KULT
A Rovatból

Eke Angéla az ukrajnai menekültekről: „Az igazi hősök a gyerekek, akik 1-2 héttel ezelőtt még a saját szobájukban játszottak”

A népszerű színésznő az első napoktól aktivistaként segíti az Ukrajnából érkező menekülteket, és közreműködött a hogyansegits.hu oldal létrehozásában is.


Eke Angéla számára mindig is fontos volt a felelősségvállalás. Nem csoda hogy, az ukrajnai háború kitörése után az elsők között érkezett ki a pályaudvarra, hogy megkérdezze, miben tud segíteni.

– Mindig is fontos volt számodra a társadalmi felelősségvállalás. Ezért tulajdonképpen nem meglepő, hogy a háború nyomán kibontakozó menekültválságot sem otthon, a fotelben ülve követed, hanem a tettek mezejére léptél. Mesélj kicsit erről.

– Amikor kitört a háború, én is nagyon szorongtam, mint sokan. Úgy éreztem, képtelen vagyok tétlenül ülni ebben a helyzetben. Nem mindenki alkalmas rá, hogy a frontvonalba lépjen.

Én az a típus vagyok, aki akkor érzi magát leginkább produktívnak, ha testközelből láthatja, hol kell segíteni.

Ezért kimentem a pályaudvarra, hogy civil önkéntesként segítsek a menekülteknek.

Nem meglepő módon, a helyszínen a civilszervezeteken kívül találkoztam hozzám hasonló aktivistákkal, akik ugyanúgy indultak el a pályaudvarokra segíteni, mint ahogyan én is.

– Egyszerűen odamentél, és megkérdezted a helyszínen, hogyan segíthetsz, vagy kapcsolatba léptél előbb valamilyen szervezettel?

– Én rögtön, az első napokban kimentem. Akkor még teljesen kaotikus állapotok uralkodtak. Még nem volt a pályaudvarokon belül sem kialakított terület, hanem mindenki gyakorlatilag területfoglalásos rendszerrel tudott érvényesülni a helyszínen. Én ott kérdeztem meg a szeretetszolgálatokat, hogy tudok-e valamiben segíteni.

Sok múlik azon, mennyire tudja az ember feltalálni magát ilyen helyzetben.

Hol ételeket csomagoltam, hol a beérkező adományokat logisztikáztam. Szálláshelyeket és fuvarokat gyűjtöttem a civilektől. Próbáltuk a megfelelő felajánlásokat összepárosítani a menekültekkel.

– Beszélj a személyes tapasztalataidról, milyen emberekkel, történetekkel, sorsokkal találkoztál?

– Egészen meglepő a skála. Van, aki elsírta magát, amikor szembesült azzal, hogy milyen szeretetteljes fogadtatásban van része.

Nagyon sok az olyan anyuka, aki egyedül van több gyerekkel. Az egyik ilyen anyuka mesélte, mennyire szerette a házukat, ahol éltek.

Most pedig egyetlen bőröndje van, és azt sem tudja, hol fognak élni a jövőben.

Megdöbbentő, hogy az anyukákban milyen erős túlélési ösztön munkálkodik. De az igazi hősök a gyerekek, akik 1-2 héttel ezelőtt még a saját szobájukban játszottak, most pedig egy pályaudvaron kialakított játszósarokban játszanak velük idegennyelvű, civil önkéntesek. Legtöbben tovább akarnak utazni innen, de szükségük van néhány napra szállásra. Ők vannak többségben jelenleg is.

– Kicsit mesélj a hogysegits.hu-ról.

– A pályaudvari frontvonalon sok olyan emberrel találkoztam, akikkel közösen lehetett gondolkozni olyan megoldáson, ahol a rengeteg önkéntes felajánlást kezelni lehet. Hivatalosan csak szervezeti formában lehet önkéntesen segíteni.

Éppen ezért létrehoztunk egy olyan információs honlapot, ahol a civilek felajánlást tudnak tenni.

Szállás, adomány, fuvar, tolmácsolás, satöbbi…

Ezt az adatbázist az összes nálunk regisztrált szervezet használhatja, és az összegyűjtött adatbázisban lévő civil önkénteseket közvetlenül tudják értesíteni, amikor szükségük van rájuk.

A túlsegítés és a túladományozás is probléma. Azt tanácsolnám mindenkinek, hogy tartalékolja a felajánlásait a hosszabb távú segítségnyújtás érdekében.

– A hogysegist.hu-n olyan különböző profilú szervezeteket láthatunk, amiket alapból nem feltétlenül párosítanánk. Hogyan sikerül ennyire eltérő szereplőket egy ügy mögé állítani?

– A segítség az nem válogat ezért mindenkire szükség van. Ezért is volt nagyon fontos célkitűzése az oldalunknak, hogy politikától, vallási hovatartozástól vagy bármiféle ideológiától és gazdasági érdektől mentes legyen. Azokkal a szervezetekkel működünk együtt, akiknek épp valóban szüksége lehet az oldal önkénteseire.

Mindig frissül az oldalon a szervezetek listája, ezért onnan informálódjanak a regisztrálók.

Büszkeséggel gondolok arra a maroknyi civil csapatra, amely egy hét alatt reagált a kialakult helyzetre és egy hét alatt létrehozta a weboldalt. Úgy, hogy előtte nem ismertük egymást, a pályaudvarokon találkoztunk. A közös cél vezérelt mindenkit. Nagyon jó érzés visszagondolni erre még akkor is, ha egy szörnyű dolog váltotta ki. De a munka nem állt meg, a weboldal bővítése folyamatos most is, a változó igényekhez alakítja a weboldal funkcióit a csapatunk.

– A tudatosság és társadalmi felelősségvállalás egyik legismertebb hazai szószólója vagy. Decemberben például jótékonysági ruhavásárt rendeztél…

– Karácsony előtt már második alkalommal rendeztem meg magyar tervezők bevonásával a Jótékonysági Gardrob Vásárt. Az volt a cél, hogy a Mindenki fogadjon örökbe egy kiskutyát alapítvány munkáját támogassuk a befolyt összeggel.

Amellett, hogy anyagilag támogatni tudtuk az alapítványt, az örökbefogadásra is felhívtuk a figyelmet. Mondhatom, hogy ez már tulajdonképpen hagyomány lett, mert idén is szeretném megszervezni. Egy saját közössége alakult ki az eseménynek, ami nagyon megható számomra.

– A TEDx vendégelőadója is voltál.

– Nagyon meghatározó pillanatnak nevezném, amikor felkértek a TED-xre. Mindig is nagy figyelemmel és tisztelttel követtem a TEDx rendezvényeit. Mindannyiunk számára egy nagyon fontos, nagyon motiváló fórum.

Éppen ezért, amikor engem is felkértek, hogy tartsak előadást, az nagyon meghatározó pillanata volt az életemnek.

Az előadásom címe: Nem az számít, hogy hova születsz, az számít, hogy hol akarsz élni.

Arra keresem a választ, hogy mi az, ami minket, embereket megmenthet, ha a klímakatasztrófa bekövetkezik. Úgy gondoltam, hogy a TEDx színpada olyan platform, ahol nagyobb betekintést engedek az életembe. A másik ilyen az Én, Iphigenia című monodrámám, amely mitológiai elemekkel összefonódva sosem hallott, személyes történetekre épít.

Nem nagyon szoktam a gyerekkoromról, vagy az életemet meghatározó egyéb történésekről beszélni. De úgy éreztem, abban, hogy milyen felfogásban élem az életemet, nagyon is nagy szerepet játszik, hogy honnan jöttem, mik a gyökereim.

– Az előadás elérhető?

– Hamarosan közzéteszik majd a TEDx YouTube csatornáján.

– Ne feledkezzünk meg azért a színházról sem. Amikor legutóbb beszéltünk, említetted, hogy a pandémia okozta hosszas halogatás után végre bemutatjátok Lars von Trier Dogville című filmjének színházi változatát.

– A sors fintora, hogy ezt az előadást halogattuk a legtöbbet a Covid miatt, és most, amikor elkezdhettük végre a próbafolyamatot, technikai okok miatt egyelőre mégsem tudjuk bemutatni.

De nem történik semmi véletlenül.

A mostani történésekből is lesz mit beleépítenem az előadásba, amit így csak a következő évad elején láthat a közönség.

A Trojka Színházi Társulás addig is játssza a repertoáron lévő előadásait, és azon vagyunk, hogy az ismét elhalasztott Dogville helyett bemutassunk egy új előadást is ebben az évadban.

Az Én, Iphigenia, továbbra is repertoáron van a Radnóti Tesla Laborban, amit az előadást beválogatták a Most Feszt fesztiválon a legjobb monodrámák közé.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Isztriai tengerparti hangulat a Városmajorban – különleges színházi est vár Budapesten
Igazi horvátországi tengerparti hangulat lesz a Városmajori Szabadtéri Színpadon a Zentai Magyar Kamaraszínház kiváló színészei jóvoltából!


Nem kell tehát a tomboló hőségben órákat várakozni az autópályán, hogy átéljük az Isztria hangulatát, a városmajori nézők ugyanis lírai-groteszk tengerparti társasutazáson vehetnek részt, hiszen augusztus 25-én Budapestre érkezik a Szedjetek szét!

Közel van a Vajdaság, valahogy sokaknak mégis távol: az, ami az ütemes tempóban megújuló zentai színházzal történik, feltétlenül figyelemre érdemes. A Dévai Zoltán és Mezei Kinga vezette teátrum gyorsan felkerült újra a délvidéki magyar színházak összetéveszthetetlen esztétikája iránt rajongók belső térképére. Kicsi, de erős – talán így lehetne leírni legrövidebben azt, ahogyan és ami itt történik.

Merész vállalásokból nincs hiány, és erről megbizonyosodhat az, aki ellátogat a nagy vajdasági költő, Domonkos István műveiből készült, 2024-ben bemutatott előadásra.

Aminek van előtörténete, többféle is. Egyrészt a hosszú színházi memóriával rendelkezők emlékezhetnek Mezei Kinga korai, nagy visszhangot kiváltott Via Italia-rendezésére, melyet „Domi” szövegei nyomán álmodott színpadra. Néhány éve a Zenta melletti szomszédvárban, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban született meg az első Szedjetek szét, szintén Mezei rendezésében. Az egykori szereplők közül Hajdú Tamás, Mészáros Gábor és Pálfi Ervin az újragondolt változatban is részt vesz, de a színpadon látjuk még többek között a rendezőt magát, vagy a Budapestről Zentára szerződött Vilmányi Benettet is.

Domonkos István költészete alapélmény számtalan vajdasági alkotónak. A Szedjetek szét kiindulópontja A kitömött madár című regény, majd a rá néhány évre, 1971-ben publikált Kormányeltörésben című vers. Ez utóbbi jelentőségéről Keresztury Tibor irodalomtörténész így fogalmaz: „az idegenség, a magány, kitaszítottság, a nyelvvesztés, a hazához fűződő viszony, az elveszített otthon, a sehová sem tartozás... keserű himnusza ez, melynek végetérhetetlen avantgárd sodrását, áradását visszatérő motívumok strukturálják... Élő, működő, aktuális, frissnek ható matéria: éppúgy meggyőződhet erről Domonkos régi híve, ismerője, mint az, aki ezt a verset, ezt a költőt most fedezi magának fel.”

És a felfedezéshez, illetve újraismerkedéshez tökéletes matéria a zentai színház előadása. Az isztriai tengerparton vagyunk a hetvenes években, a zenészek az üdülők szórakoztatására kitartóan húzzák a talpalávalót. Közben pedig a véletlen által egymás mellé sodort, karakteres és emlékezetes figurák élővé és átélhetővé varázsolják a horvát (rém)álmot. Négy monológot hallunk, és mindnek központi témája a menni vagy maradni kérdése – Domonkos szomorú varázslata, hogy a kérdés aktualitása mit sem kopott az elmúlt négy és fél évtizedben ezen a vidéken...

Ahelyett, hogy az apró történéseknél leragadnánk, érdemes egy nagy levegőt venni, és úgy elmerülni ebben a különös világban. Aki nem szakértője a vajdasági kultúrának és gondolkodásnak, annak sem kell aggódnia, hiszen az előadás jófajta humorral mutat görbe tükröt a mindig abszurd világnak. Eljön az a pillanat is, amikor a nevetés megszakad, és minden elsötétül egy pillanatra, de a keserű valóság is szerethetővé nemesül a fináléban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Vecsei H. Miklós az SZFE-s tanáráról: Büszke voltam rá, hogy az én farkamat fogja
A színész az Ördögkatlanon beszélt a színházi közeg visszaéléseiről vagy családja megosztottságáról. Az interjúban arról is beszélt, miért utasított vissza egy állami díjat.


Vecsei H. Miklós az Ördögkatlan fesztiválon beszélgetett Veiszer Alindával, az interjú Veiszer Patreon-oldalán jelent meg, amelyet a Telex szemlézett. A színész-rendező többek között a Nemzeti Színházhoz való szerződéséről, a családja megosztottságáról, az SZFE-s éveiről és egy visszautasított állami díjról is beszélt.

Elmondta, hogy mesterei és szakmabeli barátai közül senki nem beszélte le arról, hogy elfogadja Vidnyánszky Attila ajánlatát. A döntés előtt kikérte Jordán Tamás, Molnár Piroska, ifj. Vidnyánszky Attila és gyimesi nagymamája véleményét is. Hozzátette, hogy közülük csak

nagymamája nevezhető Orbán Viktor „véres szájú hívének”. Vecsei hangsúlyozta: ő a Nemzeti Színházban hisz, nem valamelyik igazgatójában.

A beszélgetésben arról is szó esett, hogy mennyire megosztottnak látja Magyarországot. Vecsei úgy fogalmazott: imádja az országot, de sírnia kell, milyen állapotban van. Példaként említette, hogy

a családja egyik része a Pride-on van, a másik fele pedig a nagymamájánál nézi a csíksomlyói búcsút.

Az interjúban felidézte az SZFE-n töltött éveit is. Azt mondta, hogy öt évig volt ott hallgató, és teljesen természetesnek számított, hogy egy hatvanas férfi tanár fogdosta őt, miközben instruálta. Szavai szerint:

„Sőt, még büszke is voltam rá, hogy az én farkamat fogja, és nem a másokét, mert akkor engem akar instruálni.”

Vecsei arról is beszélt, hogy az SZFE modellváltásával nem értett egyet. Éppen ebben az időszakban kapta volna meg a kormánytól a Fiatalok a Polgári Magyarországért Díjat. Írt egy levelet az akkor még államtitkár Novák Katalinnak, amelyben jelezte: a kitüntetést csak akkor veszi át, ha beszélhet vele az ügyről. „Nem válaszolt nekem Novák Katalin. És nem is fogadott. És akkor én sem fogadtam el ezt a díjat” – mondta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Ez a férfi tényleg egy félisten élőben is – megvadult nőstényhordák ellenére is elsöprő volt Jason Momoa koncertje
A hisztérikus követelőzések ellenére sem vetkőzött, viszont felszabadultan zenélt Jason Momoa a bandájával a budapesti Akváriumban. A meglepetés-fellépő a 16 éves fia volt, aki szintén nagyon átélte a teltházas bulit.


Amióta megláttam a Trónok Harcában Khal Drogóként belovagolni Jason Momoát (akiről valljuk be, nők millióinak szintúgy a lovaglás jut eszébe), híresen elfogult lettem. Úgyhogy amikor kiderült, hogy Budapesten koncertezik a nyelvbotlásnak vagy dadaizmusnak is beillő, Öof Tatatá nevű bandájával, fél órán belül öten küldték el nekem a hírt.

2019-ben már voltam olyan koncerten, amelyen ő is ott volt, ugyanis pont a Dűne első részének budapesti forgatása alatt turnézott utoljára a Slayer. De Momoa akkor sajnos nem a küzdőtéren pogózott, mint nemrég Ozzy búcsúbuliján a Pantera riffjeire, hanem a színpad mellől élvezte a show-t.

Jól tettem, hogy fénysebességgel lecsaptam egy jegyre, mert egy nap alatt 80%-ban el is fogytak a jegyek, és utána hamar teltházas lett a buli. Nyilván rengetegen úgy voltak vele – kétségkívül én is –, hogy kit érdekel, Jason milyen zenét játszik, ha az Old McDonalds had a farm dallamára olvassa fel a telefonkönyvet, akkor is izgalmas lesz látni, hogy milyen a kisugárzása ennek a tesztoszteron-hegynek.

Amikor rákerestem a 2024-ben alakult Öof Tatatá-ra, annyit tudtam meg elöljáróban, hogy Mike Hayes énekes-gitáros és Kenny Dale dobos a két zenésztársa, és többek közt Metallica, Black Sabbath, Led Zeppelin és Jimi Hendrix feldolgozásokat adnak elő.

Erre mondjuk nekem, mint rock-metal fanatikusnak extrán fel is csillant a szemem, a műfajt nem kedvelő gruppie-k meg majd elvonatkoztatnak a zenétől, úgysem azért lesznek ott.

A késő esti klubkoncertet illetően arra számítottam, hogy csipketangákat csúzlizó csajok lepik majd el az Akvárium területét, és lesz pár Temu-köpenyes Aquaman, aki így próbál majd a helyszínen csajozni. Sokat nem tévedtem. Két órával a 22.30-ra kiírt koncert előtt már beengedték a sorokban kígyózó keménymagot: valóban volt köztük egy nagydarab kamu-Momoa, számtalan rocker, néhány Momoa-pólós rajongó, szuperhős-fan srácok, és persze zömében állig felnyomott dekoltázsú, kikent-kifent, elszánt lányok, illetve idősebb nők egyaránt. Volt, aki a párjával érkezett, de a többség csapatostul, hiú reményekkel telve portyázott.

Az Akvárium nagytermébe lejutva végtelenítetve vetíteni kezdték – az első sorokat rögtön elfoglaló rajongótábornak – a színész vodkareklámját. Amely elsőre szexinek hatott, ezredszerre már vallatásnak. Az pedig még inkább, hogy ennyi ideig kellett felfokozott hangerővel ovuláló hölgyek locsi-fecsijét hallgatnom, akik már attól önkívületben sikítottak, ha egy road bement letenni egy setilstet a földre.

Amikor végre elkezdődött a koncert, egyébként a kiírt időben, én instant hormonsokkot kaptam a belépő Jason Momoától, mert ez a férfi tényleg egy félisten élőben is. Huncut mosolygások, magabiztos közvetlenség, laza haj- és fenékrázás, gyakori közönséghez dumálás és karizmatikusság (nos, a karizma sem utolsó).

Aki pedig a – nemrég a forgatás miatt történt – szakrális szakálltalanítás miatt izgult, annak jelentem, hogy azóta kellemes borostája nőtt, amely remekül áll neki.

Maga a koncert számomra kifejezetten hangulatos és élvezetes volt, mintha egy blueskocsmában lettem volna, ahol a régi haverok előadják a kedvenc rock-metál slágereiket. Kenny jól dobolt, Mike pedig ugyan nem a legjobb énekes, viszont igazán kiváló gitáros, valamint egy tüneményes és szerethető figura. A trió néha kibővült Nakoa-Wolffal, Momoa 16 éves fiával, aki szintén az apjával együtt forgat nálunk. A srác nem csupán a szülei vonásait örökölte (bár lágyabb kivitelben, puttó angyalkás fürtökkel), hanem az apja zenei tehetségét is, mert már most jól gitározott, és látványosan élvezte a reflektorfényt, szinte fürdőzött a sikerben.

Az apja-fia páros még vokálozott is egyet közös mikrofonba a Rebel Yell alatt. A közönség láthatóan nem tudta értékelni a jammelős blues-részeket és a keményebb metálszekciót sem, csak a populárisabb slágerekre indult be az éneklés, mint amilyen a Red Hot-féle Can’t stop meg a Zombie vagy a Purple Rain.

A buli közben azonban egyre inkább szégyelltem, hogy nő vagyok, annyi lealjasodást láttam és hallottam. Ennyi malacvisítás konkrétan a vágóhídon nincs. Hol hörögve skandálták a családjuktól elszabadult asszonyok, hogy „Shirt off! Shirt off!”, hol magyarul vinnyogták, hogy „Rajtad van a póló, mi van veled?!" vagy "Aquaman gyere ide!". Volt momoás felnőttszínező is valaki kezében (na jó, az nekem is megvan), és egy molinón az első sorban a "Can I have a dickpic?" állt.

A koncert közepén majdnem agyontaposott-rúgott két ittas hölgyemény, hogy egy méterrel közelebb lássák az idoljukat. A (velem is) durván verekedő, megvadult egyedet végül a szekus szedte ki a sorból. Mintha egy nagyszabású lánybúcsún lettem volna – nem csoda, hogy Momoa végül nem vette le a trikóját, becsültem is érte, hiszen nem chippendale műsorral érkezett.

Az éjjel fénypontjaként még a dobverőt is elkaptam a végén, pedig én nem is nyúltam utána, mint száz másik kéz, csak hallottam, hogy a földön koppan, és pont be tudtam slisszolni a lábak közé, hogy felvegyem.

És az a harci helyzet, hogy Momoa és az egész bandája rendkívül szimpatikus és megnyerő volt a műsor alatt. Pedig én tényleg szerettem volna fogást találni ezen a pasin. De nem sikerült - sajnos semmilyen értelemben.

Link másolása
KÖVESS MINKET: