hirdetés

KULT
A Rovatból
hirdetés

„Éreztem őt, és azt, ahogy a halállal küszködik” – Angela Murinai tengerbe veszett fia emlékére írt regényt

Az írónő fia 2016-ban hunyt el Máltán egy tragikus balesetben. A többrétegű regény a Librinél jelent meg.

Link másolása

hirdetés

Elolvastam a könyvet, nehéz volt. A címe: Mikor feltámad a szél. Örülök, hogy elolvastam, mert sokat kaptam tőle, ezért is vártam, hogy beszélgethessek a szerzőjével, akinek a regény egy pontján valaki azt mondja: csak a nagyon erős emberekre mérnek ilyen sorscsapást, akiknek valamilyen fontos feladatuk van.

– Az Angela Murinai a szerzői neved?

– Ez az eredeti nevem, csak eléggé megszoktam már, hogy fordítva használom. Szerintem szebb a ritmusa, könnyebb kiejteni. Az ismerőseim Angélának hívnak, nem csinálok ebből nagy ügyet - de Németországban, ahol élek, az ott élőknek nagyon szájra áll.

– Az íróvá válásod bloggerkedéssel indult. Mikor és milyen szándékkal kezdtél el blogolni? Hogyan kapcsolódsz az íráshoz?

– Régóta kísér a naplóírás, kamaszkoromból is rengeteg kézzel írott anyagom van. A kétezres években a blogok megjelenésekor az elsők között voltam, aki platformot nyitott. A Gumiszoba azóta már a hatodik blogom. Egyéves hallgatás előzte meg, 2013-ban zártam egy oldalt, majd 2014-ben,

hirdetés
egy drámai helyzetben írtam egy nagyon dühös posztot a Facebookra, aminek hatására egy nap alatt ötszáz ember csatlakozott. Másnap még mindig dühös voltam, ezért megint posztoltam.

Elkezdtek rám odafigyelni a nők, és elindult a Gumi. Azóta sokat változtam, higgadtabb a stílusom, kiforrottabb. Fejlődtem. Ma már alig van ember, aki nem találkozott volna valamelyik cikkemmel, és csodálatos öröm, hogy szeptemberben a TEA kiadó gondozásában megjelenik a könyv, amely a blog alapján készült.

– Miért és hogyan jutottál el addig, hogy gyermeked halálát, az utána következő eseményeket és gyászmunkádat egy regényben foglald össze?

– 2016-ban, a baleset után néhány nappal, amikor a fiamat megtalálták, a férjemmel visszamentünk Máltára, Gozóra. Ott olyan jó fogadtatásunk volt, annyi segítséget kaptunk, ami varázslatos volt.

A tragédia okán borzasztó állapotban voltam, és ezt szerettem volna minél pontosabban megörökíteni: az akkori történéseket és mindazt, ami bennem zajlik.

A fájdalmat elfelejtjük, a test és a lélek így védekezik, így tud túlélni– amikor elmúlik, amikor felépülünk, már csak azt tudjuk felidézni, hogy szörnyű volt. Én azonban semmit nem akartam elfelejteni. Próbáltam minél pontosabban megfogalmazni azt a belső tüzet, ami akkor emésztett.

– Gondolom szeretted volna minél gyorsabban mindezt leírni, hogy ne illanjanak el az emlékek.

– Igen. Ez sikerült is, hiszen amikor négy év után újraolvastam ezeket a szövegeket, vissza tudtam utazni abba az tudatállapotba, amiben 2016-ban voltam. Elkezdett visszaemlékezni a lelkem arra, amit akkor megélt.

– A regény tehát 2016-ban született?

– Nem egészen. Akkor írtam azt a naplót, amiből olvashatóak részletek a könyvben. Például amikor elmentem az azonosításra, kimentem a hegyre... mindezeket akkor írtam le. Közben felfedeztem a hely különleges dimenzióit, Írtam, és kezdett bennem megfogalmazódni az is, hogy ha ezekből tudnék egyszer egy könyvet írni, azzal a fiamnak is örök emléket állíthatnék. Ha azt a könyvet valaki tíz év múlva leveszi a polcról, kíváncsi lehet rá, hogy milyen volt ez a fiú. A fiam. A lelkek addig vannak köztünk, amíg beszélünk róluk és emlékezünk rájuk. Néhány hónap után azonban nem bírtam tovább írni a naplót, és ez a csend eltartott négy évig. Azt hittem, nem is fogom tudni megírni a könyvet.

Tavaly tavasszal egy éjjel aztán olvastam itthon az akkori írásaimat, mikor azt éreztem, készen van minden bennem, és már meg tudom csinálni. Összeállt a fejemben a sok mozaik, és szinte gondolkodás nélkül írtam, mintha vezetve lett volna a kezem,

így két hét alatt összeállt az első, nyers változat. Utána azonban egy tudatos szerkesztési munkát kezdtem el, ugyanis azt is megéreztem, hogy ez a történet teret tud nekem adni arra, hogy egyéb dolgokat is elmesélhessek a világról. Sok, majdnem tabu-kérdést feszegetek, melyekre sok ember rá tud kapcsolódni, akár a hitről való elmélkedésre, akár az anyaság nehézségeinek taglalásárta, akár párkapcsolati kérdésekre gondolok.

– Volt egy olyan érzésem a regény olvasásakor, hogy még mindig bűntudatban létezel. Most hogy állsz vele?

- Szerintem kevesebb bűntudat van bennem, mint amennyit az utóbbi öt évben általában elvártak tőlem. Volt, aki próbálta fokozni bennem ezt az érzést azzal, hogy vádolt, mert én vittem Bencét oda stb. Később, amikor mindent elemeztem, arra jutottam, hogy ebben a történetben születtek döntések rajtam kívül is. A fiam is hozott egy olyan döntést akkor, ami nem bizonyult jó döntésnek. De joga volt döntést hozni, még ha a következményei borzasztóak is voltak.

Nem látta előre, mi sem láttuk előre, mi fog történni. Néha a döntéseink következményeibe belehalunk.

A fiam nem egy három éves kisgyerek volt, hanem egy majdnem felnőtt, egy hónappal később töltötte be a tizennyolcat. Nyilván van bűntudatom, néha erősebben, néha kevésbé. Tényleg én vittem el őket oda, és az indulás előtt már egyáltalán nem volt lelkes Bence. Jó lett volna, ha hallgatok rá, jut eszembe néha. Nehezen indult az ottani élete, amiben szerepe volt annak is, hogy az internetnek köszönhetően hiába ment el Gozóra, a telefonja folyamatosan pittyegett. Az otthoni közösségével tartotta a kapcsolatot, és úgy érezte, kimarad mindabból, ami ott történik. Furcsa módon pont az utolsó időszakra esett, hogy kezdett átfordulni és átadni magát ennek a helynek, ahol jelen volt. És ezen a napon el is jutott egy csúcspontra. Az volt benne, hogy anya elment, mi hárman felfedezzük a helyeket, megmutatok a testvéreimnek szép helyeket a szigeten.

– Amire Bence jutott a végén, hasonló, mint amire te magad is jutottál a könyv végére, ugye? A mostban létezni, azt megélni.

– Igen. Ilyesmikről beszélgettek akkor a fiúk is. Most itt vagyunk,- mondta az öccsének- elengedem, ami volt, és ha hazamegyünk, indul valami új. Hét óra volt, gyönyörű napon voltak túl. Még meg is ölelte Ákost, indultak volna vissza, és volt egy kósza ötlete, hogy csobbanjanak még egyet a vízben. Ez lett a vége.

– Hogy állsz a hittel? Egyfajta bizonytalanságot éreztem ezzel kapcsolatban.

– Mivel van is. Sok vallással megismerkedtem, bejártam a magam spirituális útját. Azt hiszem, arra jutottam, hogy sokkal könnyebb út Isten felé fordulni, mint magunkba nézni és ott keresni az erőt. A Tibeti halottaskönyv azt írja, hogy a halál nem a fizikai halállal történik meg - a léleknek a szív megállása után komoly utat kell megtennie, mielőtt megnyugodva el tud innen menni. Én ezt az elengedést-elmenést végigcsináltam a fiammal. Írtam is akkoriban erről. Éreztem őt, és azt, ahogy a halállal küszködik... A Halottaskönyvben az áll, egy halálfázisban a szél színe zöld. Én magam is zöld ruhákat hordtam akkoriban, sőt, írtam is arról, hogy számomra a gyász színe zöld. Nem ismertem akkoriban a Tibeti Halottaskönyvet.

