KULT
A Rovatból

„Ezekre a minőségi sorozatokra az ember Magyarországon nem mondhat nemet” – Interjú Lengyel Tamással

Lengyel Tamás jelenleg a képernyőn egyik legfoglalkoztatottabb színész. A nemrég indult RTL+ streamingszolgáltató három nagy produkciójában is szerepel. Ezekről, szakmáról és társadalmi kiállásról is kérdeztük.


Lengyel Tamás megcsinálta az RTL-es „Grand Slamet”, vagyis a debütáló RTL+ streamingszolgáltató mindhárom induló sorozatában fontos szerepet kapott. A Nagy Fehér Főnökben a gyűlölködő és rasszista, de különféle kisebbségekkel körbevett Csikós Nándit, a Ki vagy te című produkcióban pedig egy verbálisan abuzáló, hideg „szektavezér”-szerű fotómestert alakít. De jutott egy hálás szerep neki A Király című Zámbó Jimmy-életrajzi sorozatban is. Ezekről a munkákról, a magyar sorozatok helyzetéről és társadalmi szerepvállalásairól is beszélgettünk vele.

– Ha a Munkaügyeket, a Válótársakat, A mi kis falunkat, A Nagy Fehér Főnököt, A Ki vagy te-t említjük, és hozzátesszük még a TikTokot, az „alternatív” kormányinfókat, közéleti megnyilvánulásaidat – színházi munkáidról nem is beszélve –, az embernek az az érzése, hogy az országban nem nagyon van olyan – kortól, társadalmi helyzettől, érdeklődéstől függetlenül –, aki ne ismerné Lengyel Tamást...

– Azért ez nem így van. Úgy tűnik, van egy közönség, akinek van fogadókészsége rám, tudják, ki Lengyel Tamás, mit csinál, és ezt követik, akár még tetszik is nekik. De most is BKV-val jöttem; az a fajta ismertség, amit mondtál, kicsit azt feltételezi, hogy nem tudok végigmenni az utcán sem... Múltkor bementem a benzinkútra, és azt mondta a pénztáros a pultnál, hogy „Téged valahonnan ismerlek”. Egy szélesebb rétegnek így vagyok ismerősebb. Számomra fontosabb, hogy most már lehetőségem van azokat a dolgokat csinálni, amik szórakoztatnak, és amikről azt gondolom, jól sikerülhetnek.

– A sok új, most bemutatott produkcióból kiindulva volt egy igen elfoglalt egy-másfél éved...

– Jellemzően annyira szerencsés vagyok, hogy 2014 óta, amikor a Válótársak első évada kijött, elég sűrű napjaim vannak. Persze ez kulminálódott az elmúlt időszakban. Kicsit mintha ez bizonyítaná, hogy élek. Sok minden felkelti az érdeklődésemet, nehezen mondok nemet, és néha én is egyszer csak úgy észreveszem, hogy minden napom munkával telik. De egy Jimmy-sorozatra, egy Nagy Fehér Főnökre, A mi kis falunkra, vagy egy Válótársakra Magyarországon az ember nem mondhat nemet. Főleg azért, mert ezek mind minőségi sorozatok. És van egy kis félelmem is, hogy ha az ember nincs ott a munka közelében minden pillanatban, amikor lehetősége van, előfordulhat, hogy előbb-utóbb elvesznek a lehetőségek is.

– Azt azért jól gondolom, hogy nem teljes az átfedés a sorozataid nézőközönsége között? Az újabbaknál ráadásul a platform is meghatározó lehet.

– Persze! A Ki vagy te a fiatal felnőtteket szólítja meg, mintákat és ellenpéldákat szolgáltat. És A Nagy Fehér Főnökkel és A Királlyal együtt azt a minőségi sorozatgyártást célozzák be, ami egy kicsit a környezet elvárása is, amióta be van csatornázva hazánkba is a Disney, a Netflix vagy az HBO Max. A magyar kereskedelmi csatornák nem tudnak olyan büdzséből sorozatokat létrehozni, mint a nagy streaminszolgáltatók, mégis a néző elvárása az, hogy úgy működjenek, úgy meséljenek történeteket és olyan látványuk legyen, mint a „nagyoknak”. Korábban még sok minden elfért az otthoni – akkor még kizárólag hagyományos tévés – palettán. Úgy érzem, ma a versenybe már kizárólag úgy lehet beszállni, ha minőségi tartalmat gyártasz. Ma már egyre kevesebben tévéznek lineárisan, folyamatosan nő az on demand tartalomfogyasztás, ezért állandóan meg kell küzdeni a nézők figyelméért. Ezeket a produkciókat mind ilyen irányú, nagyon pozitív törekvéseknek látom.

– Egyszer úgy nyilatkoztál A mi kis falunk és Gyuri szerepe kapcsán, hogy amikor ott feltetted a bajuszt és a melegítőt, az számodra a szabadság földje volt. Minden, amit benned a kontroll visszafog, az Gyuriban nincs meg. Mi a helyzet A Nagy Fehér Főnök főszereplőjével? Nála hogyan alakult át Lengyel Tamás Csikós Nándivá, és milyen szerepe van az életedben?

– Ő egy elég kirekesztő pasi, szélsőséges nézetekkel – itt tehát pont az ellenkezője érvényesül. Azokat a mondatokat, amiket Csikós mond, nagyon nem esett jól kimondani, sőt bizonyos helyzetekben kifejezetten rémisztő is volt. Inkább szemérem, az egyet nem értésből fakadó gátlás volt bennem, amit le kellett küzdenem ahhoz, hogy annyira szélsőségesen tudjak fogalmazni, ahogy Nándi teszi.

Mert szemérmesen nem lehetett volna cigányozni vagy buzizni, úgy nem lett volna hiteles a karakter. És főleg: úgy nem jött volna létre az az ív, ami a karakter fejlődését a későbbiekben jellemzi, és ami tulajdonképpen egy feladata ennek a sorozatnak.

A castingra csak egy kis részét kaptam meg a figurának, pont a legszókimondóbbakat. Én pedig fel is hívtam a casting directort, hogy ez mégis mi?! Akkor meséltek a figuráról, és később persze megkaptam a könyvet – az megnyugtató volt, mikor az egész figura és a történet fejlődési ívét láttam. Egyébként ezért is tartom nagyon jónak a sorozatot, mert nem didaktikusan változnak a szereplők, hanem lassan és kis mértékben, a megváltozott viszonyok alapján. Ezért nagyon furmányos is a mondanivaló. Mert aki elkezd jönni a Nándival, és azt mondja, hogy végre van egy karakter a magyar médiában, aki vállalja a véleményét és ki meri mondani az általa valósnak vélt igazságokat és problémákat, az esetleg szembesül azzal, amivel majd Nándi is. Vannak olyan fordulatok a sorozatban, amik nem csak azoknak meglepőek, akik esetleg előítéletekkel ülnek le megnézni.

– Az első részekben Nándi nagyon sok durva dolgot mond, nyelvileg nem finomkodva, nem hogy nem „píszí”, de kifejezetten sértő módon. Ezt honnan tudtad előszedni magadból? A te gondolkodásmódod, véleményed finoman szólva nem ez. Le kellett ásnod kommentszekciók legmélyére, vagy elég volt csak a mindennapok valóságában élni?

— Ahhoz, hogy el tudj játszani egy gyilkost, nem kell embert ölnöd. Nándinak rossz gyerekkora volt, rossz volt a viszonya az apjával, ő maga pedig egy eléggé elkeseredett, céltalan csávó, akinek nincs más öröme az életében, mint a kocsmában piálni a haverjaival, és a Tippmixet írogatni. Minden ember sokszor volt már dühös és elkeseredett, velem is előfordul, hogy elsőre mondjuk mást hibáztatok a dolgokért. Ezeket az indulatokat, általános emlékeket kell megkeresni, és rá lehet fűzni Nándi karakterét.

– Ezzel szemben ott van Brian Fox a Ki vagy te című sorozatból. Míg Nándi egy összetett, drámai és egyben kicsit komikus karakter, addig Brian egy kifejezetten abuzív személyiség, verbálisan bántja, sőt megalázza a körülötte lévő fiatalokat. Milyen érzés volt egy olyan embert játszanod, amilyennel bevallottan, korábbi elmondásaidból tudhatóan találkoztál már pályafutásod során?

– Brian Fox tele van titokkal, terhekkel, ami miatt ilyen ember lett.

Ettől a lehetőségtől azt reméltem, hogy mások is megismerhetik azt a nyelvi és magatartásbeli terrort, aminek az elszenvedője volt sok ember a Vígszínházban.

Azt gondoltam, ha hitelesen el tudom játszani, akkor ebben felismerhető lesz az, amiről 71 ember beszélt az elmúlt három évben. Örültem, hogy én lehettem, aki erről mesélhetett. Remélem, ez a sorozat feszes, gyors tempója mellett is átjött.

– Ez a feszesebb tempó, a kész sorozaton is érezhető pörgés jobban testhez állt a fiatalabb generáció színészeinek, mint neked?

– Ez attól függ, ki honnan érkezett. Aki egy napi sorozatból jött, annak ez a tempó valószínűleg megfelelő volt. Én a pályafutásomat egy olyan ellentmondással kezdtem, hogy egyszerre voltam a Radnótiban és a Jóban rosszban-ban, vagyis egy művészszínházban és egy napi szappanoperában. Utóbbiban nagyjából ez volt a tempó, ha onnan kerültem volna ide, akkor a Ki vagy te gyors tempójában semmi meglepő nem lett volna. A heti sorozat és a film világából kicsit vissza kellett szoknom. Voltak ugyanakkor a szereplőgárdában, akiknek ez volt az első vagy a második forgatásuk, nekik talán nem volt olyan meglepő ezzel lépést tartani.

– A most látható, fajsúlyosabb drámák (A Király, Ki vagy te) és egy szintén komolyabb témát érintő dramedy (A Nagy Fehér Főnök) mellett ott vannak a tematikában nem feltétlenül lazább, de formailag sokkal könnyedebb és viccesebb kormányinfó-paródiák. Ezek az évek óta futó, a közéletet kifigurázó projektjeid eleve hosszú távra voltak tervezve, vagy a siker és a közönség szeretet lendítette tovább?

– Két évvel ezelőtt, amikor az SZFE-t ledózerolták, öten (Rainer-Micsinyei Nóra, Horváth János, Molnár Áron, Janklovics Péter és én) elhatároztuk, hogy csinálunk egy közéleti műsort YouTube-ra, ahol ventillálni tudjuk azokat a problémákat, amik érintenek minket és az egész magyar közéletet. Erre találtunk egy együttműködő partnert, aki pont egy videós vállalkozást szeretett volna felfuttatni, és összekötöttük a kellemest a hasznossal. Egy idő után viszont nem tudtak erre több erőforrást fordítani. Így egyre több minden került ki a „repertoárból”, majd amikor jött a kata-törvény, teljesen kivonultak belőle.

Viszont én azt éreztem, hogy amit csinálunk, valamilyen szinten közszolgálat, amennyiben bizonyos problémákat felvillant, megmutat, kicsavar.

És azt is, hogy nekem is zsigerileg szükségem van erre, mert én nem tudok tüntetést összeszervezni, szöveget megírni, majd azt nagy tömeg előtt elmondani – nekem affinitásom ahhoz van, hogy egy ilyen műsort, akár egyedül is, legyártsak. És azokat a barátaimat, kollégáimat, akik nálam élesebb eszűek, esetleg szellemesebben írnak, kapacitáljam arra, hogy ezt érdemes csinálni. Van, aki szerint ez értelmetlen, mert csak egy szelep, amin keresztül a dühünket és haragunkat kiadjuk. És könnyen lehet, hogy tényleg egy szelep, mert ha nem csinálnám, előbb-utóbb valami felrobbanna a fejemben...

Amikor kiderült, hogy nem lesz több Hírcsárda-híradó, akkor tettem egy felajánlást a Hírcsárda íróinak, hogy megcsinálom egyedül, az összes kellékkel és technikai háttérrel, kizárólag csak a szövegre van szükségem. Remélem, az az átlag 70 ezres nézettség, amit most elérünk, elég ahhoz, hogy létjogosultsága legyen és a jövőben is folytatódhasson.

Az utóbbi hetekben azt tapasztalom, hogy nagyon sok anyázó és hazaárulózó üzenetet kapok – ami azt jelenti, hogy a tartalom kijutott a buborékból,

és eljutott azokhoz is, akikhez egyébként szerettem volna, ha eljut. Talán tükröt tudunk tartani eléjük, és hátha elérjük, hogy legalább néhányan kicsit szembenézzenek azzal, amit eddig gondoltak, sőt: hittek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Egy Dankó utcai ereszcsatornán köszöntötték a Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlót, aki mélyen meghatódott
A Józsefvárosból érkezett kedves üzenet híre gyorsan eljutott az íróhoz. Hivatalos oldalán, egy posztban azonnal válaszolt is a rajongóinak.


Egy VIII. kerületi ereszcsatornára ragasztott üzenet mélyen megindította a friss irodalmi Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlót, aki hivatalos oldalán reagált a gesztusra:

„Drága magányos, fáradt, érzékeny olvasók a Dankó utcában! Isten tartson meg titeket sokáig a kegyeiben!”

A 24.hu írta meg, hogy a Nobel-díjas íróhoz is eljutott annak az ereszcsatornára ragasztott gratulációnak a híre, amelyet olvasói helyeztek ki a Dankó utcában. A papírlapon az író arcképe mellett ez a szöveg állt:

„Kedves Krasznahorkai László! A Dankó utca olvasói hálás szívvel gondolnak rád, és gratulálnak a Nobel-díjadhoz! Köszönjük.”

Az eseményről az író hivatalos oldalán számoltak be, ahol a köszöntésről készült fotót és a rá adott választ is közzétették.

„Krasznahorkai Lászlót mélyen megindította a ma délelőtt kiragasztott s alább látható köszöntés. Drága magányos, fáradt, érzékeny olvasók a Dankó utcában! Isten tartson meg titeket sokáig a kegyeiben! KL” – írták a bejegyzésben.

A Svéd Akadémia október 9-én ítélte oda az irodalmi Nobel-díjat Krasznahorkai Lászlónak „lebilincselő és látnoki erejű életművéért, amely az apokaliptikus rettegés közepette is a művészet erejét hirdeti.” A nemzetközi sajtóban a díj kapcsán leggyakrabban a Sátántangó, Az ellenállás melankóliája és a Báró Wenckheim hazatér című műveit, valamint a Tarr Bélával közös munkáit emelték ki.

Krasznahorkai nemrég egy másik Nobel-díjas honfitársával, Karikó Katalinnal is találkozott a budapesti Svéd Nagykövetség vacsoráján. A nagykövetség beszámolója szerint „az este egyben a két Nobel-díjas első, különleges személyes találkozásának is színtere lett.”

A Nobel-hét programja szerint az író december 7-én tart előadást a Svéd Akadémián, a díjátadó ünnepséget pedig december 10-én tartják Stockholmban. A beszédet a Magvető Kiadó könyv formájában is megjelenteti.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Tiniként csacsacsabajnok volt és bandavezér, egész életében rosszul látott, és imádta a szappanoperákat – 45 érdekesség Bruce Lee-ről, aki ma lenne 85 éves
Mindössze 32 évet élt, és mégis minden idők legnagyobb harcművészei közt tartják számon. Persze ő sem volt egyszerű ember…


1. Egyszer egy olyan gyors rúgást hajtott végre, hogy a film vágóinak le kellett lassítaniuk a jelenetet, mert attól tartottak, hogy a nézők úgy érzik majd, hogy fel van gyorsítva a verekedés.

2. Képes volt fekvőtámaszokat végezni egy 113 kg-os férfival a hátán, illetve csupán egy ujjal is tudott fekvőtámaszozni.

3. Folyékonyan beszélt kantoni, japán, mandarin és angol nyelven.

4. Lee Jun Fan Yuen Kam néven született San Franciscóban, a sárkány évében (1940), ráadásul a sárkány órájában (6:00 és 8:00 között), 3 éves korában költözött vissza a családja Hongkongba.

5. Legnehezebb korában is csupán 73 kg volt a súlya.

6. 1958-ban 100 dollárral a zsebében Seattle-be költözött. Az Egyesült Államokba tartó hajóúton extra pénzt keresett azzal, hogy első osztályú utasoknak csacsacsát tanított.

7. Kiváló táncos és hongkongi csacsacsabajnok volt.

8. Iskolásként arról volt ismert, hogy állandóan bajba keveredett, és szeretett verekedni. Ezért 19 éves korában a családja az Egyesült Államokba küldte, attól tartva, hogy Hongkong utcáin le fogják tartóztatni. Amerikában aztán az energiáját szervezett küzdelmekbe és a harcművészetekbe fektette.

9. Elsajátította az „egy hüvelykes ütés” nevű technikát, amellyel pusztító erejű ütést tudott mérni, miközben az ökle mindössze egy hüvelyk (2,54 cm) távolságot tett meg, mielőtt eltalálta az ellenfelét.

10. Amikor 2003-ban megtalálták Elvis Presley és Ed Parker befejezetlen harcművészeti filmjét, a New Gladiatorst, vele együtt rábukkantak egy 20 perces felvételre is, amelyen Lee a ’60-as évek közepén egy harcművészeti bemutatón demonstrálja tudását.

11. Fiatalon kezdte. 13 évesen nemcsak harcművészetet kezdett tanulni, hanem gyerekszínész is volt, és több mint 20 hongkongi filmben szerepelt, mielőtt 18 évesen az Egyesült Államokba költözött. Első filmszerepét mindössze 3 hónapos korában kapta.

12. A hongkongi kaszkadőr, Phillip Ko szerint Lee-t kihívta A sárkány közbelép (1973) című film egyik statisztája, aki azt állította, hogy Lee csaló. Bruce dühös lett, és elfogadta a kihívást, hogy bebizonyítsa, hiteles a harcművészete. A film forgatásán zajló küzdelem mindössze 30 másodpercig tartott, Lee egy sor egyenes ütés mért az arcra, alacsony rúgásokat a sípcsontra, a térdre és a combra, majd végül a falhoz szorította a fickót, megragadta a haját, és hátrafogta a karjait. Lee a bunyó után nem rúgta ki a statisztát, hanem azt mondta neki, hogy menjen vissza dolgozni.

13. Kifejlesztett egy trükköt, amellyel megmutathatta gyorsaságát: valaki egy érmét tartott a kezében, majd bezárta a tenyerét, Lee azonban közben elvette tőle az érmét, sőt, akár ki is cserélte azt egy másikra.

14. Híres harcművészeti tanítványai között volt George Lazenby, Kareem Abdul-Jabbar, John Saxon, Steve McQueen, James Coburn, Roman Polanski és Sharon Tate is.

15. Az általa kifejlesztett harcművészeti stílus, a jeet june do kidolgozása részben az ő iskolájában történt incidensből fakadt. Egy rivális harcművész párbajra hívta ki őt, mert Lee úgy döntött, hogy nem kínai diákokat is tanít. Lee elfogadta a kihívást, és megnyerte a párbajt, de később úgy gondolta, hogy a harc túl sokáig tartott, mert a technikája túl merev volt. Ezért úgy döntött, kidolgoz egy jobb rendszert, amelynél a praktikusságon és a rugalmasságon van a hangsúly.

16. Jackie Chant véletlenül arcon ütötte egy nuncsakuval A sárkány közbelép forgatása közben. Chan állítása szerint az volt az egyik legfájdalmasabb sérülés, amit a karrierje során elszenvedett.

17. Az 1973-ban bekövetkezett hirtelen halála sok szakértő szerint rendkívül bizarr körülmények között történt. Sokan azt állították, hogy ez az Oni (japán démonok, gonosz szellemek) műve volt, míg mások szerint megátkozták. Voltak, akik szerint megmérgezték. A Lee-átok elmélete átterjedt a fia, Brandon Lee szintén korai, tragikus halálára is, akit 1993-ban egy éles lőszer talált el véletlenül A holló (1994) forgatása közben.

18. Valójában agyi ödéma következtében hunyt el Hongkongban, mindössze 32 évesen.

19. 1964-ben a híres fodrász, Jay Sebring fedezte fel őt a Long Beach Karate Championships versenyen. Sebring egyik híres ügyfelének, a producer és színész William Doziernek mesélt a fiatal, tehetséges harcművészről, aki azonnal felvette a kapcsolatot Lee-vel. A többi már történelem.

20. A magánórái iránti kereslet olyan nagyra nőtt, hogy az óradíja 275 dollárra emelkedett.

21. Tinédzserkorában bandavezér volt. A bandája a Junction Street tigrisei néven volt ismert.

22. Miután 1961-ben elvégezte a seattle-i Edison Technical Schoolt, beiratkozott a Washingtoni Egyetemre, ahol filozófiát hallgatott. Szerette a versírást is, ugyanakkor tanult biomechanikát, bokszot, vívást, táplálkozástudományt, és önsegítő könyveket is írt. Úgynevezett multitálentum.

23. Lee mestere 1954 és 1957 között Yip Man, 1957 és 1958 között pedig Wong Shun-Leung volt.

24. Mielőtt filmsztárként nagy sikert aratott volna, gyakran edzett a harcművészetek világának legnagyobb sztárjaival, akik közül sokan később maguk is hírességgé váltak, például a karate-világbajnok Chuck Norris. A pletykák ellenére Lee soha nem volt Norris tanára. Együtt edzettek, gyakran cseréltek technikákat és ötleteket, de nem volt köztük tanár-diák viszony.

25. Apja, Hoi-Chuen Lee (született 1901 februárjában, meghalt 1965. február 8-án) népszerű színész volt, és Brandon Lee születése után nyolc nappal halt meg.

26. Villámgyors reakciói és precizitása ellenére Bruce valójában eléggé rosszul látott. Majdnem egész életében szemüveget viselt, és az elsők között volt, akik kipróbálták a kontaktlencséket.

27. 1965-ben Oaklandben kiütötte Wong Jack-Mant egy korlátok nélküli kihívásos mérkőzésen. Ez volt Lee utolsó hivatalos mérkőzése. Három percig tartott.

28. Első és egyetlen találkozásán A sárkány közbelép zeneszerzőjével, Lalo Schifrinnel, Lee elmondta neki, hogy gyakran a Mission: Impossible témájára edz.

29. Lee 65. születésnapjának alkalmából (2005. november 27.) Hongkongban felavatták Bruce Lee félmeztelen, harcművészeti testtartásban álló bronzszobrát, ezzel hivatalosan is elindítva a Bruce Lee-fesztivált, amely egy héten át tartott.

30. Első nagy amerikai projektje Kato szerepe volt a The Green Hornet (1966) című tévésorozatban. Később azzal viccelődött, hogy azért kapta meg ezt a szerepet, mert ő volt az egyetlen keleti színész, aki helyesen ki tudta ejteni a főszereplő nevét (Britt Reid).

31. 1963 nyarán egy Linda Emery nevű fiatal nő kezdett el kungfuórákat venni Lee-től Seattle-ben. Egyik nap az óra után Bruce randira hívta Lindát. Egy évvel később Bruce és Linda összeházasodtak, annak ellenére, hogy tudták, a szüleik és a társadalom nem fogja jóváhagyni a házasságukat az eltérő rasszuk miatt.

32. Nagy rajongója volt a szappanoperáknak, és azt mondták, ha kihagyott egy epizódot a General Hospital című kórházas sorozatból, akkor napokig rosszkedvű volt.

33. Hirtelen halála után a washingtoni Seattle-ben található Lake View temetőben helyezték végső nyugalomra.

34. Gyakran tisztelegnek előtte videójátékokban. A Mortal Kombatben Liu Kang karaktere egyértelmű homázs, míg a Super Street Fighter II-ben megjelent Fei Long nevű karakter is mind külsőre, mind harci stílusában kísértetiesen hasonlított Lee-re.

35. Miután kijelentette, hogy új harcművészetet talált fel, Lee-t kiállították egy korábbi karatebajnok ellen, hogy bizonyítsa állítását. Lee nem zavartatta magát, és kijelentette, nemcsak legyőzi a kihívót, hanem ezt egy percen belül teszi meg. 58 másodperc alatt sikerült neki.

36. Utolsó filmje, a Halálos játszma (1978), volt az első filmje, amelyet hanggal forgattak, ellentétben a korábbi filmjeivel, amiket hang nélkül rögzítettek, és később szinkronizálták a színészek. A Halálos játszmát azonban Lee már nem láthatta, csak a halála után öt évvel mutatták be a mozikban.

37. Az 1973. július 25-én tartott temetésén a koporsót Steve McQueen, James Coburn, Chuck Norris, George Lazenby, Dan Inosanto, Peter Chin, Taky Kimura és Lee testvére, Robert vitte.

38. Bruce Lee-t a Houston Boxing Hall of Fame a valaha volt legnagyobb filmes harcosnak választotta.

39. A legenda szerint ő találta ki a Kung Fu (1972) című sorozat koncepcióját, és ő is akart benne szerepelni. A tévécsatorna azonban meggondolta magát, nem szerettek volna ázsiai színészt a főszerepre, így azt David Carradine-ra bízták. Lee nagyon fel volt háborodva emiatt, főleg, mert Carradine nem rendelkezett harcművészeti képzettséggel.;

40. James Coburnnel közösen írta A legyőzhetetlen (1978) forgatókönyvét azzal a szándékkal, hogy ő is szerepel majd benne. Sőt, Svájcban találkozott is Roman Polanskival, abban a reményben, hogy ő rendezi majd a filmet. A halála után a szerepét David Carradine kapta meg…

41. A halála előtt eredetileg a James Bond-színész, George Lazenby mellett játszott volna egy filmben, amelynek az lett volna a szlogenje, hogy „Lee, Lazenby, Bruce vs. Bond”.

42. Bruce nővére, Chau-Yun Lee elmondta, hogy már gyerekszínészként is nagyon profi és perfekcionista volt. A színészi munkájával megkeresett pénzt arra használta, hogy ajándékokat vegyen a családjának, köztük egy ékszerdobozt, amit a nővére meg is őrzött.

43. A sárkány közbelép forgatásán, hogy bemutassa oldalrúgását színésztársának, John Saxonnak, Lee megkérte, hogy tartson egy párnát, majd úgy rúgta meg, hogy Saxon a mögötte lévő székre repült, amit Lee gondosan odahelyezett előtte. Azonban meglepetésére a szék Saxon súlya alatt összerogyott.

44. 1993. április 28-án posztumusz csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán, a 6933 Hollywood Boulevard címen.

45. 2005-ben felavatták a bronzszobrát a bosznia-hercegovinai kisvárosban, Mostarban. Bruce-t más jelöltekkel szemben választották ki, köztük a pápával és Gandhival, miután egy lakossági szavazáson kiderült, hogy Bruce Lee az egyetlen, akit mindenki tisztel, mint a „szolidaritás szimbólumát”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Kenedi János
78 éves korában érte a halál az írót, Budapest díszpolgárát. A hírt Karácsony Gergely főpolgármester közölte, aki egy személyes emléket is megosztott róla.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2025. november 28.



78 éves korában elhunyt Kenedi János író, műkritikus, Budapest díszpolgára - közölte Karácsony Gergely a Facebook-oldalán.

„Ő őrizte azt a töltőtollat, amivel a főpolgármesteri eskümet aláírtam. Bibó István tulajdona volt, halála előtt Jánosnak ajándékozta, tőle jutott hozzám.

Miként maga Bibó is Kenedi János által jutott el a magyar szellemtörténet rendíthetetlenjei közé. Kenedi János pedig egész életében tartotta magát ahhoz, amit Bibó úgy fogalmazott: »a hatalom demoralizál, a hatalom igazolásra szorul, a hatalomgyakorlás csak valamilyen morális célja révén kaphat igazolást, nyerhet felmentést«” – fogalmazott a főpolgármester.

Karácsony szerint Kenedi a rendszerváltás előtt a demokratikus ellenzék egyik vezéralakjaként küzdött a diktatúra ellen, a rendszerváltás után pedig azért, hogy a diktatúra titkai ne legyenek a demokrácia titkai is. „Nem rajta múlt, hogy ez nem sikerült. Akinek fontos a szabadság, akinek fontos a demokrácia, annak Kenedi János erkölcsi mérce és kiindulópont, és az marad mindörökre már” – írta Karácsony.

Kenedi János szervezője volt a magyar társadalom problémáiról rendezett 1985-ös monori tanácskozásnak, valamint az 1956-os forradalomról 1986-ban tartott illegális konferenciának. 1979-ben, Bibó István temetésén Illyés Gyula mellett ő mondott beszédet. Előkészítette Bibó összes munkáinak kiadását is. A rendszerváltás éveiben a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének alapító tagja, a Szabad Demokraták Szövetsége elvi nyilatkozatának egyik megfogalmazója, valamint a Nyilvánosság Klub ügyvivője volt. 1990-től az 1956-os Intézet tudományos munkatársaként dolgozott.

2007 és 2010 között ő vezette azt a bizottságot, amely az állambiztonsági iratok levéltári átadását vizsgálta, és amelyet a köznyelv Kenedi-bizottságként ismert. A testület 2008-ban egy több mint 400 oldalas jelentést adott át a kormánynak, amelyben számos jogszabályi változtatást sürgettek a múltfeltárás érdekében. A bizottság megbízatása 2010 decemberében szűnt meg. Karácsony Gergely szerint Kenedi a rendszerváltás után azért küzdött, hogy a diktatúra titkai ne legyenek a demokrácia titkai is. „Nem rajta múlt, hogy ez nem sikerült. Akinek fontos a szabadság, akinek fontos a demokrácia, annak Kenedi János erkölcsi mérce és kiindulópont, és az marad mindörökre már” – írta a főpolgármester.

(via Telex)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A Zootropolis 2 egy tökéletes gyerekfilm a modern, TikTokon szocializálódott gyerekeknek
Disney-csoda vagy fájdalmas csalódás? A Zootropolis 2 megmutatja, mi történik, ha a külső fontosabb lesz a tartalomnál. A felnőttek ugyan kevésbé fogják élvezni a folytatást, mint az első részt, de az borítékolható, hogy az animációs film tuti siker lesz az ünnepek alatt.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. november 27.



2016-ban érkezett a Zootropolis első része, mely igen hamar közönségkedvenccé vált. De mitől is működött ennyire? Mert ügyesen ötvözte a bájos gyerekmesei elemeket a felnőttek számára is élvezhető humorral és társadalmi áthallásokkal. Plusz rengeteg, csak felnőttek számára vicces apróság volt benne. Egy olyan univerzumot tárt elénk, amely egyszerre ötletes, friss és okosan felépített.

Miközben a karakterek fejlődése, a nyomozós cselekmény és a vizuális aprólékosság mind hozzájárultak ahhoz, hogy a film magasan kiemelkedjen a Disney-animációk sorából.

Engem bevallom nagyon emlékeztett a Tesz-vesz városra, amit gyerekként imádtam. Ehhez képest a Zootropolis 2 már egy jóval nehezebb pályán indult: folytatásként kötelességének érezte a világ tágítását, elmélyíteni a karaktereket, új konfliktusokat felvonultatni, majd ismételten egy világmegváltó nyomozást bedobni, mindezt úgy, hogy közben megőrizze az előd frissességét. Elismerem, ez korántsem egyszerű feladat.

A folytatás elképesztően gyors tempóval indít, és lényegében a stáblistáig nem is lassít. Az események olyan sebességgel követik egymást, mintha a készítők attól tartottak volna, hogy a néző bármelyik pillanatban elveszíti az érdeklődését.

Ezzel persze nincs baj egy pörgős akciófilm esetében, ám egy olyan animációs alkotásnál, amelynek az lenne a célja, hogy humorral, karakterpillanatokkal és apró részletekben rejlő finomságokkal csábítson, kifejezetten hátrányos tud lenni.

A történet sodrása alig hagy időt arra, hogy az ember élvezze a vizuális vagy verbális poénokat, és a film ritkán áll meg annyira, hogy valóban megélhetővé váljon egy-egy jelenet vagy érzelmi momentum. Mindemellett meg kell említenem, hogy a 3D konverzió kifejezetten feleslegesnek érződött, a gyors vágásokban sokszor megfájdult a fejem.

A sztori alapvetően sablonos, de ez nem meglepő. Adott egy rejtélyes tárgy, amelyet jók és rosszak egyaránt üldöznek, Judy és Nick csapdába kerülnek, besározzák őket, majd menekülniük kell a törvény és a gonosztevők elől is, miközben próbálják kideríteni az igazságot.

A nagy „váratlan” csavar kissé klisésre sikerült, hiszen aki látott már pár filmet életében, az hamar rájön, mi lesz a végkifejlet.

Ez azért is csalódás, mert az eredeti film esetében éppen a kiszámíthatatlanság, a finoman építkező nyomozás és a váratlan leleplezésekkel teli rejtély tette izgalmassá a történetvezetést. Itt viszont a feszültség jóval kisebb, a tétek pedig elenyészőnek hatnak, így a cselekmény inkább egy hosszabb sorozatepizódra emlékeztet, mintsem egy valódi nagyjátékfilmes folytatásra.

Mindezek ellenére a Zootropolis 2 korántsem nevezhető rossznak, csupán érezni rajta, hogy a készítők mindenáron túl akartak licitálni az elődjén és ennek a görcsös igyekezetnek van lenyomata. A zsúfolt tempó, az erőltetett poénok, a kötelező Shakira zenei betét és a túlgondolt történet azt eredményezik, hogy a film ugyan szórakoztató, de ritkán válik emlékezetessé. Legalábbis felnőttfejjel. A humor terén is érezhető némi elcsúszás.

A szóviccek és helyzetkomikumok többsége egyértelműen a fiatalabb korosztályt célozza, ami még rendben is lenne, ha közben a felnőttek számára is bőven jutna kikacsintás vagy finomabb irónia, mint ahogy azt az első rész tette.

Igaz, akad pár ilyen poén, amin én is elmosolyodtam, de kevesebb, mint 9 évvel ezelőtt. A magyar szinkron bizonyos poénokat még inkább súlytalanná tesz, bár ez nyilván ízlés dolga, én szörnyülködtem a „beszélő neveken”, a gyerekek láthatóan jól szórakoztak rajta. Amit itt kiemelnék, egy új városrész megismerése, mikor a hüllők eldugott világában járunk, ott ismét érezhető az az újdonság, mint amikor Zootropolis és lakói ötletes világával ismerkedtünk meg.

A vizuális részletek még mindig briliánsak, a város továbbra is él és lélegzik, tele apró háttérpoénokkal. Ezek azonban olykor teljesen elvesznek a narratíva kapkodása miatt. A régi karakterek továbbra is szerethetőek, Judy és Nick dinamikája változatlanul működik, és az eddig megismert mellékszereplők is hozzák a tőlük megszokott formát. Ám érkeztek új karakterek, akik nagyon kilógnak a társaságból. Bár egyértelműen a gyerekeket célozzák ezek az állatok, azért felnőtt szemmel inkább zavaróak, semmint szórakoztatóak.

Hiányzik belőlük az a fajta báj és eredetiség, amely az első film szereplőit jellemezte.

A végére mégis nehéz haragudni a Zootropolis 2-re. Mert bár érződik rajta, hogy lehetett volna átgondoltabb, kifinomultabb és merészebb is, teljesíti azt, amit a stúdió láthatóan szánt neki: egy lendületes, könnyen fogyasztható családi filmet kínál a legfiatalabb nézők számára, amely bőven alkalmas arra, hogy egy karácsonyi délután vagy hétvégi mozizás kedvenc programja legyen. Tuti siker lesz az ünnepek alatt, ez borítékolható. A felnőttek ugyan kevésbé fogják élvezni, mint az előző epizódot, talán éppen a fent leírtak miatt, de ettől még nem válik nézhetetlenné vagy kifejezetten gyengévé.

Érződik, hogy a készítők már most a következő részre készülnek, mert azért van benne annyi potenciál, hogy az ember esélyt adjon egy újabb folytatásnak (érdemes megvárni a stáblista végét).

Talán legközelebb visszatalálnak ahhoz a finom egyensúlyhoz, amely a Zootropolist annak idején olyan különlegessé tette.

Mert a tehetség, az ötlet és a világ továbbra is adott, csak éppen most nem sikerült mindezt olyan elegánsan összehangolni. Ez egy tökéletes gyerekfilm a modern TikTokon/social médián szocializálódott gyermekeknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk