KULT
A Rovatból

Élőhalottakkal táncolt, mielőtt maga is zombivá vált – 40 éve jelent meg Michael Jackson Thriller című albuma

A popzene egyik legnagyobb egyénisége az imázs és a videóklipek áldozata lett.

Link másolása

„Jól nézzék meg ezt a taknyost. Ő lesz a legnagyobb felfedezés a szeletelt kenyér óta” – állítólag az amerikai szórakoztatóipar legendás alakja, Sammy Davis Jr. mondta ezt egy tízéves kisfiúról, aki az 1960-as évek végén testvéreivel együtt bűvölte el a soul-zene könnyedebb irányzata, a „Motown Sound” híveit. A Jackson 5 volt az az énekegyüttes, és valóban lenyűgöző volt, amilyen profi módon énekelt és mozgott a színpadon az az aranyos arcú fekete kölyök. Sajnos ma már tudjuk, hogy Michael Jackson milyen árat fizetett kicsi korától kezdve a sikerért, de azt már ekkor látni lehetett, hogy őstehetség.

Bár még közel egy évtizedig örvendeztették meg a közönséget együtt a Jackson-fivérek, Michael-nek már 1972-ben, alig 14 éves korában megjelent az első szólólemeze. A család, élén a kegyetlen hírű apával, Joe-val mindig is óriási befolyást gyakorolt legtehetségesebb tagjára, művészi szempontból azonban Michael egyre inkább kinőtte őket. Nem szűkölködött mentorokban sem: sokat tanult Stevie Wondertől, aki mellesleg harmadunokatestvére volt, védőszárnyai alá vette őt Diana Ross – talán túlságosan is, ha lehet hinni az 1987-ben megjelent Dirty Diana című dalnak – a színpadi mozgásban James Brown volt a mintaképe és nem utolsósorban felkarolta őt a fekete muzsika legkiválóbb zeneszerző-producere, Quincy Jones, akinek legkiválóbb munkáit köszönhette.

Fordulópontot jelentett Michael karrierjében 1977, amikor Sydney Lumet az Óz, a csodák csodája történetét kizárólag fekete művészekkel vitte filmre. Diana Ross Dorothy-ja és Richard Pryor Óza mellett Jacko kapta a Madárijesztő hálás szerepét. Bár a film nem hozta meg a várt sikert, de megalapozta Michael vizuális imázsát.

A New York-i forgatás idején az énekes gyakran eljárt a kor népszerű éjszakai klubjába, a Studio 54-be, amelyet a hip-hop bölcsőjének tekintettek, és ez a műfaj mély hatást gyakorolt Jacksonra, aki innentől kezdve a könnyed popos hangtól összetettebb hangzásokra, a rock, a diszkó, a funky, a soul elemeit vegyítő zenére koncentrált. Már ezt tükrözte az 1979-ben megjelent albuma, az Off The Wall, amelyet sokan élete legjobb lemezének tartanak. Egy évvel korábban pedig történt egy esemény, amelynek akkor még senki sem láthatta tragikus következményeit: táncpróba közben elesett, és úgy törte el az orrát, hogy plasztikai műtétre szorult. Emiatt élete végéig légzési problémái voltak, és külsejének e kisebb megváltozása felszínre hozta egyre súlyosabb személyiségzavarát. Már a 1982-as Thriller borítóján megjelent fotója is markáns különbséget mutat a három évvel korábbi Jackóval. A ma 40 éve megjelent album mérföldkövet jelentett mind az énekes sikersztorijában, mind pedig a videóklip történetében.

A Thriller minden idők legsikeresebb pop-rock nagylemeze lett 70 millió eladott példánnyal, nem kevesebb mint 8 Grammy-díjat kapott, köztük az év lemezének kitüntetését, 2008-ban pedig bekerült az amerikai kongresszusi könyvtár nemzeti hangtárába a „kulturális, történelmi és esztétikai szempontból jelentős felvételek” közé. Ebben minden bizonnyal fontos szerepe volt annak a 14 perces filmnek, amelyet a címadó dalhoz készítettek.

A popzenében a promóciós filmnek akkor már több mint két évtizedes múltja volt, ezeket a 60-as évektől különböző tv-műsorokhoz készítették, de végsősoron ugyanezt a célt szolgálták Elvis Presley, a Beatles, Cliff Richard, Gianni Morandi mozifilmjei vagy a Monkees tv-sorozata. A nagy robbanás az 1981-ben elindult Music Televisionnal következett be, mivel ez a csatorna kifejezetten a klipekre alapozta műsorát, beindítva a zenevilág és környéke vizuális fantáziáját. Michael Jacksonnak is készültek már 1979-től klipjei, az első a Don’t Stop Til You Get Enough című slágeréhez, a nagy áttörést azonban John Landissel való találkozása jelentette.

Az amerikai rendező akkor már túl volt rövid idő alatt kultikussá vált filmjén, a Blues Brothers-en, amelyben a két főhős, Dan Aykroyd és John Belushi mellett a blues és a soul olyan nagyjai szerepeltek, mint Aretha Franklin, James Brown, Ray Charles, Cab Colloway és John Lee Hooker, dalaik pedig látványos, szellemes körítéssel hangzottak el. Landis ezután készítette el az Amerikai vérfarkas Londonban című horrorvígjátékát, amely nagyon megtetszett Jackónak és a rendezőt közös munkára kérte fel.

Az énekes sejtette, hogy a Thriller klipje sokaknál kiveri a biztosítékot, ezért az elején közzétett feliratban leszögezte: egyáltalán nem hisz az okkult dolgokban. Ettől persze még elállt a nézők lélegzete a többszörös film-álom-valóság játéktól. A bevezetőben Michael szerelmi vallomása, majd farkasemberré változása nemcsak e kedvelt horrortéma legjobb hagyományait követi, hanem van benne a Szépség és a Szörnyeteg motívumából, sőt, átalakulása kezdetén a filmőrültek ráismerhetnek Az operaház fantomja 1925-ös némafilm-változatából a címszereplő Lon Chaney maszkjára is. „Csak egy film” – nyugtatja meg Jacko szerelmesét, aki kimenekül a moziból, és ekkor, 4 és fél perc után kezdődik maga a feszes ritmusú funky-zene. Az idillt azonban újabb borzalmak zavarják: a zombik másznak ki egymás után a temetőből – újabb idézet, ezúttal a műfajteremtő 1968-as filmből, Az élőhalottak éjszakájából – és kerítik be a szerelmespárt.

Naná, hogy Jacko is zombivá válik, mielőtt a többiekkel elkezdi apró, hirtelen, szögletes mozdulataiból álló táncát, amely valóságos védjegyévé vált. További rémséges képsorok után kiderül, hogy csak a lány rossz álma volt az egész – vagy mégsem?

Landis eredetileg Jennifer Beals-t, a Flashdance sztárját szerette volna Michael partnerének, végül egy Jackson-rajongó Playboy-lánnyal, Ola Ray-jel forgatták le a filmet és a rendező szerint igen jól működött közöttük az a bizonyos kémia. A zombitáncos maga Jacko találta ki Michael Peters koreográfussal közösen. Landis közös munkájukról később úgy nyilatkozott, hogy úgy érezte, mintha egy nagyon tehetséges, szorgalmas, de érzelmileg sérült tízéves gyerekkel dolgozna.

Rod Temperton eredetileg hatperces dalát a klip kedvéért némileg át kellett szerkeszteni, és más vérfagyasztó zenebetétekkel, de mindkettőben fontos szerep jutott a híres horrorszínész, Vincent Price hátborzongató versmonológjának.

A filmet egy évvel az album megjelenése után mutatták meg az MTV-n, és ekkor kezdődött indult be a lemez évtizedek óta tartó diadalmenete. Pedig nem a Thriller az egyetlen nagyágyú rajta és Jackonak remek zenésztársai vannak. A rock-os Beat It-ben, amelynek klipje egy bandaháborút jelenít meg, Eddie Van Halen játssza a gitárszólót, a lágyabb húrokat pengető This Girl Is Mine-ban Paul McCartney-vel duettezik (egy év múlva viszonozta Macca szívességét a volt beatle Pipes of Peace albumán, a Say Say Say című közös slágerrel). Nagy siker volt a Billie Jean, amely a sztárlét árnyoldalairól szól és előhírnöke Jackson egyre erősödő paranoiájának. A dalt egy Michaelt zaklató rajongója ihlette, aki azt állította, hogy az énekes az apja ikergyermekeinek. A hölgyről később kiderült, hogy pszichiátriai kezelés alatt áll. A soul-dance stílusú dalhoz készült klipben Jackót egy gengszter külsejű paparazzo üldözi... A Billie Jean élő bemutatóján, amelyet a Motown 25. születésnapján tartottak, mutatta be Jackson azt a hátramenetet imitáló táncot, amely „moonwalk” (holdjárás) néven híresült el. A Human Nature-ben a Toto tagjai, Steve Lukather gitáros és Jeff Porcaro dobos közreműködik. Ez is mutatja, hogy Michael végleg kilépett a „fekete zene” keretei közül, miközben most is ott volt mögötte Quincy Jones és a felvételeken hallható Janet és La Toya Jackson vokálja is.

