Ezek közül az egyik mű bekerül a Szépművészeti Múzeumba
Még október 21-ig szavazhatsz arról, kinek az alkotása kerüljön be a hamarosan újranyíló Szépművészeti Múzeum Schickedanz termébe az OTP Bank és a múzeum közös pályázatán. A versenyre Instagramon lehetett jelentkezni és a több mint 1300 beérkezett pályázat közül a szakértői zsűri 15-öt juttatott tovább a döntőbe. A 15 alkotásra ide kattintva lehet szavazni, mi pedig most bemutatjuk mind a 15 műremeket és azt is, mit mesél róluk azok alkotója.
Szőke Lili – Árnyalat 10.
„Ez a kép az „Árnyaltok” című festménysorozatom 10. tagjaként készült el. Ahogy a sorozat képei általában, úgy ez az alkotás is a multikulturalizmus szépségének és változatosságának bemutatására szolgál. A képen szereplő modelleken keresztül szeretnék rávilágítani arra, hogy a világunkban jelenlévő „keveredés” egy lehetőség arra, hogy felfedezzük milyen szép és különleges megoldásokra képes az emberi faj. Az együttélés és elfogadás révén új távlatok nyithatnak, amelyek gazdagítják és színesítik földünk sokaságát.”
Balogh Kristóf József - Valamikor a 70-es években
"Magukra hagyott, narratíva nélkülivé vált képekkel foglalkozom. Mint képzőművészt sokat foglalkoztat, hogy munkáim mennyire lesznek időtállóak, vajon fent maradnak-e egyáltalán. A mai világ képdömpingjében szinte lehetetlennek érzem bármi eredeti létrehozását, ezért döntöttem úgy hogy már meglévő képeket használok fel újra. A „Valamikor a 70-es években” című képem is ezt az érzést hivatott visszaadni. Egy klisés nyaralás jelenet, ahol nem ismerjük a szereplőket így érzelmileg nem tudunk kapcsolódni a történéshez, illetve a helyszín is körbehatárolt, díszletszerű. A jelenet önmagában, környezet nélkül zajlik és csak egy erős 70-es évek érzés az amit az időbeliségéről mondhatunk. Abban bízok, hogy a cím és a jelenet zártsága,a furcsa hangulata a képnek a nézőben gondolatokat ébreszt arról mégis kinek készítünk képet és milyen céllal?"
Bechtold Fülöp Benjámin - Utolsó lélegzet
"A torzó a hiány művészete. Egy test részlete vagy részletei által tárjuk fel magát a testet. Feldaraboljuk, elveszünk belőle, hogy utána mozaikként összerakjuk azt. Kissé karcos, de látjuk – összeáll a kép, ha egyet hátra lépünk. Alámerülünk, hogy mindent láthassunk, de mindeközben a szem csukva van. Csak pár buborék van hátra a teljes látásig."
Ördög Noémi - La Muralla Roya
"Az időutazás az a szó, mellyel legjobban össze lehet foglalni jelenlegi munkásságomat. Képeim szereplőit klasszikus festményekből emelem ki és kortárs élethelyzetbe helyezem el őket újra. Ezen a festményen Ingres aktját minimalista építészeti környezetben ábrázoltam, melyet Ricardo Bofill `La Muralla Roya`nevezetű Spanyolországban található lakóépülete inspirált."
Dormán Adrienn - Katakomba
"Katakomba. Lehet menedék, illetve végső nyughelyünk. Talán profán a kijelentés, de én úgy hiszem, mindannyiunk teste egy belső katakombát takar. Hisz még szokásunk is mondani, „test a lélek temploma”. De mit is jelent ez a szólás jelen, gépiesített világunkban? Hány rétege van egy emberi életnek? Hová menekülünk démonjaink elől? Van-e egyáltalán kiút? Ezen kérdéseket próbálja meg boncolgatni pályaművem."
Szabó Nóra - I can not see it
"Az „I can not see it” egy lenyomat, amelyhez a művész a saját testét használta modellnek. Anyaga egy domború, törékeny ostyaszerű réteg, amely a testbőr rajzolatát pontosan megőrzi. Az így létrehozott test installáció részletekből épül fel és vízszintesen fekszik egy világító asztalra terítve. A tárgy hártyaszerű vékonysága és torz formája is arra utal, hogy a bőrt ábrázolja, test nélkül. Az emberi test kiüresedett kérge csupán.
„I can not see it, I may not touch it, I do not know it” Oscar Wilde-nak a ’A halász és a lelke’ című történetében a halász szájából hangzanak el, amikor megtudja, hogy szerelme beteljesüléséhez el kell veszítenie a lelkét és annak megismerhetetlenségét, megtapinthatatlanságát hozva indokként, ezt nem fájlalja, hanem minél inkább sürgeti. A test és lélek egymással való viszonyának szemügyre vételével az író az ember princípiumaira kérdez rá. A kiemelt mondatok mágikus jelentéssel bírnak, a főhős eltávolítja magától lelkét. Az „I can not see it” című munkával való összefüggésben a megismerés teljes lehetetlenségét, a magunkról alkotott kép illúzióját fejezi ki."
A zsűri által legjobbnak ítélt 15 műalkotást ide kattintva tekintheted meg egy virtuális múzeumban, innentől viszont rajtad is múlik végül kinek a műve kerülhet be a Szépműbe!
A szavazáshoz irány a mobilról is elérhető www.otpvrmuzeum.hu oldal, válaszd ki a kedvenc műalkotásodat - jól fontold meg, mert csak egyszer tudsz szavazni! -, majd egy gyors regisztráció szükséges, utána pedig SMS-ben az érvényesítő kódod megadásával tudod véglegesíteni a szavazást október 21. délig.
Somodi Tibor - Demyelinizáció
"Alkotásom az ezerarcú kór főbb ismérvei és személyes tapasztalataim inspirálták. A rajz a beteg testbe való bezártságtól való félelmet, a „röghöz kötöttség” által okozott aggodalmat és az ezektől való szellemi elszakadás lehetőségét szimbolizálja."
Kovács Beáta - Gyerekek
"Hatással volt rám Lewis Wickes Hine (1874-1940) aki a gyermekmunkások után figyelmét a munkásosztály tagjainak szentelte. A róluk készült képekkel bepillantást nyerünk a gyerekek mindennapjaiba.Az amerikai polgárháborút követő években a kibontakozó ipari forradalom az olcsó munkaerőben volt érdekelt. Lewis Hine tíz éven keresztül fényképezte az Egyesült Államokban dolgoztatott gyerekeket. Célja ezzel az volt , hogy törvényileg szabályozzák és tiltsák be a gyermekmunkát. Képemmel pontosabban a szegényebb gyerekekre szerettem volna nagyobb hangsúlyt fektetni. Valamilyen oknál fogva mindig is foglalkoztatott ez a téma. Napjainkban a gyermekmunka az egész világon elterjedt jelenség. Alkotásommal próbáltam a szegényebb réteg gyerekeinek életét érzékeltetni a befogadó fél számára. A gyermekmunkáról és a gyermekmunkával való visszaélésről szóló számok halmaza mögött bújik meg számtalan történet, amely a derékbe tört gyermekkorokról szól."
Fülöp Norbert - Tekintet
"Szeretek embereket megismerni, beszélgetni velük és természetesen, mint emlék elmenteni őket a fényképezőgépemben."
Szabó Menyhért - Big Me
"Alapvetően a szobrászati önportré hagyományos módszerét követtem, azzal a különbséggel, hogy frusztrálóan nagy léptékben, hatalmasra nagyítva mintáztam meg saját arcomat, formai szempontból viszonylag rideg, távolságtartó módon, a későhellén, illetve alapvetően a birodalmi szobrászat szobrászi forma-jellemzőinek szellemében. Ez az eredeti agyag szobor, azonban csak egy köztes fázis volt, pusztulásra készült, hiszen létrejöttének egyetlen célja, hogy a tökéletes precizitással megvalósított mintáról gumiformát vegyek, majd ezeket a gumilenyomatokat installáltam, akasztottam a falra. Az eredmény: a tökéletesség torzulása, a távolságtartó fogalmazás mély drámába zuhanása. Big Me esetében fontos megjegyezni, hogy bár az arc az én arcom, valójában ez a szobor mégsem rólam, vagy a személyemről szól. Itt az arcom csupán eszköz volt. Az elkészült, térben installált gumiformák másik fontos asszociációs tere a maszk-maszkszerűség kérdése. A Big Me című művel egy szobrászi formakísérletbe kezdtem, ahol a vizsgálat legfőbb tárgya a háromdimenziós szobor viszonylagossága, a struktúra képlékenysége és deformációs lehetősége az anyag függvényében."
Almási Marcell - Úszó ember
"A víz kiszámíthatatlansága és folyamatos változása. Ahogy a fény megtörik a víz felszínén és ez által a benne lévő tökéletes emberi testet egy torz absztrakt formává varázsolja át."
Fehér Bernadette - Twinx
"Az ötlet az egyetemen született, mikor fénymásolóval kellett dolgoznunk ‘Fotó, dokumentum, másolat’ címmel. Az ikrek, mint jelenség mindenki figyelmét megragadja és egy nem szokványos vizuális élményben részesít minket. Egy olyan jelenség, amelynek tudatában vagyunk, mégis összezavarja az érzéseinket. Munkámban azzal foglalkoztam, milyen érzelmeket kelt az bennünk, mikor két ugyanúgy kinéző embert még többször megsokszorosítok. Hogyan reagálnak az emberek? Felfedeznek hasonlóságokat vagy különbségeket?"
Horváth Zsófia - Curtain
"Munkáimban mindennapi létezésem apró érzéseit, momentumait dolgozom fel. A személyes élményeim, tapasztalataim által bennem kialakuló komplex gondolatok, hangulatok kifejezésére talált képi formák nyújtják a megkönnyebbülés érzését, hogy az általam szavakkal kifejezhetetlennek tűnő gondolati és érzelmi hálót – vagy annak egy kis szeletét – sikerü̈lt megfogalmaznom. Nem kizárólag az érzelmek formába öntése foglalkoztat, hanem az emóciók és a tudat kapcsolata. Az élet megélése, az embert ért hatások feldolgozásának ezernyi lehetősége, egy egyszerű kérdésre adott lehetséges válaszok sokfélesége, végtelensége. Ennek a bizonytalanságnak, önkontrollnak és állandó kérdésfelvetésnek az elfogadása az, ami biztonságot és a maga módján stabilitást ad. Nem eredmények és válaszok érdekelnek, hanem épp az eredménytelen és a válasz nélküli folyamat."
Tar Ágnes - Beesett az arcod
"Engem az érzelmeim és a pillanatnyi lelkiállapotom inspirál."
Dudás Kriszta - Iszony IV.
"A képet egy Művésztelepen készítettem. Mindig is inspiráltak az emberi test részletei. A kéz motívum az utóbbi időben szinte minden alkotásomon megjelenik. A kiinduláspont az volt, hogy olyan fotókat készítsek a modelljeimről, akik olyan mozdulatban, pózban vannak megörökítve, amely nem feltétlenül természetes. Ezek a kifejező testtartások egy sajátos hangulatot kölcsönöznek a képnek. Emberi/Női-Férfi kapcsolatok kivetülése."
