Gáspár Laci a saját dugájába dőlt - dráma az X-Faktor Táborban
Bevallom, a válogatók után aggódtam, mert bár némileg fejcsóválva néztem a téves önképű próbálkozók kiröhögését, viszont nagyon hálás volt kritikát írni róluk. Na de mi lesz most, amikor elvileg már csak jók és még jobbak vannak? Nos, feleslegesen aggódtam. Egyrészt
nem számoltam azzal a körülménnyel, hogy gyakorlatilag bárki, bármikor képes hülyét csinálni magából
– gondoljunk csak Janet Jackson mellvillantására a Super Bowlon, vagy Király Linda és a Himnusz esetére. Másrészt elfelejtettem – nyilván az agyamban dolgozik valamiféle önvédelmi mechanizmus –, hogy a drága mentorok teljesen érthetetlenül és következetlenül tovább juttattak néhány gyári hülyét is.
No de róluk majd később. Elkezdődött a tábor, ami két körből áll. Először a jelentkezőket összesorsolták 3-4-fős csapatokba, és mindegyik kapott egy dalt, amit elő kell adniuk közösen. Minderre 24 órát kaptak. Többek között Freddie, Ed Sheeran, a Backstreet Boys és Michael Jackson egy-egy nótája várt rájuk. Persze nem mindenki volt ilyen szerencsés, a zenekarok egy részének például Dorina Buli buli című számát kellett interpretálni. Bevallom, nem ismertem az eredetit. Sőt, bevallom, még most sem, mert körülbelül egy percet bírtam belőle. A Monty Python gyilkos vicce jutott róla eszembe, amitől egy sor elolvasása után is kórházban kell ápolni a sérültet. Szerencsére a zenekarokat nálam keményebb fából faragták, megbirkóztak a kihívással, bizonyítva a régi tételt, miszerint a művészet nem a mit, hanem a hogyan kérdése.
A műsornak viszonylag az elején elhangzott egy fontos kulcsmondat „Rám ne osszatok éneket, én csak rappelek.”
Korábban már többször is elcsodálkoztam, miért juttat tovább a zsűri rappereket. Arra jutottam, hogy 1: reménykednek, hogy kiderül, énekelni is tudnak vagy 2: legfeljebb lesz kit kiejteni. A mai este mindkettőre akadt példa.
Volt olyan jelölt is, aki egész szám alatt csak beatboxolt. Őt például hiába is keresnétek a Mentorházban.
A stylistok ma tomboltak. Kiss Ramónát 80-as évekbeli tévé bemondónőnek öltöztették, Radics Gigi pedig úgy nézett ki, mintha a Pál utcai fiúk Kovi féle verziójából lépett volna elő, de ha támadt is az emberben huncut gondolat, Puskás Peti Freddie Mercury bajsza azonnal lelohasztotta.
Ami kellemes változás volt, hogy ezúttal nem a bénákkal kezdték. Rögtön elsőre olyan négyest kaptunk, amely úgy ahogy volt ment tovább. Jó, Nagy Krisztiánért nem izgultam, szerintem ő csak akkor nem megy el az élő show-ig, ha megint meggondolja magát. A korábbi teljesítményük alapján Vincefi Sheila és Nagy Apolka is meglepetés lett volna, ha már itt kiesik.
Az igazi meglepetést Kárász Ervin személye jelentette. Ő az a srác, aki a húgával, Krisztával érkezett a válogatóra, hogy előadják Ervin saját hip-hop nótáját, de a zsűri akkor kemény választás elé állította. Idézem:
Ervin akkor tehát kiállít Kriszta mellett, de aztán alhatott a dologra, mert lám, itt van a Táborban. Sőt, bár az igazi tehetségét a rappelésben mutatta meg, némi éneklést is bevállalt, és még bele is írt kicsit a dalba.
Ahogy Gáspár Laci összefoglalta:
„Szerintünk erről szól a tábor. Volt benne ötlet, kreativitás, magatokat is beletettétek, egymást is húztátok, segítettétek.”
Ezután három csapat következett egy gyors mixben, köztük olyan hangok, mint Urbanovics Vivien, Simkó Róbert, Timi Chen vagy a válogatón dalszerzőként is bemutatkozó Csányi Rita. Sajnos egy produkciót sem hallhattunk elejétől végéig, sőt, a dalok közben bevágták a mentorok okoskodását is. De sebaj, hisz mindenki továbbjutott, Balogh Krisztofer Róbert pedig bemutatta az idei széria legcukibb győzelmi örömét.
A Backstreet’s Back következett egy szórakoztató háziasszony, egy iparkodó diáklány és az USNK... nem mondhatom, hogy előadásában, mondjuk így, próbálkozásában. A kolozsvári rapperduó lyukas fülű tagja belesült a szövegbe, a „kantyos” (értsd: férfi konty) kölyök pedig mintha ott se lett volna.
Ennek tükrében meglepő döntés született. A két hölgyet azonnali hatállyal – indokoltan – hazaküldték. A rapper srácoknak Alex hosszas beszédet tartott, amiből mindenki számára egyértelmű volt, hogy haza fogják küldeni őket. „Az életben a legtöbb esetben az van, hogy egyetlen egy dobás van.” Persze ebből a felvezetésből már sejteni lehetett, hogy nem fogják elküldeni őket, és lőn: a régi szép idők emlékére vagy mi a frász, kaptak még egy esélyt.
Mint kiderült, az USNK trendet teremtett.
Sorra olyan versenyzők következtek, akik a válogatók során a zsűri kedvencei lettek, ezúttal azonban alulteljesítettek.
Így járt például Balog Janó, Váradi Krisztián és Molnár Kinga (igen, egy rapper). Annyira azért nem tudtak rosszak lenni, hogy ne kapjanak még egy esélyt a székszerzésre. A mentorok bizonyítványát később Puskás Peti magyarázta meg: „Olyan szerethetőek.”
Kieső cunami következett. Ez volt az a rész, ahol nem az volt a meglepő, hogy a versenyzők rosszul teljesítenek, hanem hogy egyáltalán eljutottak idáig.
A hét szűk esztendő után megint jöttek a jó hangok, például a szlovákiai Klaudia Radiczva és Arany Timi, akiket az élő műsorba várok. Ismét színpadra léptek a makogva éneklő UFO-lányok is, akiktől megint csak nem értem, mit remél a zsűri.
Alex ugyan kifejtette, hogy ez egy tehetségkutató, és ehhez a hülyeséghez is tehetség kell, de hát ez mégis csak egy énekverseny, nem humorfesztivál.
Ráadásul az UFO-lányok produkciója tipikus diákhumor. Tábortűz mellett vagy gimnáziumi Ki mit tudon tarolni lehet vele, de annyira nem különleges, és igazából körülbelül csak egy percig vicces. De hát a humor is olyan, mint az éneklés és a foci: mindenki ért hozzá.
Hogy ne unatkozzunk, most vegyes társaságok következtek: ígéretes tehetségek kutyaütőkkel vegyítve. Ekkor Gáspár Laci, az X-Faktor Coelhója nagy bölcsen kinyilvánította, hogy pont azért engedték tovább a kutyaütőket, hogy az igazán jó énekesek bizonyíthassanak mellettük.
Ahogy az Angliába emigrált nagymamám mondta volna: WTF?
Majdnem a legvégére maradt az idei műsor egyik ígérete, a Stolen Beat. A fiatal srácokat már most a tini lányok kedvenceként pozicionálják, pedig szerintem több van bennük. Michael Jackson You Make Me Feel című száma jutott nekik, ami annyiból meglepő, hogy a többi zenekar ugyebár a Buli bulit kapta. Azt nem feltétlenül mondhatom, hogy kivételeztek velük, hiszen ahogy a két Bence közül az idősebbik igen találóan fogalmazott, Michael Jacksont jobban szeretik hallgatni, mint játszani.
Ezzel együtt, ahhoz képest, milyen enerváltan léptek színpadra, az este talán legötletesebb feldolgozását adták elő.
Ennek a szakasznak a lezárásaként megint a jók jöttek, például a veterán Ölveti László, a japán Taka és személyes kedvencem, a válogatón franciául éneklő Docsa Dóra.
Véget ért a tábor első fordulója. Tulajdonképpen zavarba ejtő a dolog, szívem szerint itt elvarrnám a cikket, mert innentől egy új műsor indult: a székosztás, amikor a mentorok kiválasztják azt a hat-hat versenyzőt, aki beköltözhet a mentorházba. A mentorok megkapták a csapataikat: Gigi a 25 év felettieket, Gáspár Laci a lányokat, Alex a zenekarokat, Puskás Peti pedig a fiúkat irányíthatja.
A szombat esti adás a lányok kiszelektálásával ért véget. Gáspár Laci elhatározta, hogy szigorú lesz, mert nyerni akar: aki kicsit is meginog, az mehet haza. El is kezdte a mészárlást, volt, aki három sor után már mehetett is. Az erős kezdés után Bye Alex és Puskás Peti némileg megrökönyödve vette tudomásul Horváth Viktória Rebeka és Király Dominika „leültetését”. De közben, hogy ne unatkozzunk Gáspár Laci kifejtette:
olyan versenyzőt keres, aki bravúr énekes, jó ízlése van, kedves, aranyos, jó hallása van, de nem tökéletes, legyen benne hely Lacinak – mármint tudjon segíteni neki a fejlődésben.
Épp csak azt felejtette el hozzá tenni, hogy hozzon is ajándékot meg nem is.
Csányi Rita nem a legjobb formáját hozta, de nem lehetett kétséges, hogy széket kap. Duró Nilla, a kissé indiszponált és bátortalan Tamáska Gabriella és Timi Chen színre lépésével el is fogytak a székek. Timi Adele Million Yearsével könnyekig meghatotta Gáspár Lacit, akinek a lánya ezt a dalt szokta énekelni.
A székek tehát elfogytak, de jött Arany Timi. Az pedig nem volt kérdés, hogyha a lány azt nyújtja, amit eddig, valaki fel fog állni. Viktória volt a balszerencsés. Docsa Dóra is leülhetett, ami azért is jól jött a műsorkészítőknek, mert végre támadt egy kisebb botrány: Dóra Nilla helyére ülhetett, amire egy úriember – gondolom Nilla apukája lehetett – felpattant, és odakiabálta Lacinak: Szégyelld magad barátocskám!
De Dóra is csak addig örülhetett, amíg meg nem érkezett Urbanovics Vivien. Ádám Szofi Timi Chent ütötte ki, és már majdnem ki is alakult a lányok végső mezőnye.
Megint néhány kieső következett, köztük Molnár Kinga, akiről végre Alex kimondta, hogy ránézésre az Isten is színpadra teremtette, de ének tudásban semmi esetre sem. Ráadásul most még a rap sem sikerült neki jól.
Aztán jött Tasi Dominika egy Szekeres Adrienn-slágerrel, ami szerintem annyira nem volt átütő, de hát ugye mit értek én hozzá. Laci viszont itt kezdett saját dugájába dőlni, mert nem tudta eldönteni, kit küldjön haza. Végül a gordiuszi csomó átvágására kitalálta, hogy a másik Dominika – akit úgy gondolom, nyugodtan elengedhetett volna – és Rita párbajozzon. A győztes marad. De innen nem várt fordulatot vettek az események:
Itt tartunk most, ma este jön a maradék három csoport székosztója. Addig megpróbálom kialudni az előzőt.
