KULT
A Rovatból

Egy szuperhősös szappanopera, amelyet mindenki magasztal

Szórakoztató és érzelmes lett a legújabb Amerika Kapitány-film.


2016 nemcsak a civakodó szuperhősök éve, hanem az egymással vetélkedő képregényfilmeké is: két hónapja sincs még, hogy mozikba került a DC Comics-féle Justice League-franchise-nak megágyazó Batman Superman ellen – Az igazság hajnala, máris elérkezett hozzánk annak Marveles párdarabja, az Amerika kapitány: Polgárháború. Hasonló az alapszituáció, hiszen itt is a szuperhősök felelősségre vonása köré fűzték fel a konfliktust: a sztori szerint a Bosszúállók nem elhanyagolható számú civil áldozattal járó akciói után az ENSZ szabályozni szeretné a szuperhősök működését. A lelkiismeretével ismerkedő Tony Stark a csapat nagy meglepetésére örömmel üdvözli a kezdeményezést, Steve Rogers, az Amerika Kapitány azonban egyértelműen a felülbírálás ellen foglal állást: kettejük mentén pedig olyan ellentétek bomlanak ki a csapat tagjai között, amelyek a Bosszúállók jövőjét fenyegethetik.

kap4

A valódi küzdelem persze nem a vásznon zajlik: a Marvel és a DC közti folyamatos, dollármilliókért folytatott harcban még a saját brandjük mellett elkötelezett rajongók is egymásnak feszülnek. Az azonban már alig pár nappal a bemutatót követően is nyilvánvaló, hogy ebből a körből a Marvel került ki győztesen: míg a Batman Superman ellen tarolt a pénztáraknál, de a kritika valósággal földbe döngölte (mi sem szerettük), addig a Polgárháború már nemcsak a közönség, de a szakma rokonszenvét is elnyerte. Így eshetett meg, hogy a lelkes rajongók szavazatainak köszönhetően immár a 64. helyen jár az IMDB minden idők 250 legjobb filmjét rangsoroló listáján.

kap1

Nem véletlenül: a Polgárháború a kvintesszenciális Marvel-film, a már 13 egészestést számláló franchise eddigi legnagyobb szabású darabja, amellyel a sikert sikerre halmozó stúdió végleg tökéletesítette törekvéseit.

Hogy ezek után milyen újdonságot hozhat a következő két Avengers-film, számomra rejtély, annyi azonban bizonyos, hogy a Polgárháborúval cezúrához érkezett a sorozat, amennyiben a grandiózus akciójelenetek és a látványos párharcok helyett most már egyértelműen a szuperhősök közötti lelki súrlódások állnak a történet középpontjában. Nincs mit szépíteni rajta, de tulajdonképpen szégyellni sem:

a Marvel-sorozat a Polgárháborúval már végképp egy szuperhősös szappanopera érzetét hozza.

kap5

Szerencsére ezt nem sokan fogják bánni, hiszen a DC hasonló próbálkozásával szemben az érzelmi töltet ezúttal többé-kevésbé működőképesnek mondható: nem merülünk képregényfilmtől szokatlan lelki mélységekbe, de látszik, hogy az alkotók nem spórolták az energiát, hogy felépítsenek egy épkézláb narratív vázat, amely teret engedhet a két főszereplőnek. Ez nem árt, hiszen rajtuk áll vagy bukik a film sikere.

Ennek az odafigyelésnek köszönhető az is, hogy a bennünk élő kisgyermeknek szóló kötelező ütközetek sem hatnak olyan erőtlennek, mint márciusban Batman és Superman összecsapása. Persze az előzetesből ismert repülőtéri csörtével az eszetlen szórakozásra éhes nézők is megkapják amiért jöttek (ez a dramaturgiai szempontból teljesen felesleges, ad absurdum vitt akció ad keretet Pókember izzadságszagú kameójának is), a végső ütközetben már valóban komolyak a tétek.

kap3

A kérdés csak annyi, hogy meddig lesz ez még érdekes. A Polgárháború tökéletesíti a szuperhősös szappanopera igencsak piacképes formuláját, de semmi újat nem hoz a Marvel univerzumba. Félő, hogy azért nem, mert ennél többet nem is engednek a műfaji keretek, ezen mozi után már mégis valami újat várnánk. A Marvel szerint persze még fokozható a képlet: 2019-ig nem kevesebb mint 9 szuperhősfilmmel fog előállni a stúdió, a két részre bontott harmadik Bosszúállok-film pedig vélhetőleg minden eddiginél több mellékszereplőt és történetszálat fog felvonultatni. Csak tartson ki a lendület. Addig is itt az Amerika Kapitány: Polgárháború, ami ideális blockbusternek bizonyult: hangos és látványos, és nem olyan lelketlen, mint kevésbé sikerült társai.

Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Sorra érkeznek a gratulációk a friss Nobel-díjas Krasznahorkainak: Karácsony, Orbán is posztolt
Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter szűkszavúan gratulált. Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.


Nyáry Krisztián elsőként reagált a Facebookon, és az Aprómunka egy palotáért című műből idézett egy hosszabb részletet:

(…) a művészet, ennyit még én is tudok, az nem az anyagi vagy szellemi tárgyakban megjelenő báj, a nagy szart, már bocsánat, a művészet, az nem valami tárgyban van, az nem esztétikai kijelentés, nem valami message, nincs message, meg egyáltalán, a művészet az csak kapcsolatban van a szépséggel, de nem azonos vele, és főleg nem korlátozódik a bájra, sőt, a maga rendkívüli módján elüldözi azt, tehát nem a könyvben, a szoborban, a festményben, a táncban, a zenében kell keresni, mivel nem is kell keresni, hisz azonnal felismerhető, ha ott van (…)

Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter a bejelentés idején még a magyar felsőoktatásról posztolt, negyedórával később már szűkszavúan gratulált.

Rövidesen Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere is megszólalt: „Krasznahorkai Lászlónál tökéletes, nagyon is kiérdemelt helyen van” a díj.

Közel negyven perc elteltével Orbán Viktor miniszterelnök is nyilvánosan gratulált, Magyarország büszkeségének, és egyben az első gyulai Nobel-díjasnak nevezve az írót.

Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.

A Svéd Akadémia csütörtökön közölte, hogy idén Krasznahorkai László veheti át az elismerést.

A fogadóirodák az utóbbi napokban második legesélyesebb „jelöltként” jegyezték Krasznahorkait; az esélyek alapján olyan neveket előzött meg, mint Murakami Haruki, Salman Rushdie vagy Thomas Pynchon.

Az írót korábban Kossuth-díjjal, Nemzetközi Man Booker-díjjal, valamint számos hazai és külföldi elismeréssel tüntették ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Így ír a Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlóról a világsajtó: Végtelennek tűnő mondatok, könyörtelen intenzitás
A legnevesebb médiumok is beszámoltak arról, hogy Kertész Imre után ismét magyar író nyerte az irodalmi Nobel-díjat. A BBC, a Guardian vagy a CNN is fő helyen hozta a hírt.


Mint megírtuk, csütörtök délután kiderült, hogy 2025-ben magyar író, Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia közleményében megjelent hivatalos indoklás szerint a magyar író a díjat „lebilincselő és vizionárius életművéért” kapta, amely „az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”.

A hírről természetesen a világ legnevesebb médiumai is beszámoltak online felületükön. A BBC azt hangsúlyozza, hogy Krasznahorkai Kertész Imre után a második magyar szerző, aki elnyerte ezt a rangos díjat. Megemlítik, hogy öt regényt írt, melyek közül kettőt emeltek ki: az 1985-ben kiadott Sátántangót, amelyből 1994-ben hétórás fekete-fehér film is készült Tarr Béla rendezésében; illetve a 2021-es Herscht 07769 című kötetet, amelyet nagyszerű kortárs német regényként jellemeztek a kritikusok.

A Guardian arról is ír, hogy Krasznahorkai számos más neves irodalmi díjat is elnyert már, köztük a Nemzeti Könyvdíjat (2019-ben), amely az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb irodalmi díja, vagy a Nemzetközi Man Booker irodalmi díjat (2015-ben). Cikkük szerint a magyar szerző hosszú körmondatairól és "könyörtelen intenzitásáról" ismert, amely miatt a kritikusok Gogolhoz, Melville-hez és Kafkához hasonlítják. Azt is megemlítik, hogy Krasznahorkai karrierjét nagyban meghatározták az utazások is, hiszen a világ számos helyén járt: élt Németországban, Kelet-Ázsiában és az Egyesült Államokban is.

A CNN azt az érdekességet említette meg, hogy

amikor még Krasznahorkai műveiből csupán néhányat fordítottak le angol nyelvre, James Wood irodalomkritikus szerint ezek a kötetek olyanok voltak, mint a "ritka pénznemek".

Ebben a cikkben is szerepel, hogy Krasznahorkait a hosszú, kígyózó mondatok jellemzik, amelyek eredménye Szirtes György műfordító szerint „az elbeszélés lassú lávafolyama”.

A New York Times felidézte, a magyar szerző 2014-ben azt nyilatkozta a lapnak, hogy egy „abszolút eredeti” stílust próbált kialakítani:

„El akartam távolodni irodalmi őseimtől, nem szerettem volna Kafka, Dosztojevszkij vagy Faulkner valamiféle új verziója lenni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: