Egy botránykönyv magyar borítójáról ír a világsajtó
Michel Houellebecq az egyik legsajátosabb stílusú kortárs író, akinek regényei többször is komoly vitákat gerjesztettek már. Különösen igaz ez legújabb művére, a Behódolásra, amelyben Franciaország élére muszlim vezető kerül.
2022-t írunk, Franciaország elnököt készül választani. A szélsőjobboldali Nemzeti Front vezére (Marine Le Pen) toronymagasan vezet, mögötte fej-fej mellett lohol a Szocialista Párt jelöltje (Manuel Valls - napjaink francia miniszterelnöke) és a Muzulmán Testvériség vezetője (Mohammed Ben Abbes - legjobb tudomásunk szerint kitalált karakter). A második fordulóba csak az első két jelölt jut be.
A Nemzeti Front "Európa bennszülötteit" akarja megvédeni, a Muzulmán Testvériség pedig felszámolni a laikus állam jogi kereteit, elsorvasztani a világi oktatást, megszüntetni a nemek egyenlőségének elvét, engedélyezni a többnejűséget - mindezt nem véres radikalizmussal és tébolyult hőbörgéssel, hanem geopolitikai-birodalmi törekvéseket dédelgetve, józan hidegvérrel. A verseny kiélezett, Franciaország feszülten figyel, a változás elkerülhetetlen.
Michel Houellebecq - forrás: Wikipédia
A könyv főhőse a 44 éves irodalmár François, még csak rezignált, de nemsokára teljesen kiég. Élete sivár, egyhangú, olyan mint egy igazi Houellebecq-hős. Kedvtelenül tanít az egyetemen, egyre ritkábban vannak nála fiatalabb szeretői, egyre gyakrabban olvassa kedvenc régi szerzőjét, Huysmanst, és egyre intenzívebben figyeli az őt körülvevő világot, kivált a belpolitikai fejleményeket.
A könyv előbb Franciaországban, majd egész Európában fontos közéleti vitákat generált: politikusok, értelmiségiek, művészek szólaltak meg Houellebecq regénye kapcsán. Olyan kérdések merültek fel, mint például milyen lesz a holnapután Franciaországa és ekképpen Európája, mit tud kezdeni a vallási radikalizmussal, a fundamentalizmussal egy jóléti demokrácia, vagy hogyan reagáljon a felvilágosodás kultúrájával szembeni radikális türelmetlenségre egy felvilágosult értelmiségi.
Magyarországon a Behódolás a Magvető gondozásában jelenik meg április 22-én, de már most is magára vonta a nemzetközi sajtó figyelmét. Borítóján ugyanis a kiadó saját ötleteként Mona Lisa látható nikábban (csak a szemet szabadon hagyó viselet a nőknek). A formabontó megoldás nem éppen barátságos reakciókat váltott ki: a baloldali Le Nouvel Observateur például azt írja, a címlap biztosan nagyon tetszhet a nacionalista Orbán Viktor híveinek.
Láng István, a könyv magyar szerkesztője elmondta nekünk, természetesen szó sincs arról, hogy iszlámellenesek lennének, vagy hogy bárkit meg akartak volna sérteni. Azért esett erre a kiadó választása, mert míg a Mona Lisa a nyugati világ egyik legismertebb szimbóluma, addig a nikábbal vagy a burkával (a szemet, az arcot egy hálós rész fedi) a muszlimokat azonosítja gyakorlatilag mindenki. Ennek a két szimbólumnak az együttes ábrázolása pedig tökéletesen kifejezi azt, amiről a könyv is szól, tehát a kultúrák ütközését.
Véleménye szerint a francia sajtó egy része teljesen félreértette a történetet: arról írnak, hogy a Magvető nagyon veszélyes játékot űz, mivel egy ilyen lépéssel egyértelműen a szélsőjobboldal szekerét tolja. Annak viszont nem néztek utána, hogy míg Franciaországban (illetve általában Nyugat-Európában) a szélsőséges pártok valóban iszlámellenesek, nálunk a Jobbik politikája éppen fordítottja ennek: ők inkább harcos Izrael-ellenességükről és az arab országokhoz való közeledésükről híresek.
Aki pedig figyelemmel követi a Magvető által kiadott könyveket, illetve ismeri a hozzájuk tartozó szerzők világnézetét, az pontosan tudja, hogy bármivel előbb lehetne megvádolni őket, mint radikális nacionalizmussal.
Az eredeti borító
Fontos, hogy nemcsak a szóban forgó borító, de maga a regény sem az iszlámot figurázza ki vagy állítja pellengérre: sokkal inkább a megalkuvó és első szóra behódoló értelmiség elé tart görbe tükröt, akik bármit hajlandóak megtenni a hatalomért és jólétért cserébe.
A borítót jó ötletnek tartja, a francia sajtó egy részében megjelent cikkeket pedig inkább félreértésnek Nyáry Krisztián, a Magvető igazgatója. Szerinte a borító kevésbé provokatív, mint Houellebecq bármelyik regénye, ugyanis az író szeret provokálni, de nem foglal állást, különösen nem valamelyik szélsőséges nézet mellett. Ebben a regényében egy utópisztikus keretet adva teszi fel a baloldali értelmiségnek a kérdést, hogy meddig hajlandó elmenni a behódolásban. Nem csinál mást, mint felhívja a figyelmet egy problémára, amely ráadásul Európa talán legnagyobb kihívása: mit kezdjen a radikális iszlámmal. Hogy viszonyuljon ehhez az értelmiség?
De ugyanilyen nagy kérdés, hogy miként viszonyuljon a szélsőjobboldalhoz. Magyarországon elhanyagolható az iszlám radikalizmus jelentette veszély, így nálunk nem provokáció egy ilyen borító megjelenése. Fontosabb lehet viszont az az olvasat - mondja Nyáry -, hogy az értelmiség előtt állhatnak hasonló választások, hiszen 30-40 évvel ezelőtt épp ilyen dilemma előtt állt egy magyar értelmiségi: hogy viszonyuljon az állampárthoz? Ez Nyugat-Európában fel sem merül narratívaként, nálunk viszont nagyon is erős emlékeket idéz.
A könyv megjelenésének apropóján a Magvető és a Republikon Intézet jövő szerdán konferenciát rendez Budapesten "Iszlám és Európa: Behódolás?" címmel. Az ünnepélyes bemutató után kerekasztal-beszélgetéseket tartanak a két kultúra viszonyáról és a bevándorlás okozta társadalmi problémákról. Részletekért KATT IDE.
Ha érdekes volt a cikk, oszd meg!
