Ez minden, amit tudok – Mark Ruffalóé az év (két) alakítása
Kemény és tragikus sors jutott Wally Lamb 1998-ban megjelent regénye két hősének. A könyv amerikai borítóján két magzat kapaszkodik össze egymás felé fordulva az anyaméhben - valahogy így van ezzel Dominick, az egészséges fél és testvére, Thomas is már felnőttként, amikor először találkozunk velük a nagyszerű HBO-minisorozat első részében.
A széria időben folyamatosan ugrálva tartja fenn az érdeklődést az egyébként nagyon nehéz téma iránt: milyen döntési szabadsága van egy férfinek, akit életre szóló kapocs és szeretet fűz beteg testvéréhez. A sztori olyan, amilyet csak egy nagyon jó író vagy az élet tud kitalálni: Dominick elvált és képtelen kapcsolódni bárkihez, Thomas pedig többek között a családi drámák - nevelőapjuk érzéketlen, kemény ember - áldozataként rákban elhunyt édesanyjuk halála után letargiába esik és állapota még rosszabb lesz.
Paranoid skizofrén, tehát valósnak él meg olyan gondolatokat, amelyeket az ő elméje hoz létre, ezért például egy alkalommal felnagyítja a világ romlottsága iránti gyűlöletét és "áldozatot hoz": egy nap bemegy egy könyvtárba, üvöltve elmondja példabeszédét, majd egy bozótvágóval levágja a saját kezét.
Ez a film egyik legmegrendítőbb jelenete, de az talán még inkább, hogy ezek után a beszámíthatatlan, hisztérikus Thomas helyett a kórházban Dominicknak kell döntenie arról, hogy testvére kezét visszavarrják-e kérése ellenére, vagy sem. Így indul a sorozat, amely az egyik legbátrabb vállalás az HBO-tól, hiszen a téma se nem populáris, se nem szórakoztató, és annyi szenvedés és dráma kíséri a testvérpár életét, ami igazán próbára teszi még az alacsony empátiaszinttel bíró nézőt is.
Mégis lebilincselve nézzük végig Mark Ruffalo alakítását, aki a modern filmes technikának köszönhetően is tökéletesen megoldja, hogy ugyanazon jelenetekben kommunikáljon ikertestvér-figurájával. Mindkét alakítása és mindkettejük külseje tökéletesen más, és én azt gondolom, ez a filmszínészet csúcsa jelenleg. Nem azért, mert látványos, nem azért, mert lehet hype-olni a kettős alakítást, hanem mivel
Ruffalo mert alámerülni egy alkotásban két, egymáshoz közel álló - közelebb talán nem is állhatnának, mivel ikrekről beszélünk -, ugyanakkor egészen különböző figura pszichéjébe és életre kelteni őket.
Ezért nem lehet nem végignézni ezt a sorozatot - az alkotói oldal profizmusa, az egységes stílus és persze a sztori és a párbeszédek realizmusa miatt -, mert a színész olyan művészi színvonalon hozza létre a megfáradt, alázatos, ugyanakkor végtelenül szeretetteli és szeretetre vágyó, jobb sorsra érdemes Dominickot és a megalázottságot túl közelről ismerő, egyszerre szelíd és szenvedélyes, nagydarab Thomast - Ruffalo 13 kilót hízott a szerephez a hat hetes leállás alatt -, ami előtt csak fejet lehet hajtani.
A profin összerakott sztori mellett olyan remek mellékszereplők is színesítik a képet, mint Juliette Lewis, Imogen Poots, Archie Panjabi, Melissa Leo vagy Rosie O'Donell. A sorozat megtekinthető az HBO GO-n.