Ez nem egy senki, hanem a nyár akcióhőse – kritika a Senki című filmről
Amikor megtudtam, hogy Bob Odenkirk akciófilm főszereplője lesz, meglepődtem, valahogy ezt a zsánert nagyon nehezen társítottam eddig hozzá. Biztos, hogy ezzel nem voltam egyedül. Leszögezem, hogy nem a zsánerem a műfaj, de ha jó - pl. Elrabolva -, akkor tudom csípni.
Aztán, amikor az előzetes kijött, egyértelmű lett, hogy ebből valami eredeti dolog is lehet. A Breaking Bad és a Better Call Saul erkölcsileg ingatag, rossz útra tévedt, szerencsétlen jogászának alakítója már gyanús volt, hogy remek antihős lesz. És sikerült egyszerre antihősnek és hősnek lennie, ami elég egyedi lépés az akciófilm műfajában.
Odenkirkről tényleg nem akciószekvenciák jutnak az eszünkbe és mindent megoldó szuperpasiként is nehéz elképzelni, s épp ezt használták ki a Senki alkotói. A főszerepet egy ilyen fazonnak írták meg, akire ha ránézel, még véletlenül sem egy mindenkit leverő titánra asszociálsz. Kopaszodó, átlagéletet élő, igazából unalmas pasi az első percekben.
A végeredmény egy egyedi humorú, szórakoztató akció-vígjáték lett, ami főleg épp a főszereplő fanyar humora miatt különleges. Odenkirk személyiségét jól használták, hagyták, hogy érvényesítse a sajátos, nagyon emberi és esendő és groteszk jelenlétét. Hiába láttuk már őt komoly szerepekben is (Kisasszonyok, Fargo sorozat), mégis meglepő választás volt. A Senki az alamuszi nyuszi nagyot ugrik tipikus esete.
A filmről sok akciófilm juthat eszünkbe, például az Elrabolva-filmek, a régi Bruce Willis-mozik, vagy akár az Ananász expressz, ahol szintén humorral vegyítik az izgalmas helyzeteket. Az akciójelenetekről és a film világáról a John Wick is eszünkbe juthat, amikor egy cicás karkötő miatt viszi vásárra a bőrét a főhős - nem tudunk nem gondolni Wick kutyájára. Nem véletlenül, hiszen ezt a filmet is Derek Kolstad, a John Wick írója vetette papírra. Egy izgalmas, szórakoztató mix a végeredmény.
A film története, amint halad előre, egyre jobban hasonlít egy bármely másik akciófilmre: a főhős átlényegül átlagemberből golyólepattanós akciófigurává. Jó lett volna, ha tudják tartani végig, ahogy a film első felében szerveződik a cselekmény.
Az első nagy, említett bunyó - amikor egy buszban szétver egy tucat izomkolosszust - iszonyú hiteles. A főhős kirobbanó dühvel, de törékeny emberként vesz részt a harcban, ezért úgy is érezzük, tényleg bármelyik percben kitörhetik a nyakát. Van tét. Ez amúgy az egyik legemlékezetesebb verekedős jelenet, amit valaha láttam.
Aztán ahogy kirajzolódik előttünk, hogy a főszereplőnk nem az, akinek a film elejétől képzeltük, úgy alakul át kicsit egydimenziósabb hőssé, az utolsó jelenetben már nem is jut eszünkbe, hogy elveszítheti a harcot. Ennek ellenére a film kiugrik az akciófilmek közül, amit leginkább a főszereplő különleges személyiségének köszönhetünk, Odenkirk miatt néznénk bármeddig a történetet, hiszen annyira jól hozza az elveszett embert.
A filmzenék hangulati kontrasztja a látottakkal szintén említést érdemel. Kedvenc jelenetem a felégetett ház, miközben a What a Wonderful World zenéje megy. Vannak kifejezetten emblematikus pillanatai a filmnek.
És ezzel nem is vagyunk egyedül, hiszen a Senki a mozikban jól hozott, a pandémia ellenére 55 millió dolláros összbevételnél jár, amiről a szakemberek jól tudják, hogy rendes időszakban a háromszorosa is lehetett volna, ahogy a többi filmnél is látszik. Így már készül is a második rész forgatókönyve.
Forgalmazó: UIP-Duna Film