A Thrillerrel Michael Jackson énekesi pályájának csúcsára ért és klipműfajnak is egyik legnagyobb csillaga lett. Éppen ez utóbbi tette őt fokozatosan zeneileg tönkre.

Egyre bonyolultabb, egyre költségesebb videókat készített dalaihoz, világsztárokat hívott meg statisztálni, zenéjében azonban, sőt, egy idő után már táncában sem tudott megújulni. És közben ő maga is tönkrement. Öt évvel a Thriller után már szétoperált arcú, kifehérített bőrű műember jelent meg a Badhez készült klipeken, filmen és színpadon kívüli megjelenései pedig még ijesztőbbek voltak. A kliphős, aki zombikkal táncolt, maga is zombivá vált...

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


KULT
D. Nagy Lajos: „Túlzás, hogy Feró írta a Bikini legnagyobb slágereit”
Szerinte Feró sok szöveget írt, amik valóban jók is voltak. Ő azonban inkább szerzőtársként tekint rá.

Link másolása

Túlzás, hogy Feró írta a Bikini legnagyobb slágereit - mondta a Blikknek D. Nagy Lajos, a Bikini énekese. A zenekar az alapítás 40. évfordulóját ünnepli az Arénában májusban, a zenész ebből az alkalomból adott egy hosszú interjút a lapnak.

D. Nagy a beszélgetésben felidézte a kezdetetek is. Mint mondta, a Bikini válságban volt, amikor Németh Alajos, Lojzi megkereste őt.

„Én akkor jöttem vissza Angliából, és semmi kilátásom nem volt arra, hogy bandám legyen, így boldogan mondtam igent” - emlékezett vissza D. Nagy. Az énekesnek azonban volt egy feltétele is: a régi dalokat nem akarta énekelni, azt akarta, hogy a nulláról kezdjék.

Arra a felvetésre, miszerint Nagy Feró azt állítja, hogy a Bikini legnagyobb slágereit neki köszönhetjük, D. Nagy azt mondta: ő nem így emlékszik.

„Sok szöveget írt, jók is voltak. A Mielőtt elmegyek dallamát Lojzi írta, a szövegét én, ám amikor bementünk a stúdióba, Ferónak volt egy ötlete, beleírt a refrénbe, a szövegbe és a zenébe, amitől kétségtelenül jobb lett a dal, való igaz. Szóval szerzőtárs volt, de hogy ő írta volna, az enyhe túlzás. De mindegy is, régen volt, az idő megszépíti a dolgokat.”

D. Nagy azt is hozzátette, hogy mikor készült a lemez, akkor öt-hat dallal megkeresték a lemezgyárat, hogy szeretnék kiadni az albumot. A Hungaroton lemezkiadó egykori zenei szerkesztője pedig azt javasolta, hogy amolyan tanácsadóként vegyen benne részt Trunkos András és Nagy Feró, de „a dalok többségébe nem szóltak bele”.

D. Nagy azt is elmondta, hogy a májusi születésnapi bulira nem hívtak vissza senkit, „mindig az aktuális zenekar ünnepli az évfordulót”.

„Ahogy most létezünk, jó ahogy van, mondtam is nekik, hogy innen már nem lehet kilépni”

- tette hozzá.

A zenészt a családjáról is kérdezték, és elárulta: júliusban megszületett Daniella lánya első gyermeke, így nagypapa lett.

„Van egy kisfiú unokám, aki csodálatos. Megyek, amikor tudok, de a sok jelenlevő vírus miatt óvatosabbak vagyunk. Naponta kapom azonban a képeket.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
Eltűnt a mozik vásznairól, hogy életeket mentsen – Ashton Kutcher 45 éves
Több mint 8 éve nem láthattuk a romantikus komédiák egykori sztárját egész estés filmben. Utánajártunk, miért fuccsolt be a karrierje, és mivel töltötte az idejét az utóbbi években.

Link másolása

Egy 192 centiméteresre nyúlt, 20 éves iowai srác 1998-ban áttörést ért el színészként, miután megkapta Michael Kelso szerepét az Azok a 70-es évek show című szitkomban. Ez a sorozat a 2000-es évekre a sztárságig repítette Ashton Kutchert, amit aztán főként egész estés vígjátékokkal (Hé, haver, hol a kocsim?, A csajom apja ideges, Bérgyilkosék) és romkomokkal (Szakítópróba, Szerelem sokadik látásra, Míg a jackpot el nem választ, Csak szexre kellesz) erősített meg, időnként azért fel-felvillantva valamilyen komolyabb zsánert is (Pillangó-hatás, Bobby Kennedy – A végzetes nap, Hullámtörők, Jobs – Gondolkozz másképp).

Manapság azonban inkább bort készít, hogy életeket mentsen (a Mila Kunisszal közös borászatából befolyt összegeket jótékony célokra fordítja), mintsem, hogy a kamera előtt töltse az idejét. Emellett más vállalkozásokra is koncentrál, többek között technológiai befektetésekre. Ha úgy vesszük, felépített egy 200 millió dolláros birodalmat.

Sokan kételkedtek abban, hogy Kutcher karrierje tartós lesz Hollywoodban, egyszerűen azért, mert egy beskatulyázott színész volt, akit általában ugyanolyan vagy nagyon hasonló szerepek eljátszására kértek fel. Mivel azonban filmjeinek bevételei kezdtek erőteljesen csökkenni, az évek során a sztársága is megcsappant, s főként a párja, Mila Kunis kapcsán került be a hírekbe, nem pedig a filmjei és alakításai okán.

Bár Ashton azóta sem hagyta abba a színészkedést, nyilvánvaló, hogy a prioritásai megváltoztak. A 2014-es Annie című musical (ami után Cameron Diaz is visszavonulót fújt) óta egyetlen mellékszerepben láthattuk egész estés produkcióban, méghozzá a 2022-es Bosszúban, az igazi visszatérése azonban a Netflixen február 10-én megjelenő Nálad vagy nálam? című, Reese Witherspoonnal forgatott filmje lesz. S lám, csak nem egy hamisítatlan romkom…?

Lássuk, mivel töltötte Ashton az idejét az utóbbi 9 évben!

Nem is vonult vissza

Bár filmekben nem tűnt fel 2014 óta, azért a tévében szinte folyamatosan el lehetett őt csípni. Még 2011-ben pattant vissza a kisképernyő világába, amikor beugrott a kirúgott Charlie Sheen helyett a Két pasi – meg egy kicsibe másik főszereplőnek, és egészen 2015-ig, vagyis a szitkom fináléjáig alakította benne Walden Schmidtet. A másik nagyobb szabású produkciója pedig a netflixes A farm című széria volt, amely 2016 és 2020 között 4 évadon át futott, s amelyben Sam Elliott-tal egyetemben mind a 80 epizódban feltűnt. Sőt, ha ideje engedte, szinkronizált is egy keveset (Family Guy, Stoner Cats).

A legaktívabb befektető

2020 februárjában a Business Insider Kutchert nevezte meg a Szilícium-völgy legaktívabb sztárberuházójának, és vitathatatlanul Hollywood legtapasztaltabb technológiai befektetőjének. Ashton ugyanis egy ideje elhivatott abban, hogy feltörekvő cégeket nagyvállalatokká alakít. Amióta elindította két tőkealapját, amelyek az A-Grade Investments és a Sound Venture neveket viselik, Ashton 30 millió dollárról kb. 250 millióra növelte a portfólióját. A TIME magazin be is választotta őt a 100 legbefolyásosabb ember közé, ez pedig egy fantasztikus elismerés, sokak szerint a „vállalkozók Oscar-díja”.

A gyerekekért küzd

Miközben a színészi karrierje lelassult, Kutcher másra kezdte összpontosítani a figyelmét: minden létező platformját arra próbálta használni, hogy véget vessen a gyermekkereskedelemnek és a szexuális kizsákmányolásnak világszerte. Még 2009-ben alapította meg a DNA Organization nevű szervezetet akkori feleségével, Demi Moore-ral. Az alapítvány nevét a válásuk után Thorn: Digital Defenders of Childrenre változtatták, amellyel eddig több mint 6000 gyermeknek segítettek.

Régi műsor, új pénz

2003 és 2007 között sugározta az MTV a SztÁruló (Punk'd) című, a magyar Kész átveréshez hasonló műsort, amelyben rejtett kamerákon keresztül láthatjuk, ahogy Ashton és mókamesterekből álló csapata minden héten megtréfált olyan hírességeket, mint pl. Justin Timberlake, Zac Efron, Hugh Jackman vagy Penélope Cruz. A SztÁruló alkotójaként Ashton mostanáig szép summára tesz szert a jogdíjakból, mivel a reality 2020-ban átkerült a Quibi streamingplatformhoz.

Több időt tölt a gyerekeivel

A filmektől való távolmaradás egyik oka bizonyosan az, hogy Ashton minőségi időt tölthessen a feleségével, Mila Kunisszal, valamint a 8 éves kislányával, Wyatt-tel és a 6 éves kisfiával, Dimitrivel. Mivel Kutcher érdeklődése az utóbbi időben inkább a techcégek építésére összpontosult, már nincs távol hónapokig az otthonától és a szeretteitől valamilyen filmforgatás miatt. Kétségtelen, hogy miközben Mila Kunis karrierje még mindig dübörög, így sokkal könnyebben tudják menedzselni a családi életüket.

Ahol tudnak, segítenek

2022-ben Kutcher és az ukrán származású Mila Kunis indítottak egy közösségi finanszírozású GoFundMe-oldalt, hogy két online cég (Airbnb és Flexport) közreműködésével segíteni tudják az orosz hadsereg által elkövetett ukrajnai erőszak elől menekülőket. Akkor 34 millió dollárt gyűjtöttek össze, és ígéretet tettek arra, hogy további támogatásokat küldenek majd a rászorulóknak.

Van visszaút

Mivel Kutcher már sikeres üzletember, s vélhetően neki és a családjának nincs gondja a megélhetéssel, könnyen lehet, hogy a színészkedésre már hobbiként tekint. A Nálam vagy nálad? című romantikus vígjátékkal Reese Witherspoon oldalán mindenesetre elindulhat színészünk karrierjének következő fázisa.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Dave Bautista a legjobb benne, és ezzel el is mondtunk mindent a filmről – Kopogás a kunyhóban
Sajnálatos módon még thrillernek is kevés ez az M. Night Shyamalan-film, de a színészek kárpótolnak a pocsék moziélményért. Kritika.
B. M.; képek forrása: imDb.com és YouTube - szmo.hu
2023. február 03.


Link másolása

Sajnos mindenkit el kell keserítenem, csak egy középszerű film lett a végredmény. M. Night Shyamalan rendező régóta keresi önmagát, de a Jelek óta nem igazán volt jó filmje. A Széttörvét James McAvoy és Anya Taylor-Joy vitte a hátán, A látogatás és az Idő pedig annyira röhejesen rosszra sikeredett, hogy túlléptek önmagukon és átestek a már szórakoztató kategóriába.

Igazából a Kopogás a kunyhóban is majdnem annyira jó lett, mint a Széttörve,

köszönhetően a színészeknek, de a forgatókönyv gyengeségei miatt majdnem olyan szórakoztató, mint az Idő, de egyik lécet sem sikerült végül megugrania, így maradt a középszerűség.

A történet röviden: egy homoszexuális pár, Eric és Andrew (Jonathan Groff és Ben Aldridge) nyolcéves kislányukkal egy elszigetelt kis erdei kabinban nyaralnak, de kikapcsolódásukat megszakítja négy idegen, akik megkötözik őket és

azt követelik tőlük, hogy önként áldozzanak fel maguk közül valakit. Erre szerintük azért van szükség, mert csak így kerülhető el az apokalipszis.

A négy idegen nem ölheti meg a család egy tagját sem, de a feszültség és a tét egyre nagyobb és az idő fogytán van. Eléggé in medias res kezdődik, ahogy rögtön megjelennek a „rosszak”, de shyamalanosan tele van pakolva a film unalmas flashbackekkel, amikre nem tudom, hogy tényleg szükség volt-e, mert nagyon megtörik a lendületet és a feszültséget. A nagy kérdések: vajon tényleg igazat mondanak az idegenek? Valóban közel van a világvége?

A kopogás a kunyhóban egy számomra ismeretlen Paul Tremblay-könyvadaptáció, M. Night ebből írt forgatókönyvet, de a film története annyira mély, mintha egy kocsmai beszélgetésből írták volna. Ott szoktak ilyen abszurd dolgokkal viccelni egymással, hogy "Te mit csinálnál inkább: egy évig milliárdosként élnél, de közben tudod, hogy meghalsz az év végén, vagy száz évig szegénységben?", és társai. Valószínűleg a könyvben ennél mélyebb témákról is szó volt, de azokat nem sikerült adaptálni. Sok mindent érint Shyamalan forgatókönyve,

csak semmiben sem mélyül el igazán, nem ad hozzá semmi pluszt ezekhez a gondolatokhoz.

Például szóba került a rasszizmus, szexizmus, homofóbia, de nem fejti ki rendesen egyiket sem, mindent csak érintőlegesen. Bár mondhatnám, hogy cserébe a megvalósítás különleges és egyedi, de nagyon nem az. A képi világ és a set design annyira erős, mint egy hármasra értékelt egyetemi vizsgafilm. Mivel egyetlen helyszínen, az erdőben forgatták egy kunyhóban mikro büdzséből, így esélyes az anyagi siker, a stúdió nem kockáztatott nagyot vele. Nem tudni mekkora lehetett a költségvetés, de a nagyja biztosan a színészekre mehetett el.

Dave Bautista kiváló befektetésnek bizonyult, hihetetlenül jó a szerepében, széles vállán cipeli az egész filmet. Az ő karaktere érdekes, játéka komplex és végre nem csak egy vicces hústorony. A probléma, hogy még sem lehet neki drukkolni, mert hiába kiemelkedő a karaktere, a motivációja és a karaktere miatt egyértelműen ő az antagonista. A másik három idegent Abby Quinn, Rupert Grint és Nikki Amuka-Bird alakítja, ők is kiválóan hozzák a szerepeiket.

Mindenkinek van valami Shyamalanos szeszélye, ami definiálja a karakterét.

De sajnos semmi mélység nincs bennük, mégis tisztességesen eljátsszák őket. Az igazi gond az, hogy a másik oldalnak se nagyon lehet drukkolni, Ben Aldridge és Jonathan Groff kettőse szerethető, a homoszexuális pár, de papírvékonyak a karaktereik. Csupán annyit tudunk meg róluk, hogy nagyon szeretik egymást és a

kislányukat. A kilencéves Kristen Cui nagyon ügyes a kis Wen szerepében, ő talán az egyetlen szerethető szereplő, ami nem véletlen, hiszen ő szimbolizálja az ártatlanságot és az emberiség jövőjét.

Ami mellett viszont nem tudok elmenni, hogy vizuálisan mennyire rossz élmény nézni a filmet. Szinte már rondának is lehetne nevezni a kamerakezelést. Értem, hogy koncepció lehetett, de nagyon zavaróak a folyamatos szuperközelik, gyakorlatilag a színészek arcában van a kamera. Ez egy Dave Bautistánál ez különösen vicces, mert szegénynek amúgy sincs kis feje, de amikor premier plánban az egész vásznat betölti, még groteszkebb lesz a látvány.

A fókusz gyakran el van csúszva, gondolom művészi döntésből, de nézőként kifejezetten zavaró.

Zack Snyder használta hasonlóan a kamerát a Holtak serege forgatásán, én már ott se szerettem ezt a technikát. Szerencsére viszont a színészek kárpótolnak a pocsék moziélményért. Sajnálatos módon még thrillernek is kevés ez a film, mert alig van benne feszültség.

A főszereplőket nem lehet bántani, a brutális, erőszakosabb jelenetek a kamera látóterén kívül történnek, a CGI sokszor zavaróan gyenge, eléggé „tescogazdaságos” világvégét látunk. Nem vicceltem, amikor azt mondtam, hogy kisköltségvetésűnek hat az egész.

Nem moziba való lenne, a streaming szolgáltatók műsorán találkozunk hasonló művekkel.

Az igazság az, hogy talán csak Dave Bautista játéka miatt érdemes megnézni a Kopogás a kunyhóban-t, vagy ha esetleg felcsigáz valakit M. Night Shyamalan neve, hogy ebből az abszurd felvetésből mit fog kihozni. Minden úgy történik, ahogy azt a néző várja, semmi meglepetés, semmi adrenalin. Ugyan van a filmnek egyfajta bája, de nem biztos, hogy megér egy mozijegyet.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Pamela Anderson dokumentumfilmje izgalmasabb és érzelmesebb, mint a legtöbb romantikus vígjáték
A Pamela közelről című dokumentumfilmre talán a férfiak kattintanak rá gyorsabban, pedig egy remek, nőknek szóló „motivációs” filmként is működik.
Vass Adrienn - szmo.hu
2023. február 06.


Link másolása

Január 31-én jelent meg nyomtatásban Pamela Anderson memoárja Love, Pamela címmel, és ezzel egyidőben a Pamela közelről című életrajzi dokumentumfilmje is felkerült a Netflixre.

Pamela a 90-es években megkerülhetetlen szexszimbólummá vált, aki a Baywatch tengerparti jeleneteivel és megannyi Playboy szereplésével mozgatta meg főként a férfiak fantáziáját.

Hiába szeretett volna komolyabb szerepekben is tündökölni, inkább botrányos kapcsolataival és kiszivárgott szexvideójával hívta fel magára a figyelmet.

Fiatalon, ha reflektorfénybe került és interjú készült vele, általában csak a szexiességét fejtegették, aztán ahogy teltek az évek, önmaga paródiájává vált. Szőke haj és nagy mellek. Nagyjából ezekkel azonosították.

Pamela igazán jó alany volt ahhoz, hogy dokumentumfilm készüljön belőle.

Egészen fiatal kora óta naplót írt, amiben részletesen és érzékletesen örökítette meg élete legapróbb történéseit. A film egyik fő motívumát ezek az írások adják.

Ezen kívül rengeteg kép, cikk és videófelvétel készült róla már a 90-es években is, és Tommy Lee-vel a három éves kapcsolatukat is szinte végig dokumentálták.

Így szexi jelenetek helyett, most jóval érzékenyebb, bensőségesebb részleteket láthatunk a házi videótékából.

Ráadásul Pamela életének ezen a pontján tényleg azt érzete, hogy beszélni akar. Hogy egyszer végre úgy akarja elmondani a történetét, ahogyan ő élte meg, ahogyan az emberek még nem hallották, mert 55 éves koráig senki nem tette fel neki ezeket a kérdéseket.

Több részletet is mutatnak régi interjúkból, ahol láthatóan és saját bevallása szerint is kellemetlenül érezte magát, így most próbáltak egy teljesen más hangulatot teremteni.

Smink nélkül, természetesen és mosolygósan ült le a kamera elé és a legszomorúbb részleteket is őszintén fűzte bele a mondandójába.

Ez nyilván nagyon szubjektív dolog, de szerintem pár perc után már érezni is lehet, hogy miért foglalkoztatott ennyi embert régen is és most is. Vonzó testi adottságai személyiség nélkül nem repíthették volna idáig.

A szavai őszintének és átgondoltnak tűnnek, miközben humora többször megmosolyogtat.

És bár vannak pillanatok, amikor küszködik a keserű részeknél, egyáltalán nem játssza az áldozatot.

A fő interjúra Kanadában került sor. Érdekes csavar az életében, hogy a világjárvány hatására hazatért a szülői házba, így volt alkalma az emlékek között kutatni és felidézni fiatal éveit. A gyerekkorával kapcsolatban azonnal megdöbbentő részleteket mesélt el. Szülei intenzív, viharos kapcsolatban éltek.

Apja alkoholfüggő és különösen temperamentumos férfi volt.

Balhés rosszfiú. Valószínűleg későbbi, balul elsült párkapcsolati döntéseinek is ez az otthoni minta adta meg az alapját.

De nem csak az apja által tapasztalta meg, hogy milyen egy veszélyes férfi, mert a bébiszittere is évekig molesztálta. Szüleinek nem mert szólni róla, pedig annyira kétségbeesett volt, hogy egyszer szíven is akarta szúrni, aztán amikor nem járt sikerrel, a haláláért fohászkodott.

„Azt mondtam neki, szeretném, ha meghalna. Másnap meghalt autóbalesetben. Azt hittem, ezt én tettem az elmémmel. Biztos voltam abban, hogy én voltam. Hisz azt kívántam, haljon meg, és meg is halt. Ennek tudtában éltem le az egész fiatalkoromat.”

Ezen a ponton a néző már szinte telítődik a fájó részletekkel, de az élet továbbra sem kímélte őt. Egyik barátnője unszolására, egyik este átmentek két fiúhoz, akik közül az egyik megerőszakolta. Erről az esetről is hallgatott, és ismét ő szégyellte magát.

Elsőre érthetetlen, hogy ilyen traumák után hogyan vezetett az útja a vetkőzős műfaj felé. De meglepő módon a Playboy fotózásokról csak szép emlékei vannak.

Ez a munka adta neki vissza a hatalmat a teste felett, és sok év visszafojtott nőiesség után végre azt érzete, hogy tündököl.

Igazán élvezte a fotózásokat, és a környezete hatására önként és dalolva nagyobbíttatta meg a melleit, de közben mégis több akart lenni egy testnél. Nagy nehezen rávette magát és elment a Baywatch egyik meghallgatásra, és nemcsak hogy megfelelt, hanem egyenesen rá írták C.J. szerepét.

Nicole Eggert és Alexandra Paul és Pamela, Baywatch

Ez után jött a Tommy Lee-időszak: élete legszebb és legfájdalmasabb kapcsolata. Villámesküvő, örült esték, gyors összeköltözés, babaproject…

Aztán szinte észrevétlenül elloptak tőlük pár privát vidófelvételt, és nem sokkal később felrobbantotta az internetet az az ominózus szexvideó.

Pamela és Tommy igyekeztek megakadályozni a felvétel nyilvánosságra jutását, majd harcolni az igazukért, de végül egy rossz alkuval tehetetlenül visszavonultak és végignézték, ahogyan mások meggazdagodnak a legintimebb pillanataikból.

A tavalyi évben a Hulun meg is jelent egy sorozat erről az egészen őrült esetről (Pam & Tommy). És bár Pamela határozottan elzárkózott a sorozat gondolatától is, mégis leforgatták, mégis megjelentették.

Nem volt hajlandó megnézni sem, de a sebeket azért így is rendesen feltépte a váratlan és kéretlen figyelem.

A dokumentumfilmben kitérnek arra is, hogy hogyan ment tönkre a kapcsolatuk Tommyval, és arra is, hogy mennyi, szintén elhibázott próbálkozás jött még ezután.

„A kapcsolatom Tommyval talán az egyetlen volt, amikor tényleg szerelmes voltam.”

 

Pamela és Tommy Lee

A film a sok sötét részlet mellett tartogat azért bőven örömteli pillanatot is.

Megismerhetjük Pamelát gondoskodó anyaként és a népszerűségét kihasználó, erős és határozott vegán aktivistaként. Majd láthatjuk az eddigi legutolsó dobását, ami nagyjából a film lezárása is, egy Broadway szerep, amiben végre színésznői oldalát is sikerül jobban megcsillantania.

Pamela döntései sokszor megkérdőjelezhetők és nem biztos, hogy mindenki azt fogja érezni a két óra után, hogy egyetért vele. De nem is kell! Hiszen ő abszolút nem hétköznapi módon él és gondolkodik. Viszont érdekes, izgalmas és tanulságos a története.

Talán az egyetlen hiba az, hogy míg régebben sokszor mások beszéltek helyette és a beleegyezése nélkül döntöttek a sorsáról, addig ebben a filmben meg tényleg csak őt halljuk. A szülei és fiai egy csak egy egészen kis részben asszisztálnak a monológjához.

Pamela és fiai a filmbemutatón

Például Sylvester Stallone neve is felmerül a filmben, aki állítólag komolyan bepróbálkozott Pamelánál. Stallone azonban védőügyvédjén keresztül tagadta, hogy a róla szóló rész igaz lenne.

És legutolsó férjének volt párja is a nyilvánosság elé állt nemrég és beszélt arról, hogy Pamela hogyan szerette el a férfit tőle, ezzel kicsit árnyalva a Pamela által említett romantikus történetszálat.

Persze tudjuk jól, hogy minden éremnek két oldala van és ez a dokumentumfilm most csak a Pamela által megélt valóságra szorítkozik. De olyan érzékenyen teszi ezt, hogy tulajdonképpen nincs okunk kételkedni a szavában, abban, hogy ő ezeket a dolgokat valóban így élte meg.

Ez a film olyan, mint egy vérbeli szappanopera. Tele van csillogással és magasságokkal és a hírnév árnyoldala is legalább olyan intenzíven jelenik meg benne.

De Pamela egy percig sem sajnáltatja magát. Megviselték a történtek, de nem törték meg. 55 évesen is tettre kész, pozitív, és mindezt jóleső humorral teszi.


Link másolása
KÖVESS MINKET: