KULT
A Rovatból

„Ezekre a minőségi sorozatokra az ember Magyarországon nem mondhat nemet” – Interjú Lengyel Tamással

Lengyel Tamás jelenleg a képernyőn egyik legfoglalkoztatottabb színész. A nemrég indult RTL+ streamingszolgáltató három nagy produkciójában is szerepel. Ezekről, szakmáról és társadalmi kiállásról is kérdeztük.


Lengyel Tamás megcsinálta az RTL-es „Grand Slamet”, vagyis a debütáló RTL+ streamingszolgáltató mindhárom induló sorozatában fontos szerepet kapott. A Nagy Fehér Főnökben a gyűlölködő és rasszista, de különféle kisebbségekkel körbevett Csikós Nándit, a Ki vagy te című produkcióban pedig egy verbálisan abuzáló, hideg „szektavezér”-szerű fotómestert alakít. De jutott egy hálás szerep neki A Király című Zámbó Jimmy-életrajzi sorozatban is. Ezekről a munkákról, a magyar sorozatok helyzetéről és társadalmi szerepvállalásairól is beszélgettünk vele.

– Ha a Munkaügyeket, a Válótársakat, A mi kis falunkat, A Nagy Fehér Főnököt, A Ki vagy te-t említjük, és hozzátesszük még a TikTokot, az „alternatív” kormányinfókat, közéleti megnyilvánulásaidat – színházi munkáidról nem is beszélve –, az embernek az az érzése, hogy az országban nem nagyon van olyan – kortól, társadalmi helyzettől, érdeklődéstől függetlenül –, aki ne ismerné Lengyel Tamást...

– Azért ez nem így van. Úgy tűnik, van egy közönség, akinek van fogadókészsége rám, tudják, ki Lengyel Tamás, mit csinál, és ezt követik, akár még tetszik is nekik. De most is BKV-val jöttem; az a fajta ismertség, amit mondtál, kicsit azt feltételezi, hogy nem tudok végigmenni az utcán sem... Múltkor bementem a benzinkútra, és azt mondta a pénztáros a pultnál, hogy „Téged valahonnan ismerlek”. Egy szélesebb rétegnek így vagyok ismerősebb. Számomra fontosabb, hogy most már lehetőségem van azokat a dolgokat csinálni, amik szórakoztatnak, és amikről azt gondolom, jól sikerülhetnek.

– A sok új, most bemutatott produkcióból kiindulva volt egy igen elfoglalt egy-másfél éved...

– Jellemzően annyira szerencsés vagyok, hogy 2014 óta, amikor a Válótársak első évada kijött, elég sűrű napjaim vannak. Persze ez kulminálódott az elmúlt időszakban. Kicsit mintha ez bizonyítaná, hogy élek. Sok minden felkelti az érdeklődésemet, nehezen mondok nemet, és néha én is egyszer csak úgy észreveszem, hogy minden napom munkával telik. De egy Jimmy-sorozatra, egy Nagy Fehér Főnökre, A mi kis falunkra, vagy egy Válótársakra Magyarországon az ember nem mondhat nemet. Főleg azért, mert ezek mind minőségi sorozatok. És van egy kis félelmem is, hogy ha az ember nincs ott a munka közelében minden pillanatban, amikor lehetősége van, előfordulhat, hogy előbb-utóbb elvesznek a lehetőségek is.

– Azt azért jól gondolom, hogy nem teljes az átfedés a sorozataid nézőközönsége között? Az újabbaknál ráadásul a platform is meghatározó lehet.

– Persze! A Ki vagy te a fiatal felnőtteket szólítja meg, mintákat és ellenpéldákat szolgáltat. És A Nagy Fehér Főnökkel és A Királlyal együtt azt a minőségi sorozatgyártást célozzák be, ami egy kicsit a környezet elvárása is, amióta be van csatornázva hazánkba is a Disney, a Netflix vagy az HBO Max. A magyar kereskedelmi csatornák nem tudnak olyan büdzséből sorozatokat létrehozni, mint a nagy streaminszolgáltatók, mégis a néző elvárása az, hogy úgy működjenek, úgy meséljenek történeteket és olyan látványuk legyen, mint a „nagyoknak”. Korábban még sok minden elfért az otthoni – akkor még kizárólag hagyományos tévés – palettán. Úgy érzem, ma a versenybe már kizárólag úgy lehet beszállni, ha minőségi tartalmat gyártasz. Ma már egyre kevesebben tévéznek lineárisan, folyamatosan nő az on demand tartalomfogyasztás, ezért állandóan meg kell küzdeni a nézők figyelméért. Ezeket a produkciókat mind ilyen irányú, nagyon pozitív törekvéseknek látom.

– Egyszer úgy nyilatkoztál A mi kis falunk és Gyuri szerepe kapcsán, hogy amikor ott feltetted a bajuszt és a melegítőt, az számodra a szabadság földje volt. Minden, amit benned a kontroll visszafog, az Gyuriban nincs meg. Mi a helyzet A Nagy Fehér Főnök főszereplőjével? Nála hogyan alakult át Lengyel Tamás Csikós Nándivá, és milyen szerepe van az életedben?

– Ő egy elég kirekesztő pasi, szélsőséges nézetekkel – itt tehát pont az ellenkezője érvényesül. Azokat a mondatokat, amiket Csikós mond, nagyon nem esett jól kimondani, sőt bizonyos helyzetekben kifejezetten rémisztő is volt. Inkább szemérem, az egyet nem értésből fakadó gátlás volt bennem, amit le kellett küzdenem ahhoz, hogy annyira szélsőségesen tudjak fogalmazni, ahogy Nándi teszi.

Mert szemérmesen nem lehetett volna cigányozni vagy buzizni, úgy nem lett volna hiteles a karakter. És főleg: úgy nem jött volna létre az az ív, ami a karakter fejlődését a későbbiekben jellemzi, és ami tulajdonképpen egy feladata ennek a sorozatnak.

A castingra csak egy kis részét kaptam meg a figurának, pont a legszókimondóbbakat. Én pedig fel is hívtam a casting directort, hogy ez mégis mi?! Akkor meséltek a figuráról, és később persze megkaptam a könyvet – az megnyugtató volt, mikor az egész figura és a történet fejlődési ívét láttam. Egyébként ezért is tartom nagyon jónak a sorozatot, mert nem didaktikusan változnak a szereplők, hanem lassan és kis mértékben, a megváltozott viszonyok alapján. Ezért nagyon furmányos is a mondanivaló. Mert aki elkezd jönni a Nándival, és azt mondja, hogy végre van egy karakter a magyar médiában, aki vállalja a véleményét és ki meri mondani az általa valósnak vélt igazságokat és problémákat, az esetleg szembesül azzal, amivel majd Nándi is. Vannak olyan fordulatok a sorozatban, amik nem csak azoknak meglepőek, akik esetleg előítéletekkel ülnek le megnézni.

– Az első részekben Nándi nagyon sok durva dolgot mond, nyelvileg nem finomkodva, nem hogy nem „píszí”, de kifejezetten sértő módon. Ezt honnan tudtad előszedni magadból? A te gondolkodásmódod, véleményed finoman szólva nem ez. Le kellett ásnod kommentszekciók legmélyére, vagy elég volt csak a mindennapok valóságában élni?

— Ahhoz, hogy el tudj játszani egy gyilkost, nem kell embert ölnöd. Nándinak rossz gyerekkora volt, rossz volt a viszonya az apjával, ő maga pedig egy eléggé elkeseredett, céltalan csávó, akinek nincs más öröme az életében, mint a kocsmában piálni a haverjaival, és a Tippmixet írogatni. Minden ember sokszor volt már dühös és elkeseredett, velem is előfordul, hogy elsőre mondjuk mást hibáztatok a dolgokért. Ezeket az indulatokat, általános emlékeket kell megkeresni, és rá lehet fűzni Nándi karakterét.

– Ezzel szemben ott van Brian Fox a Ki vagy te című sorozatból. Míg Nándi egy összetett, drámai és egyben kicsit komikus karakter, addig Brian egy kifejezetten abuzív személyiség, verbálisan bántja, sőt megalázza a körülötte lévő fiatalokat. Milyen érzés volt egy olyan embert játszanod, amilyennel bevallottan, korábbi elmondásaidból tudhatóan találkoztál már pályafutásod során?

– Brian Fox tele van titokkal, terhekkel, ami miatt ilyen ember lett.

Ettől a lehetőségtől azt reméltem, hogy mások is megismerhetik azt a nyelvi és magatartásbeli terrort, aminek az elszenvedője volt sok ember a Vígszínházban.

Azt gondoltam, ha hitelesen el tudom játszani, akkor ebben felismerhető lesz az, amiről 71 ember beszélt az elmúlt három évben. Örültem, hogy én lehettem, aki erről mesélhetett. Remélem, ez a sorozat feszes, gyors tempója mellett is átjött.

– Ez a feszesebb tempó, a kész sorozaton is érezhető pörgés jobban testhez állt a fiatalabb generáció színészeinek, mint neked?

– Ez attól függ, ki honnan érkezett. Aki egy napi sorozatból jött, annak ez a tempó valószínűleg megfelelő volt. Én a pályafutásomat egy olyan ellentmondással kezdtem, hogy egyszerre voltam a Radnótiban és a Jóban rosszban-ban, vagyis egy művészszínházban és egy napi szappanoperában. Utóbbiban nagyjából ez volt a tempó, ha onnan kerültem volna ide, akkor a Ki vagy te gyors tempójában semmi meglepő nem lett volna. A heti sorozat és a film világából kicsit vissza kellett szoknom. Voltak ugyanakkor a szereplőgárdában, akiknek ez volt az első vagy a második forgatásuk, nekik talán nem volt olyan meglepő ezzel lépést tartani.

– A most látható, fajsúlyosabb drámák (A Király, Ki vagy te) és egy szintén komolyabb témát érintő dramedy (A Nagy Fehér Főnök) mellett ott vannak a tematikában nem feltétlenül lazább, de formailag sokkal könnyedebb és viccesebb kormányinfó-paródiák. Ezek az évek óta futó, a közéletet kifigurázó projektjeid eleve hosszú távra voltak tervezve, vagy a siker és a közönség szeretet lendítette tovább?

– Két évvel ezelőtt, amikor az SZFE-t ledózerolták, öten (Rainer-Micsinyei Nóra, Horváth János, Molnár Áron, Janklovics Péter és én) elhatároztuk, hogy csinálunk egy közéleti műsort YouTube-ra, ahol ventillálni tudjuk azokat a problémákat, amik érintenek minket és az egész magyar közéletet. Erre találtunk egy együttműködő partnert, aki pont egy videós vállalkozást szeretett volna felfuttatni, és összekötöttük a kellemest a hasznossal. Egy idő után viszont nem tudtak erre több erőforrást fordítani. Így egyre több minden került ki a „repertoárból”, majd amikor jött a kata-törvény, teljesen kivonultak belőle.

Viszont én azt éreztem, hogy amit csinálunk, valamilyen szinten közszolgálat, amennyiben bizonyos problémákat felvillant, megmutat, kicsavar.

És azt is, hogy nekem is zsigerileg szükségem van erre, mert én nem tudok tüntetést összeszervezni, szöveget megírni, majd azt nagy tömeg előtt elmondani – nekem affinitásom ahhoz van, hogy egy ilyen műsort, akár egyedül is, legyártsak. És azokat a barátaimat, kollégáimat, akik nálam élesebb eszűek, esetleg szellemesebben írnak, kapacitáljam arra, hogy ezt érdemes csinálni. Van, aki szerint ez értelmetlen, mert csak egy szelep, amin keresztül a dühünket és haragunkat kiadjuk. És könnyen lehet, hogy tényleg egy szelep, mert ha nem csinálnám, előbb-utóbb valami felrobbanna a fejemben...

Amikor kiderült, hogy nem lesz több Hírcsárda-híradó, akkor tettem egy felajánlást a Hírcsárda íróinak, hogy megcsinálom egyedül, az összes kellékkel és technikai háttérrel, kizárólag csak a szövegre van szükségem. Remélem, az az átlag 70 ezres nézettség, amit most elérünk, elég ahhoz, hogy létjogosultsága legyen és a jövőben is folytatódhasson.

Az utóbbi hetekben azt tapasztalom, hogy nagyon sok anyázó és hazaárulózó üzenetet kapok – ami azt jelenti, hogy a tartalom kijutott a buborékból,

és eljutott azokhoz is, akikhez egyébként szerettem volna, ha eljut. Talán tükröt tudunk tartani eléjük, és hátha elérjük, hogy legalább néhányan kicsit szembenézzenek azzal, amit eddig gondoltak, sőt: hittek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Kosarasnak készült, a festményei eladásából élt, és könyörgött, hogy ne öljék meg A Grace klinikában – 30 érdekesség a 60 éves Jeffrey Dean Morganről
Amikor az első főszerepében végig aludnia kellett a színpadon, még nem tudta, hogy később nagy sztár lesz, és mindenki össze fogja keverni Javier Bardemmel.


1. A Washington állambeli Seattle-ben született 1966. április 22-én.

2. Sandra Lee Weisenbach és Richard Dean Morgan fia. Az anyja gyermekkönyvek írásából kereste a kenyerét, az apja pedig farmtulajdonos volt.

3. Az ősei között vannak németek, angolok, írek, skótok, walesiek… és magyarok. Az anyai nagyapja ugyanis Vancouverben született, akinek a szülei a magyarországi (vajdasági) Bulkeszi városából származtak (ma már Szerbia része).

4. A legelső szerepét harmadikosként kapta egy általános iskolai színdarabban. „Egy mesében voltam, abban, ahol egy fiú örökre elalszik. Emlékszem, azt a szerepet játszottam, aki végig aludt. Pedig én voltam a darab főszereplője, de végig a padlón fekve durmoltam” – mesélte nevetve.

5. 1984-ben a Lake Washington gimiben érettségizett, ahol akkor már a kosárlabdacsapat kapitánya volt.

6. Egy rövid ideig a Skagit Valley College hallgatójaként próbálta folytatni a kosaras karrierjét, egy lábsérülés azonban véget vetett abbéli reményének, hogy profi játékos legyen. Ezután otthagyta a sulit, hogy más érdeklődési köreinek, például a festészetnek és az írásnak szentelje magát.

7. Még a szülővárosában, Seattle-ben alapított egy grafikai céget, mielőtt teljesen átadta volna magát a színészkedésnek.

8. Egy barátjának segített Seattle-ből Los Angelesbe költözni, és eredetileg csak egy hétvégére akart maradni, de úgy döntött, letelepedig ott, hogy színészi karrierbe kezdjen. „Beleszerettem a színészetbe, rájöttem, hogy van egy kis tehetségem, és ezt követtem” – emlékezett vissza.

9. Fiatalon abból élt, hogy eladta a festményeit, illetve már meghallgatásokra is járt, és meg is kapta első filmszerepeit az Angyalok vörösben (1991) és a To Cross the Rubicon (1991) című filmekben, az utóbbiban a szobatársával, Billy Burke-kel (Maffia!, 24, Alkonyat-filmek) játszott együtt.

10. Korábbi menedzsere (aki egyben nagyon jó barátja is volt) éppen azelőtt mondott le róla, hogy 2005-ben megkapta John Winchester szerepét az Odaát című sorozatban, azzal az indokkal, hogy nem tudja újraindítani a karrierjét.

11. A P.S. I Love You (2007) című filmben játszott szerepe miatt megtanult gitározni. A Heart együttes tagjától, Nancy Wilsontól vett órákat.

12. Egyszer kijelentette, hogy sokan, akik felismerni vélik, általában összetévesztik őt Javier Bardemmel. Lehet, nem véletlenül…

13. Az egyik festményét 2006. október 29-én a Race for the Rescues' Walk of Paws nevű szervezet művészeti aukciójára adományozta. Az eseményen összegyűlt pénzt a Pasadenában és a környékén lévő menhelyeken élő kutyák és macskák megsegítésére fordították.

14. Rövid idő alatt majdnem 20 kilót kellett leadnia, hogy eljátszhasson egy tuberkulózisban szenvedő férfit a Texas felemelkedése (2015) című minisorozatban. A fogyást úgy érte el, hogy csupán egy doboz tonhalat evett naponta.

15. A közeli ismerősei Jeffnek vagy McNaughtynak becézik. A naughty magyarul csintalant, pajkost, huncutot vagy rosszt jelent.

16. 1992-ben, 26 évesen állt először az oltár elé, a színésznő Anya Longwellt (Jól áll neki a halál, Vörös cipellők) vette el, akivel 2003-ban váltak el, közös gyermekük ez idő alatt nem született.

17. 2009 májusa óta a színésznő Hilarie Burtonnel (Tuti gimi, A nagy svindli) él párkapcsolatban. Hilarie 2010. március 10-én szülte meg első gyermeküket, az Augustus nevű fiút. Nem sokkal később ismét teherbe esett, de elvetélt. 2018. február 16-án aztán egy lánygyermekkel, George Virginiával bővült a család. Jeffrey és Hilarie csak ezek után, 2019 októberében házasodtak össze.

18. Hilarie-val egyébként egy vakrandin találkozott, amelyet közös barátaik, Danneel és Jensen Ackles szerveztek. Danneel és Hilarie osztálytársakat játszottak a Tuti gimi című sorozatban, míg Jeffrey Jensen apját alakította az Odaátban.

19. 185 centiméter magas.

20. Annak ellenére, hogy Jensen Ackles és Jared Padalecki apját játszotta az Odaátban, a valóságban mindössze 12 évvel idősebb Jensennél.

21. Volt egy kutyája, akit Bisou-nak hívtak, ami franciául „kis, édes csókot” jelent. Bisou egy rottweilerkeverék szuka volt, és 2015-ben halt meg. Bandit nevű kutyáját pedig a Vesztesek bosszúja (2010) forgatása alatt fogadta be Puerto Ricóban. Van még egy Honey nevű négylábúja is, illetve befogadott egy háromlábú menhelyes ebet, Irwint is.

22. Amikor ő és Hilarie a New York állambeli Rhinebeckbe költöztek, barátságot kötöttek a Samuel's Sweet Shop nevű cukrászda tulajdonosával. A tulaj halála után Morganék többek között Paul Rudd-dal is felvették a kapcsolatot, hogy összegyűjtsenek elég pénzt ahhoz, hogy a bolt továbbra is üzemelni tudjon. A cukrászda ma Morgan és Rudd tulajdonában van.

23. Imádja az amerikai focit, megrögzött Seattle Seahawks-szurkoló.

24. 2006 augusztusától 2009 áprilisáig a Nancy ül a fűben című sorozat főszereplőjével, Mary-Louise Parkerrel volt romantikus kapcsolatban.

25. A megváltás (2014) című western forgatása alatt egy revolvert tetováltatott a jobb karjára.

26. Már a The Walking Dead című sorozatba való bekerülése előtt is rajongott az alapjául szolgáló képregényekért, és mindent tudott Negan karakteréről. Azt gondolta akkor: „Ó, igen, őt biztosan jó lenne eljátszani.” Öt évvel később kapott egy hívást, amelyben felajánlották neki a „gonosz” szerepét a The Walking Deadben. Bár a karakter nevét titokban tartották, Morgan pontosan tudta, kiről van szó. „Azonnal tudtam, mivel néztem a sorozatot, szóval tisztában voltam vele, hogy hol tartunk, és azt gondoltam: »Ez a kicseszett Negan lesz! Én pedig kicseszettül meg fogom csinálni.«”

27. A képességei között az önéletrajzában szerepel a kosárlabda, a baseball, különféle hegyi és vízi sportok, a főzés, valamint az építkezés.

28. Állítása szerint a szabadidejében szeret a barátaival lenni, és minél többet nevetni, festeni, írni és olvasni.

29. Imádja a motorokat is, a The Walking Dead-beli szereplőtársával és jó barátjával, Norman Reedusszal szokták szántani az aszfaltot.

30. Édesanyja, Sandy, nagy rajongója A Grace klinika (2005) című sorozatnak, amelyben Morgan 23 epizódban játszotta a szívbeteg Denny Duquette-et. Állítólag könyörgött a kreátor Shonda Rhimesnak, hogy ne öljék meg a karakterét, de mint már tudjuk, nem járt sikerrel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Skorpió a szájban, avagy ne keressük Brendan Frasert! – A Lee Cronin: A múmia egy kemény, gyomorforgató horror az edzettebb nézőknek
8 év után, szörnyű állapotban kerül elő a Kairóban elrabolt kislány, a család pedig csak eleinte örül ennek…


Kezdjük a legszembetűnőbbel, a címmel, illetve az abban szereplő Lee Croninnal! Ki az a Lee Cronin, és miért szerepel a legújabb múmiás film címében? Nos, ő egy ír filmrendező, aki rövidfilmekkel kezdte a mozgóképes pályafutását még 2004-ben, még kb. 22 évesen, és 2019-ig kellett várnia az első egész estés filmjére, amely a magyar keresztségben a sablonos A gyermek címet kapta, az eredeti angol egy kissé sokatmondóbb: The Hole in the Ground, vagyis A lyuk a földben. A horror műfajában fogant a mű, és a hazai mozik is játszották 2019 májusában. Nem kavart nagy port, pedig egy tisztességes és meglepően jól működő sztori volt a gonosz gyermektől való parázás immár jó ideje csontig lerágott tematikájából.

Majd jött 2023-ban a Gonosz halott-franchise ötödik darabja (2013-ban ugye volt egy remake is) Az ébredés alcímmel, ami már jóval nagyobbat ment: kis költségvetésű filmként világszerte 147,1 millió dollárt hozott a mozikból. És ennyi.

Bizony, Lee Cronin eddig csupán két filmet készített, így, bár a rendezései alapján ígéretes tehetségnek tartható, azért olyan horrorikonnak még aligha, akinek a nevét oda kellene biggyeszteni új, harmadik filmjének címe elé, mintha ezzel a névvel el lehetne adni azt.

Nem is ezért került oda. A múmiát gyártó Blumhouse stúdió feje, Jason Blum dobta fel az ötletet, hogy mi lenne, ha kiírnák Cronin nevét, mivel szerette volna elkerülni, hogy a nézők összekeverjék a filmet a korábbi, Brendan Fraser nevével fémjelzett Múmia-filmekkel. A rendező egyébként nem volt biztos benne, hogy ez jó ötlet, végül azonban belement.

Szóval az A múmia nem az A múmia, és ez fontos figyelmeztetés, ha valaki nem tudta volna: ne egy vicces, látványos kalandfilmet várjon (bár a látványos jelző megállja a helyét), hanem egy kifejezetten brutális és félelmetes horrort.

A sztori szerint ugyanis az éppen Kairóban dolgozó Charlie Cannon (Jack Reynor) kislányát, Katie-t (Emily Mitchell) egy nap elrabolják a saját kertjükből, ami keményen megviseli a családot, az éppen a harmadik gyermekkel terhes anyát, Larissát (Laia Costa) és Katie öccsét, Sebastiánt (Dean Allen Williamst) is. Majd ugrunk nyolc évet az időben, amikor Cannonék már újra az USA-ban, Új-Mexikóban élnek, Sebastián már tinédzser (Shylo Molina) az azóta világra jött Maud (Billie Roy) pedig már nyolcéves. Majd Charlie kap egy hívást Egyiptomból, hogy megtalálták Katie-t. Egy repülőgép lezuhant, a lányt (Natalie Grace) pedig egy abból kizuhanó szarkofágban találták meg, borzalmas fizikai és mentális állapotban. Cannonék hazaviszik őt, és próbálják szeretgetni, visszaterelgetni őt a régi állapotába, Katie azonban már nagyon nem az az aranyos kislány, akit anno elveszítettek…

Ennél többet vétek lenne leírni, mivel a Lee Cronin: A múmia nem elégszik meg annyival, hogy a címben szereplő lény ijesztgesse Cannonékat és a nézőket. Charlie ugyanis mindenképpen szeretné megtudni, hogy mi történt anno az egyre felkavaróbb módon viselkedő Katie-vel, és hogy mi mindenen kellett átmennie az utóbbi nyolc évben, ami így eltorzította őt. Így pedig a vegytiszta horrorpanelek közé beficcent egy nyomozós krimiszál is, amelyet az USA-ban az apa, Egyiptomban pedig egy rendőrnő, Dalia Zaki nyomozó (May Calamawy) képvisel. Közben pedig láthatjuk, milyen borzalmakat művel otthon a múmialány, és hogyan reagál rá a család, kiegészülve Larissa anyjával, Carmen nagyival (Veronica Falcón).

Lee Cronin ezúttal is hozta a formáját, és nem restell mindent megmutatni a maga valójában. Nem fordítja el a kamerát a keményebb részeknél, sőt, már-már kissé öncélúnak is hatnak a testhorrorba hajló gusztustalanságok.

Vagy nevezhetjük merésznek is, ki hogy fogja fel, mindenesetre azért a visszataszító jelenetek mögött kétségtelenül nincs annyi tartalom, mint mondjuk A szer (2024) esetében.

A rendező elmondása szerint két film jelentett számára inspirációt A múmia készítesekor, a Poltergeist: Kopogó szellem (1982) és a Hetedik (1995). Az utóbbira fentebb találunk magyarázatot a nyomozós szállal, az előbbi pedig előrevetíti, hogy itt nem feltétlenül egy sima múmiás horrort kapunk. Cronin ugyanis ebből a sztoriból is valahogy átkanyarodott a Gonosz halott: Az ébredés világába, sőt, még némi Démonok között is befigyel, szóval egy amolyan all star horroregyveleg a jussunk, amelyben keveredik a vérengzős, testhorroros gore, valamint a suspense, vagyis a félelemfaktor is fontos tényező.

Az edzettebbeknek az ijesztgetés talán kevésbé fog működni, de még így is kijelenthető, hogy a Lee Cronin: A múmia a zsánerében egy emlékezetesebb alkotás, hála a témájának, a felfogásának, a helyszíneinek és a bevállalós mivoltának.

A címbeli direktorunknak azonban a jövőben fel kellene ismernie, hogy a gyomorforgatás nem pótolja az atmoszférateremtést, mármint, ha valóban egy elismert horrorikonná szeretne válni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Új szörnyek, új rejtélyek, de egyértelmű válaszok még mindig sehol a túlélőhorrorban – Kiút 4. évadkezdés
A From (Kiút) új évada pontosan azt adja, amitől egyszerre imádják és megőrülnek tőle a nézők. Egyre több a rejtély, de a válaszok továbbra is elérhetetlenek. És pont ez az, ami miatt nem lehet abbahagyni. Ha akar valaki egy jó kis túlélőhorrort akar, irány az HBO Max!
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2026. április 23.



A From azon ritka sorozatok közé tartozik, amelyeket kifejezetten jó nézni, még akkor is, ha gyakran fogalmunk sincs, pontosan mit is látunk. Ez a furcsa kettősség már a kezdetek óta meghatározza az élményt: egyre bővülő rejtélyek, újabb és újabb fenyegetések, miközben a válaszok makacsul váratnak magukra. A negyedik évad nyitánya sem szakít ezzel a hagyománnyal és tovább mélyíti a bizonytalanságot és növeli a téteket.

A sorozat alaphelyzete már önmagában is erős volt 2022-ben: egy család egy elhagyatott útra kényszerül költözés közben.

Egy furcsa kisvárosba keverednek, ahonnan nincs kiút (innen is a magyar cím: Kiút). Az erdő közepén álló fatörzs, az örökké ismétlődő útvonal, majd a felismerés, hogy éjszaka emberi alakot öltő szörnyek vadásznak rájuk, mind azonnal megteremti azt a nyomasztó atmoszférát, amely azóta is a széria védjegye. A túlélés szabályai egyszerűek, de kegyetlenek: sötétedés után mindenki zárkózzon be, olyan házakba, ahol talizmánok vannak, különben nincs kegyelem. Senkinek sincs, se gyereknek, se öreg hölgyeknek.

A From azonban nem pusztán egy túlélőhorror. Sokkal inkább egy folyamatosan táguló, nehezen körülírható rejtélyhalmaz, amelyben a hangulat gyakran fontosabb, mint a konkrét magyarázat. A történet előrehaladtával egyre több furcsaság kerül felszínre, de ezek ritkán állnak össze egy koherens egésszé.

Inkább olyan érzésünk van, mintha a sorozat tudatosan adagolná a kérdéseket, különféle és változatos veszélyeket, miközben a válaszokat folyamatosan elodázza. Erősen Lost utánérzés kisvárosi miliőben.

Ez a megközelítés óhatatlanul eszünkbe juttatja Damon Lindelof sorozatának világát. Nemcsak a rejtélyek rétegzettsége miatt, hanem azért is, ahogyan a karakterekkel bánik. A készítők nem félnek attól, hogy népszerű szereplőket írjanak ki, és bár a főbb figurák egyelőre viszonylag biztonságban vannak (voltak), a mellékszereplők sorsa kiszámíthatatlan. Ez folyamatos feszültséget teremt, hiszen itt tényleg bárki áldozattá válhat, nincs kivételezés.

A negyedik évad nyitánya egy korrekt harmadik szezonzárás után érkezik, és gyorsan jelzi, hogy a tétek tovább emelkednek. Az előző évad végén felbukkanó új fenyegetés, a rejtélyes „sárgaöltönyös ember” már az első epizódokban komoly hatással van az eseményekre.

Az ő jelenléte újabb kérdéseket vet fel, miközben egyértelművé teszi, hogy a város szabályai még mindig messze nem ismertek teljesen, és talán sosem fognak mindent megmagyarázni.

Közben a régi szálak sem maradnak elhagyatottan. Fatima története például egyre összetettebbé válik, és olyan irányokba indul el, amelyek már szinte a valóság határait feszegetik. Az időutazással való játék, ha még csak finoman is, de egyre hangsúlyosabbá válik, ami ismét a Lost örökségét idézi. Ez a narratív irány izgalmas lehetőségeket rejt magában, de egyben kockázatos is: könnyen bonyolulttá válhat, ha nem kapunk hozzá megfelelő kapaszkodókat. Márpedig eddig a sorozat nem olyannak tűnik, mint aki könnyen ad kapaszkodót.

A From egyik legnagyobb erőssége továbbra is az atmoszféra. A díszletek, a fényképezés és a hangulatkeltés mind hozzájárulnak ahhoz az állandó, fojtogató érzéshez, amely végig kíséri az epizódokat. Ugyanakkor nem lehet elmenni amellett sem, hogy a tempó gyakran egyenetlen. Sok jelenetben a karakterek egyszerűen csak vitatkoznak, kiabálnak, beszélgetnek egymással, miközben a cselekmény alig halad előre. Ez időnként frusztrálóvá teheti az élményt, különösen azok számára, akik konkrét válaszokra várnak.

Itt van egy olyan érzésem, ha vége lesz a sorozatnak, már ha egyszer vége lesz, akkor se fogunk igazi válaszokat kapni.

Ennek ellenére van valami furcsa vonzereje a szériának. Talán éppen az, hogy sosem ad teljes képet. Mindig marad egy újabb rejtély, egy újabb fenyegetés, egy újabb kérdés, ami miatt nehéz abbahagyni. Ráadásul a készítők ügyesen gondoskodnak arról, hogy a szereplőgárda folyamatosan frissüljön: ha valakit elveszítünk, hamar érkezik helyette egy újabb „busznyi” áldozatjelölt, akik új dinamikát hoznak a történetbe.

Nem meglepetés, a From negyedik évadának kezdete pontosan azt nyújtja, amit a rajongók várnak: tovább mélyülő rejtélyeket, erős hangulatot és egyre növekvő téteket. Ugyanakkor a sorozat továbbra sem hajlandó egyértelmű válaszokat adni, ami egyszerre teszi izgalmassá és frusztrálóvá.

Ez az a fajta történet, amely inkább érzéseket kelt, mintsem világos magyarázatokat kínál, és talán éppen ezért működik még mindig.

Akik egyszer elkezdik keresni a Kiutat, továbbra is nézik a sorozatot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Csütörtökön nyit a Budapest Park, ráadásul az év egyik legnagyobb bulijával
Bár még több mint egy hónap van hátra júniusig, a nyár egyik legnagyobb koncerthelyszíne holnap kitárja kapuit. A Budapest Park 15. évadát nem más nyitja, mint az Irie Maffia, és abban biztosak lehetünk, hogy a hazai reggae–hiphop–funk-rock egyik legkarizmatikusabb zenekara ismét bebizonyítja, miért tartozik a magyar könnyűzenei élet megkerülhetetlen szereplői közé.
Kocsák Krisztián - szmo.hu
2026. április 22.



Az Irie már szinte hazajár a Budapest Parkba, nagy valószínűséggel lázadás törne ki a rajongók körében, ha úgy telne el egy év, hogy a csapat nem lép fel a szabadtéri helyszínen. Főleg azért, mert tökéletesen illik ahhoz az életérzéshez, amit képviselnek.

Az Irie Maffia koncertjei mindig többről szólnak, mint egyszerű zenei élményről: ez egy közös ünnep, ahol a közönség és a zenekar együtt lélegzik. A jól ismert slágerek mellett garantáltak a meglepetések, a feszes groove-ok, és az a felszabadult hangulat, ami pillanatok alatt tánctérré változtatja a Parkot.

Öveket becsatolni!

A zenekar híres arról, hogy minden koncertje egészen egyedi: a különböző zenei stílusok keveredése, a frontemberek közötti dinamika, a színpadi viselet és az állandó interakció a közönséggel garantálja, hogy nincs két egyforma este. Az egyik pillanatban még laza reggae dallamok ringatnak, a következőben már hiphop ütemekre ugrál a tömeg. A Budapest Park ikonikus szabadtéri tere tökéletes helyszínt biztosít ehhez az élményhez: hatalmas színpad, látványos fények, és egy olyan közösség, amely minden alkalommal új szintre emeli a hangulatot.

Az Irie Maffia tavaly ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját egy nagyszabású show-val, azt pedig kíváncsian várjuk, hogy az idei műsorban milyen dalok kapnak majd helyet. Egy biztos, kár lenne kihagyni a nyár egyik legnagyobb buliját, jegyeket ide kattintva tudtok még vásárolni!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk