Fergetegeset alakít Ganxsta Zolee és apukája a MÁV reklámfilmjében
A végeredmény igazán szórakoztató, Zolee önmagát adja, Zana József pedig csak úgy sziporkázik.
A Hunyadi sorozat Luxemburgi Erzsébetét Hermányi Mariann játssza, aki a sorozat több meztelen jelenetében is feltűnik. A 24.hu szerint volt, ami annyira betalált, hogy még a Médiahatóság is kapott miatta bejelentést.
A színésznő a TV2 podcastjában beszélt az élményeiről, amit a story.hu idézett:
„Ha én elvállalok egy produkciót – akár tartalmaz ilyen jelenetet, akár nem –, az nálam úgy kezdődik, hogy meglátom, milyen a forgatókönyv. Ha tetszik a történet, akkor egyet megint továbblépek: megnézem, ki a rendező, milyen lesz majd a stáb, kik lesznek a partnereim. Ami a Hunyadi kapcsán izgalmas dolog volt, és amivel én még előtte soha nem találkoztam, hogy már a casting folyamatában szóltak: lesznek ilyen jelenetek, és hogy az egyik castingkör pont ezért lesz. Akkor mi csak arról fogunk majd beszélgetni a rendezőkkel, a producerekkel, hogy nekünk mit jelent a meztelenség egy filmben.
A színésznő szerint „van olyan, hogy lekerül a ruha, és úgy látszik az ember, ahogy a Jóisten megteremtette”.
– tette hozzá.
A TV2 ismét műsorváltozást jelentett be a Hunyadi című sorozat miatt. A március 22-i, szombat esti program átalakul, ugyanis a Tények után újra levetítik a negyedik és ötödik epizódot. Emiatt a 18:55-kor kezdődő Tények Plusz, a Farm VIP aznap nem kerül adásba.
A Hunyadi János életét bemutató sorozat március 8-án indult a TV2-n, Kádár L. Gellért főszereplésével. A Bán Mór regénye alapján készült produkció már a premierhétvégén a nézettségi toplista élére került, és a múlt hétvégén is kiemelkedő eredményeket ért el: a sugárzott epizódokat több mint egymillió néző követte a TV2 Média Csoport csatornáin.
A sorozat sikere miatt a csatorna március 15-én ismét műsorra tűzte az első három epizódot, majd az esti órákban levetítette a negyedik és ötödik részt is. Akkor a Farm VIP egyik epizódját szintén levették a műsorról. Az új, hatodik epizódot március 22-én, 21 órától sugározza a TV2.
Mindig is kedveltem Stephen Graham munkásságát. Először a Blöff Tommyjaként ismertem meg a brit karakterszínészt, de kisebb szerepekben láthattuk Az elit alakulatban és A Karib-tenger kalózai negyedik és ötödik részében is. A tavalyi Testeket szinte csak miatta volt érdemes megnézni. A hatalmas filmográfiával rendelkező színész számára az igazi áttörést talán a Gengszterkorzó hozta el, ő alakította Al Caponét a nagyszabású HBO sorozatban.
Ezután Graham egy kicsit átállt a kamerák másik oldalára is, és beszállt a Boiling Point sorozatba mint főszereplő, író és producer. A széria a Forráspont című, feszült thrillerből készült, amiben szintén Graham volt a főszereplő. A páros végül együtt hozta tető alá 2025 eddigi legjobb minisorozatát, a Kamaszokat. Itt aztán kendőzetlenül és kegyetlenül mutatják be, miként hat a modern világ a családokra, és kiemelten az iskolásokra.
De miért is fontos alkotás a Kamaszok? A Netflixen látható minisorozat szinte egy csoda. Nemcsak történetileg és a mondanivaló szempontjából, de a megvalósítás is egy hatalmas filmtechnikai teljesítmény. Philip Barantini rendező szintén sokadik projektjében dolgozik együtt a Graham-Thorne kettőssel.
A Kamaszok valós időben, vágatlanul mutat be egy-egy órát a szereplőink történetéből. Akik tisztában vannak azzal, hogyan készülnek a filmek, tátott szájjal fogják nézni a Kamaszok minden pillanatát. Itt nincsen több kameraállás, sem rejtett vágások. Minden rész az elejétől a végéig óramű pontosságú, megtervezett remekmű. Mindezt úgy, hogy a második rész például egy középiskolában játszódik, több száz statisztával, CGI nélkül, tehát nem egy háromszereplős drámáról beszélünk (legalábbis ott). A készítők szerint egyetlen egy alkalommal használtak vizuális effekteket, amikor a kamera átment egy ablakon, ott eredetileg nem volt üveg a keretben.
Ami a legszebb az egészben, hogy ez a technikai teljesítmény ténylegesen hozzátesz a történethez. Feszültté és autentikussá teszi a cselekményt úgy, hogy nem vált át dokumentarista stílusba, mint egy kézikamera tenné.
Történetünk szerint van egy gyilkosság, ami miatt a rendőrség rajtaüt egy családon, elfogják a 13 éves Jamie Millert (Owen Cooper), kirángatják otthonából, és viszik is a rendőrőrsre, mert szinte bombabiztos bizonyítékuk van rá, hogy a fiú a tettes. A fiatalt azzal vádolják, hogy különös kegyetlenséggel megkéselte két évvel idősebb iskolatársát. Nem árulok el sokat a cselekményből, de maradjunk annyiban, hogy nagyon kemény gyomrost ad a nézőknek, és egy olyan képet fest a mai tinik világáról, amitől lehet, hogy sokan átgondolják a gyerekvállalást.
Az első rész az elfogást mutatja be, megismerjük a rendőri procedúrát, a második a nyomozókat követi, ahogy tárgyi bizonyítékokat próbálnak gyűjteni az iskolában. A folytatásban a gyanúsított fiú és egy pszichiáter beszélgetnek, végül az utolsóban 13 hónappal a történések után megismerjük a bűncselekmény és a nyomozás következményeit a család szemszögéből, és a szülői bűntudatra koncentrálunk. Zseniális, mást nem lehet rá mondani.
Aki szeretné látni, hogy készült a sorozat, íme a werkfilm:
A legszebb az egészben, hogy egyrészt a gyanúsított nem egy szegény családból származik, és nem is tűnik egyértelműen bűnösnek. Egészen sokáig bizonytalanságban tartják a nézőt, és amikor valami kiderül a karakterekkel kapcsolatban, együtt kapjuk a gyomrosokat a szereplőkkel. Itt bizony nem csak egy tini okoz egy tragédiát, hanem több tényezőre kell bontani a felelősséget. De nem is ez a lényeg. Mondhatni, hogy a társadalom a hibás az egészért, miközben nem tolják az arcunkba ezt az üzenetet.
Nem is olyan régen ugyanis történt egy hasonló eset, ám ott az elkövető nem épp egy jómódú családból származott. Sokan rögtön társadalmi cenzúrával és finomkodással vádolták a Netflixet, de a készítők elmondták, hogy mindig is egy viszonylag jómódú fehér fiút akartak főszereplőnek, hiszen így jóval nagyobbat ütött a „bárkivel megtörténhet” üzenet. Ez a kisebb internetes félreértés sem tudta elrontani a Kamaszkor reputációját.
Márpedig ez tényleg bárkivel megtörténhet. Egyáltalán nem látunk lehetetlen, vagy különleges körülményeket. Ez pedig nagyon ijesztő, szinte horrorszintű történet lehet egy szülőnek. Több helyen arról olvastam, hogy nem tudták szülők egyben végignézni a négyrészes sorozatot, annyira brutális. A harmadik epizód gyakorlatilag egy kétszemélyes kamaradráma a diák és a pszichológus között. Ennek a résznek köszönhettem, hogy nem bírtam leállni, és megnéztem az utolsó epizódot is.
Fiatal kora ellenére hihetetlenül jó ritmusban tudott váltani a viselkedésmódjai és hangnemei között. A pszichológussal gyakorlatilag élete egyik legfontosabb beszélgetését szinte párbajként éljük meg, aminek komoly hatásai lesznek a fiatal jövőjére. Az első epizód visszahúzódó, megszeppent Jamie-je sehol nem volt az epizód alatt.
Nem tudom jobban dicsérni a sorozatot. Ennél jobb dolgot régen láttam a Netflix kínálatában. Nehéz történet, bámulatos megvalósításban. Philip Barantini rendezése, Matthew Lewis kamerakezelése, Stephen Graham, aki az apát játssza, és Owen Cooper játéka önmagában megéri a megtekintést.
Nem kellemes élmény, nem egy családi téma, de úgy gondolom, ezt mindenkinek látnia kellene. Nagyon felgyorsult a világ, rengeteg inger éri a fiatalokat, sokkal több, mint akár 10 évvel ezelőtt. Ez persze nem feltétlen rossz, de itt jönnek képbe a generációs különbségek. Lehet, hogy a szülőknek jobban bele kellene ásni magukat, hogy online mit csinálnak a gyerekeik? Nem tudom. Nincs erre igazán válasz, mert a szülők kezében tényleg csak a remény és a bizalom marad a gyermekek felé, hogy normálisan fog viselkedni. Nem lehet megvédeni őket a kamaszkortól és önmaguktól.
A fiatalabbaknak pedig meg kellene érteniük, hogy döntéseiknek komoly következményei vannak. Fontos lenne megszabadulni a „mást bánts, addig se téged bántanak” attitűdtől, de mint tudjuk, a gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni. Az online és fizikai zaklatás és az erőszak gyakori jelenségek az iskolákban, főleg a briteknél. Ez egy közel tökéletes sorozat, ám nem hozta meg a kedvem a gyerekvállaláshoz.
A Kamaszok magyar szinkronnal is megtekinthető a Netflix műsorán.
Bella Ramsey, a The Last of Us című sorozat egyik főszereplője a British Vogue-nak adott interjújában osztotta meg, hogy autizmust diagnosztizáltak nála. A 21 éves színésznő arról beszélt, hogy egy stábtag hívta fel a figyelmét az árulkodó jelekre, mivel a saját lányánál korábban már megállapították az autizmust, és felismerte a hasonlóságokat Ramsey viselkedésében. A fiatal színésznő ennek hatására döntött úgy, hogy szakemberhez fordul, és végül a sorozat első évadának forgatása alatt kapta meg a diagnózist.
Hozzátette, hogy az eredmény hatalmas megkönnyebbülést hozott számára, mert sokáig kívülállónak és különcnek érezte magát.
Közben a The Last of Us című sorozat második évada április 14-én érkezik a Max kínálatába.
A folytatásban Pedro Pascal és Bella Ramsey mellett új szereplők is csatlakoznak a történethez. Kailyn Dever Abby szerepében tűnik fel, emellett Isabela Merced (Dina), Young Mazino (Jesse), Ariela Barer (Mel), Tati Gabrielle (Nora), Spencer Lord (Owen), Danny Ramirez (Manny) és Jeffrey Wright (Isaac) is látható lesz a második évadban. A sorozatban vendégszereplőként láthatjuk Catherine O’Harát, valamint visszatérnek olyan karakterek is, mint Gabriel Luna (Tommy) és Rutina Wesley (Maria).
(via Blikk)