Magyar falu nyomaira bukkant az Egyesült Államokban Ferenczi György és a Rackajam
A Rackajam Magyarország egyik legizgalmasabb fúziós zenét játszó bandája. Ferenczi Gyuriék autentikus gyökerű, bluesos, funkys, reggaes, és egyben hip-hop beütésű zenéje ráadásul nem csak nálunk, hanem a jelek szerint világszerte kapós: a csapat nemrég tért haza Amerikából, méghozzá nem is először.
Most pedig egy kalandos, faltáncos performansszal a komáromi Mediawave fesztivált tervezik meghódítani. Erről is mesélt a csapat frontembere.
– Idén újra egy különleges előadással jöttök, ami már tavaly is látható volt a Mediawave Együttléten, ez pedig a Simorág Tánccirkusszal közösen kidolgozott faltáncos produkció.
– A Flock Projekt vertikális táncos társulattal jövünk idén Komáromba, ez egy olyan improvizáció, aminek a jóízlés az egyetlen kerete.
Ez egy igazi Mediawave-es fellépés, a táncosok színpada az Erőd fala lesz, a zenekar háttal a táncosoknak muzsikál, én pedig, mint egy karmester, szemben állok a táncosokkal, vezénylem a bandát, és próbáljuk követni a tánc ritmusát és dinamikáját.
– Hogy jött az ismeretség a Simorág Tánccirkusszal?
– Odajöttek hozzánk pár éve az Együttlét idején a lányok, hogy nincs-e kedvünk ehhez a dologhoz, mi pedig mondtuk, hogy persze, hogy van! Ezt szeretem a Mediawave-ben, hogy ilyen találkozások történhetnek meg.
Képek forrása: Firebirds
– Mióta ismered a Mediawave-et?
– Nagyon régóta. Mindig is imádtam ezt a közeget, szimpatikus a mainstreamnek ez a fajta elutasítása, ami a Mediawave-et jellemzi.
Senki nem fog azért a Mediawave-en játszani, mert van egymillió lájkja, itt nem ez a lényeg.
Nem véletlenül hívja Jenő (Hartyándi Jenő fesztiváligazgató) együttlétnek, nem fesztiválnak. Már akkor is nagyon tetszett a felfogás, amikor még mainstreamnek számítottunk, vagyis a ‘90-es években. Ekkor mi még nem játszottunk a Mediawave-en, viszont az összes művész barátunk fellépett, és számtalan csodálatos éjszaka, zseniális koncert tanúja voltam - akkor még Győrben.
Amikor aztán megvolt a generációváltás, és mi kiestünk a mainstreamből, akkor én kapásból megkerestem Jenőéket, hogy mennénk zenélni. Elmondhatom azt is, hogy kifejezett célunk volt, hogy úgy építsük fel a Rackát, hogy az illeszkedjen a Mediawave-hez - úgy legyen a zenekar népszerű, hogy ne legyen mainstream termék, de mégis legyen népszerű a közönségnek.
Videós ízelítő az előadásról:
– Több projektetek is fut párhuzamosan, például nemrég jöttetek haza az Egyesült Államokból.
– Visszajáró utazók vagyunk az USA-ba, idén Kentucky-ban kezdtünk az utunkat, elzarándokoltunk az Appalache hegységhez, ahol három éve találtunk egy magyar alapítású falut.
Az 1920-as években 4000 magyar család élt itt, és saját magyar nyelvű lapjuk is volt 16 ezer példányban.
Elkezdtük kutatni a nyomukat, és bár magyarokat már nem találtunk, de a Kentucky állam kormánya segítő kezet nyújtott nekünk. Általuk sikerült elérni, hogy felújítsák a falu alapítójának, Himmler Mártonnak a házát – ez a ház lesz a központja a későbbi nyári zenei táborainknak, amiket az elkövetkezendő években szeretnénk szervezni itt. Volt koncertünk a Kentucky állam szenátusi megnyitóján, óriási, állva tapsolós sikerünk, március elseje Kentuckyban a magyar kultúra napja mostantól.
– Hány koncertetek volt itt?
– Kentuckyban volt öt, aztán átmentünk Nashville-be lemezt felvenni Pál István Szalonnával, majd Texasba, ahol további két koncertünk volt.
– Nashville-be is szinte hazajártok már...
– Így van, évek óta visszajárunk, most már hét lemezt csináltunk ezekkel a kiváló szakemberekkel, akik ott dolgoznak.
Most már négy éve vagyunk törzsvendégek a stúdióban, ez a legkomolyabb ösztöndíj számomra, az igazi nagybetűs szakmaiságot tudtam itt megtanulni – hangszerelésben, stúdiómunkában és minden körülményben, ami ahhoz kell, hogy a mi mainstreamnek nem nevezhető zenénk érvényesülni tudjon a 21. században.
Itt készült a Rackák menni Amerika, a Kelet-Nyugat, a Betyárjáték, mindkét 69-es lemezünk, a Pál István Szalonnával közös albumunk, valamint a mostani, ami jövőre fog megjelenni.
