Ezért indította Putyin a háborút? – A Fordulópont: A bomba és a hidegháború a legjobb tartalom most a Netflixen
Brian Knappenberger nem most kezdte a szakmát, ez a sorozat immár a sokadik megálló a filmográfiájában, és mégis tudott újat mutatni. A 2021-es Fordulópont: 9/11 és a terrorizmus elleni harc után nekiállt a következő dokumentum projektjéhez. A sorozat minden porcikáján érezni a profi hozzáállást. Alapos, kerek, érdekes történelemlecke. Remek kiegészítés azoknak, akik imádták az Oppenheimert, és még többet meg akarnak tudni ennek a pusztító eszköznek a hátteréről és használóiról.
Mintha minden része önálló dokumentumfilm lenne, amelyek a végén szépen összeállnak egy tökéletes kirakóssá. Minden epizód egy ukrán-orosz háborús felvétellel kezd, majd visszautazunk a múltba, hogy kontextusba helyezzük azt.
Arra azért készüljön fel mindenki, hogy a kilenc rész mindegyike hosszabb, mint egy óra, és annyira leköti az ember figyelmét, mint egy modern sorozat. Kevés az a doksi, aminél alig vártam, hogy nézhessem a következő részt. De itt alig bírtam magammal, és vártam, hogy felszívhassam ezt a tömény történelemleckét. Hiába látunk rengeteg ismert történelmi tényt, mindig tud újdonságot mondani, sőt még a feszültséget is sikerül fenntartani egész magas színvonalon.
De a legnagyobb történet egyértelműen az idei Oscar-díj sztárjáé: az atombombáé. A hihetetlen pusztítás mértéke, amit okoz és az egyre fejlődő technológiáknak köszönhető sokszoros romboló ereje, ami mellett a hirosimai atombomba eltörpül. A képernyő előtt is rémisztő volt a bombakísérleteket nézni. Illetve láthatjuk a fegyver használatának szívfacsaró következményeit is. Persze semmi sem hibátlan, a sorozat meglehetősen Ukrajna-párti nézőpontot képvisel – mondjuk ez nem csoda, ha olyan szörnyeteg van a mérleg másik oldalán, mint Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin.
Nem akarok spoilerezni, mert tényleg nagyon ügyesen építették fel a narratívát, minden elismerésem a forgatókönyvírónak és a vágónak. A grafikonok, a vizuális elemek és az archív felvételek olyan profizmust és realisztikus hatást keltenek, amelyet ritkán látok. Hogyan is kezdődik a Fordulópont?
Mint említettem, minden rész elején az ukrán-orosz konfliktus egy kis szeletét kapjuk, majd jön a feketeleves. Az első epizód rögtön egészen a II. világháborúig megy vissza, végigkövetjük a náci Németország bukását, majd a japán császárság utolsó napjait. A Hirosimában és a Nagaszakiban ledobott atombombák bevetésének feltételezett okait.
Egy ritkán látott szemszöget is bemutatnak nekünk, az Amerikában élő japán származású emberek sorsát is megismerhetjük, akiket Pearl Harbour bombázása után az amerikaiak összegyűjtöttek és koncentrációs táborokba zártak. Ezt a nézőpontot ennyire őszintén még nem nagyon láttam. A másik erős pillanata az első résznek az atombomba bevetésének következménye. Azoknak a története, akik túlélték a támadást – még éltek, de már halottak voltak.
Ezt folytatták a kegyetlen szovjet történelemmel, hogyan jutott hatalomra Joszif Visszarionovics Dzsugasvili alias Sztálin. Bemutatják a szintén ritkán taglalt Holodomort és a nagy terror időszakát. Sztálin gyakorlatilag több orosz lakost ölt meg, mint ellenfelei összesen. Majd jönnek az új hatalmi alapok. Mit köszönhetünk a hidegháborúnak? A Pentagont és a CIA létrehozását, a berlini fal felépítését és annak geopolitikai következményeit, a világ egyik legbonyolultabb logisztikai akadályának a leküzdését: a berlini légihidat, a NATO és a Varsói szerződés létrejöttét.
Majd jönnek szintén erős pillanatok az első szovjet atombombának köszönhetően. Klaus Fuchs, Harry Gold és David Greenglass tetteit, a Manhattan-projekten dolgozók meghurcolását, valamint az egyik dramaturgiai csúcspontot, a Rosenthal-tárgyalások kálváriáját, amely egyszerre kegyetlen, ijesztő és szívszorító rész. Kitérnek a kommunista üldözésre Hollywoodban: Lee Grant és Dalton Trumbo neve lehet ismerős egyeseknek. Milyen lehetett a vörös félelem tetőpontján Amerikában élni? Ahol Joe McCarthy szenátor és Roy Cohn ügyvéd (Donald Trump egykori mentora) álhírekkel és demagóg filozófiával küldtek halálba sokakat.
Megismerhetjük a felháborító hidrogénbomba-tesztek háttereit a Marshall-szigeteken, melyek elképzelhetetlen következményekkel és áldozatokkal jártak az őslakosokra nézve.
Kitérnek a CIA titkos kormánypuccsaira, a kubai nukleáris krízisre, az orosz-amerikai proxy háborúkra.
Az orosz vezetőket is górcső alá veszik Sztálintól, Nyikita Hruscsovig, Leonyid Brezsnyev is szóba kerül, de persze ne feledkezzünk meg a Nobel-békedíjas Mihail Gorbacsovról sem. Később a szária Borisz Jelcinre is koncentrál, és majdnem két részt kap a jó öreg Putyin papa és rémtettei. Ez alatt az idő alatt megismerjük a 1991-es litván „lázadást”, ami ijesztően sok áldozatot követelt, majd a Szovjetunió teljes széthullását és annak okait.
Ez lehet egyeseknek kicsit túl politikai lesz, de hát a történelem és a politika kéz a kézben jár. Érdekes módon a magyar függetlenedésről vagy az 1956-os forradalomról nem igazán esik szó, csak margón meg vannak említve.
Nagyon jól összerakott, érdekes, feszültségekkel teli és nagyon jól fogyasztható dokumentum-sorozat a Fordulópont: A bomba és a hidegháború. Örülök, hogy láttam és mindenkinek csak tanácsolni tudom, hogy nézze meg, illetve nézesse meg a gyermekeivel. Remek interjúk, érdekfeszítő archív felvételek, kegyetlen emberi történetek és drámák jellemzik.
Annyira sok arra utaló jel halmozódott fel, hogy Ukrajnát meg fogja támadni Oroszország, hogy az már ijesztő. Kilométerekről lehetett látni lehetett a múltbeli sérelmeitől megszabadulni vágyó megalomán pszichopata diktátor, Putyin törekvéseit, hogy a nagy orosz birodalom újra felemelkedhessen. Persze azt ne felejtsük el, hogy nyugati szemüvegen át készült a sorozat, így érthető egy elfogadható mennyiségű politikai részrehajlás is. Ami persze nem jelenti azt, hogy hiteltelen lenne A Fordulópont : A bomba és a hidegháború, csak helyén kell kezelni.
