KULT
A Rovatból

Éhezett, pornózott, buszok közt aludt, majd térdre kényszerítette Hollywoodot – Sylvester Stallone 77 éves

Színész, rendező, producer és forgatókönyvíró, már több mint négy évtizedes karrierrel. Ő Rocky, és ő Rambo. Sylvester Stallone persze nem született híresnek. Olyannyira nem, hogy a poklok poklán kellett átmennie, mire sikerült befutnia.

Link másolása

Sylvester Stallone testi deformitásokkal született. Nehéz gyermekkora volt, mert sokat zaklatták. Húszéves korában annyira le volt égve, hogy három hétig egy buszpályaudvaron aludt, miközben színészi munkát keresett. Elég sok középszerű és B-kategóriás filmben játszott, mielőtt 30 éves korára a Rocky végül meghozta a várva várt áttörést. Nem volt hát könnyű a kezdet, de csak szépen sorjában…

Pornós kezdetek

Michael Sylvester Gardenzio Stallone 1946. július 6-án született Manhattanben olasz apától (Frank Stallone) és amerikai anyától (Jackie Labofish 2020-ban hunyt el 98 éves korában!). A kis Sylvester születése traumatikus élmény volt a család számára, mivel az orvos, aki világra hozta, véletlenül megsértett egy ideget a szülés során. Ennek következtében Stallone arcának bal alsó fele lebénult. S bizony ez az oka a jellegzetes kinézetének és beszédének is.

Stallone apja egyébként fodrász volt, aki a családjával az 1950-es években Washingtonba költözött, hogy ott egy szépségiskolát nyisson. Az édesanyja pedig táncosnőként kereste a kenyerét, emellett a női birkózást népszerűsítette, és 1954-ben egy női edzőtermet nyitott Washingtonban. Sly a tekintélyes Notre Dame Akadémiára és a Lincoln gimibe járt, mielőtt a Charlotte Hall Katonai Akadémia, majd a Miami Egyetem hallgatója lett volna. A gyerekkora azért sem volt egyszerű, mivel D-vitaminhiánya miatt gyenge csontjai voltak.

Emellett gyakran zaklatták az iskolatársai is, ő azonban általában nem hagyta magát, ennek eredményeként pedig 12 éves korára összesen 11 csontja tört el, és 13 iskolából rúgták ki.

Tizenöt évesen kezdett el testépítéssel foglalkozni, mert azt mondták neki, hogy az agyával nem sokra fog menni…

A főiskolai évei alatt mindenféle alantas munkát elvállalt, és apró mellékszerepekre jelentkezett színészi meghallgatásokon. Persze nem kapott semmi kiemelkedőt, így a lakbért sem tudta kifizetni. Ezért kilakoltatták a lakásából, és heteken át egy buszvégállomáson kellett aludnia. Kétségbeesésében szerepet vállalt (200 dollárért) egy 1970-es szoftpornófilmben, amelynek The Party at Kitty and Stud's volt a címe (az IMDb-n a jelenlegi magyar címe: Broky, hahaha), és amit összesen két nap alatt leforgattak. Sly később így mesélt az élményéről: "Vagy megcsinálom azt a filmet, vagy kirabolok valakit, mert a kötél végére, a legeslegvégére értem."

Majdnem feladta

Stallone ekkoriban a barátnőjével, Sasha Czackkel élt New Yorkban. A lány feltörekvő színésznő volt, aki pincérnőként dolgozott, hogy mindkettőjüket el tudja tartani. Sly pedig alkalmi munkákat vállalt: takarító volt egy állatkertben, majd színházi ügyelő. Közben folyamatosan meghallgatásokra járt, bár nem kapott olyan szerepet, ami boldoggá tette volna.

1972-ben a jó melók elmaradása miatt majdnem feladta a színészi álmait. Nem sokkal korábban például jelentkezett A keresztapa egyik olasz statisztaszerepére is, de visszautasították. Amikor pedig Francis Ford Coppola filmje az év egyik legnagyobb slágerévé vált, Sylvester borzasztóan elszomorodott. Elmondása szerint éveken át kétségbeejtő volt az anyagi helyzete. Egyszer még a kutyáját is kénytelen volt eladnia 40 dollárért, mert ételre sem volt pénze.

Ám akkor jött egy bokszmeccs, ami örökre megváltoztatta az életét… 1975-ben Stallone ugyanis megnézte a Muhammad Ali és Chuck Wepner közti összecsapást. A bunyó idején a karrierje csúcsán lévő Ali volt a bajnok. Ezért a mérkőzésért pl. 1,6 millió dollárt kapott. Chuck Wepner volt az esélytelenebb, aki évekig várt arra, hogy megküzdhessen Alival. „Mindössze” 100 000 dollár ütötte a markát a meccsért. S mivel Ali volt a favorit, tízszer annyian fogadtak rá, mint Wepnerre. Egyszerűen fogalmazva: senki sem számított Wepner győzelmére. Persze, ahogyan az várható volt, Ali nyerte a mérkőzést, ám a várakozásokkal ellentétben Wepner rendesen megizzasztotta, csak a 15. menetben, pillanatokkal a végső gongszó előtt sikerült őt kiütnie Alinak. Sőt, a 9. menetben Wepner egyszer még a földre is kényszerítette Alit egy bikarerős ütéssel.

Tehát, bár Wepner végül veszített, mégis lenyűgözte a közönséget, köztük Sylvester Stallone-t is.

A Rocky születése

S talán nem nagy meglepetés, hogy ez a meccs adta az ötletet Sly-nak a Rockyhoz: a mérkőzés után hazament, majd három napon át ki sem mozdult a lakásából, ezalatt pedig megírta a forgatókönyvét. A szkriptet ezután rengeteg producernek megmutatta, de a legtöbbjük nem volt hajlandó pénzt áldozni a filmre. Stallone azonban nem adta fel. Nem sokkal később részt vett egy meghallgatáson, s bár a szerepet nem kapta meg, kifelé menet azonban lazán odavetette a producereknek, Irwin Winklernek és Robert Chartoffnak, hogy van egy jó sztorija. Ők elolvasták a forgatókönyvet, és nagy hatással volt rájuk. Ezért 25 ezer dollárt ajánlottak Sly-nak érte, és azt akarták, hogy valami ismert színész játssza a főszerepet.

Stallone azonban biztos volt benne, hogy ha nem ő alakítja Rockyt, és a film sikeres lesz, akkor ő megöli magát. Ezért foggal-körömmel ragaszkodott ahhoz, hogy ő lehessen a címszereplő. A producerek végül 350 ezer dollárra emelték az ajánlatot, azzal a feltétellel, hogy Stallone nem játszik a filmben, s bár ez már eléggé csábító volt, színészünk nem engedett, így végül Winklerék beleegyeztek, hogy Stallone játssza el Rockyt, a fizetését viszont 23 ezer dollárra csökkentették, magára a filmre pedig mindössze 1 millió dolláros csekély költségvetést különítettek el. Mivel a büdzsé ilyen alacsony volt, Stallone felkérte a rokonait és barátait különféle szerepekre, és sok jelenetet csak egyszer forgattak le, hogy ezzel is spóroljanak.

A Rocky végül 1976 novemberében került a mozikba, a közönség pedig imádta, óriási kasszasiker lett: 225 millió dollárt keresett, ráadásul 10 kategóriában is jelölték az 1977-es Oscar-díjátadón, amelyek közül hármat meg is kapott, köztük a legjobb film díját is, amit olyan filmek elől „happolt el”, mint a Taxisofőr, a Hálózat, Az elnök emberei és a Dicsőségre ítélve. Stallone előtt pedig Hollywood szélesre tárta a kapuit…

S persze, miután megkapta a Rockyért járó pénzt, Sly első dolga volt, hogy visszaszerezze a kutyáját. Mivel a fickó, akinek eladta az ebet, tudta, hogy a korábbi gazdi kétségbeesett, 15 ezer dollárt kért érte. A kutya egyébként később szerepelt a Rockyban is.

Ennyit bukott a Rambo 3 miatt

A Rocky sikerén felbuzdulva Stallone 1978-ban debütált rendezőként az Édenkert a sikátorban című filmmel. Majd 1979-ben a Rocky folytatásának rendezője és főszereplője lett, ami szintén nagy sikert aratott. A Rocky III 1982-ben, a Rocky IV pedig 1985-ben szintén nem okoztak csalódást. A sorozatot az 1990-es Rocky V törte meg, ami megbukott a mozik kasszáinál, és hét Arany Málna-díjra jelölték. Ezután 16 évig kellett várni, amíg kedvenc bokszolónk 2006-ban a Rocky Balboával végül dicsőségesen vissza tudott térni.

Persze nem szabad megfeledkeznünk Stallone másik népszerű és sikeres franchise-áról, amelyben a vietnami háborús veteránt, John Rambót alakította. A Rambót (1982) és a Rambo 2-t (1985) imádta a közönség, a Rambo 3 (1988) viszont már nem ment annyira fényesen, s ehhez kapcsolódik Stallone egyik legnagyobb megbánása is. Egy interjúban ugyanis bevallotta, hogy egyszer visszautasított egy 34 millió dolláros gázsit (az ma kb. egy 85 milliós ajánlatnak felelne meg). „A Rambo 3-at csináltuk épp. Azt hittük, hogy ez lesz a legnagyobb siker, ez még azelőtt volt, hogy kijött volna. És egy vagyont fizettek érte. Aztán azt mondták: »Akarunk egy Rambo 4-et is. Itt van: kell vagy nem, 34.« Erre én: »Ne kapkodjuk el a dolgot...« Tényleg. Ez nem vicc. Ó, most, hogy belegondolok, mekkora idióta voltam... hűha!” – mesélte Stallone, hiszen a Rambo 3 csalódást keltő bevételei után szó sem lehetett egy negyedik részről, legalábbis 2008-ig, de az már egy másik történet…

Boldogító igenek, kiábrándító nemek

Még nem esett szó Sly magánéletéről, pedig az sem eseménytelen, sőt! Már a karrierje kezdete óta rendszeresen szerepelt a hírekben a viszonyai és a meghiúsult házasságai miatt is. Eddig háromszor nősült meg, és két eljegyzése bomlott fel. Az első házasságot 1974-ben kötötte élettársával, Sasha Czackkel, akivel együtt próbáltak munkára és hírnévre találni Hollywoodban. A párnak két fia született: Sage 1976-ban, Seargeoh pedig 1979-ben. Utóbbinál hároméves korában autizmust állapítottak meg, jelenleg 44 éves, és az édesanyjával él. Sage sorsa pedig még tragikusabb volt. Ő az apja nyomdokaiba lépett színészként, s miután olyan filmekben szerepelt, mint a Rocky V, a Szellemek háza (1993) és a Daylight – Alagút a halálba (1996), 2012 júliusában koszorúér-betegségének következtében elhunyt, mindössze 36 éves volt.

Sly és Sasha egyébként 1985-ben váltak el egymástól, a színész pedig még ugyanebben az évben feleségül vette Rocky IV- és Kobra-beli színésztársát, Brigitte Nielsent. A házasságuk eléggé viharos volt, folyamatosan a bulvárlapok címoldalain szerepeltel, s nem is tartott soká a frigy, másfél évvel később, 1987 nyarán el is búcsúztak egymástól.

Stallone 1988-ban ismerte meg Jennifer Flavint, a jelenlegi feleségét, ám sok idő volt, mire végleg (eddig legalábbis) kikötöttek egymás mellett. Sly ugyanis azonnal megszakította a kapcsolatát Flavinnel, amikor az megszülte a lányát, akinek nem ő volt az apja… Ezek után főként modellekkel randizott, kettőt közülük (Janice Dickinson, Angie Everhart) el is jegyzett, de végül nem mondta ki feleslegesen a 3. és a 4. boldogító igent.

Később azonban sikerült kibékülnie Flavinnel, annyira, hogy 1996-ban eljegyezte, 1997. május 17-én pedig feleségül is vette őt. Azóta is együtt vannak, és három közös lányuk született: Sophia (1996), Sistine (1998) és Scarlet (2002). Igen, az öt gyermek nevéből tisztán látszik, hogy Sylvester a csemetéinél is ragaszkodik az S. S. monogramhoz…

Jennifer Flavinnel egyébként tavaly ősszel ingott meg először súlyosan a házassága, olyannyira, hogy az egykori modell be is adta 25 év után a válópert, szerencsére azonban újra sikerült elsimítani a vitás ügyeket köztük, így együtt maradtak, sőt, egy közös projektbe is belefogtak családilag, idén májusban került ugyanis fel a Paramount+-ra (nálunk majd a SkyShowtime-on várható) a The Family Stallone című realityjük Osbourne-ék és Kardashianék mintájára.

A süllyesztőből újra a csúcsra

Stallone képes volt arra, amire nem sokan: a csillaga évtizedeken át fényesen ragyogott, nem tűnt el a 70-es és a 80-as évek után sem, sőt, az 1990-es esztendőkben is mindig kiemelt mozis eseménynek számított egy újabb Sly-film. Ekkoriban olyan címekkel érkezett, mint pl. az Oscar (1990), a Cliffhanger  - Függő játszma (1993), A pusztító (1993), A specialista (1994), a Dredd bíró (1995), a Bérgyilkosok (1995), a Daylight – Alagút a halálba (1996) vagy a Cop Land (1997). Ez utóbbival próbált kitörni a sima akciófilmes skatulyából, alakítását pedig világszerte dicsérték, mégis a Cop Land után Stallone nem igazán találta a helyét Hollywoodban. Kapásból három évig nem forgatott, majd a 2000-es években egyre kisebb és jelentéktelenebb filmekkel (Get Carter – 2000, Felpörgetve – 2001, D-Tox – 2002, Késő bosszú – 2002) vagy mellékszerepekkel (A nagy trükk – 2003, Taxi 3 – 2003, Kémkölykök 3: Game Over – 2003) jelentkezett.

Ezután újra három évre búcsút mondott a színészkedésnek (csak a Las Vegas című sorozat két epizódja kedvéért tett kivételt), jól felszívta magát, majd megírta és megrendezte a Rocky-sorozat 6. részét, a 2006-os Rocky Balboát, erős utalásokkal a saját karrierjére (a visszavonult, öregedő bajnok újra ringbe száll, és győzelmet arat), és sikerült is a visszatérés.

Előre lenézte szinte mindenki, majd heves bocsánatkérések közepette dicsérték a filmet és benne Sly alakítását. Ő maga egyébként máig a Rocky Balboát tartja a legjobb filmjének (a legrosszabbnak pedig az 1992-es Állj, vagy lő a mamám!-at).

Ezután pedig jött újra Rambóként is (John Rambo - 2008), majd útjára indította A feláldozhatók-franchise-t (2010, 2012, 2014, idén szeptemberben pedig érkezik a mozikba a 4. rész!), összehozott egy közös akciózást régi riválisával, ma már világi cimborájával, Arnold Schwarzeneggerrel (Szupercella – 2013), nem mellesleg pedig csodásan vitte tovább (és engedte át másoknak) Rocky örökségét a 2015-ben indult Creed-franchise-zal, amelynek első részéért 1977 után újra kiérdemelt egy színészi Oscar-jelölést. Sőt, belekóstolt egy kicsit a Marvelbe (A galaxis őrzői 2-3) és a DC-be (The Suicide Squad – Az öngyilkos osztag) is, tavaly pedig leforgatta első nagy sorozatát, a Tulsa királyát.

Sylvester Stallone július 6-án töltötte be a 77. életévét. Ennyi idő alatt pedig az élet sokszor behúzott neki, de ő még mindig itt van, és sikeresebb, mint valaha. Hogy miért? Mert a következőket vallja: "A világ nem csupa napsütés és szivárvány. Ez egy nagyon gonosz és csúnya hely. És nem érdekel, hogy milyen kemény vagy, térdre fog kényszeríteni, és ott is tart örökre… ha hagyod. Te, én vagy senki más nem fog olyan keményen ütni, mint az élet. De nem az a lényeg, hogy milyen keményen ütsz. Hanem az, hogy a kemény ütések után hogyan tudsz felállni, és folytatni. Hogy mennyit bírsz elviselni, és továbblépni. Így kell nyerni."

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: