KULT
A Rovatból

„Éreztem őt, és azt, ahogy a halállal küszködik” – Angela Murinai tengerbe veszett fia emlékére írt regényt

Az írónő fia 2016-ban hunyt el Máltán egy tragikus balesetben. A többrétegű regény a Librinél jelent meg.

Link másolása

Elolvastam a könyvet, nehéz volt. A címe: Mikor feltámad a szél. Örülök, hogy elolvastam, mert sokat kaptam tőle, ezért is vártam, hogy beszélgethessek a szerzőjével, akinek a regény egy pontján valaki azt mondja: csak a nagyon erős emberekre mérnek ilyen sorscsapást, akiknek valamilyen fontos feladatuk van.

– Az Angela Murinai a szerzői neved?

– Ez az eredeti nevem, csak eléggé megszoktam már, hogy fordítva használom. Szerintem szebb a ritmusa, könnyebb kiejteni. Az ismerőseim Angélának hívnak, nem csinálok ebből nagy ügyet - de Németországban, ahol élek, az ott élőknek nagyon szájra áll.

– Az íróvá válásod bloggerkedéssel indult. Mikor és milyen szándékkal kezdtél el blogolni? Hogyan kapcsolódsz az íráshoz?

– Régóta kísér a naplóírás, kamaszkoromból is rengeteg kézzel írott anyagom van. A kétezres években a blogok megjelenésekor az elsők között voltam, aki platformot nyitott. A Gumiszoba azóta már a hatodik blogom. Egyéves hallgatás előzte meg, 2013-ban zártam egy oldalt, majd 2014-ben,

egy drámai helyzetben írtam egy nagyon dühös posztot a Facebookra, aminek hatására egy nap alatt ötszáz ember csatlakozott. Másnap még mindig dühös voltam, ezért megint posztoltam.

Elkezdtek rám odafigyelni a nők, és elindult a Gumi. Azóta sokat változtam, higgadtabb a stílusom, kiforrottabb. Fejlődtem. Ma már alig van ember, aki nem találkozott volna valamelyik cikkemmel, és csodálatos öröm, hogy szeptemberben a TEA kiadó gondozásában megjelenik a könyv, amely a blog alapján készült.

– Miért és hogyan jutottál el addig, hogy gyermeked halálát, az utána következő eseményeket és gyászmunkádat egy regényben foglald össze?

– 2016-ban, a baleset után néhány nappal, amikor a fiamat megtalálták, a férjemmel visszamentünk Máltára, Gozóra. Ott olyan jó fogadtatásunk volt, annyi segítséget kaptunk, ami varázslatos volt.

A tragédia okán borzasztó állapotban voltam, és ezt szerettem volna minél pontosabban megörökíteni: az akkori történéseket és mindazt, ami bennem zajlik.

A fájdalmat elfelejtjük, a test és a lélek így védekezik, így tud túlélni– amikor elmúlik, amikor felépülünk, már csak azt tudjuk felidézni, hogy szörnyű volt. Én azonban semmit nem akartam elfelejteni. Próbáltam minél pontosabban megfogalmazni azt a belső tüzet, ami akkor emésztett.

– Gondolom szeretted volna minél gyorsabban mindezt leírni, hogy ne illanjanak el az emlékek.

– Igen. Ez sikerült is, hiszen amikor négy év után újraolvastam ezeket a szövegeket, vissza tudtam utazni abba az tudatállapotba, amiben 2016-ban voltam. Elkezdett visszaemlékezni a lelkem arra, amit akkor megélt.

– A regény tehát 2016-ban született?

– Nem egészen. Akkor írtam azt a naplót, amiből olvashatóak részletek a könyvben. Például amikor elmentem az azonosításra, kimentem a hegyre... mindezeket akkor írtam le. Közben felfedeztem a hely különleges dimenzióit, Írtam, és kezdett bennem megfogalmazódni az is, hogy ha ezekből tudnék egyszer egy könyvet írni, azzal a fiamnak is örök emléket állíthatnék. Ha azt a könyvet valaki tíz év múlva leveszi a polcról, kíváncsi lehet rá, hogy milyen volt ez a fiú. A fiam. A lelkek addig vannak köztünk, amíg beszélünk róluk és emlékezünk rájuk. Néhány hónap után azonban nem bírtam tovább írni a naplót, és ez a csend eltartott négy évig. Azt hittem, nem is fogom tudni megírni a könyvet.

Tavaly tavasszal egy éjjel aztán olvastam itthon az akkori írásaimat, mikor azt éreztem, készen van minden bennem, és már meg tudom csinálni. Összeállt a fejemben a sok mozaik, és szinte gondolkodás nélkül írtam, mintha vezetve lett volna a kezem,

így két hét alatt összeállt az első, nyers változat. Utána azonban egy tudatos szerkesztési munkát kezdtem el, ugyanis azt is megéreztem, hogy ez a történet teret tud nekem adni arra, hogy egyéb dolgokat is elmesélhessek a világról. Sok, majdnem tabu-kérdést feszegetek, melyekre sok ember rá tud kapcsolódni, akár a hitről való elmélkedésre, akár az anyaság nehézségeinek taglalásárta, akár párkapcsolati kérdésekre gondolok.

– Volt egy olyan érzésem a regény olvasásakor, hogy még mindig bűntudatban létezel. Most hogy állsz vele?

- Szerintem kevesebb bűntudat van bennem, mint amennyit az utóbbi öt évben általában elvártak tőlem. Volt, aki próbálta fokozni bennem ezt az érzést azzal, hogy vádolt, mert én vittem Bencét oda stb. Később, amikor mindent elemeztem, arra jutottam, hogy ebben a történetben születtek döntések rajtam kívül is. A fiam is hozott egy olyan döntést akkor, ami nem bizonyult jó döntésnek. De joga volt döntést hozni, még ha a következményei borzasztóak is voltak.

Nem látta előre, mi sem láttuk előre, mi fog történni. Néha a döntéseink következményeibe belehalunk.

A fiam nem egy három éves kisgyerek volt, hanem egy majdnem felnőtt, egy hónappal később töltötte be a tizennyolcat. Nyilván van bűntudatom, néha erősebben, néha kevésbé. Tényleg én vittem el őket oda, és az indulás előtt már egyáltalán nem volt lelkes Bence. Jó lett volna, ha hallgatok rá, jut eszembe néha. Nehezen indult az ottani élete, amiben szerepe volt annak is, hogy az internetnek köszönhetően hiába ment el Gozóra, a telefonja folyamatosan pittyegett. Az otthoni közösségével tartotta a kapcsolatot, és úgy érezte, kimarad mindabból, ami ott történik. Furcsa módon pont az utolsó időszakra esett, hogy kezdett átfordulni és átadni magát ennek a helynek, ahol jelen volt. És ezen a napon el is jutott egy csúcspontra. Az volt benne, hogy anya elment, mi hárman felfedezzük a helyeket, megmutatok a testvéreimnek szép helyeket a szigeten.

– Amire Bence jutott a végén, hasonló, mint amire te magad is jutottál a könyv végére, ugye? A mostban létezni, azt megélni.

– Igen. Ilyesmikről beszélgettek akkor a fiúk is. Most itt vagyunk,- mondta az öccsének- elengedem, ami volt, és ha hazamegyünk, indul valami új. Hét óra volt, gyönyörű napon voltak túl. Még meg is ölelte Ákost, indultak volna vissza, és volt egy kósza ötlete, hogy csobbanjanak még egyet a vízben. Ez lett a vége.

– Hogy állsz a hittel? Egyfajta bizonytalanságot éreztem ezzel kapcsolatban.

– Mivel van is. Sok vallással megismerkedtem, bejártam a magam spirituális útját. Azt hiszem, arra jutottam, hogy sokkal könnyebb út Isten felé fordulni, mint magunkba nézni és ott keresni az erőt. A Tibeti halottaskönyv azt írja, hogy a halál nem a fizikai halállal történik meg - a léleknek a szív megállása után komoly utat kell megtennie, mielőtt megnyugodva el tud innen menni. Én ezt az elengedést-elmenést végigcsináltam a fiammal. Írtam is akkoriban erről. Éreztem őt, és azt, ahogy a halállal küszködik... A Halottaskönyvben az áll, egy halálfázisban a szél színe zöld. Én magam is zöld ruhákat hordtam akkoriban, sőt, írtam is arról, hogy számomra a gyász színe zöld. Nem ismertem akkoriban a Tibeti Halottaskönyvet.

Ma sem ismerem, de azt a részt olvastam, ahol leírja, hogy a meghalás egy fázisában a távozó lélek színekként érzékeli a világot. Akkor neki a szél zöld. Ma azt gondolom, akkor sokkal közelebb voltam ahhoz a tudatállapothoz, a meghalás folyamatához, mint gondoltam.

Ott voltam az úton a fiammal anélkül, hogy tudtam volna. Segítettem őt elmenni. Most megint különleges intuícióim vannak, hogy újraértelmezzem azt az utat, amit akkor bejártam.

– A máltai közeg, aki fogadott titeket a temetéskor, csodálatosan együttérzett veletek. Segítettek, imádkoztak értetek, elkerültetek egy püspökhöz is. Mintha valami áldott helyzetben lettetek volna.

– Igen, akkor tényleg azt éreztem, hogy Isten közelében vagyok. Ilyen élmény nem sok adatik az életemben. És ezt emberek közvetítették.

– Megérintett, hogy írod a könyvben, hogy Bencével négyszer találkoztatok a halála után.

– Igen, négyszer jött el hozzám álmomban, és egyszer tudtuk megölelni egymást.

– A regénybe került, gyermekeidtől származó idézetek eredetileg le voltak írva neked?

– Igen, ezeket lejegyeztem akkor, mikor megtörténtek, mikor a kicsi szájukkal kimondták ezeket a szavakat. Mikor a könyvet írtam, ezekből válogattam. Hátborzongató volt látni, ahogy a történetbe illeszkednek ezek a kicsi szilánkok.

– Tehát te valójában öntudatlanul előre dolgoztál ezen a könyvön.

– Igen. Akkoriban jónak gondoltam, hogy írom a gondolataimat, a történteket. Amikor összeálltak ebben a könyvben, valóban olyan volt, mintha ezelőtt 20 évvel tudatosan előre dolgoztam volna. Mintha a világ már tudta volna, hogy ezeknek egyszer még helyük lesz egy nagyon fontos történetben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


KULT
„Ez szégyen” – Kommentek tucatjai szólnak be a Cannes-ben győztes magyar filmesnek gratuláló Filmintézetnek
„Mégis mi a viharnak gratuláltok, hm? Nem támogattátok, háromszor dobtátok ki a tervét és végül francia pénzből készült el a film. Még promózni se promóztátok akkor, amikor felkerült a listára. Kisstílű csinovnyikok” – ez volt az alaphang a kommentekben.

Link másolása

Mi is megírtuk, hogy Buda Flóra Anna francia-magyar koprodukcióban készült 27 című animációs filmje nyerte el szombat este a legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálmát a 76. Nemzetközi Cannes-i Filmfesztiválon, ahol egyedüli magyar versenyfilm volt.

Hamar híre ment, hogy a kisfilmhez a Nemzeti Filmintézet semmivel nem járult hozzá, magyarán hazai támogatás nélkül készült el. Összesen háromszor dobták vissza a filmötletet egyébként.

Erre jött a Nemzeti Filmintézet egymondatos gratulációja a Facebookon:

„Óriási gratuláció a 27 címü rövidfilm alkotóinak az Arany Pálmához!”

– írták.

Ezt lehet, hogy nem kellett volna, mert ha beleolvasunk a kommentekbe a bejegyzés alatt, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy magukra rántották az abroszt és ami rajta volt...

„A filmintézet háromszor visszadobta a tervet, így Franciaországban készült. Ez szégyen és kiválóan leírja a fideszes filmintézet működését.”

„Úgy tűnik ebből a gratulációból, mintha bármi közötök volna a filmhez és alkotóihoz. Ja, mégis. Annyi, hogy elutasítottátok őket többször is. Nemtelen ez a behízelgős álgratuláció.”

„Elég abszurd ez, mekkora gombóc lehet, hogy egy a rezsimnek nem behódoló, többször is visszautasított művésznek gratulálni kellett. Lehet, ha a stadionok füvét gereblyéző jobbágyokról szóló filmet készített volna, annak jobban örültök. Főleg ha flexibilis költségvetéssel készül.”

„Szerintem "nektek" ehhez hozzá sem szabadna szólnotok! Semmi közötök hozzá! Max a szégyen, hogy "megint" úgy érvényesül magyarként valaki a világban, hogy innen fél kontinenssel odébb álltak vele szóba. Nem pedig itthon, a hazájában. Hányinger a köbön!”

Kattints még kommentekért, és hogy végül hogy készült el a film:



Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Kiderült, mi okozta Tina Turner halálát
Az énekesnő régóta betegeskedett, 2017-ben veseátültetésen esett át, korábban pedig bélrákot diagnosztizáltak nála.

Link másolása

Rövid nyilatkozatot tett Tina Turner szóvivője, amelyből kiderült, mi okozta a rock’n’roll királynőjének halálát.

A 83 éves énekesnő halálhírét szintén a szóvivő közölte a világgal szerdán. Turner régóta betegeskedett:

2014-ben agyvérzést kapott, 2016-ban bélrákot diagnosztizáltak nála, 2017-ben pedig veseátültetésen esett át.

A fellépésektől még évekkel korábban, 2009-ben, az 50. jubileumi világkörüli turnéja befejezése után visszavonult.

A Daily Mailnek az énekesnő képviselője most megerősítette, hogy

Tina Turner természetes halállal, békés körülmények között halt meg a svájci otthonában.

Turner a halála napjáig veseelégtelenséggel küzdött, illetve magas vérnyomása is volt egyéb betegségek mellett.

(Forrás: 24.hu, Daily Mail)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Szegedi Erika színésznő
A Jászai Mari-díjjas színművész közel ötven évig volt a Vígszínház tagja, ezalatt több mint 70 szerepben állt színpadra.

Link másolása

81 éves korában pénteken meghalt Szegedi Erika Jászai Mari-díjas színésznő, aki csaknem 50 éven át volt a Vígszínház tagja. A hírt a színház közölte a Facebook-oldalán.

A Vígszínház azt írta, hogy Szegedi Erika balerinának készült, de később a Színművészeti Főiskolán tanult Pártos Géza osztályában, majd egy évadra a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. Várkonyi Zoltán hívta a Vígszínházhoz, ahol elsőként Dürrenmatt Fizikusok című tragikomédiájában a fiatal ápolónő szerepe várt rá.

A Vígben töltött évtizedek alatt több mint 70 szerepben állt színpadra. Felejthetetlen alakításai közé tartozik Adél Az üvegcipőben, Kata A makrancos hölgyben, Abigail A salemi boszorkányokban, Anna a Platonovban és Roxane a Cyranoban.

Munkásságát többek között Jászai Mari-, illetve Déryné-díjjal tüntették ki, de megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét is.

„Szerepről szerepre formálódva és fejlődve bizonyította be Szegedi Erika, hogy különleges lelki hőszabályozóval rendelkezik, amellyel a szenvedély és az érzékiség forróságától, egy belső permanens izzáson át a gúny vagy a gonoszság metsző hidegéig széles skálán képes megjeleníteni a legváltozatosabb nőalakokat. Vérbő, szépasszonyt, szenvedély lázában emésztődő klasszikus figurát, gyermekien naiv butuska személyt, veszedelmesen ravasz perszónát, s ki tudná felsorolni még, hányféle karaktert, sorsot, életet” – ídézték egy 1977-ben róla megjelent kritikát

Szegedi Erika azonban akkor még csak pályájának elején járt, de ez a jellemzés mindvégig igaz maradt rá. Utolsó vígszínházi szerepében, a 2012-ben bemutatott Monokliban is múlhatatlan derűvel sziporkázott, hol kisgyermekként, hol pedig fölényes, rafinált asszonyságként komédiázott.

„Emlékét szeretettel őrizzük és ápoljuk”

- zárta bejegyzését a Vígszínház.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Tudtad, hogy Yoda majdnem bele sem került A jedi visszatérbe? 12 érdekeség a 40 éves filmről
Már 4 évtizedes A jedi visszatér, ebből az alkalomból összegyűjtöttünk néhány érdekes tudnivalót minden idők egyik legnépszerűbb sci-fijéről.

Link másolása

A Star Wars univerzum rajongói rendkívül megosztottakká váltak az elmúlt huszonöt évben. Az előzmény-trilógia, a folytatások, a spinoff filmek, újabban pedig a Disney sorozatok borzolják a kedélyeket.

Egy valamiben azonban általában mind egyetértenek: az eredeti trilógia a legjobb.

Persze hogy azon belül kinek melyik film a kedvence, megint vitákra adhat okot. E sorok írójának az idén május 25-én 40 éves Return of the Jedi, vagyis A jedi visszatér áll legközelebb a szívéhez.

A kerek évforduló alkalmából összeszedtünk néhány érdekességet a sci-fi műfaj meghatározó darabjáról.

Más lett volna a címe

A film eredeti címe „Revenge of the Jedi”, vagyis „A jedi bosszúja” volt. Később azonban a Star Wars szülőatyja, George Lucas megváltoztatta, mert úgy érezte, a „bosszú” nem illik a jedi filozófiához. Lawrence Kasdan forgatókönyvíró annak idején gyengének tartotta A jedi visszatér címet, de Lucast nem tudta megingatni.

A sokoldalú dublőr

A legelszántabb rajongók tudják, hogy a filmben Tracy Eddon volt Carrie Fisher dublőre. Meglehetősen híres az a forgatási fotó, amelyen a két hölgy látható, amint Leia hercegnő híres aranybikinijében napoznak. Azt viszont talán kevesebben tudják, hogy Eddon nem csak Leiát helyettesítette, ha kellett: többször ő ugrott be Anthony Daniels helyett is C3PO szerepébe. Ő látható például akkor, amikor a droid leesik Jabba bárkájáról.

Breki a Star Warsban?

Salacious Crumbnak hívják azt az idegesítően vihorászó kis lényt, amelyet Jabba tróntermében láthatunk. A figurát életre keltő Tim Rose – aki egyébként Ackbar admirálist is mozgatta – egy interjúban azt mondta, Crumb kitalálót arra gondoltak a megalkotása közben, hogy nézne ki Breki a Muppet Showból, ha túl sok szteroidot szedne.

Jabbát megalkotni sem volt könnyű

Ha már szóba került Jabba: a hatalmas animatronikot hat ember mozgatta. Belül összesen hárman helyezkedtek el, hogy működtessék a karjait, a nyelvét és a fejét. Egy ember a bábu alatt fekve zsinegeket húzogatva nyitotta-csukta Jabba száját, és gondoskodott róla, hogy az oldala úgy mozogjon, mintha lélegezne. Ketten pedig távirányítással mozgatták a szemeket, beleértve a pupilla tágulását is. Végezetül egy utolsó stábtag géllel dörzsölte be a bábut, hogy nyálkásnak tűnjön.

Jabba megépítése 3 hónapot vett igénybe, 500000 dollárba került, és több mint 900 kilót nyomott.

Amikor nem működik a technika

Az uralkodó székét gépiesítették, hogy forgatni tudják, ahogy a felvétel megkívánta. Sajnos valamiért nem működött tökéletesen, ezért az uralkodót alakító Ian McDiarmidnek végül a lábával kellett besegítenie.

Yoda majdnem bele sem került

George Lucas a film készítése alatt kikérte egy gyerekpszichológus véleményét. A szakember azt mondta, valahogy egyértelműsíteni kell, hogy Darth Vader valóban Luke Skywalker apja, különben a 12 év alatti közönség azt fogja gondolni, a sötét nagyúr egyszerűen hazudott.

Az győzte meg a producert, hogy kiderült, a Vader hangját adó James Earl Jones maga is azt hitte, hogy a karaktere egyszerűen hazudik. Ezért döntött Lucas végül úgy, hogy a Jedi visszatérben is szerepelni fog Yoda, és ő erősíti meg a furcsa családi köteléket.

Egzotikus nyelvek

A Jedi visszatérben sok lény érthetetlen nyelven beszél. Ezek azonban nem kitalált dialektusok, csupán kellően egzotikusak ahhoz, hogy az átlag mozinéző ne értse őket. Lando Calrissian másodpilótája, Nien Nunb például a kenyai haya dialektusban beszél, ami kellemes meglepetést okozott a kenyai nézőknek.

Az ewokok sok mondatát filippínó nyelven írták, a legtöbb ewok szöveg azonban kalmükül van, ez a Dél-Oroszországban élő törzsek nyelve. Érdekesség, hogy maga az „ewok” szó egyszer sem hangzik el a filmben, sem a különböző ewok karakterek neve (Wicket, Paploo és a többi).

Jabba „hut” dialektusban beszél, amihez az inka kecsua nyelvből merítettek inspirációt.

A félelmetes öleb

Gyerekként igencsak féltem Jabba hatalmas szörnyétől, a rancortól. Talán már akkor sem paráztam volna annyira, ha tudom, hogy a fenevad ijesztő morgása valójában egy tacskóhoz tartozik.

Apja fia

Azt mindenki tudja, hogy a Star Wars-filmek zenéjét John Williams komponálta. Azt viszont talán kevesebben, hogy a neves zeneszerző fia sem esett messze a fától, hiszen ő Joseph Williams, aki a 80-as években a

Toto együttes énekese volt. Joseph maga is besegített apukájának, az Ewok által énekelt daloknak például ő írta a szövegét.

Harci rágók

Az endori csata jeleneteiben a távolban látszó űrhajók és objektumok valójában mindenféle random tárgyak, például megrágott rágógumik. A stáb tudta, hogy a sok akció elvonja a figyelmet, senki nem fog arra figyelni, mi van a háttérben.

A nagy túlélő

Luke Skywalker mellett Wedge Antilles az egyetlen X-szárnyú-pilóta, aki mindhárom filmet túlélte.

Aki nem kért belőle

A film rendezésére David Lynchet is felkérték, de ő visszautasította azzal, hogy „ez Lucas ügye”, és inkább leforgatta a Dűnét.

Link másolása
KÖVESS MINKET: