Egy élet végigfotózva – Kiss Tibi vezetett végig Korniss Péter kiállításán
Korniss Péter idén ünnepelte 80. születésnapját, a kivételes fotóművész életművét pedig a Magyar Nemzeti Galériában és a Várfok Galériában párhuzamosan mutatják be. Rendhagyó tárlatvezetésen voltunk Kiss Tibivel és Korniss Péterrel.
Korniss Péter Kolozsváron született 80 évvel ezelőtt és a kortárs magyar fotográfia egyik legmeghatározóbb alakja lett, aki első magyar fotósként került be a Magyar Nemzeti Galériába is képeivel. Az MNG kiállítással párhuzamosan életműve egy szeletét a Várfok Galériában is megnézhetjük – egészen január 13-ig.
A tárlat központi témája az erdélyi és a magyarországi paraszti életmód és annak változásai. A kiállítás alatt több vendég tárlatvezetőt is felkértek, január 6-án pedig Kiss Tibi énekes, zeneszerző, képzőművész mesélte el, miről is szólnak számára Korniss Péter képei. A tárlatvezetés több szempontból is rendhagyó volt, a Quimby frontembere mellett ugyanis maga a fotóművész, Korniss Péter is jelen volt, aki egyből tudott reflektálni Kiss Tibi észrevételeire. A két művész között gyakran alakult ki szórakoztató párbeszéd, a figyelmes közönség (a tárlatvezetésre egyébként rekordidő alatt elkelt az összes hely) pedig jól vette a poénokat, a hangulat laza és vidám volt. Még némi „cukkolás” is belefért, például Tibi megjegyezte Péternek – hiszen ők addigra összetegeződtek – nem kell zavarba jönni, ha művész úrnak nevezik az embert.
Kiss Tibit saját bevallása szerint mindenben az emberi szál érdekelte és bár lehetne a technikáról is hosszasan beszélgetni, a vezetés alatt ennek megfelelően inkább az ember ikonikus mivoltát emelte ki.
Azt, hogy a fotókon bemutatott vidékeken élőknek a „mindennapi élet sem könnyű”, ahogy a nénik hatalmas zsákokkal, gumicsizmában vágnak át a sáros úton, ahogy a puszta élet is munka számukra.
„Számomra az igazán jó kép sűrít, pár kép elmeséli, hogy milyen ott az élet. Pár kép alapján fel lehet ismerni egy fotóst, pedig szűkek a lehetőségek, hogy átjöjjön valakinek az egyénisége, a Péter fotói mégis ilyenek.” – Emelte ki Tibi és Korniss Péter is megerősítette, hogy míg magát a fotográfiát egy gép csinálja, addig az embernek meg kell találnia a módot arra, hogy bele vigye a saját lelkét, hangját.
Már pedig, ahogy a vezetés során kiderült, ezek a képek jóval többek voltak egyszerűen elkapott pillanatokról, hiszen azokat hosszas beszélgetések, közös pálinkázások előzték meg, mire elkészült egy-egy kép, a fotográfus már ismerte az életüket. A tárlatvezetés során Tibi gyakran nemcsak bemutatta a képeket, de kvázi meginterjúvolta azokról Pétert és gyakran lépett be egyfajta moderátor szerepbe a galéria vezetője is.
És mint megtudtuk, ezek a hosszas beszélgetések a helyiekkel egyébként nemcsak remek képekké, de mély emberi kapcsolatokká is formálódtak.
Például Boldizsár Mária gyermekének a fotós keresztapja is lett, akinek az életét a ’70-es évektől a 2000-es évekig nyomon követte, látjuk őt fiatalon, a lakodalmán, anyaként és idős asszonyként is. És nem csak így látjuk az idő múlását, hiszen a képeken az is megfigyelhető, hogyan alakult a technológia, a körülötte lévő világ, és érdekes az is, amikor erdélyi környezetéből kiszakítva, Budapest fényeinél, nálunk jelenik meg.
Azonban nem mindenhol születtek ilyen mély barátságok. Érdekes volt meghallgatni azt is, milyen nehezen is születtek meg az indiánokról készült portrék, milyen sok látogatást és felkészülést igényeltek és mennyire meg kellett becsülni minden egyes sikerült fotót. Ahogy a nahavó lány portréját is, ami kivételesen egy gyorsan elkattintott pillanat műve volt.
Korniss Péter Kolozsváron született 80 évvel ezelőtt és a kortárs magyar fotográfia egyik legmeghatározóbb alakja lett, aki első magyar fotósként került be a Magyar Nemzeti Galériába is képeivel. Az MNG kiállítással párhuzamosan életműve egy szeletét a Várfok Galériában is megnézhetjük – egészen január 13-ig.
A tárlat központi témája az erdélyi és a magyarországi paraszti életmód és annak változásai. A kiállítás alatt több vendég tárlatvezetőt is felkértek, január 6-án pedig Kiss Tibi énekes, zeneszerző, képzőművész mesélte el, miről is szólnak számára Korniss Péter képei. A tárlatvezetés több szempontból is rendhagyó volt, a Quimby frontembere mellett ugyanis maga a fotóművész, Korniss Péter is jelen volt, aki egyből tudott reflektálni Kiss Tibi észrevételeire. A két művész között gyakran alakult ki szórakoztató párbeszéd, a figyelmes közönség (a tárlatvezetésre egyébként rekordidő alatt elkelt az összes hely) pedig jól vette a poénokat, a hangulat laza és vidám volt. Még némi „cukkolás” is belefért, például Tibi megjegyezte Péternek – hiszen ők addigra összetegeződtek – nem kell zavarba jönni, ha művész úrnak nevezik az embert.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Váratlan műsorváltozás az RTL-en: ma este több sikerműsor is elmarad
Az ugrás és A mi kis falunk ismétlése ma elmarad, helyettük a Tottenham–PSG UEFA Szuperkupa-meccset láthatják a nézők. A mérkőzés 20:15-től élőben megy, a késő esti híradó pedig 23:20-kor kezdődik.
Szerda estére változtatott a műsorrendjén az RTL, így a nézők most nem láthatják Az ugrás és A mi kis falunk ismétlését, vette észre a Média klub.
Az ugrás tavaly tél végén indult Gundel Takács Gábor vezetésével. A játékban a versenyzők egy öt méter magas, mesterséges híd egyik végéből indulnak, és a másikig kell eljutniuk. Tíz szinten, a híd adott pontján mindig a helyes állítást kell kiválasztaniuk, hogy megtalálják az egyetlen igaz átjárót. Aki téved, a mélybe esik, aki végig helyesen dönt, elviheti az ötmillió forintos főnyereményt. A vetélkedő idén új évaddal tért vissza, de a mai adás kimarad, ahogy A mi kis falunk ismétlése is.
A helyüket az UEFA Szuperkupa döntőjének élő közvetítése veszi át, amelyen a Tottenham és a PSG csap össze.
Ez egyben a 2025/2026-os Bajnokok Ligája-szezon kezdete is, amelynek fináléját Budapesten rendezik. A mérkőzés 20:15-kor kezdődik a Fókusz után. Az RTL Híradó ezen az estén 22:50 helyett 23:20-kor kerül adásba. Az ugrás és A mi kis falunk csütörtökön a megszokott időpontban folytatódik.
Szerda estére változtatott a műsorrendjén az RTL, így a nézők most nem láthatják Az ugrás és A mi kis falunk ismétlését, vette észre a Média klub.
Az ugrás tavaly tél végén indult Gundel Takács Gábor vezetésével. A játékban a versenyzők egy öt méter magas, mesterséges híd egyik végéből indulnak, és a másikig kell eljutniuk. Tíz szinten, a híd adott pontján mindig a helyes állítást kell kiválasztaniuk, hogy megtalálják az egyetlen igaz átjárót. Aki téved, a mélybe esik, aki végig helyesen dönt, elviheti az ötmillió forintos főnyereményt. A vetélkedő idén új évaddal tért vissza, de a mai adás kimarad, ahogy A mi kis falunk ismétlése is.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A hadvezérben Jason Momoa egy szál ágyékkötőben kaszabolja honfitársait, avagy A rettenthetetlen Hawaii-on – Pilotkritika
Véres, nagyszabású, érdekes – a történelem egy kevésbé ismert része elevenedik meg, sokak számára pedig az is kiderül, honnan ered a Dragon Ball-beli Songoku csatakiáltása…
I. Nagy Kamehameha a Hawaii Királyság első uralkodója volt 1795 és 1819 között. A harcos, diplomata és vezető hosszú évekig tartó konfliktusok után 1810-ben egyesítette a Hawaii-szigeteket, illetve azok királyságait (Maui, Kaua’i, Hawai’i és O’ahu). Ezt megelőzően ugyanis a szigetek főnökei között háborúk dúltak. 1778-ban James Cook kapitány érkezett Hawaiira, ami egybeesett Kamehameha ambícióival. Nyugati fegyverek és tanácsadók segítségével Kamehameha csatákat nyert Mauin és Oahun is, 1810-ben pedig, amikor Kauaʻi királya beleegyezett, hogy Kamehameha alatt hűbéres királyságot alapít, a nagy cél végre beteljesedett. Hawaii egyesítése pedig nemcsak azért volt jelentős, mert hihetetlen teljesítménynek számított, hanem mert különálló kormányzás alatt valószínűleg a nyugati érdekek versengése miatt szétesett volna.
Ez a történelem, Jason Momoa számára pedig népe históriája kulcsfontosságú.
Thomas Pa'a Sibbett-tel együtt már 2015 óta, tehát kerek tíz éve dolgozott azon, hogy elkészülhessen A hadvezér, amely eredetileg I. Kamehamehát tette volna a sztori középpontjába, és Momoáék egész estés mozifilmként képzelték el, majd később úgy döntöttek, hogy a nagy hódító legyen inkább mellékszereplő, a fókuszban pedig álljon a hadvezér Ka’iana (Momoa alakításában), aki 1795-ben Kamehameha ellen fordult, amikor az meghódította Oahu szigetét.
Vagyis ő a szigetek egyesítése ellen küzdött. Így kapott a sorozat egy érdekesebb vetületet és nézőpontot, ahelyett, hogy a nagy király életének szimpla történelmi, életrajzi, háborús feltárása lett volna.
A hadvezér első részében tehát megismerjük Ka’ianát, a katonát, aki kapásból egy megtermett cápával birkózik, de rögtön meglátjuk az emberi oldalát is, amikor hálát suttog a legyőzött halnak, megköszönve neki, hogy testét a rendelkezésükre bocsátotta. Majd megtudjuk, hogy Ka'iana és családja jelenleg Kaua'i királyságában él, de mivel Maui szigetéről származnak, kitaszítottként tekintenek rájuk. Ka'iana ugyanis Maui hadvezére volt, de elhagyta szülőföldjét (megszökött a seregből), miután rájött Kahekili király (Temuera Morrison) brutális ambícióira. Amikor azonban a király visszahívja (és megfenyegeti), Ka'iana beleegyezik, hogy segít legyőzni népének az ellenséges O’ahut, azonban egy jóslat, egy aljas átverés és egy szimpla bosszú miatt súlyos háborúba keveredik.
A minisorozat egyik fő érdekessége, hogy az alkotók megpróbálták annyira autentikusra fogni a dolgokat, amennyire csak lehet. Épp ezért például a színészek mindegyike hawaii nyelven beszél, az első részben legalábbis nem lehet hallani angolt vagy más nyelvet.
Emellett pedig természetesen Momoáék nagy műgonddal hozták létre az akkori állapotokat, például a királyságokra jellemző öltözékeket, harci díszeket, fegyvereket, hajózási eszközöket, mindennapi tárgyakat, lakhelyeket stb. Persze túl sok viseletre nem volt szükség, mivel Hawaii már akkor is egy igen forró égövben foglalt helyet, ezért elmondható, hogy ritkán látni egy sorozatban ennyi ágyékkötőt és férfi tomport, mint itt.
Momoán egyébként tisztán érződik, mennyire fontos volt neki ez a projekt, hiszen Thomas Sibbett és Doug Jung mellett ő írta az összes epizód forgatókönyvét, eljátszotta a főszerepet, executive produer is volt, illetve elvállalta az utolsó rész rendezését is (nem ez az első munkája direktorként, 2014-ben már készített egy egész estés mozifilmet e minőségében Vadcsapáson címmel).
A hadvezér nyolc epizódja egyenként kb. 50 perc és 1 óra között mozognak, s már kapásból az elsőben sok minden történik, így azzal vélhetően nem lesz gond, hogy események nélkül maradnánk, hiszen hosszú volt Kamehameha hadjárata, akit egyébként az újonc Kaina Makua alakít.
Az alkotók direkt törekedtek arra, hogy a szereplők is hitelesek legyenek, így a polinéz térséből kerestek színészeket. Nincs is túl sok ismert arc a gárdában, Jason Momoa mellett a már említett (és egyébként új-zélandi maori származású) Temuera Morrison (ő játszotta Momoa nevelőapját az Aquaman-filmekben, de a Star Wars-franchise Jango Fettjeként és klónkatonáiként is igen ismert), valamint a szintén új-zélandi Cliff Curtis (Zongoralecke, Hat nap, hét éjszaka, Sivatagi cápák, A bennfentes, Kiképzés, A forrás, Napfény, Die Hard 4.0, Álom doktor stb.) neve csenghet még ismerősen.
Az akciójelenetekre szintén odafigyeltek a készítők, a test test ellen küzdelmek véresek, kegyetlenek és reálisak, a statisztéria pedig láthatóan gazdag, tisztára, mintha A rettenthetetlent néznénk, csak Skócia helyett Hawaiion, és skótszoknyák helyett ágyékkötőkkel (férfi lábak mindenütt).
A hadvezér első részében mindez együtt, kiegészülve némi spirituális szállal (ami szintén fontos az ottani társadalomban, kultúrkörben) egy érdekes, a történelem számunkra kevésbé ismert szegletének ígéretét hordozza a további hét epizódra, Jason Momoa pedig, úgy tűnik, élete legjobb alakításával hálálja meg a nézők figyelmét.
I. Nagy Kamehameha a Hawaii Királyság első uralkodója volt 1795 és 1819 között. A harcos, diplomata és vezető hosszú évekig tartó konfliktusok után 1810-ben egyesítette a Hawaii-szigeteket, illetve azok királyságait (Maui, Kaua’i, Hawai’i és O’ahu). Ezt megelőzően ugyanis a szigetek főnökei között háborúk dúltak. 1778-ban James Cook kapitány érkezett Hawaiira, ami egybeesett Kamehameha ambícióival. Nyugati fegyverek és tanácsadók segítségével Kamehameha csatákat nyert Mauin és Oahun is, 1810-ben pedig, amikor Kauaʻi királya beleegyezett, hogy Kamehameha alatt hűbéres királyságot alapít, a nagy cél végre beteljesedett. Hawaii egyesítése pedig nemcsak azért volt jelentős, mert hihetetlen teljesítménynek számított, hanem mert különálló kormányzás alatt valószínűleg a nyugati érdekek versengése miatt szétesett volna.
Ez a történelem, Jason Momoa számára pedig népe históriája kulcsfontosságú.
Thomas Pa'a Sibbett-tel együtt már 2015 óta, tehát kerek tíz éve dolgozott azon, hogy elkészülhessen A hadvezér, amely eredetileg I. Kamehamehát tette volna a sztori középpontjába, és Momoáék egész estés mozifilmként képzelték el, majd később úgy döntöttek, hogy a nagy hódító legyen inkább mellékszereplő, a fókuszban pedig álljon a hadvezér Ka’iana (Momoa alakításában), aki 1795-ben Kamehameha ellen fordult, amikor az meghódította Oahu szigetét.
Vagyis ő a szigetek egyesítése ellen küzdött. Így kapott a sorozat egy érdekesebb vetületet és nézőpontot, ahelyett, hogy a nagy király életének szimpla történelmi, életrajzi, háborús feltárása lett volna.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Post Malone többet ivott a koncertje közben, mint a közönség, de így is eszelős bulit csapott a Szigeten
A Sziget fesztivál idei programjának egyik kiemelkedő eleme volt Post Malone vasárnapi koncertje. Az amerikai énekes hatalmas bulit varázsolt, amiben ő is olyan jól érezte magát, hogy egyik pohár követte a másikat.
Hónapokkal ezelőtt, amikor a Sziget Fesztivál bejelentette az idei év előadóit, Post Malone-ra mindenki felkapta a fejét. Egyesek szeretik, mások kevésbé, azonban szinte mindenki ismeri. Malone jelenleg 30 éves, korábbi önmagához képest lefogyott, és úgy néz ki, mint egy telefirkált iskolapad. Ja, és iszik. Nem is keveset.
Az énekes Austin Richard Post néven látta meg a napvilágot New Yorkban, 1995-ben. 20 éves volt, amikor berobbant a zeneiparba, White Iverson című dala teljesen letarolta a SoundCloud-ot, majd később a Youtube-ot is. Malone igazi rádiós divatzenét gyártott, ám nemrégiben teljesen más irányba indult el. 2024-ben adta ki F-1 Trillion: Long Bed című albumát, ami egy 27 dalos country-lemez. Láttunk már olyat a világtörténelemben, hogy valakinek nem igazán sült el jól a megújulás, és a közönség negatív visszajelzést adott, ám itt ilyenről szó sincs! Malone jobb formában van, mint valaha és még a dalai is jobbak lettek.
Vasárnap este negyed 10-kor cigarettával és egy pohár sörrel a kezében megjelent a Sziget Fesztivál Nagyszínpadán az énekes, aki látványosan nem tudta eldönteni, hogyan öltözzön fel a bulira. A ruházata pont olyan volt, mint a zenéje: félig country, félig divatpop. Malone csizmát viselt, farmernadrágot és egy nagy csatos övet. Ez eddig abszolút country, azonban ehhez felcsapta CeeDee Lamb kék Dallas Cowboys mezét, ami inkább a mostani divat irányába vitte az összképet. A mez aztán a koncert közben lekerült, de annyi tetoválása van az énekesnek, hogy olyan volt, mintha lenne alatta még egy mez. Hogy a vizuális élményt még jobban megdobja, az egész fogsora ezüst volt, ő pedig erre büszkén, végig vigyorogta a bulit.
Slágerek és sörök
A zenei élmény is vegyes volt, játszottak régi slágereket és új dalokat is. Nyilvánvalóan az olyan szerzemények kapták a legnagyobb ovációt, mint a rockstar, a Sunflower, vagy a Circles, de a friss zenéket is jól fogadta a többtízezres tömeg. Post Malone koncertje alatt egy tűt sem lehetett volna leejteni a színpad előtt, rengetegen voltak kíváncsiak az előadóra, aki folyamatosan hálálkodott. Shawn Mendes mellett Malone a második főműsoridős fellépő, aki zenekarral érkezett és mivel nagyon jól szól az idei Sziget, végre hallhattuk, hogy mennyi energia van egy élőzenés produkcióban. A gitárok, a hegedű, a dob, mind sokkal élvezetesebbé tették a bulit.
Ha megkérdeznék tőlem, mi szeretnék lenni, ha nagy leszek, akkor azt válaszolnám, hogy Post Malone sörhordó embere. A fickónak biztosan nem kell konditerembe járnia, mivel szinte
számonként rohangált be a színpadra, kezében az ikonikus amerikai házibulik alapvető kellékével, a piros pohárral.
Hogy hatszor vagy nyolcszor kapott-e egy új sört, azt nem tudom, de így is elég szépen fogyasztott nettó másfél óra alatt. Természetesen nem itta meg az egészet, általában csak belekortyolt, majd letette a színpad valamelyik pontjára, hogy ott melegedjen és fénysebességgel szénsavmentessé váljon.
A nagyjából 90 perces koncert elejétől a végéig élvezetes volt, olyan előadót láthattunk, aki látványosan nagyon szereti, amit csinál, és kifejezetten jó is benne. Hibátlanul énekelte a dalokat, remekül kommunikált a közönséggel, és bár általában elöl állt a kifutón, a hátul zenélő bandával is megvolt az összhang. A színpadkép nagyon jól nézett ki, a kellékek és a középső ledfal animációi egy amerikai benzinkútra repítettek minket, ahonnan aztán bármerre mehetünk a teletankolt pickuppal. A színpadon volt útjelzés, lámpaoszlopok, emelvény a zenészeknek és az elmaradhatatlan Posty Co. logó. Természetesen egy ekkora produkció pirotechnikát is bőven használ, néha felcsaptak a lángok, máskor kisebb tűzijátékot láthattunk, de akadt egy kis füst is itt-ott. És persze nem csak azért, mert Malone rá-rágyújtott koncert közben.
Összességében egy kifejezetten jó, hangulatos, profi koncertet láthattunk, egy nem mindennapi főhőssel a középpontban. Reméljük nem kell újabb hat évet várni, hogy ismét láthassuk.
A Sziget a végéhez közeledik, már csak egy nap van hátra, de rendkívül izgalmas előadók lépnek még színpadra, mi pedig ott leszünk, hogy megnézzük őket.
Hónapokkal ezelőtt, amikor a Sziget Fesztivál bejelentette az idei év előadóit, Post Malone-ra mindenki felkapta a fejét. Egyesek szeretik, mások kevésbé, azonban szinte mindenki ismeri. Malone jelenleg 30 éves, korábbi önmagához képest lefogyott, és úgy néz ki, mint egy telefirkált iskolapad. Ja, és iszik. Nem is keveset.
Az énekes Austin Richard Post néven látta meg a napvilágot New Yorkban, 1995-ben. 20 éves volt, amikor berobbant a zeneiparba, White Iverson című dala teljesen letarolta a SoundCloud-ot, majd később a Youtube-ot is. Malone igazi rádiós divatzenét gyártott, ám nemrégiben teljesen más irányba indult el. 2024-ben adta ki F-1 Trillion: Long Bed című albumát, ami egy 27 dalos country-lemez. Láttunk már olyat a világtörténelemben, hogy valakinek nem igazán sült el jól a megújulás, és a közönség negatív visszajelzést adott, ám itt ilyenről szó sincs! Malone jobb formában van, mint valaha és még a dalai is jobbak lettek.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Focista akart lenni, nem tudott angolul az első hollywoodi filmje forgatásán, és „latin szeretőként” csupán néhány kapcsolata volt – Antonio Banderas 65 éves
Csodás külső, sárm, energia, kreativitás, és semmi gőg, arrogancia vagy távolságtartás: Antonio Banderas nem egy tipikus hollywoodi híresség.
1960. augusztus 10-én született a spanyolországi Málagában, és José Antonio Domínguez Banderas névre keresztelték. A spanyol hagyományoknak megfelelően első vezetéknév, vagyis nála a Domínguez az, amelyen általában ismerik az emberek (az apjától kapta), Antonio azonban úgy döntött, hogy a kevésbé elterjedt második, anyai vezetéknevét, a Banderast választja művésznevének.
Az édesanya, Ana Banderas tanítónőként dolgozott, apja, José Domínguez pedig a Guardia Civil nevű csendőrség tisztje volt. A házaspár a két fiát (Antonio mellett Francisco nevű öccsét) katolikus hitben nevelte, a színész pedig a mai napig minden Semana Santa (Szent Hét) alkalmával hazazarándokol, hogy részt vegyen Málagában a Lagrimas y Favores nevű testvériség felvonulásán. Sőt, köztudott, hogy ezt a kötelezettségvállalást be is írja a filmes szerződéseibe, hogy semmi ne zavarhassa meg a vallási ünnepség iránti rendíthetetlen hűségét.
Ana és José a jövőbeli hollywoodi sztárt a dél-spanyolországi Fuengirola városában, Marbella közelében nevelték fel.
A legenda szerint Antonio a tipikus spanyol fiúk álmát dédelgette, hogy nagy karriert fut be a futballban. Tehetsége is volt hozzá, az iskolai csapat sztárjátékosa volt, amíg 14 éves korában egy bokasérülés össze nem törte az álmait.
Ezután a zene és a színészet felé fordult, az érettségi után, 19 évesen pedig Madridba költözött, és színházi pályára lépett.
Angol nélkül Hollywoodban
Banderas számára a madridi színházi élet volt a kiindulópont a spanyol filmiparban való pályájához. Filmes debütálására az ország egyik legnevesebb filmrendezője, Pedro Almodóvar második filmjében, az 1982-es A szenvedélyek labirintusában került sor, majd hamarosan Almodóvar projektjeinek állandó szereplőjévé vált: szerepelt a Matadorban (1986), A vágy törvényében (1987) és az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélénben (1988) is, amit Oscar-díjra jelöltek a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában.
1989-ben Banderas újra Almodóvarral dolgozott együtt a Kötözz meg és ölelj!-ben, ami nagy sikert aratott az Egyesült Államokban, s az ambiciózus színészt Spanyolország határain túlra repítette. Szerepelt Madonna botrányos dokumentumfilmjében, a Madonnával az ágyban (1991), amikor az énekesnő 1990-ben Madridban tartózkodott.
1991 januárjában aztán Antonio Los Angelesbe költözött, ahol megkezdte hollywoodi karrierjét. Volt azonban egy hatalmas hátránya: ekkor még nem tudott angolul, ezért a meghallgatásokon nem értette a rendezők kérését. Első angol nyelvű szerepét az Arne Glimcher (Egy igaz ügy) rendezésében készült, Oscar Hijuelos Pulitzer-díjas regényéből adaptált A mambó királyai (1992) című filmben kapta Armand Assante mellett. A meghallgatáson Banderas próbálta elrejteni angol nyelvtudásának hiányát, és rendesen bemagolta a szövegét, így végül elnyerte Nestor Castillo főszerepét. Állítólag a forgatáson sem értette sokszor, hogy éppen miket mondott angolul.
A latin szerető
A mambó királyai után ő lett „a latin szerető”, ez a név ráragadt Hollywoodban, és elárasztották szerepekkel. 1993-ban a Philadelphia – Az érinthetetlenbenTom Hanks meleg partnerét játszotta, ugyanabban az évben Jeremy Irons és Winona Ryder mellett fontos szerepben volt látható az Isabel Allende regényéből készült Kísértetház című filmben, s feltűnt továbbá Allende egy másik regényéből készült, Argentínában forgatott Szerelem és árnyakban (1994) is. Ezt követték olyan sikeres filmek, mint az Interjú a vámpírral (1994), a Desperado (1995), a BérgyilkosokSylvester Stallone-nal (1995), vagy a Magyaországon forgatott Evita (1996), amiben Madonnával játszott.
1995-ben azonban volt még egy fontos filmes állomás a karrierjében, bár inkább a magánélete szempontjából. A Hárman párban című, amúgy elég felejthető vígjáték tartós hatással volt a későbbi életére, mivel az egyik női partnere Melanie Griffith volt, akivel viszonyt kezdett, annak ellenére, hogy mindketten házasok voltak.
Griffith Don Johnsonnal, Banderas pedig a spanyol színésznővel, Ana Lezával, aki segített neki angolul tanulni A mambó királyaihoz.
Banderas csillaga azonban továbbra is ragyogott olyan filmekben, mint a Zorro álarca (1998), a Kémkölykök-filmek (2001), a Volt egyszer egy Mexikó (2003) vagy a Shrek-filmek, amelyekben Csizmás, a Kandúr hangját kölcsönözte. S bár jó néhány hollywoodi blockbusterben dolgozott azóta (pl. Zorro legendája, A bűn hálójában, A feláldozhatók 3, Dolittle, Sokkal több mint testőr 2, Uncharted, Indiana Jones és a sors tárcsája), Almodóvarhoz is visszatért rendre, 2011-ben például együtt forgatták A bőr, amelyben éleket, 2019-ben pedig a Fájdalom és dicsőséget, amiért megkapta első és eddigi egyetlen színészi Oscar-jelölését is.
A világot jelentő saját deszkák
Banderas mindig is arról álmodozott, hogy színházat nyit Málagában, a Plaza de la Merced keleti oldalán álló, elhagyatott Cines Astoria y Victoria mozi pedig megfelelő helyszínnek tűnt. 2016-ban José Segui építésszel együtt tervet nyújtott be a városházára, s a több mint 70 beérkezett pályázat közül az övékét választották ki. Az ellenzéki pártok heves tiltakozása miatt azonban Antonio a következő évben visszavonta javaslatát, és megfogadta, hogy többé nem lép kapcsolatba a közigazgatással.
Ígéretéhez híven 2017-ben bejelentette, hogy 2 millió eurós kezdeti befektetéssel megvásárolja a régi Alameda Színházat, hogy megvalósítsa saját színházi projektjét, szigorúan magánszférában. A Teatro del Soho végül 2019. november 15-én nyílt meg, méghozzá a Banderas rendezésében és társproduceri munkájával készült Tánckar című musicallel. Ő maga Zach főszerepét játszotta, a darab pedig 2020 március közepéig teltházas előadásokat tartott, amikor a színházat a Covid-járvány miatt be kellett zárni. A produkció és a Soho végül 2021 telén tért vissza a madridi színházi életbe.
Divat, parfüm, jótékonykodás
Banderas 2015-ben újabb tevékenységbe kezdett, divattervezést tanult a londoni Central St Martins College of Art nevű elismert művészeti főiskolán. Első férfi kollekcióját 2016-ban hozta létre a skandináv ruházati cég, a Selected Homme együttműködésével, Antonio Banderas Design néven.
Divatkarrierje mellett az évek során ugyanakkor több mint 50 különböző parfümöt hozott forgalomba férfiak és nők számára egyaránt. Első férfi parfümje, a Diavolo 1997-ben jelent meg, fűszeres és narancsos illatjegyekkel. Legnépszerűbb parfümjei között szerepel a Power of Seduction és a King of Seduction.
Antonio emellett minden év augusztusában Marbellában rendezi meg a Starlite Gala nevű, sztárokkal teli jótékonysági rendezvényt. 2010-ben hozta létre a Fundación Lagrimas y Favores alapítványt, amely nagylelkűen támogatja többek között a málagai hátrányos helyzetű családokat, a málagai szegény sorsú fiatalok egyetemi tanulmányait és a rákos betegek hospice-át. A gála 2010-es alapítása óta több mint 2,5 millió eurót gyűjtött, több mint 120 000 családnak segített, és több mint 25 000 gyermeket íratott be az oktatásba. Banderas 2013-ban a filantróp tevékenységéért megkapta a Queen Sofia Spanish Institute aranyérmét.
Nem éppen fűvel-fával
Bár a vásznon ő volt „a latin szerető”, a való életben amúgy mindig is a hosszú távú kapcsolatok híve volt. Kétszer nősült: először 1987 és 1996 között a spanyol színésznő, Ana Leza volt a felesége, majd 1996 és 2014 között az amerikai színésznő Melanie Griffith. Utóbbi Don Johnsontól született lánya, az azóta világhírűvé vált színésznő, Dakota Johnson felnevelésében kulcsszerepet játszott. Griffth-szel 1996 májusában Londonban kötött házasságot, miután mindkettejük válását véglegesítették.
Melanie 1996 szeptemberében a marbellai Costa del Sol állami kórházban hozta világra a közös lányukat lányukat, Stellát. A kórház vezetése akkor büszkén hangsúlyozta, hogy a színésznő nem részesült semmilyen különleges bánásmódban, és a lesifotósok sem kapták el a kórházból való távozásukat, mivel a pár állítólag egy létrán mászott át a falon, és a szomszéd hátsó kapuján keresztül távozott. Banderas és Griffith 18 éven át voltak házasok. 2014-ben szakítottak (2015-ben mondták ki a válásukat), de jó viszonyban maradtak. A színész jelenlegi partnere (2014 óta, tehát ismét több mint 10 éve) a nála 21 évvel fiatalabb holland pénzügyi tanácsadó, Nicole Kimpel (44), akivel 2016 óta az Egyesült Királyságban, Surrey-ben él.
Banderas számára az apja 2008-ban bekövetkezett halála súlyos csapás volt. Közeli családtagok szerint Antonio az utolsó hetekben a marbellai otthonába költöztette Josét, hogy gondoskodhasson róla, és aktívan részt is vett az ápolásában.
Állítólag számos projektet elhalasztott, hogy az utolsó értékes pillanatokat a családjával tölthesse. Az édesanyja, Ana kilenc évvel később, 2017-ben hunyt el.
Ugyanabban az évben Banderas szívrohamot kapott, amelyet életének „pszichológiai fordulópontjaként” írt le, ez ébresztette rá a prioritásaira, például a családjával töltött időre. A színész elmondta, Pedro Almodóvar arra ösztönözte őt ezután, hogy a halálközeli élményből merítsen ihletet a Fájdalom és dicsőség című filmjéhez, amit sokan élete legjobb alakításának tartanak.
1960. augusztus 10-én született a spanyolországi Málagában, és José Antonio Domínguez Banderas névre keresztelték. A spanyol hagyományoknak megfelelően első vezetéknév, vagyis nála a Domínguez az, amelyen általában ismerik az emberek (az apjától kapta), Antonio azonban úgy döntött, hogy a kevésbé elterjedt második, anyai vezetéknevét, a Banderast választja művésznevének.
Az édesanya, Ana Banderas tanítónőként dolgozott, apja, José Domínguez pedig a Guardia Civil nevű csendőrség tisztje volt. A házaspár a két fiát (Antonio mellett Francisco nevű öccsét) katolikus hitben nevelte, a színész pedig a mai napig minden Semana Santa (Szent Hét) alkalmával hazazarándokol, hogy részt vegyen Málagában a Lagrimas y Favores nevű testvériség felvonulásán. Sőt, köztudott, hogy ezt a kötelezettségvállalást be is írja a filmes szerződéseibe, hogy semmi ne zavarhassa meg a vallási ünnepség iránti rendíthetetlen hűségét.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
