KULT

„Szócső nem leszek” – Elek Ferenccel beszélgettünk a Pesti balhé apropóján



- Inkább Tamással értek egyet. Magyarországon kevésbé válogathat egy színész. Abból kell főzni, ami van. Persze, ha olyan szerepet kínálnának, ami ellenkezik az elveimmel, azt nem vállalnám el. Ha mondjuk, fel akarja használni valamire a művészetet, például politikai üzenet közvetítésére.

Szócső nem leszek.

- A Pesti balhé egy nagyon sajátságos film. Neked mik voltak az első gondolataid, amikor elolvastad a forgatókönyvet?

- Nagyon tetszett, mert kicsit kicsavar minden klisét. Egy fordított Ocean 11. Egyedi. Nem is csodálnám, ha lenyúlnák külföldön. Minden ilyen film arról szól, hogy mit lopnak el. Ez viszont arról szól, hogy mit lopnak be.

- Kicsit a retró filmeket is megfricskázza. Ugyanakkor mégsem mondanám paródia filmnek.

- Mert nem az. Hanem egy nagyon jó vígjáték.

- Olvastam veled egy interjút. Ott a kolléga azt feszegette, hogy míg a színpadon sokféle bőrbe bújhatsz, a filmekben mintha kissé beskatulyáztak volna. De erre azt mondtad, Magyarországon örülni kell, ha beskatulyáznak. Én ezzel együtt, még ha látom is a hasonlóságot a különböző figuráid között, nem érzem, hogy teljesen ugyanúgy, rutinszerűen alakítanád őket.

- Itt is próbáltuk úgy kitalálni, hogy egyedi legyen, hogy legyen benne egy fordulat, amikor a Reviczky Gábor által alakított Gedeon átformáz.

De azért a Köntörfalakban, a BÚÉK-ban is kicsit más figurát játszottam. Persze azért a testalkata valamennyire predesztinálja az embert.

- Színházakban szokás úgynevezett pedagógiai szerepek kiosztása, amikor a rendező szándékosan nem olyan szerepet oszt egy-egy színészre, amit az alkata alapján, felületes ránézésre neki valónak gondolnánk.

- A világ egyik legjobb Jagója volt az Otellóban Philip Seymour Hoffman. Egy kis pulcsiban játszotta, végig mosolygott, és ő volt a legszemetebb.

- Kicsit beszéljünk még a Pesti balhéban játszott karakteredről, Gusztiról. Ő egy állatorvos, aki nem bírja a vért. A kezdetektől így volt benne a könyvben, vagy menet közben találtátok ki?

- Végig benne volt. Persze a valóságban ilyen nem nagyon lehet, hogy egy bármilyen orvos elájul a vértől, de a vígjáték elbírja.

- Te hogy vagy ezzel?

- Nagyon nem bírom a vért, úgyhogy ezt a részét nem volt nehéz hitelesen alakítanom.

- Gyerekkoromban apukámmal végignéztem a régi magyar filmtermés nagy részét. Kabos, Latabár és a többiek. Régen voltak olyan színészeink, mint Pethes Sándor, Rajnai Gábor, Peti Sándor, Makláry Zoltán, akik bármilyen kis szerepben tűntek is fel, az öröm volt, és meghatározóvá tudtak válni a filmben. És a Pesti balhénál ugyanazt éreztem, amit azoknál a régi filmeknél, hogy az utolsó statisztáig minden szereplő a helyén van, tudja a dolgát, és hogy vannak megint olyan színészeink, akiket akkor is jó nézni, ha csak öt percet töltenek a vásznon. Ami nyilván a rendezői munka, a színészvezetés dicsérete is.

- Így van. Nagyon örülök, hogy így érezted, mert ez volt a cél. Lóth Balázs rendező nagyon ragaszkodott hozzánk, a főszereplőkre írta a forgatókönyvet. Annyira kitartott mellettünk, hogy bár a színházi évad közepén készítette, rengeteg éjszakai forgatást iktatott be, hogy a színház mellett is tudjuk csinálni, nem cserélt le senkit.

Ez a fajta ragaszkodás nekem nagyon imponál.

- Mikre készülsz most, hol láthatunk majd a jövőben?

- Most épp a Tanárt forgatom, és három filmben játszom. Dobó Kata filmje az El a kezekkel a papámtól, Rohonyi Gábor is forgat egy vígjátékot, amiben dolgozom két napot, ez a Szia, Életem!, az Anro dom című filmben pedig egy gonosz tanár alakítok majd, ezt Császi Ádám rendezte.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tom Selleck 81 éves: Spielberg neki szánta Indiana Jones szerepét, de egyetlen szerződés mindent tönkretett
Ma, január 29-én Tom Selleck 81 éves lett – a férfi, aki egyszerre testesítette meg a nyolcvanas évek laza hawaii magánnyomozóját és a 2010-es évek megkérdőjelezhetetlen New York-i rendőrfőnökét.


Van az a bajusz, amit nem lehet levetkőzni. Tom Sellecké pontosan ilyen. A hetvenes–nyolcvanas évek fordulóján egyszer csak ott termett a tévéképernyőkön, hawaii ingben, Ferrari volánja mögött, Magnumként, és onnantól kezdve nem volt megállás. Amikor 1980-ban berobbant a Magnum, P.I. című sorozattal, az amerikai álom egy új, laza verzióját testesítette meg:

vietnámi veterán, aki virágmintás ingben nyomoz Hawaii-on, vörös Ferrarival száguldozik, és olyan morális iránytűje van, amit az amerikai külpolitika már akkor is csak messziről csodált.

A Magnum nemcsak sorozat volt, hanem korjelenség. Egy poszt-Vietnám Amerikában, ahol mindenki kereste a hőseit, Thomas Magnum a macsó és az érzékeny határmezsgyéjén mozgott. Egyedülálló férfi, aki nem fél sírni, de simán berúgja az ajtót, ha kell.

Selleck figurája újradefiniálta a férfiasságot – legalábbis egy időre.

Nemcsak egy karakter lett, hanem egy férfitípus: magas, széles vállú, lassú beszédű, ironikus mosolyú, aki sosem kapkod, mert tudja, hogy ráér megérkezni.

Pedig a színész karrierje sokkal inkább a „majdnemek” története, mint a sima sikersztori. A Magnum előtt sorozatos castingkudarcok, reklámfilmek, kisebb tévészerepek jöttek.

A nyolcvanas évek elején

Steven Spielberg és George Lucas őt szemelte ki Indiana Jones szerepére. „Steven azt mondta: ‘Itt a forgatókönyv… mert téged akarunk Indiana Jonesnak’”

– idézte fel a színész egy CBS-interjúban. Bár a szerepet felajánlották neki és el is akarta vállalni, a CBS csatorna a frissen leforgatott Magnum pilot epizódjára kötött szerződés miatt nem engedte el a forgatásra. A szerepet végül Harrison Ford kapta, a többi pedig már filmtörténelem.

Selleck pedig később csak annyit mondott: az ember nem bánhatja azt, amit sosem csinált meg. Ez a mondat nagyjából mindent elmond róla.

A Magnum (1980–1988) azonban önmagában is kulturális jelenséggé vált. Tom Selleck a szerepért 1984-ben Emmy-, 1985-ben Golden Globe-díjat kapott,

a piros Ferrari, a hawaii ing és a jellegzetes bajusz pedig a korszak szimbólumává tette.

A tévés siker után a mozivásznon is bizonyított: az 1987-es Három férfi és egy bébi az év legnagyobb amerikai kasszasikere lett, 167,8 millió dolláros (mai árfolyamon körülbelül 54,5 milliárd forintos) észak-amerikai és 240 millió dolláros (körülbelül 78 milliárd forintos) globális bevételével.

A Magnum-sorozat nyolc évig futott, és közben Tom Selleckből világsztár lett, de soha nem vált klasszikus hollywoodi celebfigurává.

Nem volt botrányhős, nem volt állandó címlapsztori, nem épített magáról legendát.

Ehelyett farmot vett Kaliforniában, fákat ültetett, lovakat tartott, és amikor a kilencvenes években Hollywood épp a fiatalabb arcokat kezdte hajszolni, ő egyszerűen hátrébb lépett egyet.

Karrierje során egy fiatalabb generáció számára is emlékezetessé vált a Jóbarátok című sorozat visszatérő vendégszereplőjeként. Dr. Richard Burke, Monica Geller jóval idősebb szerelmének megformálása közben eleinte megilletődötten mozgott az összeszokott csapat mellett.

„Halálra voltam rémülve” – vallotta be később, de a stáb segítőkészsége átlendítette a kezdeti nehézségeken.

Különösen kedves emléket őriz a néhai Matthew Perryről, akinek jellegzetes, ironikus hangsúlyozása annyira megragadta, hogy egyszer megkérte, ismételjen meg neki egy sort. „Matthew-nak volt egy beszédmintázata… odamentem hozzá: ‘Meg tudnád ismételni azt a sort?’ mire ő elmondta.”

Aztán a 2010-es években jött a Zsaruvér, ahol New York rendőrkapitányaként már egyfajta intézmény lett. A sorozat több mint egy évtizeden át futott, Selleck pedig közben észrevétlenül átcsúszott a „karizmatikus főszereplőből” a „tekintélyes apafigurába”. Nem fiatalodni próbált, hanem öregedni hagyta magát. A bajusz maradt, a hang mélyült, a mozgás lassult – és ettől az egész hitelesebb lett.

Érdekesség, hogy Selleck mindig nyíltan beszélt arról: számára a munka sosem lehetett fontosabb a magánéletnél. Tudatosan mondott nemet szerepekre, hogy jelen lehessen a családjában, és sosem akart mindenáron releváns maradni. Ez Hollywoodban majdnem forradalmi hozzáállás.

81 évesen Tom Selleck nem nosztalgiafigura. Inkább emlékeztető arra, hogy létezett – és talán még létezik – egy férfikép, amely nem harsány, nem önmarketingre épül, nem a folyamatos láthatóságon alapul.

Egy olyan sztár, aki nem akart ikon lenni, mégis az lett. Bajusszal, Ferrari nélkül is.

Fun factek:

- Tom Selleck 193 cm, de sosem kérkedett vele. Állítólag direkt lapos talpú cipőben járt a kolléganők miatt.

- A Három férfi és egy bébi című vígjátékban (1987) mutatta meg, hogy komikus vénája is van – a film évekig tartotta a legsikeresebb amerikai mozi rekordját.

- A Harvardra is felvették volna kosárlabda-ösztöndíjjal, de végül a Dél-Kaliforniai Egyetemen végzett üzleti szakon.

- Állandó vendégszereplő volt a Jóbarátokban, ahol Monica idősebb szerelmét, Richardot alakította – a közönség imádta, még akkor is, ha a szerelemnek nem lett happy end a sorozatban.

- Ő volt Ronald Reagan „kedvenc színésze” — a volt elnök állítólag kifejezetten kedvelte Selleck karakterét a Magnum sorozatban.

- Egy reklámmal futott be. 1970-es Right Guard dezodorreklám annyiszor ment le, hogy később már viccelődtek vele a talk show-kban is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Meghalt Voith Ági
A Jászai Mari-díjas színésznő, a József Attila Színház örökös tagja márciusban töltötte volna be 82. életévét. Halálát megelőzően decemberben tüdőgyulladással kezelték kórházban.


Nyolcvanegy éves korában elhunyt Voith Ági, a József Attila Színház örökös tagja, Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész, közölte Bóta Gábor színházkritikus a Facebookon.

A színésznő, aki rendezőként is dolgozott, márciusban töltötte volna be 82. életévét.

Decemberben súlyos tüdőgyulladással került kórházba. Bár nem sokkal később hazaengedték, és a karácsonyt már otthon tölthette.

A Blikknek akkor még bizakodóan nyilatkozott a jövőről.

„Ádám fiamnál lesz a karácsonyi összejövetel, addigra én is kimászom a kórházból, mert most sajnos itt vagyok, elért egy tüdőgyulladás. Szerencsére már kifelé megyek belőle, nemsokára haza is engednek”

– mondta akkor a színésznő.

Voith Ági 1944. március 17-én született Budapesten, művészcsaládba: édesanyja a kétszeres Kossuth-díjas színésznő, Mészáros Ági volt.

A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése utáni pályáját számos díjjal ismerték el: 1976-ban Jászai Mari-díjat kapott, 2013-ban Érdemes Művész lett, 2024-ben pedig Kiváló Művész díjjal tüntették ki. A József Attila Színház örökös tagja az utóbbi években visszavonultan élt egy Budapest melletti kisvárosban, Nagykovácsiban.

„Egy ideje kint lakunk a párommal Nagykovácsiban, van egy kutyánk, és egyszerűen élvezzük az életet. Nem játszom, mert én már nagyon sokat dolgoztam az életemben. Az, hogy nagyon ritkán egy-egy fellépést elvállalok, már bőven elég nekem” – nyilatkozta korábban.

Házastársa Bodrogi Gyula volt, akitől ugyan évtizedek óta külön élt, de a házasságukat sosem bontották fel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Árat emel a SkyShowtime: ennyivel kell többet fizetni februártól
A SkyShowtime streamingplatform Magyarországon emeli előfizetési díjait. A Standard csomag 3190, a Prémium pedig 4390 forintba fog kerülni.


Február 24-től emel árat a SkyShowtime, a változás a streamingszolgáltató összes hazai csomagját érinti – írta a 24.hu. A cég közleménye szerint az emelésre azért van szükség, hogy „továbbra is a legjobb megtekintési és vásárlói élményt nyújthassák”.

A drágulás értelmében a Standard csomag havi díja 2799 forintról 3190 forintra, a reklámos változaté pedig 1999 forintról 2590 forintra módosul. A Prémium csomagért a mostani 3999 forint helyett már 4390 forintot kell kicsengetni.

A változás az „örökké féláras” promócióval rendelkezőket is érinti: a Standard csomag esetében az eddigi 1399 forint helyett 1595 forintot, míg a Prémium csomagnál 1999 forint helyett 2194 forintot fognak fizetni havonta.

Akinek már van aktív előfizetése, és megtartaná, annak nincs teendője, az emelt összeget a következő számlázásnál automatikusan levonják. A szolgáltató oldalán ugyanakkor lehetőség van az előfizetői csomag módosítására és a lemondásra is.

A SkyShowtime 2023 februárjában indult el Magyarországon. Alig egy évvel később, 2024 áprilisában kettébontották a standard előfizetést, és elérhetővé tették a reklámokat tartalmazó csomagot. Azon év októberében pedig bevezettek egy harmadik, Prémium nevű előfizetést is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A Pókember-filmek rendezője egy véres, undorító filmmel támad: a Segítség! beeszi magát a bőrünk alá
Egy lakatlan sziget, két túlélő és rengeteg testnedv: Sam Raimi visszatért ahhoz, amihez a legjobban ért. Ez a thriller–vígjáték nem kíméli sem a gyomrodat, sem az idegeidet.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2026. január 28.



Sam Raimi visszatért a gyökereihez és ezt ezúttal nem marketinges túlzásként kell értelmezni. A kultuszrendező legújabb filmje, a Segítség! egy feszült, undorító, kíméletlenül gonosz, ugyanakkor meglepően szórakoztató thriller/vígjáték hibrid.

Ezen nem kell meglepődni, pontosan azt adja, amit a nyolcvanas évek óta várni lehet a rendező kisebb projektjeitől: túlzó brutalitást, groteszk humort és egy olyan beteges játékosságot, amely egyszerre taszító és nevetésre késztető.

A „hányás nagymestere” becenév továbbra is megállja a helyét, és aki valaha rajongott az Evil Dead-filmek elszabadult energiájáért vagy a rá jellemző látványvilágáért, itt is sok ismerős motívumra bukkanhat.

Raimi pályája mindig is érdekes kettősséget mutatott: a vértől és testnedvektől csöpögő horrorok mellett képes volt széles közönségnek szóló produkciókat is letenni az asztalra, legyen szó a Gyorsabb a halálnál westernjéről, a Szimpla ügyről vagy a Tobey Maguire-féle Pókember-trilógiáról.

A Doctor Strange 2 után gyakorlatilag bármit megfilmesíthetett volna Hollywoodban, annyi pénzt keresett.

Ő azonban úgy döntött, hogy inkább egy kisebb léptékű, ám annál gusztustalanabb túlélőthrillerbe öli bele az energiáját Rachel McAdams és Dylan O’Brien főszereplésével. A választás egyértelmű üzenet: Raimi láthatóan jobban érzi magát akkor, amikor szabadjára engedheti beteges fantáziáját.

