Elrabolt világ-kritika: Hogyan igázhatta le egy ilyen buta faj az emberiséget?
Rupert Wyatt neve nem sokat mondhat az átlag moziba járónak, pedig ő rendezte a 2011-es A majmok bolygója: Lázadást, amely egy korrekt sci-fi volt - az új Majmok bolygója-sorozat egyik legjobbja. Ha ismerné a rendezőt, talán magasabb elvárásokkal ül be a néző az Elrabolt világra, hiszen hasonló élményt ígér, csak épp itt elnyomó idegenekkel.
A film nyitánya hangulatos, érezni a potenciált a filmben és a történetben: elnyomás, bábállamot irányító idegenek kiléte, nyomasztó, disztópikus hangulat, gazdagok és szegények közti, kiéleződött feszültség - nem tudni, ki az ellenség és ki a barát. A sztoriban megvolt a lehetőség, hogy akár egy jövőben játszódó 1984 is lehetett volna. De készüljünk fel: semmiféle hasonló élményünk nem lesz, és a nyitányban feldobott kérdésekre sem igazán kapunk választ a film végére.
Ha egy filmben gyengécske a történet, az még nem hatalmas probléma, ha valami kárpótol érte: a látvány, a színészi játék, esetleg a mondanivaló, bármi érdekes vagy értékes összetevő. Ám ha szinte minden alkotóelem közepes és még a sztori is unalmas, akkor a 109 perces mozi hosszabbnak tűnik, mint a Titanic. Jelen esetben is így történik: az Elrabolt világ annyira középszerű és érdektelen, hogy az ember egy nap múlva arra sem emlékezik, hogy látta.
A zene ugyanakkor hatásos.
A film zeneszerzőjének, Rob Simonsennek köszönhetően szerencsére azért nem nézhetetlen az Elrabolt világ. A zenei motívumok, témák mind tökéletesen passzolnak egy negatív utópia képeihez. A hangkeverés, kreatív zenehasználat, az idegenek hangjai, a környezeti zajok mind hozzátesznek az élményhez. Növelik a feszültséget, atmoszférateremtőek.
De ennyi. Sajnos nem tudok mást kiemelni. Az operatőr túl sokat használja a kézikamerát, ez inkább zavaró, mint hangulatteremtő eszköz, ami azért kár, mert amikor látjuk azt: a környezet kimondottan színvonalas. Olyan, mintha egy Paul Greengrass-féle Bourne-filmet szeretnének ötvözni egy politikai drámával, csak éppen nagyon nem működik. A vizuális effektek erősen közepesek, bár a készítők nem gazdálkodhattak túl nagy költségvetésből. A történet lassú, a karakterek érdektelenek, sok szereplőt mozgat a film, de senki sem tud igazán kibontakozni, még a főszereplőink sem.