„Fontos motívum számomra a társas magány” - Interjú Kocsis Ágnessel, az Éden című film rendezőjével
Nagy várakozás után végre mozikba kerül a Cannes-i díjas Pál Adrienn és a Friss levegő című filmek rendezőjének, Kocsis Ágnesnek legújabb nagyjátékfilmje, az Éden.
A film nagysikerű világpremierje 2020-ban a neves Rotterdam Nemzetközi Filmfesztiválon volt, majd az elmúlt évben a világ további számos fesztiválján is bemutatkozott. Itthon azonban több mint egy évet kellett várni arra, hogy a nézők nagyvásznon láthassák a lélegzetelállító képi és hangi világú alkotást.
A magyar-román-belga koprodukcióban készült mű különös szerelmi történet, amelynek főszereplője egy harmincas évei végén járó nő, aki mindenre allergiás, ami a modern világgal jár, ezért teljes elszigeteltségben él. A történetet finom humor szövi át. A film dermesztő pontossággal vetítette előre a járvánnyal kapcsolatos világméretű változásokat.
A film női főszerepét Évát, az Arany Aréna-díjas ismert horvát színésznő, Lana Barić, a férfi főszereplőt, Andrást pedig Daan Stuyven belga rocksztár alakítja, aki DAAN nevű formációjával ismert szereplője az európai könnyűzenei életnek, ám nagyvásznon, filmfőszerepben most először lesz látható. Az Éden című filmben szerepel még Bocskor Salló Lóránt mint Éva öccse, illetve Katona László, Török-Illyés Orsolya, Keszég László, Friedenthal Zoltán, Németh Gábor író, Kistamás László, Thuróczy Szabolcs, Adorjáni Bálint, Kembe Sorel és Gattyán Lili is. A produkció vágója Mezei Áron, látványtervezője Vinnai Petra.
Kocsis Ágnes; fotó: Dér MiklósAz Éden 2021. május 27-től látható a magyar mozikban, a gyártó forgalmazásában. A filmről, a koronavírus miatti különös sorsáról és a járvány miatt hozzátapadó új jelentésrétegről beszélgettünk Kocsis Ágnessel, a produkció rendezőjével.
- Hosszú idő eltelt a legutóbbi nagyjátékfilmed, a Pál Adrienn (2010) óta. Az Éden forgatókönyvötlete mikor fogant meg a fejedben, és mennyit változott az idő során?
- Már a Pál Adrienn forgatása előtt, 2008-ban elkezdtük írni. Reneszánsz-év volt, és Tarr Béla szertetett volna egy ilyen tematikájú sorozatot tíz rendezővel, de én már akkor úgy terveztem, hogy nagyjátékfilmet is szeretnék ebből csinálni. A Pál Adrienn után aztán 2010-ben bezárt a Magyar Mozgókép Alapítvány, és jó darabig nem volt filmfinanszírozás. Részben ezért is, illetve sok más nehézség miatt tartott ennyi ideig a film elkészülte Az alaptörténet azonban nem igazán változott azóta, inkább a jeleneteken dolgoztunk sokat.
- Tavaly januárban volt a bemutató, Rotterdamban. Az majdnem másfél éve volt. Egy rendezőnek mekkora félelem az, hogy vajon ennyi idő alatt „mi történik” a filmjével?
Az, hogy a hazai bemutatóra csak másfél évvel később kerül sor természetesen nem jó, de nem ez a legnagyobb baj. A film végül is csak aktuálisabb lett ez idő alatt. A nagyobb gond, hogy a világ nagy fesztiváljaira alig tudott eljutni. A Rotterdami világpremier után még jártunk Göteborgban, de ezt követően be is zárt a világ. Az első fél évben a fesztiválok is elmaradtak. Azt nem lehet bepótolni, mert a következő évben már az újabb filmeket vetítik a versenypogramokban. Nagyon örülök, hogy most végre moziba került, de azt látjuk, hogy az emberek túlságosan is hozzászoktak az otthoni filmnézéshez.
- Az Éden kevésbé is működik otthoni, kisképernyős körülmények között, hisz vizuálisan és hangzásban is nagyon különleges és egyedi film.
- Igen, a filmet alapvetően nagyvászonra álmodtuk meg, a vizualitása és a hangi világa egyértelműen a moziban tud a leginkább érvényesülni. Az Éden egy úgynevezett kontemplatív alkotás, fontosak a hangulatok, és hogy a befogadó maga is aktívan részt vegyen a film befogadásában, értelmezésében.
Nem nagyon vezettem a néző tekintetét, nem akartam túlságosan manipulálni, pedig a film erre alapvetően nagyon alkalmas műfaj. Én azt szeretem, ha az érzelmi és az intellektuális hatás együtt jár. Ennél a filmnél pedig különösen fontos, hogy a néző igazán el tudjon merülni benne. Ettől függetlenül persze otthon is meg lehet nézni, és sok pozitív visszajelzést kaptunk az online nézőktől is, de egy mozi eleve sokkal jobban biztosítja az elmélyülés lehetőségét is, hiszen nehezebb kiszaladgálni a konyhába vagy a telefont nyomogatni közben.
- Nagyon különös érzés volt egy bezártságban, védőruhában élő, de a szabadság és a kinti világ után vágyó nőt nézni a mozivásznon úgy, hogy közben mindenkin maszk volt, és sokan szerintem hosszú idő után most először jártunk moziban. Amikor tavaly megjelent a koronavírus és az azzal kapcsolatos óvintézkedések, a film készítőjeként mit szóltatok ahhoz, hogy egy újabb aktualitást kapott a mű?
- Bár természetesen nem teljesen erről a helyzetről szól, de ami engem ebben a történetben érdekelt, abban vannak közös pontok, például a magány, az elszigeteltség, és az emberi kapcsolatok fontossága. A főszereplőnő nagyon nehezen tud kapcsolatba kerülni a környezetével, az őt körülvevő emberekkel. Vagy a teljesen izolált lakásában vagy egy komoly védőruhában kénytelen létezni. Ez képileg is nagyon szép metaforája a magánynak, az elszigetelődésnek.
Az utóbbi időben azonban valamennyire mindnyájan elszigetelődtünk egymástól. A koronavírus hatására sok ember még magányosabb lett, nem érinthetjük meg egymást úgy, mint korábban. Emiatt talán sokkal könnyebb lesz a nézőknek azonosulni a főhősnővel.
- Az Éden Évájának figurája mennyire rokonítható korábbi karaktereiddel, Violával (Friss levegő) vagy Piroskával (Pál Adrienn)?
- Mindegyikük meghatározó érzése a magány. Ez a motívum az összes filmemben – kisjátékfilmeket is beleértve – nagyon erőteljesen megjelenik. Azt hiszem, ez a modern kor egyik legnagyobb problémája. Az ember társas lény, vágyik a társas kapcsolatokra, mégis ezek sokszor nagyon nehezen alakulnak ki vagy maradnak fenn. Paradox módon, ahogy egyre nagyobb városokban élünk, egyre több kapcsolattartásra alkalmas eszközzel, alkalmazással vesszük körül magunkat és egyre több virtuális baráttal rendelkezünk, úgy távolodunk egyre jobban egymástól.
- Sosem egyszerű egy film elkészítése, főleg elfoglalt színészek idejének egyeztetése. Ez mennyire hatványozódik meg, ha egy országhatárokon átívelő nemzetközi stábbal kell dolgozni? Hogy sikerült ezt a nehézséget áthidalni a magyar-román-belga koprodukcióban készülő Éden esetében?
Nyilván ez ilyenkor sokkal nehezebb, főleg hogy a főszereplők között egy aktív zenész is volt, akinek ekkor még számos fellépése, stúdiómunkái is voltak, de nagyon jól lehetett vele dolgozni, és erre az időre nem vállalt semmit, csak a filmre koncentrált. Azonban ami igazán nagy feladat, az az utómunkálatok összehangolása: a vizuális effektek, a fényelés és a hangutómunka nagy része is Belgiumban készült, más munkák itthon. Ilyen ezeket kell koordinálni, hogy mindenki mindent időben megkapjon, és minden kompatibilis legyen mindennel.
- Az előző két játékfilmedhez hasonlóan ezúttal is rendkívül nagy hangsúly kerül az egyedi látványvilágra. Ehhez mennyi előkészület kellett? Gondolok például a sajátos látványt nyújtó helyszínek kiválasztására.
- Amikor írom a forgatókönyvet, már pontosan látom a jeleneteket és teljes képi világot. Néha annyira részletesen leírom, hogy egy-egy jelentben mit látunk a képen, hogy bizonyos pályázatokra kicsit „vissza kell írnom” a forgatókönyvet. De számomra fontos mindent leírni: hogy néz ki a fal, mivel van borítva, mikor mit látunk... Szerintem ez utána segíteni tudja a közös munkát a látványon dolgozó munkatársakkal.
Például annak idején a Friss levegőben a piros és a zöld mint a főszereplők kedvenc színei, amelyek ellentétesek, de mégis kiegészítik egymást, vagy a kör forma mint visszatérő motívum, ami az örök körforgást szimbolizálja, s ami a történet nagyon fontos eleme. A film lényeges motívumait szeretem vizuálisan is megfogalmazni. Az Édenben is sok ilyen van, például a sivatagi igluk formája, a glóbusz forma, azaz és a földgömb – például a balatonboglári kilátó is ilyen, vagy a játszótéren a mászóka - is gyakran visszatér. De a legfontosabb Éva szkafandere és a lakását borító fém szigetelés. Ezzel nagyon szépen lehetett vizuálisan megfogalmazni a filmben központi szerepet játszó magányt.
- Így, több mint egy évesen mennyi esélye van még a filmnek különböző nemzetközi fesztiválokon?
Azért szerencsére vannak még fesztiválok: most volt a film Barcelonában, Párizsban, Kalinyingrádban vagy épp Minszkben, és lesz Portugáliában is. Az a folytonos fesztiválszereplés azonban, ami a Friss levegőnek és a Pál Adriennek is sikerült, hogy mindkét film olyan 100-130 fesztiválon szerepelt, az Édennek a pandémia miatt már sajnos nem adatik meg.
- Említetted, hogy az Éden terve már 2008 óta a fejedben volt. Most van olyan, amin már tudod, hogy dolgozni fogsz?
Van egy filmtervünk Szécsi Pálról, amit már támogatott az előző filmalap. Ez az énekes 18 éves korától a 30 éves korában bekövetkezett öngyilkosságáig tartó életszakaszát mutatja be. Fantasztikusan érdekes élete volt. Egy rendkívül nehéz, hányattatott sorsú gyerekből a hatvanas-hetvenes évek egy legnagyobb sztárja vált, aki később látszólag mindent megkapott az élettől, amit lehetett, mégis nagyon boldogtalan és magányos volt.