A Segítség! forgatókönyvét Damian Shannon és Mark Swift jegyzik, akik korábban a Freddy vs. Jason és a 2009-es Péntek 13 révén már bizonyították, hogy nem idegen tőlük a slasher-logika. Ez persze nem dicséret volt. Ezúttal sem a csavaros történet a filmjük legerősebb eleme. Az alaphelyzet ötletes, de erősen klisékre épít, és számos korábbi alkotás (gondolok itt például az 1990-es Tortúrára) visszhangzik benne.

A középpontban Linda áll, az elnyomott, magányos, ám rendkívül intelligens tervezőmérnök, akit főnöke, a pökhendi és kegyetlen Bradley minden eszközzel igyekszik eltakarítani az útjából.

Egy nagy üzlet miatt azonban kénytelen még elviselni a jelenlétét, és amikor egy thaiföldi üzleti út során a magángépük egy lakatlan sziget közelében lezuhan, a hatalmi viszonyok hirtelen gyökeresen átalakulnak.

Bradley mozgásképtelenné válik, Linda pedig, köszönhetően a túlélési könyveknek, a túrázásnak és a végtelen évadok óta futó Survivor-rajongásnak igazi túlélőmesterként viselkedik. Azonnal átvált gyakorlati üzemmódba és a mérnöki képességeit kamatoztatva életben tartja mindkettőjüket.

Innentől kezdődik igazán a film, egy kétszereplős pszichológiai és fizikai párharc, ahol az elkényeztetett üzletember és a látszólag szürke kisegér nő között indul meg a brutális dominancia harc.

A kérdés hamar nemcsak az lesz, hogyan lehet kijutni a szigetről, hanem az is, hogy egyáltalán mindenki haza akar-e jutni. Ezek a motívumok már az előzetesben is felbukkannak, így nem nevezhetők valódi meglepetésnek, Raimi azonban ügyesen használja őket arra, hogy fokozatosan csavarja fel az őrületet, a groteszk jeleneteket és a humort.

A rendező stílusjegyei mind markánsan visszaköszönnek: rohanó, alacsonyan suhanó kameramozgások, mintha maga a vadállat vagy egy láthatatlan démon figyelné az eseményeket, testnedvekkel teli közelképek, egymás szájába hányó karakterek és elképesztő sérülések premier plánban.

Egy jelentős különbség azonban szembetűnő a klasszikus Raimi-filmekhez képest: a mostani produkció sokszor gyengébb digitális effektekkel oldja meg a véres jeleneteket, amelyek nem mindig festenek meggyőzően.

A régi, olcsó, ám kreatív praktikai trükkök hiánya érezhető visszalépés, még ha a költségvetésnek bizonyára jót is tett ez a döntés.

Ami igazán kiemeli a filmet a hasonló túlélőthrillerek sorából, az a fekete humor. Raimi olyan mértékig tolja túl az undor-mérőt, hogy az egy ponton túl már abszurd komédiává válik. A néző gyakran azon kapja magát, hogy miközben fintorogva fordulna el a vászontól, mégis kellemetlenül inkább nevetgél egy-egy groteszkül megkomponált jeleneten. Ez a rosszindulatú, szinte szadista humor régóta a rendező védjegye, és itt is tökéletesen működik.

A film nem akar komoly túlélődrámának tűnni, sokkal inkább egy belsőségekkel dobálózó, kegyetlen tréfa, amely pontosan tudja, mennyire nevetséges az, amit mutat.

A színészek is hozzáteszik a magukét ehhez az őrült kavalkádhoz. Rachel McAdams meglepően sokoldalú: egyik pillanatban még törékeny, elnyomott irodai alkalmazott, a másikban hidegvérű vadász, majd elszánt akcióhősnő, és mindhárom arcát meggyőzően hozta. Dylan O’Brien nehezebb helyzetben van, hiszen figurája szinte végig manipulatív és ellenszenves, mégis sikerül árnyalatokat csempésznie a karakterbe, hogy ne váljon puszta karikatúrává.

Összességében a Segítség! egy meglepően szórakoztató, véres kis kétszereplős thriller, amely tökéletes választás a januári uborkaszezonban.

Nem forradalmasítja a műfajt, és a klisék sem maradnak el, de Raimi beteges humora és energikus rendezése bőven kárpótol ezekért.

Akinek van gyomra az efféle túlzásokhoz, annak a mozijegy ára bőségesen megtérül, és egy régi vágású Raimi-élménnyel távozhat a teremből, pontosan olyannal, amilyenből ma már egyre kevesebb készül.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk