„Szócső nem leszek” – Elek Ferenccel beszélgettünk a Pesti balhé apropóján
- Inkább Tamással értek egyet. Magyarországon kevésbé válogathat egy színész. Abból kell főzni, ami van. Persze, ha olyan szerepet kínálnának, ami ellenkezik az elveimmel, azt nem vállalnám el. Ha mondjuk, fel akarja használni valamire a művészetet, például politikai üzenet közvetítésére.
Szócső nem leszek.
- A Pesti balhé egy nagyon sajátságos film. Neked mik voltak az első gondolataid, amikor elolvastad a forgatókönyvet?
- Nagyon tetszett, mert kicsit kicsavar minden klisét. Egy fordított Ocean 11. Egyedi. Nem is csodálnám, ha lenyúlnák külföldön. Minden ilyen film arról szól, hogy mit lopnak el. Ez viszont arról szól, hogy mit lopnak be.
- Kicsit a retró filmeket is megfricskázza. Ugyanakkor mégsem mondanám paródia filmnek.
- Mert nem az. Hanem egy nagyon jó vígjáték.
- Olvastam veled egy interjút. Ott a kolléga azt feszegette, hogy míg a színpadon sokféle bőrbe bújhatsz, a filmekben mintha kissé beskatulyáztak volna. De erre azt mondtad, Magyarországon örülni kell, ha beskatulyáznak. Én ezzel együtt, még ha látom is a hasonlóságot a különböző figuráid között, nem érzem, hogy teljesen ugyanúgy, rutinszerűen alakítanád őket.
- Itt is próbáltuk úgy kitalálni, hogy egyedi legyen, hogy legyen benne egy fordulat, amikor a Reviczky Gábor által alakított Gedeon átformáz.
De azért a Köntörfalakban, a BÚÉK-ban is kicsit más figurát játszottam. Persze azért a testalkata valamennyire predesztinálja az embert.
- Színházakban szokás úgynevezett pedagógiai szerepek kiosztása, amikor a rendező szándékosan nem olyan szerepet oszt egy-egy színészre, amit az alkata alapján, felületes ránézésre neki valónak gondolnánk.
- A világ egyik legjobb Jagója volt az Otellóban Philip Seymour Hoffman. Egy kis pulcsiban játszotta, végig mosolygott, és ő volt a legszemetebb.
- Kicsit beszéljünk még a Pesti balhéban játszott karakteredről, Gusztiról. Ő egy állatorvos, aki nem bírja a vért. A kezdetektől így volt benne a könyvben, vagy menet közben találtátok ki?
- Végig benne volt. Persze a valóságban ilyen nem nagyon lehet, hogy egy bármilyen orvos elájul a vértől, de a vígjáték elbírja.
- Te hogy vagy ezzel?
- Nagyon nem bírom a vért, úgyhogy ezt a részét nem volt nehéz hitelesen alakítanom.
- Gyerekkoromban apukámmal végignéztem a régi magyar filmtermés nagy részét. Kabos, Latabár és a többiek. Régen voltak olyan színészeink, mint Pethes Sándor, Rajnai Gábor, Peti Sándor, Makláry Zoltán, akik bármilyen kis szerepben tűntek is fel, az öröm volt, és meghatározóvá tudtak válni a filmben. És a Pesti balhénál ugyanazt éreztem, amit azoknál a régi filmeknél, hogy az utolsó statisztáig minden szereplő a helyén van, tudja a dolgát, és hogy vannak megint olyan színészeink, akiket akkor is jó nézni, ha csak öt percet töltenek a vásznon. Ami nyilván a rendezői munka, a színészvezetés dicsérete is.
- Így van. Nagyon örülök, hogy így érezted, mert ez volt a cél. Lóth Balázs rendező nagyon ragaszkodott hozzánk, a főszereplőkre írta a forgatókönyvet. Annyira kitartott mellettünk, hogy bár a színházi évad közepén készítette, rengeteg éjszakai forgatást iktatott be, hogy a színház mellett is tudjuk csinálni, nem cserélt le senkit.
Ez a fajta ragaszkodás nekem nagyon imponál.
- Mikre készülsz most, hol láthatunk majd a jövőben?
- Most épp a Tanárt forgatom, és három filmben játszom. Dobó Kata filmje az El a kezekkel a papámtól, Rohonyi Gábor is forgat egy vígjátékot, amiben dolgozom két napot, ez a Szia, Életem!, az Anro dom című filmben pedig egy gonosz tanár alakítok majd, ezt Császi Ádám rendezte.