KULT
A Rovatból

„Elkezdtük élvezni, hogy mi magunk se tudjuk, milyen stílusú lesz a következő dalunk” – Interjú az Elefánt zenekarral

Tudatosan írnak szomorú és nem túl populáris számokat? Mennyire állnak hadilábon a magyar alter jelzővel? Lesz-e nekik is arénakoncertjük? Új lemezük apropóján beszélgettünk a zenekarral.


Néhány hete jelent meg az Elefánt 5. nagylemeze Semmi címmel, amit június 7-én mutatnak be a Budapest Parkban. Az album több ponton is visszautal a 2017-es Mindenre, rádióbarát sláger kevés, szimbolika viszont annál több van a dalok között. A zenekar két tagjával, Szendrői Csaba énekes-szövegíróval és Tóth András gitárossal próbáltuk megfejteni a koncepciót, valamint azt is, mi a titka, hogy immár 12 éve működnek tagcsere nélkül, és a műfajukban mára nekik van a legnagyobb rajongótáboruk.

Az eddig megszokotthoz képest több idő telt el az előző lemezetek és a mostani között. Nehezebben jöttek az ötletek?

Tóth András: 2019-ben adtuk ki az EL-t, 2020-ban volt egy Covid, ami eltartott 2021 közepéig. Mivel felelősségteljes zenekar vagyunk, betartottuk azt a szabályt, hogy ne menjünk közösségbe, ezért egymással sem találkoztunk. És mivel a lemezbemutató turné is félbeszakadt a járvány miatt, amikor újra lehetett koncertezni, inkább azt folytattuk.

Mindazonáltal 2021-ben és ‘22-ben kiadtunk négy single-t is, ami ennek a két évnek a lenyomata, de előre megbeszéltük, hogy a soron következő nagylemezre nem tesszük majd fel őket, mert nulláról akartunk indulni.

Szendrői Csaba: Szerintem ezzel a négy dallal kitöltöttük a tátongó űrt annak ellenére is, hogy nem jelent meg lemezünk. De mivel alapvetően a koncertezésből élünk, a lezárások után az volt a prioritás, hogy az elmaradt koncerteket bepótoljuk.

T. A.: A négy single-nek köszönhetően viszont azt vettük észre, hogy kifejezetten növekszik a hallgatottságunk és a közönségünk is…

Sz. Cs (közbeszól): Igen, hirtelen 190 centisek lettek.

T. A.: Köszi, most elfelejtettem, mit akartam mondani… Na szóval, ráadásul volt egy tizedik évünk is 2022-ben, amire külön szerettünk volna fókuszálni a Budapest Park-tematika szempontjából. Végül tavaly év elején határoztuk el, hogy szeretnénk csinálni egy új nagylemezt, és neki is álltunk. Ha nem is egy teljes év, de 8-10 hónap kemény munka mindenképp kellett ahhoz, hogy összeálljon.

A teljes új album:

Az volt a benyomásom a Semmi dalait hallgatva, hogy talán még az eddigieknél is szomorúbbak és kevésbé populárisak. Tudatosan mentetek el ebbe az irányba, vagy egyszerűen ez jött belőletek?

Sz. Cs.: Nem szoktunk gondolkodni ezen, ha eleve tudnánk úgy írni, hogy rohadtul populáris legyen, már nyilván Rolls Royce-okkal járnánk. Nem az volt a célunk, hogy 11 dalból 11 világsláger legyen, hanem az, hogy a megfelelő helyre tegyék az emberek.

T. A.: Ha megnézed, mik a populáris műfajok manapság – például a trap vagy a hiphop –, akkor nyilvánvaló, hogy nem célunk ezeket lekövetni és az éppen aktuális trendek után menni. Ami tetszik nekünk bizonyos műfajokból, azt néha megpróbáljuk beépíteni a zenénkbe, de sosem görcsösen.

Azt viszont régóta tudtuk, hogy szeretnénk csinálni egy Semmi című lemezt, ahogy azt is, hogy ezt nem közvetlenül a Minden után szeretnénk. Most érett be annyira a gondolat, hogy kidolgozzuk a koncepciót, a dalok hangulata nyilván közben is alakult.

Sz. Cs.: A kiszámíthatatlanság és a lemezeken belüli változatosság már amúgy is jellemző volt ránk, de most egy kicsit még jobban rájátszottunk: elkezdtük élvezni, hogy mi magunk se tudjuk, milyen stílusú lesz a következő dalunk. Ez már az elmúlt két lemezre is igaz volt, ezúttal viszont a dalsorrend összeállításánál is kifejezetten figyeltünk arra, hogy az egymástól a lehető leginkább eltérő hangulatok kövessék egymást. Egyszerűen azért, mert ilyenek a zenehallgatási szokásaink. Nálam például a kocsiban egymás után jön Chopin, Kendrick Lamar, vagy éppen Lola Young.

Cikkben szereplő fotók: Tihanyi Anna

Nem húz le nagyon benneteket, ha csupa szomorú dalt játszotok a koncerteken?

Sz. Cs.: Vegyük ketté a dolgot: vannak egyrészt a szomorú témájú dalok, másrészt a szomorú hangulatú zenék. Szerintem ezen a lemezen szerepel legalább három vidám hangulatú zene, attól függetlenül, hogy témáját tekintve akár szomorú is lehetne. Amúgy szerintem nemcsak kétbites, vidám és szomorú zenék vannak. Például ha a Van harag című számot nézzük, a harag egy teljesen különálló érzelem.

T. A.: Persze van olyan dal is, ami kontraszt nélküli, például a Paripa szövegében és hangulatában is szomorú. Amikor elkezdtünk beszélni a semmiről, mint koncepcióról, először azt vázoltuk, mennyiféle lehet. Ez az anyag nyilván nem a nagy tömegeknek szól, eleve tudtuk, hogy nem szeretnénk feláldozni a dalokat a popularitás érdekében, mert a cél a téma alapos körüljárása volt. Nem akartunk belerakni egy számot se valamiféle könnyebben fogyasztható formátumba csak azért, hogy többekhez eljusson.

Sz. Cs.: A legtöbb nagy zenekarnál azt tapasztaltam, hogy minél későbbi egy albumuk, annál kevésbé érdekes számomra. Mi szeretnénk ennek az ellentéte lenni, és a növekvő ismertségünket nem arra használni, hogy még sokkal többen megismerjenek bennünket. Ehelyett inkább megteremtjük a feltételeit annak, hogy a számunkra legérdekesebb zenéket csinálhassuk.

Szerintem a Semmi a legizgalmasabb lemezünk, attól függetlenül, hogy nem a legvidámabb vagy legkönnyebben fogyasztható. Azt szeretném, ha a közönségünk mindig várná a következő albumot, mert meglepetés neki, hogy milyen lesz.

Nyilván előfordulhat, hogy valamelyik épp nem tetszik nekik annyira, de ez még mindig jobb, mintha pont ugyanolyan lenne, mint az előző. Persze biztos van olyan, hogy egy zene „elefántos”, ebbe viszont férjen bele a lehető legtöbb minden.

T. A.: Szerencsére nekünk mindig viszonylag nyitott közönségünk volt. Sokszor azok az emberek okozzák a legnagyobb meglepetést, akikből egyáltalán nem néznéd ki, hogy tetszeni fog nekik a zenéd. A megosztó faktor egyébként abszolút jellemző ránk: nem az a cél, hogy mindenki szeresse, amit csinálunk, sokkal inkább az, hogy aki szereti, az szeresse nagyon.

A Semmi több dalában is visszautaltok korábbi számaitokra, illetve szövegeitekre. Ez hogy jött?

T. A.: Amikor eldöntöttük, hogy a Minden párjaként elkészítjük a Semmit is, adódott a lehetőség, hogy egyes dalokat, illetve tematikákat tovább írjunk, egyfajta komplementer jelleget adva nekik. Ez leginkább nekünk volt izgalmas alkotói folyamat, hiszen ha mondjuk 5 év elteltével meghallgatod újra egy dalodat, közel sem biztos, hogy ugyanaz fog eszedbe jutni róla, mint amit akkor éreztél. Természetes, hogy hozzááadódnak dolgok, amelyek azóta történtek veled.

Egyike vagytok azon kevés zenekarnak, akik (egyetlen kiválást leszámítva) ugyanabban a felállásban játszanak, mint az alakuláskor. Mi a titka, hogy több mint 10 éve ilyen jól kijöttök egymással?

Sz. Cs.: A zenekar nekünk elsősorban a személyes kapcsolatokról szól, és csak másodsorban minden másról. Ha bármi történik velem az életben, ők az elsők, akik tudnak róla, hamarabb mint anyám, a nőm, vagy bárki más. Én személy szerint így vagyok vele, és szerintem a többiek számára is egyfajta védőháló ez az egész: nemcsak közhelyes család, hanem tényleg betölti a család funkcióját, ha szükséges.

T. A.: Amikor épp nem is vagyunk annyira jóban egymással, a zenei kommunikáció ettől függetlenül működik köztünk.

Ha felmegyünk a színpadra vagy a próbaterembe zenélni, az egy olyan érzés, amit nem szívesen engedsz el 10 év után. Bármilyen problémára tök jó válasz lehet, ha pedig valamire mégse, akkor elmegyünk terápiába zenekarilag, erre is volt már példa.

Kiégést éreztetek már a folyamatos koncertezés miatt?

Sz. Cs.: Szerintem inkább elfáradni tudunk a zenélésben, nem kiégni. Akkor égnénk ki, ha nem zenélnénk. Illetve ha csak annyit kapnánk vissza az emberektől, hogy „hú, ez a lemez tök jó, pont ugyanolyan, mint az előző volt!” Akkor már inkább mondják azt rá, hogy ez a legszarabb lemez a világon.

Nem tudom, a magyar alter jelzővel mennyire álltok hadilábon…

Sz. Cs.: Én már büszke alteres vagyok! Úgy érzem, meguntam a harcot ez ellen, szóval mostantól mi vagyunk „a” magyar alternatív rockzenekar.

T. A.: Egyébként szerinted mit jelent ez a jelző?

Én leginkább a szövegközpontúságot mondanám.

Sz. Cs.: Érdekes kérdés, én inkább úgy gondolom, hogy ami nem sorolható be egyértelműen egy adott stílusba (például rock, punk vagy elektronikus), az automatikusan alternatív lesz. Bárcsak úgy lenne, ahogy mondod, de szerintem attól még lehet valami alternatív, hogy nagyon szar a szövege, vagy egyáltalán nem szövegközpontú. Inkább az a kérdés, mi vajon tudnánk-e olyan zenét csinálni, hogy ne így címkézzenek bennünket. Én mindenesetre időnként csinálok feateket rapperekkel, és akkor megnyugszom, hogy nem kell megfelelnem az elvárásoknak.

Az eredeti kérdésem úgy szólt volna, hogy milyen összetevői lehetnek szerintetek a sikereteknek, mármint annak, hogy ebben a műfajban mára nektek van a legnagyobb közönségetek?

T. A.: A sikernek mindig annyi az alapja, hogy rohadt sok energiát raksz bele valamibe.

Például van egy összetartó zenekarod, akikkel olyan helyeken is hajlandó vagy felmenni a színpadra, ahol előre tudod, hogy nem biztos, hogy meg fogja érni. Mégis csináljátok, és egyszer csak – akár évek múlva – eljön a pont, amikor azt mondjátok, hogy basszus, ez megéri. Mert mondjuk egyre többen lesznek, akik értik és értékelik a zenédet.

Sz. Cs.: Szerintem azért óriási szerencse is kell hozzá.

A Budapest Parkot már megtöltöttétek egyszer, és a lemezbemutatón is jó esély van a teltházra. Adja magát a kérdés: a következő cél az Aréna vagy az MVM Dome lesz?

Sz. Cs.: Van ilyen célunk, igen.

T. A.: Most pont két olyan taggal beszélgetsz, akik a stratégiai tervezésbe annyira nem vonódnak be, de ha létre is jön ez a koncert, biztosan az lesz a célunk, hogy olyan műsort adjunk, ami maximálisan helyt áll abban a térben. Fontos, hogy ezt az univerzumot úgy tudd oda felrakni, hogy élvezhető legyen és kihasználja a hely adottságait.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Zöld ketchup, mérgező tampon és kölcsönözhető szexbaba: megnéztük a bukott innovációkat bemutató Kudarcok Múzeumát
Budapestre is megérkezett a Museum of Failure, ahol olyan termékeket mutatnak be, amik vagy a rossz tervezés miatt buktak el, vagy egyszerűen a vásárlók szeszélyeinek estek áldozatul. Most összeszedtük a legmeghökkentőbb találmányokat, és eláruljuk azt is, melyik városban volt óriási bukás maga a Kudarcok Múzeuma.


Megnyitotta kapuit Budapesten a Museum of Failure (MOX) kiállítás, ami olyan bukott innovációkat mutat be, mint a kávé ízű kóla, a 3D tévé vagy az azbeszt tartalmú cigaretta.

Vannak termékek, amik a rossz stratégia és tervezés miatt buktak el, míg mások egyszerűen a vásárlók szeszélyeinek estek áldozatul. A kiállításon találkozhatsz digitális katasztrófákkal és orvosi balesetekkel is. Mi már láttuk a tárlatot. Mutatjuk, mi vár rád, és azt is eláruljuk, melyik városban volt óriási bukás a Kudarcok Múzeuma.

A Museum of Failure bemutatkozó szövege szerint a múzeum a sikertelen termékek bemutatásával egyedülálló betekintést nyújt az innovációba.

A tévedés része az innovációs folyamatnak, és minden fejlődés a múltbeli kudarcokból és hibákból való tanulásra épül.

A Kudarcok Múzeuma a világ minden tájáról származó, kudarcot vallott termékek és szolgáltatások vándorkiállítása, ami minden évben új műtárgyakkal bővül. 2017-es indulása óta a világ 12 városába utazott, többek között Washingtonba, New Yorkba, Párizsba, Sanghajba, Hollywoodba és Los Angelesbe is.

A Budapesti tárlat egy jól megközelíthető helyre, a Múzeum körútra költözött, pont a Nemzeti Múzeummal szembe.

A kiállítás egyik legérdekesebbnek tűnő része a rossz ízeket bemutató szekció. A megbukott ételek nagy részét hűtőben állították ki.

Láttunk zöld ketchupot a Heinz-től, a gyerekekből undort kiváltó Deluxe hamburgert a McDonald’s-tól, és kávé ízű Coca-Colát is.

A kiállításon természetesen helyet kapnak a tech óriások kudarcai is, például az érintőképernyőt elutasító Blackberry Storm és a futurisztikus Google Glass is. Ez utóbbinak nem csak az volt a hibája, hogy nem igazán működött, hanem az is, hogy „rejtett” kamerája adatvédelmi aggályokat is felvetett. Azokat, akik ragaszkodtak a viseléséhez, „Glassholes”-nak nevezték.

Az viszont meglepett, hogy a tárlat politikai, történelmi kudarcokat is bemutat. A Berlini fal egy darabját is kiállították, amit nem igazán értettem, mert természeténél fogva egyáltalán nem illett a kudarcra ítélt arcmaszkok és vízforralók közé. Illetve ilyen erővel bármely megbuktatott hatalom tárgyi emléke kikerülhetett volna a polcokra.

Külön szekció foglalkozik Donald Trumppal és a politikus/üzletember nevével fémjelzett termékekkel is.

A kiállításon érdekes módon olyan találmányokat is bemutatnak, amik annak idején nagyon is népszerűek voltak, bukásukat csak az idő okozta, illetve az, hogy nem tudták vagy akarták tartani a lépést a technológiai fejlődéssel és trendekkel. Erre jó példa a Blockbuster film- és videójáték-kölcsönző, ami 2004-ben 9000 üzlettel működött.

A DeLorean autó sokunk számára emlékezetes a Vissza a jövőbe című filmekből. A kiállításon megtudtuk viszont, hogy a típus az egyik leglátványosabb innovációs kudarc a történelemben. Luxus sportautóként hirdették, de rendkívül kis teljesítményű motorral rendelkezett, gyakran „kerekekkel rendelkező rémálomnak” nevezték.

A kedvenceim azok a termékek voltak, amiket orvosok javasoltak betegeiknek, és csak utólag derült ki, hogy súlyos mérgezést, sőt akár halált okoznak. Ilyen volt a Rely tampon, illetve a leszokás elősegítésére kifejlesztett cigaretta is.

Az egészségesnek reklámozott Kent Micronite cigaretta innovatív, titkos összetevője a rákkeltő azbeszt volt.

Szerintem nincs jobb játék a Lego-nál, így nagyon meglepett, hogy a kiállításon szembe találkoztam egy Technics helikopterrel. A leírásból kiderült, hogy a 90-es évek közepén a játékóriás a tapasztalt játéktervezőket fiatalabbakkal váltotta fel, akik nem vették figyelembe a gyártási költségeket. A Lego Fiber Optic-ot legyártani így többe került, mint amennyiért el tudták adni a készletet.

A kiállításon más bukott, sőt egyenesen morbid játékokat is láttunk. Barbie húgának Skippernek volt egy furcsa tinédzser verziója.

Ha a játék egyik karját elforgatták akkor megnőttek a mellei. Visszaforgatva pedig bizarr módon visszatért a serdülés előtti állapotba.

A szexualizált Barbie babánál talán csak az a kölcsönözhető szexbaba volt megdöbbentőbb, amit kifejezetten bérbeadásra hoztak létre. Minden kölcsönzés után fertőtlenítették és kicserélték az elhasznált, sérült részeiket, ám a szolgáltatást négy nappal a bevezetése után felfüggesztették hatósági nyomásra.

A kiállított kudarcok közt szerepel a Museum of Failure 2018-as hollywoodi kiállítása is. Mint írják, a helyiek elkerülték a turistaövezetben megnyitó múzeumot, a Hollywoodba látogatók pedig inkább filmsztárok viaszfiguráira voltak kíváncsiak „nem pedig a múzeumunk okos szellemi stimulációjára.”

És akkor itt essen szó a budapesti kiállítás pár saját kudarcáról is.

Alapvetően nagyon tetszik a kiállítás témája, hogy bemutatja a kudarcra ítélt találmányokat és azok történetét.

A kiállítási tárgyakat azonban csak számmal jelölték, nem volt mellettük információs tábla. A bejáratnál kaptunk egy 23 oldalas, összetűzött listát. Ezt lapozgatva tudtuk elolvasni a kiállított 181 találmány kudarcainak történetét, ami meglehetősen körülményes volt.

Több meghökkentő kinézetű tárgyat is láttunk a tárlaton. A kiállított innovációk nagy részét azonban nem forgalmazták Magyarországon, nem voltak ismerősek és a kinézetük sem figyelemfelkeltő, ezért sok felett átsiklott a szemünk, és nem vettük a fáradtságot, hogy kibogarásszuk a listából.

A találmányok között több szolgáltatás is szerepelt, amit nem sikerült vizuálisan jól megjeleníteni a tárlaton. A kihúzott kábelű monitorok ugyan szimbolizálhatják a megbukott technológiákat, de sokkal valószínűbb, hogy valami technikai probléma miatt nem kerültek áram alá a képernyők. Azt pedig már tényleg csak zárójelben jegyzem meg, hogy a megbukott 3D tévé mellé nem a hozzá passzoló 3D szemüvegeket állították ki.

Nagyon meglátszik az épületen, hogy sebtében rendezték be a csütörtöki megnyitóra. Úgy tűnik, egy felmosás sem fért már bele az időbe. Az üvegek és padlók koszosak, több kiállítási tárgy is hiányzik a polcokról, és a kudarcról szóló motivációs idézeteket is igénytelenül helyezték ki.

Az egésznek nagyon lepukkant hatása van a hirdetéshez képest, ami még a korábbi, külföldi helyszíneken mutatja be a tárlatot.

Összességében bár tényleg érdekes a téma, az előző kiállítások installációit nézve csalódás a tárlat, pláne a 6450 forintos jegyárért.

Ha felkeltette az érdeklődésedet a kiállítás, további infókat a Museum of Failure honlapján találsz – ami szintén hagy némi kívánnivalót maga után. A weboldalon a kiállítás pontos címét is csak hosszas keresgélés után találtam meg: Múzeum krt. 37. Ahogy egy informatikus kollégám megjegyezte: a Museum of Failure a saját weboldalt is kiállíthatná.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Azahriah a New York Timesnak adott interjút: „Furcsa és kényelmetlen a hatalom hízelgése, mert a rajongók nagy része utálja a Fideszt”
Az amerikai lap számára kérdéses, hogy a konzervatív magyar kormányfőnek miért Azahriah füvezésről szóló dala tetszik a legjobban.


Korábban a Le Monde méltatta a népszerű énekest, ennél fogva nem meglepő, hogy az amerikai New York Times egyik tudósítója hazánkba látogatott, elment Azahriah egyik teltházas puskásos koncertjére, ahol alkalma nyílt interjút készítenie a zenésszel.

A riport azzal kezd, hogy a 22 éves Baukó Attila, azaz Azahriah annyira népszerű, hogy még Orbán Viktor miniszterelnök is őt hallgatja, és hogy a füvezésről szóló Rampapapamot különösen szereti. A lap szerint érdekes választás ez, hiszen kérdéses, hogy ez az egész miként illeszkedik a magyar kormányfő konzervatív világnézetébe. Ahogy az is, hogy ennek tükrében vajon Orbán Viktor meghallgatta-e tényleg a dalt.

„Amióta látják, hogy sokan kedvelnek engem, úgy tűnik, barátságosak akarnak lenni”

– mondta Azahriah. Az énekes azzal folytatta, hogy a hatalom érdeklődése hízelgő kéne legyen, de valójában inkább csak „furcsának és kényelmetlennek érzi”, amikor a fiatal rajongói közül olyan sokan utálják a kormányzó Fideszt.

A New York Times arra is kitért, amikor októberben hirtelen elkeltek a jegyek Azahriah koncertjeire. Orbánék stábja nem volt rest, ők is kirakták, a miniszterelnök TikTok-csatornájára, hogy Orbán veszprémi beszéde is teltházas volt. A posztot viszont gyorsan törölték a rengeteg gúnyos komment hatására.

A cikk ezután felidézi Azahriah karrierjét, hogy az internetre feltöltött számaival hogyan vált egyre nagyobb szenzációvá hazánkban. A cikk kitért arra is, hogy hiába Azahriah tehetsége, a politika tehet róla, hogy nem mérethette meg magát Európa legnagyobb popversenyén, mert a Fidesz 2020-ban visszalépett az Euróvízión való indulástól – alighanem azért, mert a meleglobbi eseményének tartották.

A riportban feltűnnek a rapper rajongói is, akik szerint Azahriah rendes embernek tűnik, aki igyekszik átnyúlni a politikai és generációs szakadékokon.

Azahriah a politikai aktivitásáról is beszélt: szerinte a zenészeknek nem kötelező ilyen kérdésekről beszélniük, ha nincs mit mondaniuk. De ez egy szabad ország, és az nincs rendben, ha azért maradsz csendben, mert félted a karriered. Nem Oroszországban élünk – jegyezte meg a zenész.

A riportban kiemelték továbbá a kegyelmi botrány után megrendezett gyermekvédelmi „influenszertüntetést”, ahova Azahriah videóüzenetet küldött.

via 444

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Nyílt levélben tiltakozik Alföldi Róbert, Nyáry Krisztián és Zsédenyi Adrienn is a szentesi drámatagozat ellehetetlenítése miatt
25 éve működő együttműködést mondtak fel a szentesi Horváth Mihály Gimnázium és a budapesti Keleti István Alapfokú Művészeti Iskola és Szakgimnázium között.


Május 14-én levélben tájékoztatta a szentesi dráma tagozatosok szüleit a Keleti István művészeti iskola igazgatója, Jakubeczné Illich Alíz, aki azt közölte, hogy a Horváth Mihály Gimnázium igazgatója, Sipos Kitti Lídia szeptembertől különösebb magyarázat nélkül megszakítja velük a több mint 20 éves együttműködést. Így a továbbiakban a Keleti már nem tudja támogatni a szentesiek dráma tagozatát „közös programokkal, tréningek tartásával, tanári továbbképzésekkel, ingyenes szállás biztosításával”

– írja a Telex.

A döntés miatt háborgó szülők egy szülői értekezleten igyekeztek választ kapni a kérdéseikre. De akadt olyan felbőszült szülő, aki rögtön a tankerülethez fordult.

A volt diákok által közzétett nyílt levélben szintén a döntés ellen tiltakoznak.

Azt írják, hogy a szentesi intézmény „irodalmi-drámai tagozata országos jelentőségű pedagógiai műhely, ahonnan színészek, előadóművészek, színházi, filmes és televíziós szakemberek, írók és alkotóművészek tucatjainak indult a pályája.” Az egész országban ismert képzési modellt országszerte ismerik és megbecsülik, most azonban „egy át nem gondolt, radikális változtatással ezt az örökséget nagyon gyorsan le lehet rombolni.”

Levelükben az áll, hogy évtizedek óta a képzés sikerének biztosítéka a HMG irodalmi-drámai tagozata és a Keleti István Alapfokú Művészeti Iskola és Művészeti Szakgimnázium együttműködése. Ezért a következő kérést intézik a döntéshozók felé:

„Mi, a HMG irodalmi-drámai tagozatának volt diákjai arra kérjük a döntéshozókat, hogy segítsenek felülvizsgálni a képzést ellehetetlenítő döntést, és a rendelkezésükre álló eszközökkel segítsék elő, hogy a bevált modellben folytatódhasson az évtizedek óta sikeres pedagógiai program”

– olvasható a Facebookon is megosztott levélben.

Nyílt levelet írtak a szentesi iskola korábbi diákjai, köztük Alföldi Róbert, Gáspár Sándor, Náray Erika és Nyáry Krisztián, akik arra kérik az érintetteket, vizsgálják felül a döntést.

via Blikk


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Bemutatták Karsai Dániel színdarabját, és ő is ott lehetett a premieren
Az alkotmányjogász által írt darabot a 6Színben mutatták be, és Karsai Dániel személyesen jelen lehetett a premieren.


Úgy tűnik, Karsai Dániel, az alkotmányjogász állapota az utóbbi időben javul, legalábbis a testvére szerint jobb állapotban van, mint március végén, április elején, írta meg a Blikk. Ekkor derült ki az is, hogy az alkotmányjogász elkezdett egy színdarabot is írni, részben a saját életéről, részben az elmúlásról, a halállal való szembesülésről. A darab írásában Szenteczki Zita rendező segített neki. Hat színészt kértek fel, hogy játsszanak a darabjában való szereplésre: Török-Illyés Orsolyát, Lőrincz Katalint, Kurta Nikét, Gyabronka Józsefet, Vizi Dávidot és Nagy Márkot.

A hétvégén végül sor került a darab bemutatójára.

Bár Karsai korábban azt mondta, hogy elfogadja, ha már nem láthatja az előadást, ebben végül tévedett ráadásul el is tudott menni az bemutatóra. A 6Szín a hivatalos Facebook-oldalán tudatta, mekkora sikert aratott a premier.

„Kivételes, megrendítő és felemelő volt a tegnap esti bemutató a szerző, Karsai Dániel jelenlétében a 6színben. Köszönet az alkotóknak, a színészeknek, a közönségnek, valamennyi jelenlévőnek és az ügy minden támogatójának, azoknak is, akik tegnap csak lélekben lehettek velünk” – olvasható a bejegyzésben.

Link másolása
KÖVESS MINKET: