KULT
A Rovatból

Fiatalon ékszerboltot akart rabolni, a színészkedés előtt trágyát lapátolt, a Feketelistáért pedig minden másról lemondott – James Spader 65 éves

A Csillagkapu után kikiáltották a jövő nagy hollywoodi sztárjának, ő azonban inkább aberrált szexuális vágyakkal küzdő karaktereket akart játszani. Ráadásul elmondása szerint csak véletlenül lett színész.


Sokak szerint egy karizmatikus kaméleon. Több mint 45 éves színészi pályafutása során számos különböző karakter szerepében láthattuk, a képernyőkön és a vásznakon való megjelenése projektről projektre drámaian változott. Egy dolog azonban egészen biztosan megmaradt: az intenzív vonzereje.

James Todd Spader 1960. február 7-én született Bostonban, három gyermek közül ő a legfiatalabb. Értelmiségi családba született, a szülei, Jean Fraser és Stoddard Greenwood Spader mindketten tanárok voltak. Két nővére van, Libby és Annie. James elmondása szerint kifejezetten progresszív és liberális neveltetést kapott. „Mindig domináns és befolyásos nők között voltam, ez pedig óriási hatással volt rám” – mondta egy interjúban. Spader egyébként hatodik generációs leszármazottja a connecticuti jogász, politikus és államférfi Seth Preston Beersnek (1871-1863), aki többek között az Amerikai Siketek Iskolájának volt a társalapítója.

Spader ugyanakkor normális gyerekkorról tud beszámolni. Számos magániskolába járt, köztük az andoveri The Pike Schoolba, ahol az édesanyja művészetet tanított, illetve a North Andover Brooks Schoolba, ahol pedig az édesapja dolgozott. Később átkerült a Phillips Academyre, ahol összebarátkozott John F. Kennedy elnök fiával, John F. Kennedy Jr.-ral.

A sulit azonban tizenhét évesen otthagyta, hogy New Yorkba költözzön, mert ekkor már biztos volt abban, hogy színészi karriert szeretne magának.

Miközben minden erejével főállású előadóművésznek készült, a megélhetés miatt különféle munkákat vállalt: volt pultos egy bárban, oktatott jógát, vezetett hússzállító autót, de vasúti kocsikat is rakodott, sőt, istállófiúként is dolgozott.

Kitörni a skatulyából

Első apró szerepét a Team-Mates című 1978-as vígjátékban játszotta 18 évesen, majd 1981-ben jött a Franco Zeffirelli-féle Végtelen szerelem. A nyolcvanas évek első felében néhány kisebb filmes és tévésorozatbeli szerep után aztán sikerült nevet szereznie magának, főként távolságtartó, jóképű rosszfiúk megformálójaként. 1986-ban az Álmodj rózsaszínt című filmben Steffet, a gazdag, fiatal seggfejet alakította, s ezzel hosszú időre összekapcsolta magát a John Hughes-univerzum többi színészéből (pl. Rob Lowe, Emilio Estevez, Demi Moore, Andrew McCarthy, Judd Nelson, Ally Sheedy, Molly Ringwald, Anthony Michael Hall) ún. Brat Packkel. Ahogyan azonban a többi tag karrierje elhalványult vagy továbbfejlődött, Spader a csapat komoly színészeként tűnt ki, és folyamatosan felbukkant olyan, kihívást jelentő, provokatív filmekben, mint pl. a Tőzsdecápák (1987), a Fagypont alatt (1987), A gyönyör rabjai (1990), a Farkas (1994), a Karambol (1996), a 2 nap a völgyben (1996), vagy A titkárnő (2002). És persze nem hagyhatjuk ki a felsorolásból az 1989-es Szex, hazugság, videót, Steven Soderbergh nagy debütálását, amelyért a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon Spader megnyerte a legjobb színész díját.

S hogy ma már miért nem filmsztárként hivatkozunk rá? Nos, bár az 1980-as évek közepén a mozik vásznain szerezte a hírnevét, de már előtte is különféle tévésorozatokban való vendégszerepléseivel csiszolta a képességeit. Az Álmodj rózsaszínt megjelenése után leginkább a filmekre koncentrált, mivel Hollywood akkor még mindig egy rétegzett hely volt, ahol a „tévészínészek” és a „filmszínészek” tábora ritkán keveredett egymással. A szórakoztatóipar azonban azóta rengeteget fejlődött, a tévé pedig kezdett olyan presztízsű projekteket és szerepeket kínálni, mint amilyeneket azelőtt csak a filmvilág tudott.

Furcsa vágyak

Spader legnagyobb volumenű filmje sokáig az 1994-es, Roland Emmerich-féle Csillagkapu volt, amelyben Kurt Russell mellett ő játszotta a főszerepet. A szélesebb, moziba járó közönség ekkor jegyezte meg a nevét. Ezért is érte sokként a világot, amikor ezután olyan darabokban tűnt fel, mint az aberrált szexualitással túlfűtött Karambol David Cronenbergtől, vagy a hasonló tematikával kacérkodó A titkárnő Steven Shainbergtől.

Próbálkozott azért még a mainstreamen belül is, például az igencsak félresiklott sci-fivel, a Szupernovával (2000), vagy A leskelődő (2000) című thrillerrel, amelyben a gyilkolászó Keanu Reevest üldözte.

A 2003-as Alien Hunter – Az idegenvadásszal azonban már egy meglehetősen Zs-kategóriás terepre tévedt, szóval ideje volt újragondolnia a karrierjét, s nemsokára meg is hozta az egyetlen logikus döntést. Nem, nem vonult vissza.

Újratervezés

2003-ban Spader csatlakozott az ABC tévécsatorna elismert jogi drámája, az Ügyvédek szereplőgárdájához, amelyben az ügyvéd Alan Shore-t alakította, ezt a szerepet pedig első körben 2004-ig, 22 epizódon át játszotta. Megtetszett neki a tévésorozatok biztonságos (értsd sok ideig munkát adó) világa, így az Ügyvédek befejezése után egyből fejest ugrott annak folytatásába, a Boston Legal: Jogi játszmákba William Shatnerrel és Candice Bergennel, amelybe vitte tovább Alan Shore karakterét. A Boston Legal további négy évre (2008-ig futott) és 101 epizódra biztosított munkát Spadernek, aki a két széria alatt összesen három Emmy-díjat nyert Shore megformálásáért.

Persze azóta is szép számmal aratott tévés sikereket, például A hivatallal (amelyben a Dunder-Mifflin ideiglenes főnöke, Robert California szerepében brillírozhatott 2011 és 2012 között), vagy eddigi karrierje legfőbb szerepében, Raymond ’Red’ Reddingtonként, aki kereken tíz évig adott neki munkát. A Feketelista című sorozat 2013 és 2023 között 10 évadot és 218 epizódot ért meg, e munkáját pedig Spader annyira komolyan vette, hogy ez idő alatt csupán két mozifilm szerepére bólintott rá, az egyikben ráadásul nem is látszódott. A 2014-es, Tommy Lee Jones által rendezett A kelletlen útitársban tűnt fel, valamint eddigi legnagyobb szabású projektjében, a 2015-ös Bosszúállók – Ultron korában, amelyben nemcsak a hangját adta a főgonosz és címszereplő Ultronnak, hanem el is játszotta a robotot a motion capture nevű technológia segítségével.

E két kis kitérő kivételével azonban minden idejét és erejét a Feketelistának szentelte, amiről anno a következőket nyilatkozta: „Valami olyat akartam találni, amiben keveredik a tiszteletlenség a drámával és egy olyan karakterrel, aki folyamatosan meglepi a nézőt.”

Úgy hangzik, hogy Spader kreatívan ki tudott teljesedni a tévés szerepléseivel, és nem feltétlenül kell nagyszabású projektekkel folytatnia.

Családos ember a javából

Az élet persze Spader számára is több volt, mint a színészet, ő is úgy vélte, hogy egy kicsit élni kell az életet azért, hogy bölcsebben tudjon hozzáállni a jövőbeli szerepeihez. Ennek érdekében pedig 1987-ben feleségül vette a barátnőjét, a dekoratőr Victoria Kheelt (akivel akkor már jó pár éve együtt voltak). Ő és Victoria egy jógastúdióban ismerték meg egymást (mindketten ott dolgoztak), miután James az ’80-as években New Yorkba költözött. 1989-ben született meg az első fiuk, Sebastian, akiről négy évvel később azt nyilatkozta, hogy megváltoztatta az életét, és arra késztette, hogy átértékelje az egészségét: „A minap sétáltunk egyet a hegyekben, és rugdostam magam előtt egy követ. Majd megfordultam, és ott volt mellettem egy kb. 76 centis kis fickó, aki szintén egy követ rugdosott, csak egy sokkal kisebbet. Az ilyesmi  pedig elgondolkodtatja az embert, amikor rágyújt egy cigarettára, miszerint egy nap majd szembe kell néznie azzal, hogy újra abbahagyja a dohányzást.”

Majd 1992-ben jött a világra a második fiuk, Elijah. Amikor a gyerekei kicsik voltak a kilencvenes években, Spader próbált minél több időt szakítani rájuk. Sorra utasította vissza az eléje gördülő projekteket, hogy minden nyarat a családjával tölthessen, és csak akkor vállalt el jól fizető szerepeket (pl. Csillagkapu), amikor kezdett kifogyni a pénzből.

Majd 2004-ben véget ért Spader és Victoria több évtizedes kapcsolata, ekkor döntöttek úgy, hogy külön utakon folytatják, és még abban az évben el is váltak. James ezután jött össze a színésznő Leslie Stefansonnal (Tükröm, tükröm…, Flubber: A szórakozott professzor, Lesz ez még így se!, A tábornok lánya, A sebezhetetlen, Veszett vad), akivel együtt játszott az Alien Hunter: Az idegenvadászban. Azóta is (vagyis már több mint 20 éve) együtt vannak, s bár sosem házasodtak össze, 2008-ban született egy közös fiúk, Nathaneal. Stefanson egyébként, amint összejött Spaderrel, visszavonult a színészkedéstől, s azóta a kapcsolatuknak és a családjuknak él. Mondjuk túl sokat nem tudni róluk, mivel, bár James több mint négy évtizede áll a nyilvánosság előtt, a magánéletét – részben a gyermekei miatt – féltve óvja.

Véletlenül lett színész

James Spader olyan irigylésre méltóan hosszú karriert élt meg, hogy könnyű lenne azt feltételezni, mindig is volt egy konkrét terve a pályájával kapcsolatban, de saját bevallása szerint sokkal jobban is csinálhatta volna ezt. „Vannak olyan színészek, akik nagyon jók a dolgok kidolgozásában. Én borzalmasan rossz vagyok az ilyesmiben, irtózom tőle, pocsék tervező vagyok” – nyilatkozta, ez a nemtörődömség pedig a pénzügyeire is kiterjedt, ami többször is ahhoz vezetett, hogy olyan projektekben vállalt munkát, amelyeket egyébként valószínűleg nem fogadott volna el.

„Nem vagyok túlságosan felelősségteljes anyagilag. Évekig dolgoztam filmeken, és mire a következőbe belekezdtem, már megint a nulláról indultam.”

Bár az is igaz, hogy nem vette halálosan komolyan ezt a szakmát. Ahogy ő meséli, a színészetre mindig csak hobbiként tekintett, amíg rá nem jött, hogy fizetni tudja vele a számláit. Számtalan kortársával ellentétben, akik a szupersztárságról álmodoztak, Spader mindig is hangsúlyozta, hogy ez benne nem volt meg, és szinte véletlenül került a szakmába. „Volt ez a hobbim, a színészet, és mellette egy sor részmunkaidős állás. De leginkább arról fantáziáltam, hogy egyszer majd belépek a New York-i rendőrséghez, vagy összeszedek egy csapatot, és kirabolom a Tiffany'st. Aztán történt valami, és egyik napról a másikra elkezdtem pénzt kapni a hobbimért. Hirtelen már nem futár voltam, nem padlót mostam fel, nem trágyát lapátoltam, nem teherautót vezettem, hanem elkezdtek fizetést adni azért, amit szerettem csinálni. Egyszerűen színész lettem” – magyarázta.

És micsoda színész, gondolhatjuk joggal. Akit pedig Spader jövője érdekelne, annak eláruljuk, hogy a Feketelista 2023-as lezárása óta nem volt új projektje, terve… mostanáig! Úgy tűnik legalábbis, hogy újra visszatér legtöbb pénzt hozó filmjének szerepéhez, és ismét eljátssza nemsokára a Marvel-gonosz Ultront, méghozzá a Vízióról (Paul Bettany) szóló, új, készülő sorozatban, a Vision Questben


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Kalmár Tibor
A Rádió Bézs osztotta meg a szomorú hírt, megható sorokkal búcsúzva tőle. Kalmár több mint száznyolcvan tévéműsort rendezett.


93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.

A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.

„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.

A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Gyerekként bárokban énekelt, és nyulakra vadászott, mert nem volt mit ennie, majd minden idők egyik legnagyobb countrysztárja lett – Shania Twain 60 éves
Szegénysorból a gazdagságba, a kilátástalan mélyből a legnagyobb magasságokba repült a tehetségének és a szépségének köszönhetően, és végül megtalálta őt a boldogság.


Shania Twain, születési nevén Eilleen Regina Edwards 1965. augusztus 28-án született a kanadai Ontario-beli Windsorban Sharon Morrison és Clarence Edwards gyermekeként. Kétéves volt mindössze, amikor a szülei elváltak, és anyja a három lányával Timminsbe költözött. Ott hozzáment egy ojibwa indián erdőmunkáshoz, Jerry Twainhez, aki örökbe fogadta és a nevére vette Eilleent és két testvérét, Jillt és Carrie Annt, akik így hivatalos indiánstátuszt kaptak. Eilleen a Temagami Első Nemzetség hivatalos tagja volt, a családja pedig a hétvégéket és a nyarat a közeli Mattagami rezervátumban töltötte, ahol a kislány kemény életmódot folytatott: megtanult vadászni, fát vágni, különféle csapdákkal nyulakat elejteni a vacsoraasztalra.

A szülei ugyanis kevés pénzt kerestek, és előfordult, hogy nem volt mit enniük, vagy csak alig. Shania azonban nem panaszkodott erről az iskolájában, mert attól tartott, hogy szétválasztják a családját.

Sharon és Jerry házassága időnként viharos volt, Shania pedig már kisgyermekkorától tanúja volt a köztük zajló erőszaknak. Végül meggyőzte az édesanyját, hogy vigye magával őt és a testvéreit (közben megszületett Mark, Darrylt pedig adoptálták, tehát már öten voltak), és meneküljenek el egy torontói hajléktalanszállóra. 1981-ben azonban Sharon visszaköltözött Jerryhez a gyerekekkel, és sikerült kibékülniük.

A szülők ismertették meg Shaniát a countryzenével is, olyan előadók által, mint Waylon Jennings, Willie Nelson és Tammy Wynette. Korán észrevették a lány érdeklődését az éneklés és a fellépések iránt, és támogatták, amiben csak tudták. 1973-ban a család Sudburybe költözött, ahol a nyolcéves Eileen az iskolai kórusban különféle közösségi házakban, idősek otthonában, sőt késő este egy helyi bárban is énekelt, hogy segítse a családját a számlák kifizetésében. Gyakran 20 kanadai dollárt keresett éjfél és hajnali 1 óra között, amikor a bár már nem szolgált fel alkoholt, és a még ott lévő vendégeknek énekelt. Bár Shania nem szerette az ilyen kocsmákban való fellépést, utólag úgy gondolja, ez volt az ő előadóművészeti iskolája.

10 évesen kezdett dalokat írni, majd részt vett tehetségkutató versenyeken, és a helyi rádióban lépett fel.

Édesanyja több televíziós fellépést szervezett neki olyan kanadai műsorokban, mint az Opry North, az Easy Country és a The Mercey Brothers Show.

Családi tragédia

1980-ban Twainék visszaköltöztek Timminsbe, ahol a szülei egy erdőtelepítő céget alapítottak, így Shania fellépési lehetőségei korlátozottabbá váltak. A középiskolában trombitált az iskolai zenekarban, részmunkaidőben a McDonald'sban dolgozott, és egy Longshot nevű rockzenekarban énekelt. Az ’80-as évek elején a nyarakat apja újratelepítési cégében faültetési felügyelőként töltötte.

Miután 1983-ban leérettségizett, Torontóba költözött, hogy zenei karriert építsen magának. Énekórákat vett Ian Garrett-től, akit az egyetlen énektanárának tart, nem sokkal később pedig felkeltette a torontói DJ és lemezproducer Stan Campbell figyelmét, aki háttérénekesként szervezett neki fellépéseket, és Nashville-be vitte, hogy rögzítsen néhány demót. Shania csatlakozott egy countryfeldolgozásokat játszó zenekarhoz is, akikkel Ontarióban turnézott.

1987. november 1-jén azonban minden megváltozott. A 22 éves Twain édesanyja, Sharon és a mostohaapja, Jerry életüket vesztették egy autóbalesetben, amikor egy fát szállító teherautó frontálisan nekik ütközött. Shania lett a két, akkor még kiskorú öccse gyámja. Munkát kapott egy vegasi stílusú revüben, és szóló előadóként a Deerhurst Resortban, Huntsville közelében. Odaköltözött a testvéreivel, és egészen 1990-ig el is tartotta őket, amíg a legfiatalabb fivére be nem fejezte a középiskolát.

Úton van

1991-ben aztán a zenei mogul, Dick Frank meghívta Twaint Nashville-be, ahol szerződést kötött a Mercury Records amerikai countryrészlegével. Arra biztatták, hogy változtassa meg a vezetéknevét, a Twaint, de ő inkább az Eileent cserélte le Shaniára (ez az egyik ojibwa munkatársa neve volt a Deerhurst Resortban), hogy tisztelegjen mostohaapja öröksége előtt. Az énekesnő állítása szerint a Shania ojibwa nyelven azt jelenti, hogy „úton vagyok”.

Debütáló albuma, a Shania Twain 1993-ban, 28 éves korában jelent meg a veterán dalszerző és producer Norro Wilson produceri felügyelete alatt, és csupán egy olyan dalt tartalmazott, amit Twain maga írt.

Az album mérsékelt sikert aratott, körülbelül százezer példányban kelt el, és a Billboard countrylistáján a 67. helyet érte el, főként két kisebb slágerhez készült videóklipnek (What Made You Say That és Dance With the One That Brought You) köszönhetően. Az előbbi felkeltette az ismert színész-rendező Sean Penn (aki az utóbbi klipet rendezte is) és a legendás rockproducer Robert John „Mutt” Lange (AC/DC, Def Leppard, Bryan Adams) figyelmét. A visszahúzódó, Londonban élő Lange telefonon mutatkozott be Twainnek, és közeli barátság alakult ki közöttük, amely során elkezdtek együtt dalokat írni, de sokáig csak telefonon keresztül tartották a kapcsolatot. Miután 1993 júniusában személyesen is találkoztak a Fan Fair zenei konferencián Nashville-ben, elutaztak együtt Európába, dalokat írtak, egymásba szerettek, és 1993. december 28-án összeházasodtak, hol máshol, mint a Deerhurst Resortban.

A country csúcsán

Twain ezután sorra hozta ki az egyre sikeresebb albumait. A The Woman in Me 1995-ben a valaha készült legdrágább countryalbum volt (700 ezer dollár), amelyről a No One Needs to Know-t beválogatták a Twister (1996) című film egyik betétdalának is. A Twain bombázó külsejét és érzéki vonzerejét hangsúlyozó videóklipeknek köszönhetően 1996-ra a The Woman in Me világszerte több mint hatmillió példányban kelt el, többszörös platinalemez lett az Egyesült Államokban, Kanadában, az Egyesült Királyságban és Ausztráliában. Emellett tucatnyi díjat nyert, köztük a Grammyt és a Billboard Music Awardot az év countryalbumáért. Később megduplázta az eladásait, s így világszerte több mint 12 millió példány fogyott belőle.

Az 1997-es Come on Over című albuma még nagyobb sikert aratott, négy hónap alatt 4,2 millió példányt adtak el belőle. Twain azonban ezúttal sem turnézott, ahogy korábban sem, és inkább a zenei videók promóciós erejére támaszkodott. Emiatt azzal vádolták, hogy ő csupán egy stúdiótermék, aki valójában nem is tud énekelni. Amikor aztán 1998. május 29-én Sudburyben elindította 19 hónapos világkörüli turnéját, minden állomáson teltházas koncerteket adott, és több mint 2,5 millió rajongó előtt lépett fel. Ez lett a countryzene történetének legnagyobb bevételt hozó koncertsorozata.

Világszerte egyébként a Come on Over tette népszerűvé Twaint, amin olyan nagy slágerek kaptak helyet, mint pl. az esküvők és évfordulók azóta elmaradhatatlan dala, a You’re Still the One, valamint a Man! I Feel Like a Woman és a That Don’t Impress Me Much, amiből készült egy nemzetközi/európai verzió (ezt ismerjük mi) és egy countrysabb hangzású amerikai. A You’ve Got a Way pedig remixelt változatban szerepelt a Sztárom a párom című 1999-es kasszasikerben is.

A Come on Over minden idők legkelendőbb női előadó által készített albuma lett, megelőzve Alanis Morissette Jagged Little Pilljét (1995).

Több mint 39 millió eladott példánnyal ez minden idők legkelendőbb countryalbuma, a 1990-es évek legtöbb példányban eladott lemeze és az amerikai történelem 6. legkelendőbb albuma.

Shania további három stúdiólemezt jelentetett meg azóta, 2002-ben az Up!-ot, egy jókora, 15 évet felölelő szünet után pedig 2017-ben a Now-t, valamint 2023-ban a Queen of Me-t.

Gyerek, válás, betegség, újrakezdés

A karrierjében bekövetkezett nagy szünetnek több oka is volt. Shaniának és a férjének, Robertnek 2001. augusztus 12-én megszületett a közös fia, Eja Lange, majd 2008 májusában Twain beadta a válókeresetet, miután rájött, hogy Robert állítólag viszonyt folytatott egy régi barátnőjével, Marie-Anne Thiebaud-val, aki Twain és Lange svájci kastélyát igazgatta (Lange és Thiebaud mindketten nyilvánosan tagadták a viszonyt). 2008. június 5-én Twain közzétett a honlapján egy nyilatkozatot, amelyben elnézést kért az új album kiadásának késedelméért, és őszintén beszélt személyes életének kihívásairól. Ebben az időben diszfóniában is szenvedett, egy olyan betegségben, amelynek következtében a hangszálak körüli izomfeszültség akadályozza az éneklést, de végül terápiával sikerült legyőznie. Twain 2009-ben vált el Lange-től, és alaposan „visszavágott”, mivel romantikus kapcsolatba került Marie-Anne Thiebaud férjével, Frederic Thiebaud-val, akivel 2011. január 1-jén Puerto Ricóban összeházasodtak, és azóta is együtt vannak, jövő januárban ünneplik a 15. házassági évfordulójukat.

Shania az utóbbi 10-15 évben főként tévéműsorokban, tehetségkutatókban tűnt fel vendégzsűritagként és vendégmentorként, volt saját zenei valóságshow-ja, megjelentetett egy önéletrajzi könyvet, és Las Vegasban koncerteket is adott.

Timmins városa pedig a tiszteletére Shania Twain Way névre keresztelte el az egyik utcát, és 2001-ben megnyitotta a Shania Twain Centre turisztikai látványosságot (amely 2013-ban bezárt). 2011-ben felvették őt a Kanadai Zenei Hírességek Csarnokába, és ugyanabban az évben csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán is.

2017-ben tért vissza a zenei életbe egy új albummal, és azóta is folyamatosan koncertezik, igaz, inkább az Egyesült Államokban és Kanadában, így aki szeretné látni élőben a hatvanas éveibe lépő countrysztárt, annak vennie kell egy repjegyet a tengerentúlra.

Újabban pedig rákapott a színészkedésre, az utóbbi hat évben több filmben és sorozatban is feltűnt, például a Még mindig hiszekben (2020), a Talpig férfiben (2024) vagy a Doctor Odyssey két epizódjában is. Idén pedig még szerepel a True Detective kreátora, Nic Pizzolatto rendezésében, az Easy’s Waltz című zenés krimi-drámában, méghozzá olyan színész partnerekkel, mint Al Pacino, Vince Vaughn, Kate Mara, Cobie Smulders, Mary Steenburgen és Simon Rex.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A magasságát átokként élte meg, ügyvéd akart lenni, s büszke arra, hogy sosem ivott és nem is drogozott – Claudia Schiffer 55 éves
Az iskolában nem tartozott a népszerű lányok közé, akivel mindenki randizni akart, mégis ő lett minden idők legjobban fizetett szupermodellje.


Claudia Maria Schiffer 1970. augusztus 25-én született a németországi Rheinbergben, egy Düsseldorf közelében lévő kisvárosban, Heinz és Gudrun Schiffer gyermekeként, egy jómódú középosztálybeli családban, amely hamarosan két fiútestvérrel, Stefannal és Andreasszal, valamint egy húggal, Ann Carolinnal bővült. Visszatekintve Claudia elmondta, annak ellenére, hogy a szülei nagyon elfoglaltak voltak a munkájukkal, végig jelen voltak az életükben. Különösen az édesanyja. „Ő lett a hősünk, mert mindent tudott, és mindenre volt válasza. Segített nekünk a házi feladatokban, különösen akkor, ha valamelyik tantárgyban nehezen boldogultunk. Minden délután leült velünk, és elmagyarázta nekünk, amit nem értettünk” – emlékezett vissza erre az időszakra a modell.

A szülei ugyanakkor más módon is segítették őt és a testvéreit, mivel nem akarták, hogy rossz hatások érjék őket a suli után, ezért gondoskodtak róla, hogy sok más tevékenységekben is részt vegyenek. Claudia például megtanult zongorázni, teniszórákat vett, aerobikra, jazzre, sztepptáncra, és úszásra járt.

Elmondása szerint a szüleinek köszönhető, hogy nem iszik, nem dohányzik, és hogy sosem tartozott azok közé, akik minden este elmentek szórakozni, és reggel 6-ig buliznak. „Olyan gyerekeket akartak, akikben megbízhatnak, akik hazajönnek, és elmondják nekik az igazat” – tette hozzá.

Egy diszkóban fedezték fel

Az iskolában Claudiát nem rajongták körbe annyira a többiek, mint gondolnánk. Nem volt a suli sztárja, nem tartozott a legnépszerűbbek közé, akikkel minden fiú randizni akart. Saját elmondása szerint azért, mert ő annyira más volt: túl magas, túl vékony és a többiekhez képest túl gazdag. A magassága (180 cm) miatt ráadásul szégyenlős is volt. Soha nem akart a figyelem középpontjában lenni, ezért egy idő után nem is vett magának új ruhákat. Elmondása szerint az anyja nem is értette ezt: „Olyan gyönyörű vagy, miért nem öltözöl úgy?” – kérdezte Claudiától, aki azonban csak farmert és teniszcipőt akart viselni.

Ettől függetlenül az osztály egyik legjobb tanulója volt, a nyelvek például különösen jól mentek neki: anyanyelve, a német mellett például folyékonyan beszélt franciául és angolul is, egy ideig pedig azt gondolta, hogy az apja nyomdokaiba lép majd, és sikeres ügyvéd lesz. Még latinul is tanult az iskolában emiatt, mert arra szüksége lesz a jogi tanulmányokhoz. Sokszor elkísérte az apját a bíróságra, az utolsó sorban ült, figyelte őt, és azt gondolta: „Hű, én is ezt akarom csinálni.”

A sors azonban más szakmát tartogatott a számára. 1987 októberében, 17 évesen néhány barátjával elment táncolni egy düsseldorfi diszkóba. Aline Souliers, a Metropolitan modellügynökség munkatársa meglátta ott őt, adott neki egy névjegykártyát, és azt mondta, megvan benne az, ami a modellkedéshez kell.

Másnap aztán Aline találkozott a szüleivel is, és meghívta őket Párizsba. Heinz és Gudrun érezték, hogy ez hatalmas lehetőség a lányuknak, de haboztak, mert szerették volna, ha befejezi a középiskolát.

Így is lett, Claudia még hat hónapig tanult, hogy leérettségizhessen, ez idő alatt pedig senkinek sem mondhatta el az iskolában, hogy a vizsgák után Párizsba megy modellkedni, még a legjobb barátnőjének sem. Csak az indulása előtti napon mondta el a barátainak, hogy hova utazik, és miért.

1000 címlap

Párizsban aztán gyorsan jött a siker. A híres Elle magazin szerkesztői meglátták őt, megtetszett nekik, és szinte azonnal címlapra tették. Ez volt Schiffer első magazinborítója. Hamarosan kiválasztották a Guess farmermárka egyik kampányához, amelynek során az arca és az alakja bejárta az egész világot. Egy éven belül már az első divatbemutatóján modellkedett, méghozzá a Chanelnek. Ezután következett a Versace, a Valentino, a Dior és a divatipar összes többi óriása. Kapcsolata a Chanellel és a Metropolitan Souliers-vel egészen 1996-ig tartott. 1992-ben Claudia kizárólagos globális szerződést írt alá a Revlon céggel 10 évre, több millió dollárért, ez a megállapodás tette őt a történelem legjobban fizetett modelljévé.

Az Elle és a Vogue mellett számos más magazin címlapján is megjelent, többek között a Harper's Bazaar, a Cosmopolitan és a Time címlapján, sőt, ő volt az első modell, aki a Vanity Fair, a Rolling Stone és a People címlapján is szerepelt. 1997 májusában a Playboy borítóján és a magazin fotósorozatában is szerepelt, összesen pedig több mint 1000 magazin címlapján jelent meg.

A divatvilágban töltött addigi kilenc éve alatt ugyanakkor Schiffer megtanulta, hogy nem mindenki viselkedik helyesen ebben a szakmában. Egyrészt ott volt a kábítószer-szubkultúra. „Eleinte nem is vettem észre. Olyan tiszta helyről jöttem, annyira naiv voltam. Utána mondták, hogy a stúdióban rajtam kívül mindenki be volt tépve, és én nem is tudtam róla. Most már észreveszem. De soha nem tennék ilyet. Nem szeretem elveszíteni az önkontrollt. Nem szeretem azt az érzést, hogy nem tudom irányítani, amit mondok vagy gondolok” – nyilatkozta erről.

Igazából producer

Ahogy a modellek gyakorta, ő is kipróbálta magát a nagyvásznon, noha sosem voltak kifejezett színészi ambíciói. Először az 1994-es Richie Rich: Rosszcsont beforrban tűnt fel, ahol a címszereplő Macaulay Culkin aerobiktanárát alakította, illetve feltűnt a Filmszakadás (1997), a Fekete-fehér (1999), a Csajok, mindent bele (1999), a Halálos hajsza (2000), a Zoolander: A trendkívüli (2001 – ebben saját magát alakította), a Meg vagyunk lőve (2002) című filmekben, a Dharma és Greg, avagy kettőn áll a vásár című sorozat két epizódjában (2002), valamint a 2003-as Igazából szerelemben Carolként.

Érdekes módon ez utóbbi volt eddig a legutolsó szerepe, vagyis az utóbbi 22 évben nem lehetett őt látni semmilyen filmben, rövidfilmben, videóklipben, és nem is szinkronizált. Csupán önmagaként tűnt fel tévéműsorokban, dokumentumfilmekben stb. Életének ezt a részét, úgy tűnik, végleg maga mögött hagyta.

Elkezdett viszont producerkedni. Olyan filmekben dolgozott e minőségében, mint a Kick-Ass 2 (2013), a Kingsman: A titkos szolgálat (2014), az Eddie, a sas (2015), a Kingsman: Az Aranykör (2017), a Rocketman (2019), a Csendes éj (2021), a King’s Man: A kezdetek (2021), a Tetris (2023) vagy az Argylle: A szuperkém (2024). Ebben persze erősen szerepet játszott, hogy hozzáment feleségül a filmes fenegyerekhez, a rendező-producer Matthew Vaughnhoz. De ne szaladjunk ennyire előre!

Bűvésztrükkök, filmtrükkök

Claudia még 1993-ban egy berlini gálán ismerkedett meg az amerikai bűvésszel, David Copperfielddel, aki felhívta őt a színpadra, hogy részt vegyen egy gondolatolvasó mutatványban. A trükk annyira jól sikerült, hogy 1994 januárjában eljegyezték egymást. A jegyességük alatt Schiffer néha fellépett Copperfielddel, mint különleges vendégasszisztens: lebegett, guillotine alá került, vagy kettévágták egy fűrésszel.

Ők voltak a kilencvenes évek egyik legnagyobb sztárpárja, mígnem 1999 szeptemberében bejelentették, hogy a munkarendjük miatt véget vetettek a kapcsolatuknak.

Két évvel korábban beperelték a francia Paris Match magazint, miután a lap azt állította, hogy a kapcsolatuk csak színjáték volt, és Schiffer fizetést kapott azért, hogy Copperfield menyasszonyának adja ki magát, pedig nem is kedvelte őt. 1999-ben a szupermodellnek egy nem nyilvános összegű kártérítést ítéltek meg, a Paris Match-nek pedig helyreigazítást kellett közölnie, miután egy francia bíróság a magazin cikkét hamisnak ítélte.

A Copperfielddel való szakítása után Schiffernek rövid ideig (2000-ig) volt kapcsolata a műkereskedő Tim Jefferiesszel, majd jött a nagy szerelem. 2000 novemberében ismerkedett meg Matthew Vaughnnal, aki addig Guy Ritchie állandó producereként volt ismert, később azonban ő maga is sikeres rendezői karriert futott be. 2002. május 25-én házasodtak össze Suffolkban, és még abban az évben megvásárolták ott a Coldham Hall nevű Tudor-kori kastélyt. Schiffernek és Vaughnnak egy fia és két lánya született: Caspar 2003-ban, Clementine Poppy 2004-ben, Cosima pedig 2010-ben született.

Hollywoodi mércével Schiffer és Vaughn kapcsolata már kifejezetten hosszúnak számít, idén ünnepelték a 23. házassági évfordulójukat.

Claudia pedig ma, 55 évesen sikeres üzletasszony. Új lakberendezési kollekciókat tervez a Bordallo Pinheiro és a Vista Alegre számára, és továbbra is a divatvilág kulisszái mögött tényedik. Nemrég szerepelt a Versace 2024 tavaszi és a Balenciaga 2025 téli kampányában, valamint megjelent saját könyve, a Captivate! Fashion Photography from the '90s.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk