KULT
A Rovatból

Első csókok, kamuzott románcok - A Rossz versek olyan, mint a VAN, de mégsem

Bár a kiindulási pont meglehetősen hasonló, a Reisz Gábor új filmje mégsem a VAN folytatása vagy variációja. Kritika.
Nagy Kátya - szmo.hu
2018. december 09.


Link másolása

A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan azzal, hogy 2014-es megjelenésével szinte egy időben kultfilmmé és generációs mozivá lett kikiáltva, magasra tette a lécet a rendező, Reisz Gábor számára, hiszen mindenki egy, a VAN magaslataiba érő filmet várt tőle. A rendező öt hónapot dolgozhatott következő forgatókönyvén Párizsban, a Cannes-i Filmfesztivál által működtetett rezidensprogramnak köszönhetően, de végül az eredeti film noir ötletet kiütötték az életrajzi ihletettségű jelenetek.

Ha belegondolunk, rengeteg író, zenész köszönhet karriert egy-egy szakításnak, vagy annak, hogy azokat az érzéseket fordítja alkotássá, amik egyébként marcangolják, mert az ilyen jellegű őszinteség az, amit a legtöbben keresünk a világban. És talán azért is működik ennyire jól a VAN és a Rossz versek is, mert olyan, egyébként átlagos szituációkat és érzelmeket görget elénk, amik mindenkiben ott motoszkálnak, csak éppen annyira természetesek, hogy eszünkbe sem jut töprengeni rajtuk. Addig, ameddig elénk nem tolják a filmvásznon.

Van egy főhősünk, Mehrtner Tamás (őt a rendező, Reisz Gábor alakítja), akit dob a Párizsban ösztöndíjjal tanuló barátnője. A szintén rendezőként dolgozó Tamás végül visszacsöppen Budapestre, és a múltjában kutatva próbálja feldolgozni a szakítást, de az aktuális csalódás mellett maga a szerelem is nagyító alá kerül. Vajon minden lányt szeretett, vagy csak magába a szerelembe kapaszkodott annyira?

Első csókok, kamuzott románcok, elbaltázott vallomások, kínrímes szerelmes versek kúsznak elő az emlékezetből, de emellett olyan fontos problémák is a felszínre kerülnek, minthogy tényleg hasonlítunk-e a kamaszkori ideálunkra, azok vagyunk-e, akik lenni szerettünk volna, és ha dobtuk mindazt, ami egykor fontos volt, az önmagunk meghazudtolása vagy éppen csak a felnövés része?

Büszke lenne gyerekkori önmagunk a felnőtt énünkre vagy bénának gondolná és legszívesebben gyomorszájon ütné?

A VAN-ban az volt a nagy szó, hogy megkapta a most késő 20-as, 30-as évei elején járó fiatal a saját Moszkva terét. Azt a Budapestet, amit ismer, azokat az élethelyzeteket, amiket a vásznon nézve könnyedén a szívéhez kaphat bárki: hiszen ez rólam szól!

A Rossz versek is tele van ilyen pillanatokkal. Bárki, aki az országban nőtt fel a ’90-es években, felfedezhet ismerős, mondhatni tipikusan magyar jeleneteket a filmben. Úgy, mint a sosem szűnő politizálás a vasárnapi ebédnél, kínos óriásplakátok, a Szomszédok nagy kinyilatkoztatásai, a szakadt piros hetes busz, a kiégett és rémisztő emlékű tanárok, üvegezés a házibulikban és minden, ami a feneketlen tinédzserkorban benne van a zenekar-alapítástól a részeg bulikig.

És bár ez az önfelismerés és a hozzá adagolt fanyar hunyor is egy élmény, mégis, a valóságtól elszakadt jelenetek adják meg a film igazi ízét, ahol a rendező igazán elengedhette a fantáziáját és egy nagyon szép és különös világba úsztatott át minket. Ahol különféle, varázslatnak beillő jelenetekkel magyarázza kisgyerekkori világát vagy kamaszkori belső harcait. Összekötött fonalszálak, egy érthetetlen, saját nyelv, vagy zenekarral kísért rádöbbenés – csupa-csupa szerethető jelenet. Éppen ezek és a jóleső felismerések miatt lehet mosolyogni végig a játékidő alatt.

Mert ahogy a VAN, úgy a Rossz versek is egy hiteles korképet ad a mai 30-asok világáról, egy szerethető, még mélyebbre mutató tükröt, amibe egyszerűen jó belenézni.

A Rossz versek világában is fontos szerepe van a zenének, amit a VAN filmzenekar jegyez szintén. Itt az előző filmtől eltérően azonban a laza, füttyögős, gitáros dalok helyett már egy sokkal komplexebb albumot és egy kiforrottabb zenekart kapunk (Csorba Lóránt - gitár, Szendrey-Nagy Olivér – ének, Kálmán András – billentyűk).

A Rossz versek hivatalos premierje december 27-én lesz, de előtte több premier előtti vetítésen is elcsípheted a filmet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„A bicskei áldozatok elnézést kértek, végre, Balog Zoltántól, Varga Judittól és Novák Katalintól” – Bödőcs Tibor retró Híradó-paródiával jelentkezett
Teli van erős utalásokkal a humorista legújabb videója, amiben körülmetélik Gyöngyösi Mártont, és Karácsony Gergely is férfivá műtteti magát.

Link másolása

A régi idők Híradójának paródiájával jelentkezett Bödőcs Tibor. Az alig ötperces szösszenetben számos közéleti eseményt figurázott ki a népszerű humorista.

A humor azonban sok helyütt maró társadalomkritikát rejtett: szóba került többek között, hogy Szijjártó Péter Szergej Lavrovval együtt nevette ki az orosz börtönben meghalt Alekszej Navalnij nyitott koporsóját, hogy Orbán Viktor megtanította cipőfűzőt kötni Donald Trumpot vagy hogy a bicskei gyerekotthon áldozatai bocsánatot kértek – végre – Balog Zoltántól, Varga Judittól és Novák Katalintól.

Ezen kívül a Vágó István-klón Bödőcs „beszámolt” arról is, hogy az amerikai nagykövetségen körülmetélték Gyöngyösi Mártont, hogy Magyar Péter eltávolíttatja Schmidt Mária-tetoválását a válláról, és megtudhattuk, hogy Karácsony Gergely férfivá műtteti magát.

A rövid videó végén, mintegy bónuszként, értesülhettünk a legújabb Rákay Philip-filmről is – ezúttal igen meglepő stílusban.

Bödőcs Tibor retró Híradó-paródiája


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
95 éves lenne Audrey Hepburn, aki előre tudta, hogy meg fog halni
Az ikonikus angol-holland származású színésznő 1929-ben született és 1993-ban halt meg egy hospice házban. Kemoterápiával kezelték, de tudta, hogy nem fogja túlélni a betegséget.

Link másolása

Idén ünnepelné 95. születésnapját Audrey Hepburn, melynek apropóján a Blikk képgalériát közölt a híres színésznőről.

Audrey Hepburn sikeres modell is lehetett volna, ha fiatal nem happolják el a filmes szakemberek. Pályája elején modellkedésből és táncos szerepekből keresett pénzt, de 1948-ban kapta meg az első szerepét a Nederlands in zeven lessen című filmben.

Az '50-es években Angliában dolgozott, ahonann az Egyesült Államokba vezetett az útja, ahol az első világraszóló sikerét a Római vakációval szerezte. 1967-ben visszavonult a filmes szakmától, ám Steven Spielberg amerikai filmrendező felkérésére elvállalta később az Örökké című film egyik szerepét.

1992-ben derült ki, hogy vastagbélrákkal küzd. A diagnózist követően megműtötték, kemoterápiával kezelték, de tudta, hogy nem fogja túlélni a betegséget.

Egy hospice házban halt meg 1993. január 20-án.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Így tudta meg Kulka János, hogy a Nemzet Színésze lett – Máris sokan gratuláltak neki
A színészt egy kollégája hívta fel telefonon, és a bejelentéssel nagyon meglepte őt - árulta el Kulka János, aki nagyon köszönte a kitüntető címet.

Link másolása

Ahogy arról mi is beszámoltunk, Kulka Jánost választották a Nemzet Színészének a nemrégiben elhunyt Tordy Géza helyére.

A művészt az RTL Híradó kérdezte meg arról, honnan tudta meg a hírt:

Kulka János válasza:

"Molnár Piroska hívott, gratulált nekem. Nemzet Színésze vagy. Meglepődtem. Nagyon köszönöm, nagyon"

- árulta el a színész, majd hozzátette: sokan gratuláltak neki, sok sms-t és hívást kapott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Két órából egy érdekes, egy kínzás. Megéri? Az elátkozott Queen Mary kritika
Az elátkozott Queen Mary nem más, mint egy ügyesen összerakott zagyvaság. Hangulatos, gyönyörű, de értelmetlenül túlbonyolított horror próbálkozás.

Link másolása

A Queen Mary olyan, mintha egy erőltetett, izzadságszagú Netflix horrort néznénk. Egy szerencséje van: az alkotók komolyan gondolták és kemény munkát fektettek bele. Nem tudom, hogyan lehetne leírni Az elátkozott Queen Mary-t úgy, hogy átadjam a tapasztalataimat.

Kerek egész képet, ugyanis nem tudok írni, akkora összevisszaság az egész.

Kár érte, se a színészek, se a filmes szakemberek nem tehetnek róla, egészen máshol csúszhatott el ez a történet.

A kezdés meglepően impozáns. 1938-ban járunk egy halloween-i estélyen egy hajó fedélzetén, amely épp az új világba tart Angliából. Egy furcsa családot követünk az első osztálynak fenntartott étteremben, akikkel valami nem stimmel.

Apuka erőszakosnak tűnik, anyuka babonásnak, a gyermek pedig nem bír magával.

A párbeszédekből hamar össze lehet tenni, hogy ők bizony nem az első osztályra valók, de Halloween-re hivatkozva, álruhában sikerül elvegyülniük a gazdagok között. Természetesen lebuknak és baj-bajt követ, majd az egész egy vérengzésbe fullad.

Aztán gyors váltás és egy másik családot kezdünk el követni a jelenben, Anne (Alice Eve), Patrick (Joel Fry) és gyermekük Lukas (Lenny Rush) személyében. Szépen lassan, nem túl szájbarágósan kiderül, hogy ők mit keresnek a már szórakoztató központként működő, Los Angelesben végleg kikötött Queen Mary-n.

Valami nem stimmel az egész hajóval, egyszerre túl steril és zavaróan mocskos.

A kapitány, Bittner (Dorian Lough) is gyanúsan viselkedik, mintha titkolna valamit. Mondani sem kell, hogy a két történetszál egyszerre folyik egymás mellett, felváltva váltakozik, majd egyszer csak összefonódnak.

Nem fogok spoilerezni, mert nem is igazán tudnék. Hangulatos indításból viszonylag gyorsan elérkezünk az unalmas tucathorrorok világába. Maga a helyszín már megért volna egy értelmesebb filmet. Az atmoszféra tapintható, mind a jelen mocska és felületes sterilsége, mind a ’30-as évek elegáns nyomora. A képi világ zseniális, a vágások néha ámulatba ejtőek, a gyönyörű képekkel társulva.

Isaac Bauman operatőr képei magukért beszélnek. A kivégzések brutalitása ritkán látott moziban X karika nélkül. Nem ezen fog múlni a siker.

A kosztümök, a maszkok, a díszletek és még a CGI is rendben van, az alacsony költségvetés ellenére. Alice Eve, Joel Fry és a többi színész is jó. Ami biztos, hogy nem ezen a brigádon csúszott el a dolog. A forgatókönyvíró és a rendező azonban egyest érdemelnek - köszönjük leülhetnek.

Sokat segíthetett, hogy tényleg mindent próbáltak helyszínen felvenni, a Queen Mary hajón forgathatott a stáb, sőt még egy 3D-s szkennelést is végeztek az egész hajón, így szabadon mozoghatott az operatőr a szűk térben, digitálisan. Érdekes technológia ügyes felhasználása. Akkor mi a gond az egésszel, hogy nem úgy hivatkozom rá, hogy az év egyik legjobb horrorja? Egyszerű: ősbutaság az egész film. Nem csak unalmas, nem ijesztő, de még értelmetlen, logikátlan és zavaróan buta karakterekkel van tele.

Ennyire gyenge forgatókönyvet régen láttam. Mintha mesterséges intelligenciával írták volna,

azzal a leírással, hogy „robot csinálj nekem egy látványos, brutális horrorfilmet, naaaaagy csavarral a végén.” Hát nem jött össze, se izgalmas, se érdekes nem lett a végeredmény. Azon kívül, hogy szép és mozog a kép, sok köze nincs egy koherens történethez.

Itt senki se úgy viselkedik, mint egy élő ember. A gyilkos áldozatai megköszörülik a torkukat, miközben a kegyetlen tettes véres fejszéje még egy fejbúbban van. Aztán elkezdenek elfutni egy zsákutcába négyen! Tényleg mélységesen felháborító, hogy ezzel valaki pénzt szeretett volna szerezni. A forgatókönyvírók között nem meglepő, hogy az első filmes Stephen Oliverrel és a nem túl nagy tapasztalattal rendelkező Gary Shorreal találkozunk. Egyébként Shore rendezte is a filmet elég, ha ehhez annyit teszek hozzá, hogy előző nagyjátékfilmje Az ismeretlen Drakula mérföldekkel jobb volt ennél. Pedig az nagy szó! Aki látta, az tudja.

Ami a legrosszabb az egészben, hogy a mozi annyira szép, amennyire egy horrorfilm képes rá.

Még a felúszó feliratok, a stáblista elrendezése és a főcím is művészire sikerült. Valószínűleg itt ment félre: volt egy remek ötlet, de nem volt elég tartalom egy egész estés filmhez, ezért tóldották-fóltozták és addig csavarták művészieskedéssel, hogy a Frankenstein szörnyetege effektus történt. Lehet jobb lett volna, ha elégetik a Queen Mary-t, ahogy ezt a szörnnyel is tették. Spoiler az 1931-es Boris Karloff filmből, elnézést.

Nem ragozom tovább, rossz film a Queen Mary. Lehetett volna remek horror is, ha a forgatókönyv hozzáértő kezekben landol, vagy ha csak egy rövidfilmet készítenek az alkotók. De egy több mint kétórás misztikus kalandnál nem adott többet.

Olyan mintha megnéztük volna a Lost első és utolsó részét egymás után. Egy figyelemfelkeltő, gyönyörű, rejtélyes felvetés, ami egy kiábrándító, túlcsavart, értelmetlen badarságba csap át.

Nem ajánlom senkinek, inkább nézzetek meg mást a mozi kínálatból.


Link másolása
KÖVESS MINKET: