori után a nézőkre rázúduló végefőcím is egy kvázi „folytatása következik” szöveggel nyugtatja meg a publikumot, miszerint messze még a vége.

Ám ez nem az egyetlen ok. A kilencvenes évek elején kirobbant pedofilügy vádlója, Jordan Chandler története azért sem kerülhet majd bele a filmbe, mivel az annak idején kártérítéssel végződő megállapodásnak az is a feltétele volt, hogy Chandler és a családja semmilyen feldolgozásba nem kerülhetnek bele. Illetve a Neverland elhagyása című 2019-es, kétrészes dokumentumfilmben látható Wade Robson és James Safechuck ügye sem lesz lehet a folytatás része, hiszen Antoine Fuqua filmje az énekes narratíváját mutatja be, aki mindig is tagadta a gyerekmolesztálásokat.

Ráadásul a Michael a 2009-ben gyógyszermérgezésben elhunyt világsztár családjának felügyelete mellett készült, szóval ahogy ebben a filmben is pozitív színben tüntették fel Jacksont, akinek legnagyobb küzdelme az, hogy maga mögött hagyja rátelepedő szigorú apját (egyben menedzserét), Joseph-et (a kétszeres Oscar-jelölt Colman Domingo most is pazar), úgy vélhetően az esetleges második részben sem nagyon számíthatunk majd ennél fajsúlyosabb témákra, de ne legyen igazunk!

A főleg akciófilmes Antoine Fuqua (Gyilkosok gyilkosa, Kiképzés, Brooklyn mélyén, A védelmező-trilógia) rendezésében készült Michael a fentiek tükrében valóban a rajongóknak szól, akik tobzódhatnak azokban a jelenetekben, amelyekben Jackson kiérdemli a világsztárstátuszt, és persze nem kevés ismert slágert ad elő koncerteken, videóklipekben (a Beat It klipjének próbáit és a Thriller kisfilmjének forgatását is láthatjuk), stúdiós felvételekben.

Maga a Michael is egy videóklip esztétikájával készült, ebbéli minőségében pedig egyébként profi és abszolút szórakoztató. A baj inkább azzal van, hogy nem bátor, nem túl őszinte, és így nem is túl emlékezetes, a közönség azonban zabálni fogja, ennélfogva pedig a 2018-as Bohém rapszódiával rokonítható.

Van azonban a Michaelnek egy hihetetlen aduásza. Méghozzá a címszereplőt alakító Jaafar Jackson, aki nem mellesleg Michael unokaöccse (a filmben is látható, Jermaine nevű bátyjának a fia) a való életben.

Jaafar tehát nem csupán kíméletlen perfekcionizmussal adja vissza a nagybátyja mozgását, manírjait, beszédhangját, hanem még kiköpött úgy is néz ki, vagyis tökéletes választás a szerepre.

Nagyon szimpatikusan formálja meg a popsztárt, mindvégig betölti a vásznat a kisugárzásával, nehéz nem rá figyelni folyamatosan. Mellette a többiek talán el is sikkadnak kissé, Colman Domingót és talán az édesanyját, Katherine-t alakító Nia Longot kivéve. A menedzserét és jó barátját, John Brancát alakító Miles Teller például nem sok lehetőséget kapott a kibontakozásra, mindenki más pedig csak egy-egy rövid jelenésre volt érdemes az alkotók szerint (köztük talán a CBS Records kiadó vezéreként egyetlen jelenet erejéig feltűnő Mike Myers a legemlékezetesebb). Janet Jacksonra azonban ne számítsunk a filmben (mintha meg sem született volna), Michael húga ugyanis nem járult hozzá, hogy őt is megjelenítsék a sztoriban.

A Michael tehát inkább a közönséget, semmint a szakmát vagy a kritikusokat kiszolgálni óhajtó film lett, nem az Oscar-díjakra pályázik, hanem a nagyobb bevételre (szüksége is va rá, mivel kb. 155 millió dollárt tapsolt el a gyártásra a Universal és a Lionsgate). Azzal ugyanakkor nem vádolható, hogy félvállra vették volna a dolgot a készítők. A Michael abban, amit vállal, kifogástalanul teljesít, csupán jó lett volna az örökkévalósághoz (ha már azt a zenei szcénában Michael Jackson simán elérte), ha többet is vállal. Talán majd a következő 20 évet felölelő folytatásban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Új szörnyek, új rejtélyek, de egyértelmű válaszok még mindig sehol a túlélőhorrorban – Kiút 4. évadkezdés
A From (Kiút) új évada pontosan azt adja, amitől egyszerre imádják és megőrülnek tőle a nézők. Egyre több a rejtély, de a válaszok továbbra is elérhetetlenek. És pont ez az, ami miatt nem lehet abbahagyni. Ha akar valaki egy jó kis túlélőhorrort akar, irány az HBO Max!
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2026. április 23.



A From azon ritka sorozatok közé tartozik, amelyeket kifejezetten jó nézni, még akkor is, ha gyakran fogalmunk sincs, pontosan mit is látunk. Ez a furcsa kettősség már a kezdetek óta meghatározza az élményt: egyre bővülő rejtélyek, újabb és újabb fenyegetések, miközben a válaszok makacsul váratnak magukra. A negyedik évad nyitánya sem szakít ezzel a hagyománnyal és tovább mélyíti a bizonytalanságot és növeli a téteket.

A sorozat alaphelyzete már önmagában is erős volt 2022-ben: egy család egy elhagyatott útra kényszerül költözés közben.

Egy furcsa kisvárosba keverednek, ahonnan nincs kiút (innen is a magyar cím: Kiút). Az erdő közepén álló fatörzs, az örökké ismétlődő útvonal, majd a felismerés, hogy éjszaka emberi alakot öltő szörnyek vadásznak rájuk, mind azonnal megteremti azt a nyomasztó atmoszférát, amely azóta is a széria védjegye. A túlélés szabályai egyszerűek, de kegyetlenek: sötétedés után mindenki zárkózzon be, olyan házakba, ahol talizmánok vannak, különben nincs kegyelem. Senkinek sincs, se gyereknek, se öreg hölgyeknek.

A From azonban nem pusztán egy túlélőhorror. Sokkal inkább egy folyamatosan táguló, nehezen körülírható rejtélyhalmaz, amelyben a hangulat gyakran fontosabb, mint a konkrét magyarázat. A történet előrehaladtával egyre több furcsaság kerül felszínre, de ezek ritkán állnak össze egy koherens egésszé.

Inkább olyan érzésünk van, mintha a sorozat tudatosan adagolná a kérdéseket, különféle és változatos veszélyeket, miközben a válaszokat folyamatosan elodázza. Erősen Lost utánérzés kisvárosi miliőben.

Ez a megközelítés óhatatlanul eszünkbe juttatja Damon Lindelof sorozatának világát. Nemcsak a rejtélyek rétegzettsége miatt, hanem azért is, ahogyan a karakterekkel bánik. A készítők nem félnek attól, hogy népszerű szereplőket írjanak ki, és bár a főbb figurák egyelőre viszonylag biztonságban vannak (voltak), a mellékszereplők sorsa kiszámíthatatlan. Ez folyamatos feszültséget teremt, hiszen itt tényleg bárki áldozattá válhat, nincs kivételezés.

A negyedik évad nyitánya egy korrekt harmadik szezonzárás után érkezik, és gyorsan jelzi, hogy a tétek tovább emelkednek. Az előző évad végén felbukkanó új fenyegetés, a rejtélyes „sárgaöltönyös ember” már az első epizódokban komoly hatással van az eseményekre.

Az ő jelenléte újabb kérdéseket vet fel, miközben egyértelművé teszi, hogy a város szabályai még mindig messze nem ismertek teljesen, és talán sosem fognak mindent megmagyarázni.

Közben a régi szálak sem maradnak elhagyatottan. Fatima története például egyre összetettebbé válik, és olyan irányokba indul el, amelyek már szinte a valóság határait feszegetik. Az időutazással való játék, ha még csak finoman is, de egyre hangsúlyosabbá válik, ami ismét a Lost örökségét idézi. Ez a narratív irány izgalmas lehetőségeket rejt magában, de egyben kockázatos is: könnyen bonyolulttá válhat, ha nem kapunk hozzá megfelelő kapaszkodókat. Márpedig eddig a sorozat nem olyannak tűnik, mint aki könnyen ad kapaszkodót.

A From egyik legnagyobb erőssége továbbra is az atmoszféra. A díszletek, a fényképezés és a hangulatkeltés mind hozzájárulnak ahhoz az állandó, fojtogató érzéshez, amely végig kíséri az epizódokat. Ugyanakkor nem lehet elmenni amellett sem, hogy a tempó gyakran egyenetlen. Sok jelenetben a karakterek egyszerűen csak vitatkoznak, kiabálnak, beszélgetnek egymással, miközben a cselekmény alig halad előre. Ez időnként frusztrálóvá teheti az élményt, különösen azok számára, akik konkrét válaszokra várnak.

Itt van egy olyan érzésem, ha vége lesz a sorozatnak, már ha egyszer vége lesz, akkor se fogunk igazi válaszokat kapni.

Ennek ellenére van valami furcsa vonzereje a szériának. Talán éppen az, hogy sosem ad teljes képet. Mindig marad egy újabb rejtély, egy újabb fenyegetés, egy újabb kérdés, ami miatt nehéz abbahagyni. Ráadásul a készítők ügyesen gondoskodnak arról, hogy a szereplőgárda folyamatosan frissüljön: ha valakit elveszítünk, hamar érkezik helyette egy újabb „busznyi” áldozatjelölt, akik új dinamikát hoznak a történetbe.

Nem meglepetés, a From negyedik évadának kezdete pontosan azt nyújtja, amit a rajongók várnak: tovább mélyülő rejtélyeket, erős hangulatot és egyre növekvő téteket. Ugyanakkor a sorozat továbbra sem hajlandó egyértelmű válaszokat adni, ami egyszerre teszi izgalmassá és frusztrálóvá.

Ez az a fajta történet, amely inkább érzéseket kelt, mintsem világos magyarázatokat kínál, és talán éppen ezért működik még mindig.

Akik egyszer elkezdik keresni a Kiutat, továbbra is nézik a sorozatot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
38 éves lett a világ legszexibb férfija, a Bridgerton sztárja, aki bejelentette a visszavonulását
Bridgerton sztárja a csúcson akarta abbahagyni, most kiderült, miért.


Amikor tavaly novemberben a People magazin bejelentette, hogy Jonathan Bailey kapja a legszexibb férfi címet, a színész a rá jellemző, lefegyverző őszinteséggel reagált. „Óriási megtiszteltetés. Nyilván hihetetlenül hízelgő. És teljesen abszurd” – mondta. Aztán egy csibészes mosollyal hozzátette, hogy a nagy hírt először legszűkebb bizalmasával osztotta meg:

„Elmondtam a kutyámnak, Bensonnak… Hogy is írják… NDA?”.

Ez a két mondat tökéletesen foglalja össze azt a kettősséget, amely Jonathan Bailey karrierjét és személyiségét meghatározza: egy földön járó, önironikus brit úriember, aki közben a világ egyik legfelkapottabb és legbefolyásosabb sztárjává vált. Az április 25-i születésnap nem csupán egy újabb év, hanem egy olyan karrierív csúcspontjának ünnepe, amely a kosztümös drámáktól a hollywoodi blockbustereken át a tudatos társadalmi szerepvállalásig ível.

A People címlapja és a The Tonight Show-ban történt bejelentés csupán a jéghegy csúcsa volt, a pecsét egy olyan folyamat végén, amely a Bridgerton vikomtjának szerepével indult. Anthony Bridgerton karaktere tette Baileyt globális jelenséggé, és a rajongók legnagyobb örömére a februárban bemutatott negyedik évadban ismét kulcsszerepet kapott. A sorozat showrunnere, Jess Brownell szerint a visszatérése nem egyszerűen rajongói kiszolgálás volt, hanem narratív szükségszerűség. „Benedict kapcsolata Anthonyval annyira ősi, hogy az önazonosságának része… sok tekintetben másodszülöttként és Anthony árnyékában határozza meg magát, ezért volt szuper fontos visszahozni Anthonyt ehhez a dinamikához” – magyarázta a döntést. Bailey karaktere tehát nemcsak jelen van, hanem aktívan formálja a sorozat központi cselekményét, bizonyítva, hogy a Bridgerton-univerzum elképzelhetetlen nélküle.

Miközben a Netflix képernyőjén megszilárdította helyét, a mozivásznon is szintet lépett. A Wicked adaptációjában

Fiyero herceg szerepében nemcsak énekes-táncos tehetségét csillogtatta meg, hanem a karakter egy sötétebb, árnyaltabb oldalát is megmutatta.

A tavalyi első rész elsöprő sikere után a közönség a novemberben érkező második felvonást, a Wicked: For Good-ot várja, amelyben Bailey ígérete szerint a karakter még mélyebb rétegeit ismerhetjük meg. „A filmben meglehetősen brutális és sötétnek érződik” – utalt a folytatásra, jelezve, hogy Fiyero útja korántsem egy tündérmese. A szerep nemcsak kritikai elismerést és Emmy-jelölést hozott neki a Fellow Travelers című sorozat után, de végérvényesen bebetonozta a hollywoodi A-listára. Személyiségének játékosságát azonban a csillogás közepette sem veszítette el. „Imádok fürdeni” vagy „Belül elég hóbortosnak érzem magam” – az ehhez hasonló, apró kiszólásai folyamatosan emlékeztetnek arra, hogy a makulátlan külső mögött egy összetett és szórakoztató ember rejlik.

A színpadi gyökereihez való hűségét mutatja, hogy a filmes sikerek csúcsán egy rendkívül ambiciózus színházi projektre készül.

2027 nyarán a londoni Barbican Centre-ben a Wicked-beli partnerével, Ariana Grandéval közösen viszi színre a legendás musicalt, a Sunday in the Park with George-ot.

A bejelentés óriási visszhangot keltett, a páros egy közös Instagram-poszttal erősítette meg a hírt, amelyhez Bailey a darabból idézett: „All it has to be is good.” („Csak jónak kell lennie.”) Ez a lépés egy tudatos karrierdöntés: ahelyett, hogy kizárólag a blockbusterek világában maradna, visszatér a West End deszkáira, hogy bizonyítsa művészi sokoldalúságát.

A hírnévvel járó platformot azonban nemcsak karrierje építésére, hanem egy számára fontos ügy képviseletére is használja. 2024-ben elindította a The Shameless Fund nevű alapítványát, amely LMBTQ+ szervezeteket támogat világszerte. A TIME magazinnak adott interjújában szenvedélyesen beszélt arról, miért tartja kiemelten fontosnak az idősebb generáció megsegítését. „Vissza kell őket hozni a szekrényből… Az első öt támogatásból kettő az LMBTQ+ idősekre fókuszáló szervezetekhez megy. Gondoskodnunk kell róluk, mert olyan sokat harcoltak” – mondta a TIME-nak.

Ez a küldetéstudat annyira fontossá vált számára, hogy egy interjúban felmerült, egy időre szünetelteti a színészetet, hogy az alapítványra koncentrálhasson.

A kijelentés kisebb pánikot okozott a rajongók körében, de Bailey később tisztázta, hogy csupán egy félreértett idézetről volt szó, és esze ágában sincs visszavonulni. A 38. születésnapja így egy olyan férfit köszönt, aki a siker minden lépcsőfokát megjárta, de közben nem felejtette el, honnan jött, és milyen felelősséggel jár az a hang, amelyet a világtól kapott.

Via People


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Teljesen átalakul az X-Faktor: egy rekorder tér vissza a mentorok közé
ByeAlex, akinek mentoráltjai korábban zsinórban négy évadot nyertek, visszatér a mentori székbe. Mellé egy teljesen új arc, Solére érkezik, míg Majka és Gáspár Laci maradnak a csapatban.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 24.



[caption id="attachment_2529504" align="alignnone" width="1200"] Screenshot[/caption]

A csütörtöki Fókuszban bejelentették, hogy 2026-ban Majka, Gáspár Laci, a visszatérő ByeAlex és az újonc Solére alkotják az X-Faktor mentorcsapatát.

ByeAlex hat évad után tér vissza a műsorba, miután a Csillag Születik zsűrijében ülve rájött, hiányzik neki a mentorkodás.

Versenyzői korábban zsinórban négy évadot nyertek, ami rekord a magyar X-Faktor történetében.

Az új női mentor Szigeti Zsófia, művésznevén Solére, aki énekes-dalszerzőként és zeneipari coachként dolgozik. Majka elmondása szerint Hajós András ajánlotta neki az énekesnőt, aki éppen Ausztriába tervezett költözni azon a napon, amikor felhívta.

Solére a Fókuszban arról beszélt, civilben is énekesek felkészítésével foglalkozik, és mindig is vágyott egy tehetségkutatós munkára. „Készen állok rá, és tele vagyok pozitív várakozással” – mondta a műsorban.

A csapatból Gáspár Laci a legrutinosabb, neki ez lesz a kilencedik évada. Eddig egyszer, 2017-ben nyert mentoráltjával, a Ricco & Claudia formációval. Majka szintén marad a mentori székben.

A csatorna már napokkal a teljes bejelentés előtt közölte, hogy a tavalyi csapatból Tóth Andi és Valkusz Milán nem folytatják a munkát a tehetségkutatóban.

A megújult felállásról ByeAlex úgy nyilatkozott: „Kicserélődtek Lacin kívül teljesen a mentorok, és ennek már teljesen más kémiája lesz most. Az, hogy együtt dolgozhatok Majkával, nekem egy felpörgető dolog.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk