„Egy középszerű folytatás, ami elszórakoztat” – megnéztük a Jumanji – A következő szintet
Jake Kasdan 2017-es nagy sikerű kalandfilmje után egyértelmű, hogy a Sony folytatásért kiált. Hatalmas siker volt
az előző Jumanji, még a Star Wars: Az utolsó Jedik mellett is képes volt talpon maradni,
ami sajnos azt jelentette, hogy a folytatás kérdése nem kreatív döntés volt, hanem anyagi szempontok hajtották az alkotókat.
Bátor döntés, hogy a Star Wars: Skywalker kora előtt egy héttel bemutatták a filmet, de a stúdió nagyon bízott a film készítőiben. Viszont a folytatás minőségileg nem hozza az első, amúgy sem magas színvonalát. Valljuk be,
Jumanji – Vár a dzsungel egy vállalható akció kalandfilm, szerethető karakterekkel és színészekkel,
de nem egy filmtörténeti atomvillanás. Nos a második rész, jó folytatáshoz híven, nagyobb és viccesebb próbál lenni, de csupán az első rész gyenge imitációja, megidézése egy ügyes csavarral.
Danny DeVito és Danny Glover üdítő színfoltjai az amúgy is impozáns castingnak. Zseniális volt látni a két nagy öreget, még úgy is, hogy sokat nem látjuk őket, hanem egy-egy „avatár” - színész játssza el őket, mint például az első részben a gyönyörű, ám kissé felszínes kamaszlányt, Bethanyt Jack Black játszotta el.
Itt Danny DeVitót, avagy egy jókedvű, bár kissé megtört nagypapát próbál játszani Dwayne Johnson, Danny Glovert pedig Kevin Hart.
Látszik a szereplőgárdán, hogy szerették forgatni a filmet,
The Rock egyes megmozdulásai, grimaszai tiszta DeVito, de a pálmát egyértelműen Kevin Hart viszi, a rettenetesen vicces Glover-imitációjával. A többi szereplő se rossz, de ezek ketten (négyen) kiemelkedően jók.
Ez sajnos nem mondható el a történetről. A filmben eljátsszák, hogy ez csak egy videojáték, ezért ilyen béna a történet, de a baj az, hogy ez egy film egy videojátékról, és nagy szerencsétlenségünkre a mozi története is olyan mély, mint egy átlagos számítógépes játéké. Eltűnik egy szereplő, a többiek visszamennek Jumanjiba, hogy megmentsék, innentől fogva pedig együtt próbálnak kiszabadulni – nem bonyolult.
Sajnos a számításba hiba kerül, mert egy új szintre kerülnek, nem a megszokott pályára, ami sokkal nehezebb,
illetve nem a megszokott csapatfelállás kerül be a kalandjátékba, hanem az előző rész nyomi főszereplőjének, Spencernek a nagypapája (Danny DeVito) és a régi barátja (Danny Glover), akivel éppen fasírtban vannak.
Ez a remek kis változás nagy mennyiségű „öreg” poénhoz vezet, de nem is baj, mert tulajdonképpen ettől szórakoztató a film, csak kissé butuska. Nem mérhetetlenül Transformers/Halálos iramban szintűen, de azért érezhetően. Alapból egy buta döntés az oka annak, hogy kezdődik minden elölről, és visszakerül mindenki a játékba, és tulajdonképpen teljesen felesleges is.
Egy átlagos telefonbeszélgetés megoldhatta volna a fő konfliktust.
A karakter jellemzők mindegyike vagy csak egy poén kedvéért létezik, vagy „überfontos” a végső megoldás szempontjából. A sztori klisés, de nem elviselhetetlenül zavaróan, inkább minden átlagos. Az egész film nem ad semmi pluszt az első részhez képest, sőt sok esetben alul is múlja.
Technikailag a film egy iparosmunka, a látvány elmegy, egy-egy effekt, számítógéppel készített jelenet kilóg, de ezeket ma már megszokhattuk egy blockbusternél. A rendezés nem rossz, inkább átlagos, Jake Kasdan nem kiemelkedő rendező, nincsen egy markáns kézjegye.
A fényképezésért ismét Pados Gyula felelt,
akit már Hollywoodban sorra látnak el munkával: ő volt a Vár a dzsungelnek is és Az Útvesztő folytatásoknak is az operatőre. Gratulálhatunk neki, jó munkát végzett, a film jól van fényképezve, bár egy-egy harcjelenetet nehezebb volt követni, de ez valószínűleg a sok trükk „elrejtése” és a 3D erőltetése miatt volt inkább, mint aző hibájából.
Nem vagyok biztos benne, hogy ennyi elég lesz az első Jumanji sikerének a megismétléséhez. A szokásos, nagyobb, szebb, még bonyolultabb folytatás törvény elérte a sokak által szeretett Jumanji – Vár a Dzsungelt is.
Egy középszerű folytatás, ami szórakoztat,
de nem nézném meg még egyszer. Az előző epizódot azért még egyszer-egyszer elővettük, de én úgy érzem, ezt maximum egyszer fogom még megnézni, az eredeti nyelv varázsa miatt. Van egy olyan érzésem, hogy sok poént nem sikerült jól fordítani a magyarító gárdának.
Nem fogok spoilerezni, de az alkotók és a stúdió azzal számol, hogy sikeres lesz a film, mivel a végén belengetnek egy lehetséges folytatást. Meglátjuk, sikerül-e megugrani azt a szintet.
