Trokán Nóri szerint Kovács Harmat kifejezetten jó úton indult el, hiszen Manuel hétről hétre olyan dalokat ír neki, ami teljes mértékben passzol hozzá. „Ezt a Harmatot szeretem!” – értett egyet Miklósa Erika az RTL tehetségkutatójában.
Itt megnézheted a teljes produkciót:
Trokán Nóri szerint Kovács Harmat kifejezetten jó úton indult el, hiszen Manuel hétről hétre olyan dalokat ír neki, ami teljes mértékben passzol hozzá. „Ezt a Harmatot szeretem!” – értett egyet Miklósa Erika az RTL tehetségkutatójában.
Itt megnézheted a teljes produkciót:
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Esküvő, régi szerelmek és újabb Demjén-slágerek – itt a Hogyan tudnék élni nélküled? 2. első előzetese
Hat évvel az első rész balatoni nyara után ismét találkozik a Kuplung és a három barátnő. A Hogyan tudnék élni nélküled? 2. első előzetese ízelítőt ad a nagysikerű film folytatásából, de sok kérdést is felvet.
Hat év telt el a felejthetetlen balatoni nyár óta, a Kuplung tagjait és a három barátnőt pedig alaposan szétszórta az élet. A Hogyan tudnék élni nélküled? folytatásában egy esküvő hozza ismét össze a régi társaságot – természetesen újabb szerelmi bonyodalmakkal és Demjén Ferenc slágereivel.
Szerda délelőtt megjelent a Hogyan tudnék élni nélküled? 2. első hivatalos előzetesét. Az alig több mint egyperces kedvcsináló egyelőre nem árulja el a történet minden fordulatát, de az kiderül belőle, hogy a folytatás megőrzi az első film legfontosabb összetevőit: visszatér a balatoni környezet, a romantika, a humor, a látványos zenés-táncos jelenetek és a Kuplung együttes.
A képsorokon esküvői készülődést, tóparti találkozást, a színpadon ismét összeálló zenekart, valamint feszültebb és kifejezetten komikus pillanatokat is látni. A menyasszony körül Liptai Claudia új karaktere is feltűnik, az esküvő legfontosabb titkait viszont nem leplezi le az előzetes.
Az első hivatalos előzetes alapján a régi kapcsolatok közül több is újabb próbatétel elé kerülhet.
A hat főszereplő változatlan: Gergőt Ember Márk, Gábort Marics Péter, Csabit Kirády Marcell, Esztert Törőcsik Franciska, Katát Márkus Luca, Bettit pedig Kovács Harmat alakítja. Mellettük Trill Beatrix, Liptai Claudia, Seress Zoltán, Györgyi Anna és Rohonyi Barnabás is szerepel a filmben.
A folytatás sem hagyja el a sorozat zenei alapját, vagyis Demjén Ferenc slágereit.
A már bejelentett betétdalok között szerepel a Mindig ugyanúgy, a Jelszó, a Love, az Iskolatáska, a Várj, míg felkel majd a nap, a Jóbarátok vagyunk és a Legyen ünnep.
A mozibemutatót két Kuplung-koncert is felvezeti november 6-án és 7-én a Papp László Budapest Sportarénában. Ezeken az első film dalai mellett már a folytatás néhány szerzeménye is hallható lesz.
Az első rész minden előzetes várakozást felülmúlt. Magyarországon több mint egymillió mozijegyet adtak el rá, a határon túli vetítésekkel együtt pedig további csaknem kétszázezer néző látta. Összesen 56 hétig szerepelt a mozik műsorán, ami kortárs magyar film esetében példátlan teljesítmény. Romániában 132 564 fizető nézővel 2025 húsz legnézettebb mozifilmje közé is bekerült.
A kedvcsinálót itt lehet megnézni:
Hat év telt el a felejthetetlen balatoni nyár óta, a Kuplung tagjait és a három barátnőt pedig alaposan szétszórta az élet. A Hogyan tudnék élni nélküled? folytatásában egy esküvő hozza ismét össze a régi társaságot – természetesen újabb szerelmi bonyodalmakkal és Demjén Ferenc slágereivel.
Szerda délelőtt megjelent a Hogyan tudnék élni nélküled? 2. első hivatalos előzetesét. Az alig több mint egyperces kedvcsináló egyelőre nem árulja el a történet minden fordulatát, de az kiderül belőle, hogy a folytatás megőrzi az első film legfontosabb összetevőit: visszatér a balatoni környezet, a romantika, a humor, a látványos zenés-táncos jelenetek és a Kuplung együttes.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Túl a 40-en tudta meg, hogy más a vér szerinti apja, megmentette Emilio Estevez életét, és a lányából pornószínésznő lett – 30 érdekesség a 65 éves Laurence Fishburne-ről
14 évesen 16-nak hazudta magát, hogy bekerüljön az Apokalipszis mostba. Azóta már több mint 141 színészi kredit van mögötte.
1. A Georgia állambeli Augustában született 1961. július 30-án, Laurence John Fishburne III néven.
2. A szülei Laurence John Fishburne Jr., aki fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézetében dolgozott, valamint Hattie Bell Crawford, aki középiskolai matematika- és természettudomány-tanár volt.
3. A keresztnevét a világhírű angol színész, Laurence Olivier után kapta.
4. Gyerekként a szülei válása után nem sokkal New Yorkba, Brooklynba költözött az anyjával, az apjával utána nem tartotta a kapcsolatot.
5. 12 évesen kezdett el színészkedni: először a One Life to Live című sorozatban tűnt fel 1974-től 1976-ig.
6. 14 éves volt, amikor szerepet kapott Francis Ford CoppolaApokalipszis most (1979) című filmjében. Azt hazudta a castingosoknak, hogy már 16 éves, hogy megkapja a szerepet. Végül a forgatás olyan sok ideig tartott, hogy közben valóban sikerült betöltenie a 16., sőt, még a 17. életévét is.
7. Az Apokalipszis most forgatása egyik szünetében megmentette Emilio Estevez (aki az apját, Martin Sheent kísérte el) életét, sikerült időben kihúznia őt egy futóhomokból.
8. A New York-i High School of the Performing Arts tanulója volt, ott is érettségizett le.
9. Az 1980-as évek elején ő és a szintén New York-i színész, Giancarlo Esposito (Breaking Bad, A mandalóri, The Boys stb.) szobatársak voltak Los Angelesben.
10. Évtizedeken át Larry néven szerepelt a stáblistákon, többek között a Fekete vidék (1991) című filmben is, mielőtt 1993-ban úgy döntött, visszatért a Laurence névhez. A Tina volt az első film, ahol már így írták őt ki.
11. Színészetet tanult a Manhattanben található Lincoln Square Academyn.
12. Az ENSZ Gyermekalapjának (UNICEF) nagykövete, amelynek keretén belül világszerte segíti a gyermekeket oktatási, egészségügyi és humanitárius támogatással.
13. A korai pályafutása nem kizárólag rangos produkciókból állt. A horrorrajongók talán felismerték őt az 1987-es Rémálom az Elm utcában 3: Az álomharcosok című filmben, ahol egy kórházi ápolót alakított.
14. 1985-ben, 24 évesen vette feleségül Hajna O. Moss színésznőt (Személyes ügy) New Yorkban. Két gyermekük született: egy fiuk, Langston (1987) és egy lányuk, Montana (1991). Hajna és Laurence végül az 1990-es évek elején elváltak.
15. Gyakran összetévesztik Samuel L. Jacksonnal, és fordítva. Jackson szerint már olyan is volt, hogy egymás mellett álltak, és az emberek még akkor is felcserélték őket.
16. 1991 és 1995 között a színésznő Victoria Dillarddal (Higgy neki, hisz zsaru, Visszakézből, Kerge város, Ali) járt.
17. Ötször is elutasította Ike Turner szerepét a Tina (1993) című filmben. Amikor aztán megtudta, hogy Angela Bassett kapta meg Tina Turner szerepét, meggondolta magát. Később azt állította, hogy a Tina után évekbe telt, mire a fekete nők abbahagyták, hogy „rossz szemmel” nézzenek rá.
18. A Mátrix (1999) folytatásaira kötött szerződése állítólag 15 millió dollár volt + a bruttó bevétel 3,75%-a.
19. Ő és a színésznő Gina Torres (Mátrix: Újratöltve, Mátrix: Forradalmak, Firefly: A szentjánosbogár) 2001 februárjában jegyezték el egymást, majd 2002. szeptember 22-én házasságot kötöttek a New York-i Cloisters nevű múzeumban. A közös lányuk, Delilah 2007 júniusában jött a világra. 2017. szeptember 20-án megerősítést nyert, hogy Torres és Fishburne már külön élnek, csak az elmúlt egy évben titokban tartották a szakításukat. 2018. májusában váltak el hivatalosan.
20. Ő az első afroamerikai színész, aki eljátszotta a főszerkesztő Perry White szerepét, azaz Clark Kent munkaadóját a 2013-as Az acélemberben.
21. Három olyan filmben is szerepelt, amelyet Oscar-díjra jelöltek a legjobb film kategóriájában: Apokalipszis most (1979), Bíborszín (1985) és Titokzatos folyó (2003).
22. A brazil író, Paulo Coelho nagy rajongója. 2009-ben kijelentette, hogy meg szeretné filmesíteni Coelho Az alkimista című regényét. Ez azóta nem jött össze.
23. A 40-es éveiben tudta meg, hogy Laurence John Fishburne, Jr. nem a biológiai apja. Később, 2025-ben a Finding Your Roots című tévéműsor egyik epizódjában aztán kiderült számára, hogy a vér szerinti apja egy William Seigel Bohannan nevű férfi volt. Bohannan az amerikai hadseregben szolgált, és Fort Gordonban állomásozott, amikor megismerkedett Fishburne édesanyjával, Hattie-vel. Ekkor pedig az is kiderült, hogy van két féltestvére, Lisa Bohannan és William Bohannan.
24. A lánya, Montana felnőttként pornószínésznő lett, és Chippy D néven ismeretes a szakmában.
25. Laurence a Guggenheim Motorcycle Club alapító tagja, amely csoport világszerte szervez túrákat művészeti múzeumokba.
26. Ő volt az első fekete színész, aki Othellót alakította egy nagy költségvetésű filmben, méghozzá az 1995-ös OthellóbanKenneth Branagh (Jago) és Iréne Jacob (Desdemona) mellett. A korábbi, nagy nevekkel fémjelzett feldolgozásokban olyan színészek játszották el a mór hadvezért, mint Orson Welles és a névadója, Laurence Olivier, persze teljesen feketére festett arccal.
27. Elismert színházi színész is, aki több mint 10 színdarabban lépett fel a karrierje során. 1992-ben a Two Trains Running című darabban nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Tony-díjat.
28. A színészkedés és a produceri munka mellett rendezőként is kipróbálta magát. Ő vezényelte le a 2000-es Egyszer az életben című drámát, amelynek főszereplője a „hasonmása”, Samuel L. Jackson volt.
29. Fishburne irodalom és költészet iránti szenvedélye mélyre nyúlik, és már fiatalon felfedezte ezirányú vonzódását. Inspirációt merített olyan művekből, mint Langston Hughes versei és Shakespeare drámái. A karrierje során végig elkötelezte magát Shakespeare iránt, és olyan ikonikus szerepeket alakított, mint Othello, Coriolanus és Hamlet.
30. Vonzódik a harcművészetekhez is, fiatalon főként Bruce Lee filmjei inspirálták. Az ő hatására kezdett el hapkidót gyakorolni. Az ebben szerzett tudását többek között a Mátrix-filmekben is kamatoztatni tudta Morpheusként, amely egyébként máig a legismertebb szerepe.
1. A Georgia állambeli Augustában született 1961. július 30-án, Laurence John Fishburne III néven.
2. A szülei Laurence John Fishburne Jr., aki fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézetében dolgozott, valamint Hattie Bell Crawford, aki középiskolai matematika- és természettudomány-tanár volt.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
„Azért jöttem vissza, mert nélkülem megszűnt volna a Sziget” - Gerendai Károly másfél milliárdos veszteséggel menti meg a fesztivált
Gerendai Károly a Telexnek adott interjújában jelentette be, hogy idén tudatosan másfél milliárdos veszteséget vállalnak a Sziget Fesztiválon. Az üzletember szerint ez egy befektetés a jövőbe, amivel a rendezvény élményalapú megújulását alapozzák meg.
A Sziget Fesztivál régi-új tulajdonosa, Gerendai Károly a Telex After című műsorában beszélt a fesztivál megmentésének körülményeiről, az új stratégiáról és arról, hogyan látja a Sziget jövőjét a megváltozott politikai és piaci környezetben. Gerendai elmondta, hogy bár hivatalos státusza még nincs a cégben, heti 4-5 napot a fesztivállal foglalkozik, miután nyolc év szünet után visszatért a tulajdonosok közé.
A beszélgetés elején kifejtette, hogy a Sziget jövőjének biztosítása érdekében idén tudatosan másfél milliárd forintos veszteséggel terveznek, amit egyfajta befektetésnek tekint. Szerinte a fesztiválpiacnak fel kell hagynia azzal a gyakorlattal, hogy mindent a sztárfellépőkre tesz fel.
„Le kell jönni arról a szerről, amin most az elmúlt időszakban nagyon erősen voltak, hogy mindent a sztárfellépőkre teszünk föl egy lapra, és ha sikerül épp jó sztárfellépőket szerezni, akkor majd eladunk sok jegyet, ha nem sikerül, akkor meg nem adunk el sok jegyet” – jelentette ki.
Úgy látja, egy külföldi fiatal nem fog csak azért repülőre ülni, hogy olyan előadókat nézzen meg Budapesten, akiket otthon is láthatna, ezért a Szigetnek plusz érveket, egyedi élményt kell nyújtania. Hozzátette, hogy a nagy nevek egyre kevésbé akarnak fesztiválokon fellépni, mert a szólókoncertekkel anyagilag és kreatív szempontból is jobban járnak.
Gerendai szerint a korábbi tulajdonosi kör minden pénzt a fellépőkre csoportosított át, ami az élményt nyújtó egyéb programelemek rovására ment.
A visszatérése után az egyik elsődleges célja az volt, hogy ezt a gondolkodásmódot megváltoztassa. A korábbi, adatvezérelt bookinggal kapcsolatban úgy fogalmazott, az torz eredményt hoz: „Ez egy ilyen önbecsapó helyzet tud lenni, hogyha azokat kérdezed csak, akik jönnek, hogy mit szeretnének, és nem azokat, akik nem jönnek, hogy miért nem jöttek és mit szerettek volna.”
A fesztivál zenei sokszínűségével kapcsolatban elmondta,
a fiatalok zenehallgatási szokásai megváltoztak, már nem műfajokban, hanem előadókban és slágerekben gondolkodnak, ezért a korábbi, tematikus színpadok modellje ma már kevésbé működőképes.
Ennek ellenére fontosnak tartotta egy új, magyar nagyszínpad létrehozását, hogy ezzel is üzenjék, a hazai előadókat újra komolyan veszik. A Bródy János életműve előtti tisztelgés ötletét is ő vetette fel, mert úgy érezte, fontos, hogy egy ilyen jelentős életművet még az alkotó életében megünnepeljenek. „Jó lenne nem kivárni a Bródynál is, az mégiscsak az az életmű, amit ő itt letett az asztalra, az egy annyira egyértelmű ügy” – indokolta a döntést.
Gerendai Károly furcsállja, hogy a korábbi években a Sziget elsősorban a legfiatalabb, legkevesebb pénzzel rendelkező korosztályt célozta meg.
Szerinte ez demográfiai és gazdasági szempontból sem volt logikus lépés, hiszen a Sziget mindig is egy többgenerációs fesztiválként működött jól. Ezzel kapcsolatban beszélt a legrosszabbul fogyó jegytípusról, a félárú diákbérletről is.
„Hát nagyon fura nekem is, és itt egy picit talán ebben az interjúban azt is mondtam, hogy hát nekem itt nagyjából meg is állt a tudásom” – ismerte el. Egyetlen racionális magyarázatának azt tartja, hogy mivel ennek a jegytípusnak az ára nem emelkedik, a diákok az utolsó pillanatig kivárnak a vásárlással, figyelembe véve például az időjárás-előrejelzést is.
„Csak azt senki nem gondolja hozzá, hogy nekem fel kell hozzáépíteni azt a művelődési házat is. És ugyanabból a bevételből kell mindezt kigazdálkodnom.”
A fesztivál magas áraival kapcsolatos kritikákra reagálva elmondta, a látogatók gyakran elfelejtik, hogy a Szigetnek a teljes infrastruktúrát fel kell építenie a semmiből. Ugyanez igaz a vendéglátósokra is, akiknek egy hét alatt kell kitermelniük a teljes költségüket, ami indokolja a magasabb árakat. Állítása szerint ma már nem vonzó a vendéglátósoknak a Sziget, és sokszor rá kell beszélni őket a kitelepülésre.
A kormányváltás utáni üzleti környezetről bizakodóan nyilatkozott, reméli, hogy a jövőben újra a teljesítmény fog számítani, nem a politikai kapcsolatok.
A Sziget szempontjából pozitív változásra számít, mert szerinte a korábbi kormány politikájával sok külföldi fiatal nem szimpatizált, ami visszatartó erő lehetett. Ugyanakkor felvetette, hogy a Sziget eddigi vonzerejéhez hozzátartozhatott az is, hogy egy „megtűrt” eseményként állt ki bizonyos értékek mellett egy olyan országban, ahol ezek nem voltak magától értetődőek. „Teljesen más dolog elmenni Hollandiába kiállni a szabadságjogok mellett, vagy Észak-Koreába.” Ez a fajta „megkülönböztetett státusz” szerinte most megszűnhet.
„Nem gondolom, hogy én nagyon alkalmas vagyok az ilyen típusú struktúrákban való működésre. Én ezt mindig az előző kormánynál is, meg az az előttin is mindenkinek elmondtam, hogy ha valaki kíváncsi az én szakmai véleményemre, akkor tök mindegy, hogy én kire szavazok.”
A beszélgetésben szóba került, hogy több zenekar, például a Gogol Bordello és a System of a Down is politikai okokból nem lépett fel Magyarországon. Gerendai elmondta, a kormányváltás után tervezik felvenni a kapcsolatot ezekkel az előadókkal. Saját politikai szerepvállalását kizártnak tartja. A korábban a Sziget portfóliójába tartozó Volt Fesztivál és Balaton Sound sorsáról elmondta, azokat a Superstruct azért szüntette meg, mert ráfizetésesek voltak. Jelenleg a Sziget talpra állítása a legfontosabb, nem újabb veszteséges projektek beindítása.
A Lupa-tó projektjét személyes kudarcnak éli meg.
„Nekem személyesen inkább kudarc sztori. Szerencsére a látogatóknak nem az” – fogalmazott, hozzátéve, hogy tévedett, amikor azt hitte, nagy igény van a magas minőségű szolgáltatásokra, és alulbecsülte, mennyire szélsőségesen időjárásfüggő a strand látogatottsága.
Végül elárulta, a Sziget nem hiányzott neki az elmúlt években, de a megmentése érdekében muszáj volt lépnie. „Nekem tök jó volt az életem anélkül, hogy én a szigettel kellett foglalkoznom... de nekem az a helyzet úgy tevődött föl, hogy akkor majd nem lesz, hogyha egyébként én nem lépek ebben.” Hosszú távú terveiről pedig így nyilatkozott: „Én azt remélem, hogy a lehető leggyorsabban sikerül eljutni oda, hogy ne legyen rám megint szükség.”
A Sziget Fesztivál régi-új tulajdonosa, Gerendai Károly a Telex After című műsorában beszélt a fesztivál megmentésének körülményeiről, az új stratégiáról és arról, hogyan látja a Sziget jövőjét a megváltozott politikai és piaci környezetben. Gerendai elmondta, hogy bár hivatalos státusza még nincs a cégben, heti 4-5 napot a fesztivállal foglalkozik, miután nyolc év szünet után visszatért a tulajdonosok közé.
A beszélgetés elején kifejtette, hogy a Sziget jövőjének biztosítása érdekében idén tudatosan másfél milliárd forintos veszteséggel terveznek, amit egyfajta befektetésnek tekint. Szerinte a fesztiválpiacnak fel kell hagynia azzal a gyakorlattal, hogy mindent a sztárfellépőkre tesz fel.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Az igazi rejtély nem az, hogy ki a sorozatgyilkos a Disney+ új thrillerében, hanem hogy kellemetlen erkölcsi kérdések elé állítja a nézőt
Itt nem az a kérdés, hogy ki a gyilkos, vagy hogyan történtek a kegyetlen gyilkosságok. Ennél sokkal érdekesebb kérdések kerülnek előtérbe. A Gyűlölet és csábítás nem a tettest keresi, hanem azt vizsgálja, hogyan születik meg egy kegyetlen gyilkos.
A sorozatgyilkosos történetekből ma már tényleg Dunát lehet rekeszteni. A streamingplatformok egymás után dobják piacra a különféle nyomozós thrillereket, krimiket, dokusorozatokat, amelyekben általában ugyanazokat az elemeket variálják: brutális gyilkosságok, megszállott nyomozók és egy rejtélyes tettes, akinek a kilétére csak az utolsó epizódokban derül fény. A Disney+ új sorozata, a Gyűlölet és csábítás azonban már az első három rész alapján is igyekszik eltérni ettől a formulától.
Elizabeth Meriwether alkotása rögtön egy merész döntéssel indít: nem azt kérdezi, hogy ki a gyilkos, hanem azt, hogy vajon tényleg ő-e a történet legnagyobb szörnyetege.
Ez a megközelítés pedig azonnal érdekesebbé teszi a szériát.
A történet középpontjában egy eddig névtelen női sorozatgyilkos áll, akit Lola Petticrew alakít. Már az elején világossá válik, hogy nem hétköznapi bűnözőről van szó. Áldozatait különös metódussal öli meg, mégsem egy klasszikus pszichopatát ismerünk meg. A sorozat folyamatosan adagolja a múltját, és szépen kirajzolódik, hogy ez egy bosszúhadjárat nem öncélú vérengzés. Mély traumákból táplálkozik ez a fajta gyűlölet. Ez persze egy pillanatig sem menti fel a tettei alól.
Viszont folyamatosan kellemetlen erkölcsi kérdések elé állítja a nézőt. Mert azok a férfiak, akik célponttá válnak, korántsem ártatlan emberek. A sorozat már korán érzékelteti, hogy egy súlyos, szervezetten működő bűncselekmény-sorozat húzódik meg a háttérben, és a gyilkos olyan embereket vesz célba, akik maguk is rengeteg szenvedést okoztak másoknak.
Innentől kezdve pedig óhatatlanul felmerül a kérdés: kinek is drukkolunk?
A bosszúálló gyilkosnak? Vagy azoknak az FBI-ügynököknek, akik megpróbálják megállítani? A sorozat nyomozós szála Alice Black ügynököt követi, akit Emmy Rossum alakít. Alice kezdő FBI-ügynökként bármit bevállalna, hogy végre kiszabadulhasson a bűnténybejelentő telefonközpontból. Amikor egy korábbi kollégája egy női sorozatgyilkos nyomára bukkan és a segítségét kéri. Természetesen az FBI-nál senki sem veszi komolyan. A főnöke folyamatosan keresztbe tesz neki, kollégái kételkednek benne. Egyetlen szövetségese, barátja Scoot McNairy karaktere lesz, a rutinos, kissé kiégett nyomozó.
Ez a klasszikus buddy-cop felállás elsőre ismerősnek tűnhet, de a két színész közötti dinamika kellemesen működik. Természetesen van rejtett vonzódás is. Scoot McNairy már számtalanszor bizonyította, hogy remekül áll neki a megtört, cinikus figura, itt sincs ez másként. Emmy Rossum pedig könnyedén hozza azt a nőt, aki kívülről elszántnak tűnik, belül azonban maga is komoly traumákkal küzd. Alice múltja ugyanis szintén a bántalmazáshoz köthető: korábbi párja egy erőszakos rendőr volt és ebből a kapcsolatból próbálja újra összerakni az életét.
Ez az egyik legérdekesebb pontja a sorozatnak. Tulajdonképpen két bántalmazott nőt állít egymással szembe.
Maga a gyilkosságsorozat nem nagyon különleges, vagy érdekes. Mindketten hasonló pokolból érkeztek. Csak teljesen más utat választottak. Alice a törvény oldalán próbál igazságot szolgáltatni, míg a másik nő, akinek még az igazi nevét se tudjuk még, már régen elvesztette a hitét a rendszerben, és saját kezébe vette az ítélkezést. A Gyűlölet és csábítás ezért jóval inkább szól a traumák feldolgozásáról, mint magáról a nyomozásról. A sorozat folyamatosan azt vizsgálja, hogy lehet-e egyáltalán továbblépni egy olyan élet után, amelyet éveken át bántalmazás és kiszolgáltatottság határozott meg. Ha a rendszer nem szolgáltat igazságot, meddig maradhat valaki áldozat, mielőtt maga is elkövetővé válik?
Szerencsére mindezt nem didaktikusan teszi. Az első három rész kifejezetten feszes tempóban halad, miközben ügyesen váltogat a gyilkos és a nyomozók nézőpontja között. A nyomasztó atmoszféra végig jelen van, de nem a brutalitás miatt működik igazán, hanem azért, mert szinte minden szereplő valamilyen lelki terhet cipel magával. Itt mindenki emberi figura. A Disney+, vagyis a komolyabb témákkal foglalkozó Hulu, ezúttal sem egy klasszikus krimi-sorozatot készített.
Sokkal inkább egy pszichológiai thriller bontakozik ki előttünk, amelyben a gyilkosságok csupán eszközként szolgálnak egy sokkal kellemetlenebb társadalmi probléma bemutatására, mint egy klasszikus krimi.
Persze három rész alapján még korai lenne végleges ítéletet mondani. Az ilyen történetek könnyen kifulladhatnak, ha a későbbi epizódok nem tudják megfelelően kibontani a karaktereket vagy túlságosan leegyszerűsítik az erkölcsi dilemmákat. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy Elizabeth Meriwether alkotó pontosan tudja, mit és hogyan akar elmesélni.
A Gyűlölet és csábítás egyelőre nem akarja felmenteni a gyilkost. De azt sem engedi, hogy egyszerű fekete-fehér történetként tekintsünk rá. Éppen ettől válik az első három epizód sokkal különlegesebbé, mint egy átlagos sorozatgyilkosos thriller. Ha a folytatás is képes megtartani ezt a kényelmetlen egyensúlyt, akkor a Disney+ egy igazán emlékezetes pszichológiai krimivel gazdagodott.
A sorozatgyilkosos történetekből ma már tényleg Dunát lehet rekeszteni. A streamingplatformok egymás után dobják piacra a különféle nyomozós thrillereket, krimiket, dokusorozatokat, amelyekben általában ugyanazokat az elemeket variálják: brutális gyilkosságok, megszállott nyomozók és egy rejtélyes tettes, akinek a kilétére csak az utolsó epizódokban derül fény. A Disney+ új sorozata, a Gyűlölet és csábítás azonban már az első három rész alapján is igyekszik eltérni ettől a formulától.
Elizabeth Meriwether alkotása rögtön egy merész döntéssel indít: nem azt kérdezi, hogy ki a gyilkos, hanem azt, hogy vajon tényleg ő-e a történet legnagyobb szörnyetege.
Ez a megközelítés pedig azonnal érdekesebbé teszi a szériát.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
