"Mi filmeket készítettünk, eszünkbe sem jutott, hogy egyszer majd bejutunk a múzeumi szentélyekbe"

A kísérletezés szabadsága – Inforg Stúdió 2000-2010 címmel nyílt rendhagyó kiállítás Szentendrén, a Ferenczy Múzeumi Centrumhoz tartozó MűvészetMalomban. A tárlat a legendás filmes műhely történetét dolgozza fel. Aki szívesen felidézné a korábbi alkotásokat, vagy netán most ismerkedne meg az Inforg Stúdió munkásságával, annak mindenképpen érdemes ellátogatnia Szentendrére. A kiállítás kurátora Iványi-Bitter Brigitta PhD.

A Muhi András által alapított stúdió eleinte kimondottan kisfilmekre koncentrált, és fontos sajátossága volt, hogy filmrendezői előképzettség nélkül is be lehetett adni filmötleteket,

Ahogy a kiállítás katalógusában olvasható: „Az Inforg Stúdió 270 művészfilmből álló kiemelkedő minőségű portfóliója őrzi az ezredforduló különleges magyarországi atmoszféráját.” A megnyitóra a stúdió számos alkotója is eljött, többek között Fliegauf Benedek és Rohonyi Gábor.

A kiállítás megtekintése minden filmrajongónak "kötelező program", ahol két látszólag ellentétes világ találkozik - a múlt előtt tisztelgő múzeum és a jövőbe néző, progresszív filmalkotás -, de ez esetben az ellentétek nemcsak vonzzák egymást, hanem egészen új megvilágításba helyezik az Inforg munkásságát.

Akár napokat el lehet tölteni a MűvészetMalomban anélkül, hogy egy pillanatra is unatkoznánk.

A kiállításmegnyitón Muhi Andrást kérdeztük az Inforg Stúdióról, a kiállításról.

– Különleges élmény a mozgóképet múzeumban viszontlátni. Önben milyen érzéseket kelt ez a tárlat?

– Nagyon izgalmas múzeumi falak közé kerülni és mintegy klasszicizálódni. Ez mindenképp egy új fejezet. Nagyon remélem, hogy ez az Inforg kanonizációjának valós kezdete. Mi filmeket készítettünk, eszünkbe sem jutott, hogy egyszer majd bejutunk a múzeumi szentélyekbe. Őszintén szólva nem tudtam elképzelni, hogy ez jó tud lenni. De azt kell mondjam, miután nálunk annyi kísérleti és szerzői film született, ezek az alkotások különösen jól mutatnak egy kísérletező tárlaton.

– Nyilván rengeteg emlék jött elő a kiállítás hatására. Mi az első, a legfontosabb, ami eszébe jutott?

– Nagyon meglep még most is, hogy milyen bátor voltam. Hogy el mertem indulni. 1999-ben forgattam le az első kisfilmet. Civil voltam, vállalatigazgató és jogtanácsos. Tulajdonképpen ez halálugrás volt. Mert oké, hogy a filmeket ismertem, de nagyon más gyártani, benne lenni a filmezés hétköznapjaiban. 44 évesen ez nagyon nagy életforma-váltás volt. Utólag belegondolva, kockára tettem azt a középpolgári jólétet, amiben éltem a családommal. Ez végül akkor nem került veszélybe, csak 2010-ben, amikor összeomlott a rendszer.

De az biztos, hogy nem voltam elég információ birtokában. Ma például nem merném megtenni. És nem azért, mert idősebb lettem, hanem most már tisztán látom a viszonyokat. Vissza is tudom vetíteni, hogy mai fejjel a 90-es években sem mertem volna elkezdeni. Az egy nagyon sivatagos időszak volt. Azért lettünk érdekesek, mert akkoriban annyira nem volt pénz a magyar filmre, hogy az meglátszott a produkciók színvonalán is. Mi bár kisfilmekkel kezdtünk, mind nagyon magas minőségben készült.

Azt sajnálom, hogy ma már sansz sincs egy ilyen stúdió létrehozására.

– A kezdetekkor a szakma felé bizonyítani kellett, vagy egyszerűen örültek, hogy van valaki, aki segít?

– Pont ezért kellett a minőségre figyelnem, mert első filmesekkel dolgoztam. Általában olyanokkal, akiket nem vettek fel a főiskolára. Ennek ellenére mindig mi nyertük a filmszemlét. A szakma egész addig szeret, amíg nem akarsz nagyjátékfilmet csinálni. Amíg nem állsz oda a húsosfazékhoz, addig megsimogatja a buksi fejedet és veled van. De aztán ez hamar megváltozott, mert elkezdtem nagyjátékfilmeket forgatni.

A kiállítást – Forgács Péter médiaművész mellett – Enyedi Ildikó filmrendező nyitotta meg, akinek szintén látható alkotása a tárlaton. Tőle is azt kértük, mondja el, hogy milyen emlékek törtek elő belőle a kiállítás hatására.

– Rengeteg első találkozás kollégákkal, akik azóta jelentős alkotók lettek. Sok személyes találkozás abban a kis, Kinizsi utcai, földszinti lakásban, ahol az Inforg Stúdió központja működött, és a két vágószoba, ahol az "Első szerelem" című rövidfilmemet is vágtam. És bár ez nem tartozik az Inforg Stúdió itt bemutatott időszakához, de a "Testről és lélekről" című filmet is együtt kezdtük el Andrissal.

– Muhi András egészen más világból, szakmából érkezett. Milyen volt a fogadtatása a szakmában?

– A 90-es években, a filmes szakmában a legváltozatosabb emberek tűntek fel producerként. Volt például, aki taxisofőrből lett producer. Ilyen szempontból egyáltalán nem volt furcsa Andris megjelenése.

Inkább az nem esett le az embereknek, hogy ez milyen bátor vállalkozás.

Nem úgy volt, hogy pályázok ide-oda, csinálok évente 2-3 filmet és próbálok megélni belőle, hanem sokkal vadabb, szabálytalanabb, izgalmasabb dolog. Nagyon kevés ember ismerte fel, hogy az Inforg mennyire unikum. Mennyire más.

A kiállítást 2022. január 9-ig lehet megtekinteni. A tárlathoz létrehoztak egy hihetetlenül gazdag honlapot is, ahol meg lehet nézni az Inforg Stúdió filmjeit, interjúkat a rendezőkkel.

A kiállításhoz kapcsolódóan filmvetítések is lesznek a szentendrei P’Art Moziban, a múzeumban pedig Muhi András tart tárlatvezetéseket.

További információk itt.

A cikk a Ferenczy Múzeumi Centrum támogatásával készült.