Ma sem ismerem, de azt a részt olvastam, ahol leírja, hogy a meghalás egy fázisában a távozó lélek színekként érzékeli a világot. Akkor neki a szél zöld. Ma azt gondolom, akkor sokkal közelebb voltam ahhoz a tudatállapothoz, a meghalás folyamatához, mint gondoltam.

Ott voltam az úton a fiammal anélkül, hogy tudtam volna. Segítettem őt elmenni. Most megint különleges intuícióim vannak, hogy újraértelmezzem azt az utat, amit akkor bejártam.

– A máltai közeg, aki fogadott titeket a temetéskor, csodálatosan együttérzett veletek. Segítettek, imádkoztak értetek, elkerültetek egy püspökhöz is. Mintha valami áldott helyzetben lettetek volna.

– Igen, akkor tényleg azt éreztem, hogy Isten közelében vagyok. Ilyen élmény nem sok adatik az életemben. És ezt emberek közvetítették.

– Megérintett, hogy írod a könyvben, hogy Bencével négyszer találkoztatok a halála után.

– Igen, négyszer jött el hozzám álmomban, és egyszer tudtuk megölelni egymást.

– A regénybe került, gyermekeidtől származó idézetek eredetileg le voltak írva neked?

– Igen, ezeket lejegyeztem akkor, mikor megtörténtek, mikor a kicsi szájukkal kimondták ezeket a szavakat. Mikor a könyvet írtam, ezekből válogattam. Hátborzongató volt látni, ahogy a történetbe illeszkednek ezek a kicsi szilánkok.

– Tehát te valójában öntudatlanul előre dolgoztál ezen a könyvön.

– Igen. Akkoriban jónak gondoltam, hogy írom a gondolataimat, a történteket. Amikor összeálltak ebben a könyvben, valóban olyan volt, mintha ezelőtt 20 évvel tudatosan előre dolgoztam volna. Mintha a világ már tudta volna, hogy ezeknek egyszer még helyük lesz egy nagyon fontos történetben.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Elárulta Gubás Gabi, miért vállalta Dobrev Klára szerepét az Elk*rtukban

Azt mondta egy, a filmet promózó interjúban, hogy izgalmas kihívás volt, és nála volt a legjobb kezekben a szerep.

Link másolása

hirdetés

Nemrég megjelent egy plakát és egy előzetes az Elk*rtuk című filmről, de természetesen nem állt le a marketingkampány, és most egy interjú került ki a film Facebook-oldalára a Dobrev Klárát alakító Gubás Gabival.

Azt rögtön elmondta, hogy nem volt számára egyszerű döntés a szerep elvállalása, ambivalens érzései voltak egy korábban beszerzett rossz élmény miatt.

"Ha nagyon őszinte szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy nagyon szívesen kimaradtam volna a filmből a politikai felhang miatt"

– mondta. A rossz élmény pedig nem volt más, mint Mohácsi János 56 06 / őrült lélek vert hadak című darabja, ami után rengeteg gyalázkodó üzenetet kapott, pedig végül visszaadta a szerepet az első terhessége miatt. Aztán mégis elvállalta Gyurcsány feleségének a szerepét. Elmondása szerint azért, mert izgalmas kihívásnak érezte.

"Most, hogy leforgattuk a filmet, arra jutottam, hogy nálam volt Klára szerepe a legjobb kezekben" - nyilatkozta, tehát végül megbékélt a döntéssel, és elmúltak az ambivalens érzések.

hirdetés

A színésznő szerint neki egy szerep megformálásakor mindig az a fontos, hogy milyen közös pont van közte és a karakter között. Dobrev Kláránál ez a közös pont nem volt más, mint a férje melletti kitartás és a maximális lojalitás.

Keith English rendezővel főként az akkori miniszterelnök feleségének emberi arcát szerették volna megmutatni. Arra a kérdésre, hogy Gyurcsányt ki alakítja, mindössze annyit mondott: a gyerekeinek is azt tanítja, hogy ne spoilerezzenek, tehát ő sem fogja elárulni.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Több mint egy év után először jelentkezett Facebook-poszttal Kiss Tibi

A zenész tavaly nyáron vonult el egy hosszabb terápiára, de már „ismerkedik a színpadi léttel”.

Link másolása

hirdetés

Tavaly nyáron terápiára vonult el Kiss Tibi, a Quimby énekese, mert – mint fogalmazott – teljesen kimerült, problémáit pedig először egyedül, segítség nélkül akarta megoldani. Az idén 50 éves zenész ezután sokáig nem jelent meg a nyilvánosság előtt, egy év után először a Budapest Bár Budapest Parkban tartott koncertjén jelent meg a színpadon.

Most pedig a közösségi médiában is megszólalt az együttes frontembere – Kiss Tibi tavaly június óta először posztolt a Facebookra.

A zenész megköszönte a szeretet és a türelmet, majd azt írta:

Egyelőre kis lépésekben elkezdtem ismerkedni a színpadi léttel. A Budapest Bárral és a Csík zenekarral már szerepeltem. Csodálatos élmény volt újra látni Titeket, együtt rezegni a zenészekkel és veletek a muzsika hullámain. Megkezdtem a próbákat az Aranyakkorddal és a quimbys fiúkkal is elindultak már a beszélgetések a lehetséges jövőről.

Ígérete szerint a konkrétumokkal később jelentkezik. Posztja végén pedig megírta, hol és kikkel lehet vele találkozni a közeljövőben:

hirdetés
  • Szeptember 25. Budapest Bár, Tótfalu (Vajdaság)
  • Október 2. Budapest Bár koncert / Tiszavasvári
  • Október 16. Budapest Bár, Veszprém, Hangvilla.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Berobban a járvány Hollywoodba - Jennifer Aniston a halállal néz szembe a The Morning Show 2.évadában

Vészjósló szilveszteri bulival és eltemetett bűnökkel indít az ütős sorozat. Borsódzhat a hátunk a Times Square szilveszteri ünnepségén tomboló tömeget és a boldogan felvillanó 2020-as dátumokat látva.

Link másolása

hirdetés

2019-ben találkoztunk először a The Morning Show című sorozat azonos című reggeli műsorával, annak stábjával és kiemelt főhőseivel. Big banggel indult az évad: megtudtuk, hogy Mitch Kessler (Steve Carell) sztárműsorvezető kolléganőket molesztált hosszú időn keresztül, visszaélve pozíciójával. Szemtanúi lehettünk, ahogy egy tévétársaságnál a sok helyezkedés, hatalmi viszály és fúrás közepette kiforrja magát a női igazságérzet, és elindul a #metoo mozgalom. Még halálos áldozata is van, nyilván azok emlékére, akik nem tudtak elég erőt megtartani magukban, aztán a megaláztatás és a maguk iránt érzett bűntudat úgy maga alá gyűrte őket, hogy depresszióba, függőségekbe vagy öngyilkosságba menekültek.

Nagyon amerikai, nagyon hollywoodi volt az első évad lezárása Jennifer Aniston veterán műsorvezető karakterének műsort megszakító, kíméletlenül őszinte beszédével, de mégis működött és igaz volt. 2019-ig pontosan elég idő telt el 2016 óta, azaz a #metoo kezdete óta, hogy friss legyen az emlék mindenkiben, ugyanakkor azt is láttuk már, hogyan változott meg a világ, és talán változik a nők munkahelyi bánásmódjával kapcsolatban milliméterről milliméterre a mai napig.

És épp elég idő telt el azóta, bár olyan friss az élmény, úgy érezhetjük, kb. semennyi, hogy a The Morning Show reagáljon a 2020-as eseményekre. Volt idejük gondolkodni: a pandémia keresztülhúzta a filmipar számításait, s még ma is érezni elhúzódó hatását.

Az viszont biztos, hogy a show alkotóinak a Bill Gates által harmadik világháborúnak nevezett világjárvány megfelelő anyagot adott, amit valamiképp formába kell önteni. Egyelőre az első rész jött ki az Apple TV+ streaming-felületén, de jómagam érdeklődve várom a folytatást, mert sikerült ugyanolyan pörgősen és hitelesen elindulni, mint az előző évadban.

Vajon Alex (Aniston) visszatér a show-ba, miután asztaldöntő akciójával kvázi kirúgatta magát? Hannah, a bántalmazott halott áldozat emléke vajon meddig és miként fog kisérteni, és mit hagy maga után önfeladásának öröksége? Vajon Bradley (Reese Witherspoon), a szakmába belerázódott lázadó, fiatalabb riporter megtalálja a helyét a show-ban, vagy ő lesz az újabb átszervezések áldozata, ahogy gyakorlatilag mindenki bábu ezen a máig álságos munkahelyen? Aniston karakterének bűntudata vajon előhozzák belőle a Kesslerrel kapcsolatos elhallgatott információit és mélyebbre mászik a #metoo mérgező hatásaiban regényében, amit az első részben ír? Ezeket a kérdéseket izgalmasan pendíti meg az első rész, és

hirdetés
remekül kihasználja a 2019-es év váltását arra a 2020-ra, amiről ekkor még nem tudjuk, milyen borzalmak várnak majd az egész bolygóra.

A koronavírus megjelenését és az ezzel kapcsolatos hátborzongató előjeleket azonban már itt belengetik, és épp ennek a hamarosan robbanó világkatasztrófának a küszöbén borsódzhat a hátunk a Times Square szilveszteri ünnepségén tomboló tömeget és a boldogan felvillanó 2020-as dátumokat látva. Fuck - mondja Billy Crudup karaktere a Times Square-en, háttérben diszkréten erre a szóra szimbolikusan eltüsszenti magát egy ember.

A reggeli hírválogatás közben mintegy mellékesen valaki megemlíti - ugye 2019 decemberében vagyunk -, hogy Kínában 27-en megbetegedtek egy rejtélyes vírustól,

majd úgy dönt az egyik szerkesztő, hogy beleteszik a hírekbe azt a cuki kis színest, hogy két gyerek egy nyalókát nyal. Ma már nem nyalnak egyet ketten, mint ahogy nem felesezne egy laposüvegből két kolléga egy műsorfelvételen. Látjuk, mindössze másfél-két év alatt mennyit változott a világ.

Ha ezt az irányt tartja ilyen ízlésesen a sorozat, és hitelesen mutatja meg egy csatorna szemszögéből, hogyan szorul ezeknek az embereknek a nyakán folyamatosan a hurok, mint eddig is - de most már még jobban, akkor megint nem lehet majd felállni a fotelből. Hogyan hat majd rájuk a pandémia, milyen hírközlési-feldolgozási változások lesznek, és mennyire lehet tovább jópofizni egy felszínesebb reggeli műsorban, miközben mindenki a haláltól retteg. Újabb kollektív trauma, pontosabban a #metoo traumafeloldási hullám volt, a pandémia viszont maga a kontrollvesztett közös szenvedés.

Ha emlékszünk a Covid-járvány indulási időszakának pánikhangulatára és sokkoló valóságízére, erre a hullámra, ha bátran felül a The Morning Show, még erősebb is lehet, mint az első évad. Sajnos muníciójuk volt hozzá.

Az első szezon már megpengette, milyen az, amikor egy showműsor arcai az életveszéllyel és a halállal néznek szembe a kemény valóságban. Szomorú, de azóta a valóság fokozta a dramaturgiai téteket: Aniston karakterének most konkrétan az arcába tolja majd a halált. Meglátjuk, mit kezdenek ezzel az alkotók.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Megszületett a döntés: Zamárdi a Soundra szavazott

Nemrég lezárult Zamárdiban a közvélemény-kutatás arról, hogy a következő három évben megrendezzék-e a településen a Balaton Sound fesztivált.

Link másolása

hirdetés

A konzultációban a helyiek több mint 50%-a vett részt és az eredmény szerint a többség, mintegy 80% arra szavazott, hogy Európa egyik legismertebb fesztiváljának az elkövetkező három évben továbbra is Zamárdi adjon helyet.

A Balaton Sound 2007-óta rajzolta fel Zamárdit a nemzetközi fesztiváltérképre, azóta világsztárok sorát felsorakoztatva, évről-évre egyre népszerűbbé tette a déli-part egyik legszebb települését. Zamárdi „fesztiválja” azóta többször lett Európa legjobb zenei rendezvénye, ezzel a város és a Balaton legnagyobb turisztikai és zenei-kulturális attrakciója.

„Nagy elismerés számunkra, hogy Zamárdi lakosai úgy döntöttek, hogy ragaszkodnak a fesztiválhoz. Ez visszaigazolás számunkra, hogy egy ilyen kaliberű rendezvény nemcsak a fesztiválozók számára megkerülhetetlen esemény, de a helyiek is büszkék arra, hogy bekerültek a nemzetközi fesztivál „vérkeringésébe”, ezzel a helyi turizmust egy sokkal magasabb szintre emelve”

- mondta Fülöp Zoltán, a Balaton Sound főszervezője.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: