hirdetés

KULT

A régi rendszer felzabálja a fiatalokat – megnéztük az Eltörölni Frankot című filmet

Az Eltörölni Frankot a lázadás krónikája, az egyén drámája, a társadalmi viszonyok és a politikai rendszer kritikája.

Link másolása

hirdetés

Fabricius Gábor első filmje a Saul fia nyomdokain jár abban az értelemben, hogy kamerája mindvégig a főszerepet alakító Fuchs Benjamint követi, és általa térképezi fel a nyolcvanas évek, rendszerkritikát nem tűrő Magyarországát… is.

Frank Róbert egy punkzenekar énekese és frontembere, aki bátran szembeszáll a magyar politikai hatalommal. A koncerteket titokban tartják meg a hatóságok tudta nélkül. A szabadságért szóló hangos kiáltásokat azonban nem lehet sokáig elrejteni…

Az egyik fellépés során Frankot letartóztatják államellenes izgatás vádjával, és egy pszichiátriai intézetbe zárják, ahol a párt kívánalmainak megfelelően gyógyszereket (vagy még súlyosabb kezeléseket) vetnek be az ellenzék elleni harcban, természetesen a rabok egészségének és életének rovására.

Frank ilyen körülmények között kezdi meg saját kis szabadságharcát, amelyben segítségére lesz egy fiatal páciens, a beszélni nem óhajtó, ám annál többet írogató Hanna (Blénesi Kincső), akinek saját titka és mondandója van.

Kétségtelen tehát, hogy az Eltörölni Frankot a lázadás krónikája, az egyén drámája, a társadalmi viszonyok és a politikai rendszer kritikája. Az elnyomott fiatalságról szóló történetek korántsem ismeretlenek a filmművészetben, különösen az egykori keleti blokkot tematizáló politikai mozgóképekben, az azonban tisztán érezhető, hogy Frabricius filmje több egy múltbeli időkre való visszaemlékezésnél.

A felvázolt filmbeli miliő ugyanis felettébb disztópikus, akár egy sötétebb jövőben is játszódhatna, ugyanakkor még ma is regnáló rendszerekre is utalhat.

hirdetés

Mindezt a rendező és operatőre, Dobos Tamás (Apaföld, Genezis, Természetes fény) a Saul fiára emlékeztető kameramozgásokkal prezentálják, vagyis végig a címszereplő Frank válla felett leskelődhetünk, ezzel segítve elő érzelmi belehelyezkedésünket. De további párhuzamokat is találunk a két mű között: Saul és Frank is egy elnyomó hatalom rájuk telepedő súlya alatt bóklásznak (hogy céllal vagy céltalanul, az mindegy), és szép lassan mindkettőjüket dehumanizálja a fennálló rendszer.

Dobos kamerája is épp annyit láttat, amennyit szükséges: tudjuk, hol vagyunk, mi történik, ám a lényeg mindig Frank arca, sziluettje, mozgása. Az underground zenész körökből érkező, színészként amatőr Fuchs Benjamin szuggesztív tekintete végigkíséri a filmet, bár eszköztárát erősen behatárolták:

szinte folyamatosan dühös, belülről robbanni készülő idegállapotban látjuk a 99 perces játékidő alatt.

Blénesi Kincső szótlan Hannája, valamint az idén márciusban 99 éves korában elhunyt Lénárt István a párt ideológiájához igazodó értelmiségi fejese talán a legérdekesebb figurák Frank környezetében. Lénárt karaktere például egyértelműen az elavult hatalom metaforája: már alig tud megállni a saját lábán, de továbbra is felzabálja a lázadást, a haladást és mindent, ami változtathatna a dolgok jelenlegi rendjén.

A fent felsoroltak kétségtelenül fontos kitűzések egy mozgóképes orwelli kísérlethez, az Eltörölni Frankot jeleneteire ennek ellenére sajnos főként a kimódoltság, a mesterkéltség és a hatásvadászat jellemző. Kemény és nyomasztó képeket, atmoszférát kapunk Frank kálváriájáról, talán túlzottan is, a némán dühöngő főszereplő arcán hosszú perceket időző kamera, a Frankot körülvevő környezet (a szűk utcák és a pszichiátriai intézet tágas, lepusztult termeinek kontrasztja) és a vele interakcióba lépő karakterek viszonya mégsem kódolható könnyedén, pedig nincs bennük sokkal több annál, mint amit látunk. A művészieskedés tetten érhető.

Pedig technikailag egy kifogástalan filmről beszélhetünk, a már említett remek fényképezéséhez ugyanis Zányi Tamás (Saul fia, 1945, Napszállta) világszínvonalú hangmérnöki munkája dukál.

Minden apró háttérzaj, suttogás, kongás, kattogás, csörömpölés, lépés fontos szerepet tölt itt be. Kár, hogy nem egy alázatosabb, visszafogottabb, a mondanivalójával kevésbé az arcunkba mászó filmhez asszisztálhattak. Az viszont elvitathatatlan a rendezőtől, hogy sikerült egy szürreális, nyugtalanító atmoszférát teremtenie, ami kérlelhetetlenül rátelepszik a nézőkre. Főként a türelmesebbekre.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT

Eldőlt, hogyan köszön el a nézőktől a Cobra 11

A Cobra 11 1996-ban indult Németországban és sokáig Európa egyik legnépszerűbb szériája volt.

Link másolása

hirdetés

Egy, a sorozat hivatalos Facebook-oldalára feltöltött videóból kiderül: egy 90 perces filmmel ér véget a népszerű akciófilm-sorozat, a Cobra 11 – írja a SorozatWiki.

A Cobra 11 1996-ban indult Németországban és sokáig Európa egyik legnépszerűbb szériája volt. A sorozat eleinte Magyarországon is kimagasló nézettséget hozott az RTL Klubon, mára azonban a korábbiakhoz képest kevesebben követik a szériát.

A sorozat 26., egyben utolsó évada idén nyáron ért véget Németországban. A produkcióban szereplő Pia Stutzenstein egy, az Alarm für Cobra 11 hivatalos Facebook-oldalára feltöltött videóban jelentette be, hogy egy 90 perces filmmel fejezik be a Cobra 11-et.

Arról egyelőre nincs hivatalos információ, hogy pontosan mikor vetítik le a zárófilmet.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Olyan horrorfilm született, amire büszkék lehetünk - megnéztük a Post mortemet

A Post mortem méltó a műfaj nagy klasszikusaihoz, különösen annak tükrében, hogy a külföldi konkurrenciához képest milyen kevésből kellett kihozni.

Link másolása

hirdetés
A cikk kisebb spoilereket tartalmaz.

Kevés filmet vártam úgy, mint a Post mortemet. Már az első előzetes alapján jó érzéseim voltak a filmmel kapcsolatban, és összességében nem is csalódtam.

A horrorfilm afféle mostohán kezelt műfaj. Vannak nagy rajongói, akiknek minden mennyiségben jöhet, de épp olyan sokan lenézik, egy kalap alá véve a zombi farkasemberek apokalipszisát a Halloweennel. Ezért külön öröm, hogy a magyar döntéshozók az előítéleteken túllépve idén a Post mortemet nevezték az Oscar-díjra.

Én sem vagyok horrorrajongó, nem szeretek ijedezni.

A jó filmeket viszont szeretem, akkor is, ha történetesen a horror műfajába tartoznak,

mint az Ördögűző, a Ragyogás vagy, teszem azt, A nyolcadik utas a halál.

Az, hogy „magyar horror” elsőre nem hangzik jól. Sokszor, amikor szeretnénk lemásolni valami külföldön bevált dolgot, izzadságszagú erőlködés lesz belőle. Magyar narancs. Lásd a legtöbb magyar sit com kísérletet.

hirdetés

A Post mortem előzetese azonban reménykedésre adott okot, ugyanis Bergendy Péteréknek sikerült találniuk egy hiteles magyar horrorsztorit. Nem a tulipános ládikós, „Az éjjel nem érhet véget” értelemben magyar, hanem igazából.

Egy olyan sorstragédia húzódik a hátterében, ami tényleg a miénk, amihez minden magyarnak van valami köze, mégis a világon mindenütt azonosulhatnak vele, hisz minden népnek megvannak a hasonló történetei.

Az első világháborúban Tomást (Klem Viktor), a fiatal, német fotóst légnyomás érte a csatatéren. Halottnak hitték, az utolsó pillanatban húzta ki egy tömegsírból katonatársa, az „Öreg” (Reviczky Gábor), aki észrevette, hogy még él. Tomás élet-halál határán lebegve egy kislányt látott, aki a nevén szólongatta.

A háborúnak vége, az Öreg és Tomás mutatványosokkal járja a világot. Az Öreg úgy reklámozza magát: „Az ember, aki visszatért a halálból”, és Tomás halálközeli élményei alapján vakítja a népet. Maga a fiú pedig Post mortem fotózást vállal, vagyis a családokat elhunyt szeretteikkel fényképezi le.

Megjelenik a sátrában Anna (Hais Fruzsina), akiben Tomás felismeri azt a lányt, akit a túlvilágon tett kitérője során látott. Anna elmondja, hogy az ő falujában is sok a halott, akiket lefotózhatna, majd rövidesen megérkezik Imre is (Anger Zsolt), aki meg is hívja a falujába Tomást, hogy néhány napig maradjon náluk fotózni.

Tél van, a kis faluban a fagyos földbe nem tudják eltemetni a halottakat. Csapás csapás után sújtja őket. A férfiak nagy részét elvitte a háború, az otthon maradtakat a spanyolnátha tizedelte meg. A fiatalember elvállalja a munkát, nem is annyira a pénzért, hanem mert nem hagyja nyugodni Anna személye.

Mint kiderül, kettejüket az köti össze, hogy mindketten jártak már a túloldalon: Anna halva született, nyakára tekeredett a köldökzsinór, de a szülésnél segédkező nagynénjének sikerült éltere keltenie.

Hamarosan kiderül, hogy a kis faluban furcsa események követik egymást. Sokan hallanak hangokat: sikolyokat, emberi beszédet, lábdobogást. Titokzatos halálesetek történnek. Tomás és Anna nem sokára rájönnek, hogy kísértetek sanyargatják az embereket.

Tomás első gondolata a menekülés, de végül erősebb a kíváncsisága és Annával megfogadják, hogy kiderítik, miért haragszanak az elhunytak lelkei, mit akarnak, és megpróbálnak segíteni nekik…

A hiteles történet mellett természetesen fontos a kivitelezés is. A gagyi, Ed Wood szintű megvalósításon is el tud úszni egy jó ötlet.

A Post mortem ebben sem okozott csalódást, nem látszik meg, hogy milyen alacsony költségvetésből készült a hasonló külföldi produkciókkal összehasonlítva.

Bergendy Péter remekül játszik az idegeinkkel, számtalanszor éreztem azt, hogy szándékosan megvezet minket. Olyan szituációkat teremt, amikor a rutinos horrorfilmnéző tudja, hogy mindjárt történik valami ijesztő – aztán ezeket a pillanatokat elereszti, szinte csalódást keltve, hogy aztán akkor keljen éltere egy hulla, amikor nem is számítunk rá.

A végső próba, hogy mennyire utánoz esetleg a film más, korábbi alkotásokat. Tagadhatatlan, hogy az embernek eszébe jut sok minden, Az ördögűző, a Poltergeist (a gyerekek miatt), a Démonok között vagy akár az Egyenesen át (ami nem horror, de azért ide tartozik). De ez inkább a műfajból fakad, a film nem hasonlít ezek közül egyikre sem. És bár vannak ijesztő halálesetek, a Post mortem szerencsére nem követi a Wes Craven-féle hentelős filmeket.

(A víz alatti jelenetekről nekem még az Alien4 is beugrott, de ez valószínűleg már tényleg csak az én szabad asszociációm.)

Ha van valami, amit fel lehet róni a filmnek, az néhány dramaturgiai maszat. Például nem egészen világos, hogy ha a kísértetek dühükben egymás után gyilkolják az ártatlan embereket (legalábbis senkiről nem derül ki, hogy bármi bűne lenne), Tomás és Anna életét miért kímélik meg a többszöri "összetűzéseik" során.

Hiányérzetet keltett bennem kicsit a befejezés is. Tomás úgy búcsúzott el a film elején az Öregtől, hogy néhány nap múlva követi. A film végére azonban az ifjú mintha teljesen elfeledkezett volna bajtársa - és nem utolsó sorban, megmentője - létezéséről, szemmel láthatóan esze ágában sincs visszatérni hozzá és a mutatványosokhoz, és még egy fél gondolata sincs erről.

Bár összességében tetszett, hogy nem rágja a szánkba a film, minek mi az oka, azért az például zavart, hogy amikor az egyik szereplőt magába szívja a plafon, nem tudjuk meg, mi lett vele. Még a holtteste sem kerül elő. Eltűnt, kész. Ez van. Béke poraira.

Külön érdekessége számomra, hogy a jelenetek jelentős részét a szentendrei skanzenben vették fel, amit történetesen jól ismerek. Abban a pajtában szokott nyaranta kézműves foglalkozáson részt venni gyermekem, ahol a filmben a hullákat tárolják. Sőt, a tábor alatt egy alkalommal ott is alszanak.

Azt hiszem, mostantól nem lesz ugyanaz számomra az a hely, de ez legyen az én problémám.

Nem szeretném nagyon elspoilerezni a filmet, inkább mindenkit arra biztatok, nézze meg. Legyen elég annyi, hogy végül – áldozatok árán – Tomás rájön, mit akarnak a túlvilági lelkek, és sikerül megszabadulni tőlük.

Külön tetszett, hogy a film nem magyaráz meg mindent száz százalékosan (például, hogy Anna miért jelenik meg a szellemek között is, miközben él.)

Kiváló alakítások emelik a film színvonalát. Elsőre azt hittem, időutazáson vagyok. Hais Fruzsi ugyanis nem csak megszólalásig hasonlít nővérére, Dórira (akit nem rég láthattunk az Így vagy tökéletesben), de még a gesztusai, mimikája is teljesen olyan.

És ugyanolyan tehetséges, nagy kár, hogy – ha lehet hinni a velük készült interjúknak – egyik lány sem színészként képzeli a jövőjét.

Klem Viktor szerethető, Schell Judit reményvesztett és szomorú. Anger Zsolt itt is megmutatja, milyen sokoldalú színész. Régen a hasonló falusi figurákat olyan „népi” színészek alakították, mint Pethes Imre vagy Bánhidi László, de Anger olyan hitelesen hozza Imrét, mint mindig abban a faluban élt volna.

Kisebb szerepekben is olyan remek színészek láthatóak mint Hámori Gabriella vagy Tóth Ildikó – neki különösen örültem, a 90-ées években sokszor láttam az Új Színház előadásaiban –, Nagy Mari vagy Kiss Diána Magdolna.

Akit külön szeretnék kiemelni, az Revicky Gábor. Ha volt bennem hiányérzet a film kapcsán, az az, hogy ő nem kapott több időt. Titkon arra számítottam, hogy a film egy pontján visszatér.

Reviczky Gábor humoros alakításaival lett igazán ismert és népszerű (Pasik, A miniszter félrelép, Csinibaba, Zimmer Feri, Üvegtigris),

de drámai szerepekben is a legjobbak egyike.

Ezt megmutatta például a Barbárok tévéváltozatában, és most a Post mortemben is.

Külön említést érdemel Nagy András operatőr, akit már az Így vagy tökéletes kapcsán is kiemeltem. Az egész film gyönyörű, és ez nyilván jelentős mértékben az ő érdeme is. A para faktort pedig nagyban növeli Pacsay Attila zenéje is.

Összességében olyan horrorfilm született, amelyre büszkék lehetünk, amely a nemzetközi piacon is megállja a helyét, mert méltó a műfaj nagy klasszikusaihoz.

Bergendy Péter azt is belengette, hogy már gondolkoznak a folytatáson. Én drukkolok neki. Ha amerikai film lenne, szerintem már készülne belőle a netflixes sorozat.

fotó: Szvacsek Attila

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

A Mintaapák eltűnik a TV2-ről

A TV2 sajtóközleményt adott ki arról is, hogy a Jóban Rosszban pihenőre megy, a befejező részeket a téli szünet után adják le.
Címkép: TV2 - szmo.hu
2021. október 26.


Link másolása

hirdetés

Eddig a TV2 főcsatornán volt látható a Mintaapák, november 8-tól viszont a Super TV2-n lehet majd követni. Mostanáig itt csak a sorozat ismétlései mentek, attól a hétfőtől viszont a Super TV2-n lesz látható, minden hétköznap este 19:35-től.

A Mintaapák első részét 2019 novemberében sugározták, a vígjátéksorozatot a szlovákoktól vették át, akik az argentin Señores papisra alapozták a saját sorozatukat. Természetesen a Mintaapákba bekerültek magyar sajátosságok és poénok. A sorozat a harmadik évadnál tart.

Arról is beszámolt a csatorna, hogy a Jóban Rosszban pihenőre megy, a befejező részeket a téli szünet után adják le.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Törölte magát a Twitterről az Elk*rtuk rendezője

Úgy tűnik, nem akarta népszerűsíteni legújabb filmjét.

Link másolása

hirdetés

A napokban törölte Twitter-oldalát Keith English, az Elk*rtuk című film rendezője – vette észre a Magyar Hang. Kálomista Gábor producer korábban azzal próbálta cáfolni, hogy az Elk*rtuk politikai kampányfilm lenne, hogy brit rendező dolgozott benne. Keith English azonban a Magyar Hang szerint egyáltalán nem reklámozta a filmet a Twitter-oldalán, holott korábbi munkájára, a The more you ignore me című filmre nagyon büszke volt.

Amint a lap írja, a rendező azóta törölte Twitter-fiókját is, pedig a filmet gondozó ügynökség, az SMA Talent még hivatkozott is rá az egyik posztjában. Hozzáteszik: a Google-ben tárolt képek alapján Keith English 2011-es csatlakozása óta több mint 3800 tweetet tett ki az oldalára.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: