Ezek az élmények tették feledhetetlenné az idei Művészetek Völgyét
Harmadjára töltöttem el 10 napot a Művészetek Völgyében, így voltaképpen szinte már hazajárok Kapolcsra és Taliándörögdre. Ennek a másfél hétnek mindig megvan a maga dinamikája: az első 2-3 nap az akklimatizálódásról szól, vagyis leginkább arról, hogy hozzálassuljunk a falvak összetéveszthetetlen hangulatához.
Utána pedig már minden megy magától, csak az okozhat fejtörést, hogy a rengeteg párhuzamosan zajló program közül éppen melyiket válasszuk. El lehet tölteni úgy akár mind a 10 napot, hogy az ember ki se mozdul ugyanabból az udvarból, vagy lehet folyamatosan össze-vissza csapongani a helyszínek között.
Sőt, sokan egyáltalán nem vesznek karszalagot, csak a közeg miatt jönnek le. Nekik tökéletesen elég az is, ha a helyi kocsma teraszán üldögélve fröccsözik végig a Völgyben töltött időt, vagy elvegyülnek a kirakodóvásár forgatagában.
Ez is mutatja, más fesztiválokhoz képest mennyire sokféle módon lehetséges a legtöbbet kihozni az ittlétből.


Elég nehéz lenne kiemelni a legemlékezetesebb pillanatokat az elmúlt 10 (vagyis 9, hiszen az utolsó még hátravan) napból, annyira összefolyik minden. De van azért néhány dolog, amit mindenképp át kell élni a teljes értékű Völgy-élményhez.
Zenés versimpró
A Kaláka Versudvarban Lackfi János vezetésével ezúttal is több tucat költemény született, egyrészt a kora délutáni Versműhely keretében, másrészt a szintén hagyományosnak számító Zenés versimprón.
A vicces kedvű közönség ezúttal is elemében volt, olyan szavakat dobáltak be, mint például koronacsakra, tanyamacska, metálsurranás, halottkém, vagy csicseriborsó. Az eredményeket IDE KATTINTVA lehet böngészni, érdemes.


A Momentán Udvar gyakorlatilag bármelyik programja
Idén harmadjára volt saját helyszíne Kapolcson a Momentán Társulatnak, de már az első alkalom után is annyira a szerves részévé váltak, hogy elképzelhetetlen nélkülük a fesztivál. Olyan jellegű programfelhozatalt, mint ami náluk van, sehol máshol nem lehet találni.
Természetesen az imprószínházi előadások vannak a középpontban, a lehető legváltozatosabb keretek között. A klasszikus RögvEst, a Főhős (melynek vendégei idén például Ganxsta Zolee és Dolák-Saly Róbert voltak), a zenés re:Verze és a meleg párkapcsolatot boncolgató Fiúk Ketten egyaránt nagy élmény volt, de gyakorlatilag véletlenszerűen is bármikor odatévedhettem, és simán leragadtam az éppen zajló előadásnál.



Hajnalig tartó spontán örömzenélések
Ez is a Völgy egyik olyan tulajdonsága, ami talán leginkább szerethetővé teszi más fesztiválokhoz képest. A színpadi koncertek befejeztével közel sem áll meg az élet, csak áthelyeződik: Taliándörögdön általában a Kolics Borudvar, vagy az Elevenkertnek otthont adó Katica Büfé terasza a fő epicentrum, Kapolcson pedig a Cili néni kocsmájaként is emlegetett Királykő kocsma.
A formációk teljesen véletlenszerűen alakulnak ki, bár
arra is van példa, hogy hivatalos koncertjük letudása után egy zenekar teljes tagsága kivonul a kocsma udvarára, és ott folytatja a bulit
(ahogy ezt például az Aurevoir zenekar tette). Szóval megjósolhatatlan, melyik este pontosan mire lehet számítani, de csalódást még soha nem okoztak ezek az afterpartyk.


Napfelkelte-nézés a Klastromnál
A taliándörögdi Klastrom az egyik legvarázslatosabb hangulatú hely, ahol eddig megfordultam, és többnyire mindenki más is ugyanezen a véleményen van, aki akár egyszer is járt ott. Hivatalos programhelyszín utoljára két éve volt, de így is mindig kötelező program legalább egyszer elzarándokolni a falu szélére.
Akár az éjszaka közepén, a fűbe kifeküdve nézni a csillagokat, akár hajnalban a bíborvörös eget - annyi biztos, hogy kevés jobb élmény létezik ennél.


Összességében az időjárásra sem lehetett panasz idén - bár volt talán 3 nap, amire az eső rányomta a bélyegét, arányaiban ez még mindig jónak számít, hiszen a korábbi években arra is többször volt már példa, hogy gyakorlatilag végig alig sütött ki a nap. Most pedig az első és a második hétvégét is kánikula jellemezte, csak a közbülső időben volt hűvösebb.