KULT
A Rovatból

Egy baleset miatt ment férjhez, és túl szép volt Mária Magdolnának – Monica Bellucci 60 éves

Szegény családból jött, ügyvéd akart lenni, majd letarolta szépségével és tehetségével Európát, Amerikát és a világot.


Bár egyik első szerepét a Francis Ford Coppola-féle 1992-es Drakulában játszotta a címszereplő egyik menyasszonyaként, az még egy kicsi szerep volt, szóval a nézők többsége csak később jegyezte meg a nevét és őt magát. Például az 1997-es francia Dobermannban, ami itthon is a mozikba került (1998 áprilisában), az első nagyobb figyelem és reflektorfény azonban akkor vetült rá, amikor eljátszotta Giuseppe Tornatore Maléna című 2000-es filmjének főszerepét (Koltai Lajos Oscar-jelölt operatőri munkájával). Majd jött a Farkasok szövetsége, az Asterix és Obelix: A Kleopátra-küldetés, a Visszafordíthatatlan, A Nap könnyei, a Mátrix-filmek és A passió, Bellucciból pedig egy szép nagy nemzetközi sztár lett pár éven belül. De kezdjük az elején!

Jogi álmok

Monica Anna Maria Bellucci 1964. szeptember 30-án született Olaszországban, az umbriai Citta di Castello nevű kisvárosban. Annak ellenére, hogy az orvosok korábban azt állították, hogy az édesanyja, Brunella Briganti meddő, csodával határos módon mégis teherbe esett, szóval Monica születése már önmagában csodaszámba menő eseménynek számított.

Ő volt a szülők egyetlen gyermeke, a család pedig szerény körülmények között élt. Anyja művész volt, apja, Pasquale Bellucci pedig a mezőgazdaságban dolgozott: borászattal, valamint zöldség- és gyümölcstermesztéssel foglalkozott. Monica szülői háza mellett volt egy állattartó telep, a kislányt pedig a szülők már ötéves korától elkezdték bevonni a mezőgazdasági munkákba, hogy minél előbb megértse, milyen fontos a felnőttek segítése. Monica így jó ideig a szüleivel együtt dolgozott, ez az élet azonban nem elégítette ki a kalandvágyát.

Amikor egy nap elkísérte a szüleit a városba palántákat vásárolni, megcsodálta a színes és csábító reklámtáblákat és a rajtuk látható tökéletes szépségű modelleket. Arról álmodozott, hogy olyan lesz, mint ők, de sajnos az idáig vezető út nem volt olcsó, a szülők nem engedhették meg maguknak.

Monica így már egészen fiatalon megértette, hogy a család anyagi helyzetének javításához szüksége lesz egy megfelelő iskolai végzettségre. Így hát feléledt benne a tanulás iránti szenvedély, és elhatározta, diplomát szerez. Monica kitűnt a tanulmányaiban, mert meg volt győződve arról, hogy másképp nem lehet sikereket elérni, csak szorgalommal. A jogtudomány érdekelte, így e világ felé fordult, ügyvéd szeretett volna lenni. Tizennyolc évesen felvették őt a Perugiai Egyetem jogi karára. A felsőoktatás azonban szintén nem volt olcsó mulatság, így, hogy pénzt szerezzen a tanulmányaihoz, kezdetben pincérnőként vállalt munkát egy helyi pizzériában. Aztán adódott egy lehetőség, hogy kipróbálja magát modellként.

A milánói modellkedés

Citta di Castellóban korlátozottak voltak a lehetőségei a modellkedés terén, ott nem tudott elég pénzt keresni ezzel. Ezért a szülei elé állt azzal, hogy Milánóba akar költözni az ügyvédi karrier reményében.

A nagyvárosi élet persze teljesen más volt, mint amihez addig hozzá volt szokva. Egy kis szobában kellett meghúznia magát, ráadásul megosztva egy bevándorlóval. Itt is elkezdett pincérkedni az egyik helyi kávézóban. Ekkor döbbent rá, hogy ügyvédi karriert befutni egy olyan városban, ahol ekkora a verseny e téren is, szinte lehetetlen. Ezért inkább elkezdett modellmunkákat keresgélni. Nem is kellett sokat várnia, míg szerződést kötött vele az Elite Model Management, egy ottani vezető modellügynökség. Monica elkezdett utazgatni a világban, elsősorban Párizsba és New Yorkba, s egyre népszerűbb divatmodell lett.

Több divatmagazinban is megjelentek a róla készült fotók, az első jelentős áttörés Monica anyagi helyzetében pedig azután következett be, hogy a Dolce&Gabbana márkának pózolt.

A 2000-es évek elejére (ekkor már színésznőként is egyre ismertebb volt) Monica Belluccit nemcsak Olaszországban, hanem számos más európai államban is imádták és megbecsülték. Neves globális ruhamárkák hívták meg, hogy vegyen részt legújabb kollekcióik bemutatóin, és folyamatosan újságírók nyüzsögtek körülötte. A modellkarrierje csúcsát 2004-ben érte el, az Ask Men's magazin szerint ekkor már a világ 100 legszebb nője között szerepelt, és több hollywoodi szépséget is maga mögé utasított.

A teste minden porcikáját használja

Monica kb. 1990-től, tehát 25-26 éves korától vetette bele magát a filmiparba. Debütáló szerepét a Családi élet című 1991-es tévéfilmben játszotta, de ebben még szinte észrevétlen volt. Későbbi elmondása szerint azonban akkor úgy gondolta, hogy ez még csak a kezdet, és rádöbbent, hogy a filmekben való szereplést legalább annyira élvezi, mint a fényképezőgépek előtti pózolást.

Rögtön a Családi élet után szerepelt még néhány filmben (pl. La riffa, Húzd meg, ereszd meg!), de egyik sem hozott neki nagy sikert, a gázsija is csekély volt, és nem figyeltek fel rá a rendezők. Így első jelentősebb áttörését a színészi karrierjében a Drakula jelentette, amelybe maga a nagy Francis Ford Coppola hívta meg őt. Na itt már felfigyeltek rá. A Drakula után Monica egymás után kapta a felkéréseket, s rövid időn belül olyan filmekben szerepelt, mint a Hógolyó (1995), a Szerelmi fészek, a Mennyire kívánsz? (1996), vagy a József című minisorozoat (1995).

Először a La riffában dobta le magáról a textilt, amit azóta több film kedvéért megtett. Tény, hogy büszke a testére, és soha nem félt megmutatni azt. „A testem nagyon fontos számomra! Az arcom, a karom, a lábam, a kezem, a szemem, minden. Mindent használok, amim van” – mondta.

Az 1996-os Szerelmi fészekért kapta addigi legnagyobb elismerését színésznőként, Cézár-díjra (a francia Oscar) jelölték a legígéretesebb fiatal színésznő kategóriában. Nem mellesleg e film forgatásán ismerkedett meg későbbi férjével, Vincent Cassellel is, akivel később még számos közös projektjük volt (pl. Visszafordíthatatlan, Farkasok szövetsége, Dobermann, Kémek között). A Maléna-beli szerepével pedig erősen tudott azonosulni. „Tudom, mit jelent egy olyan helyről származni, ahol mindenki ismer mindenkit, és amikor az utcán sétálva a férfiak folyton téged bámulnak, a nők pedig féltékenyek rád. Jól ismerem az érzést” – nyilatkozta.

Túl szép volt Mária Magdolnának

De jöttek az angol nyelvű filmek is, mint például a Meggyanúsítva 2000-ben (Gene Hackman és Morgan Freeman partnereként), vagy Bruce Willis mellett a 2003-as A Nap könnyei, hogy aztán elcsípjen egy mellékszerepet a kor egyik legfőbb mozgóképes fenoménjában, a Mátrix-franchise-ban. A Wachowski tesók a második (Újratöltve) és a harmadik (Forradalmak) részekben adták neki a Neóékat segítő Persephone szerepét.

A kasszasiker-sorozata aztán folytatódott Mel Gibson A passiójával (2004), amiben Mária Magdolna szerepét játszotta.

Gibson bevallotta, komoly próbatétel elé állította a stábot, hogy megpróbálják őt nem vonzóvá tenni, és hogy a keresztre feszítési jelenetnél például folyamatosan sarat kellett rá szórniuk, hogy tompítsák lenyűgöző szépségét.

Hozzátette, komolyan elgondolkodott azon, hogy ne Belluccit válassza a szerepre, mivel szinte túl szép volt Mária Magdolnának. Monica úgy vélte, hogy A passió forgatása egy spirituális utazásra vitte őt, noha ő maga nem keresztény. „Ha van valami, amiben hiszek, akkor az egy titokzatos energia, az, ami az óceánokat mozgatja az árapályok idején, az, ami egyesíti a természetet és a benne élő lényeket” – mesélte erről.

Persze A passió után sem volt megállás, később még olyan hollywoodi filmekben tűnt fel, mint pl. az Utál a csaj (2004), a Grimm (2005), a Golyózápor (2007), a Pippa Lee négy élete (2009), A varázslótanonc (2010), a 2015-ös Spectre – A Fantom visszatér (amiben egyébként ő lett minden idők legidősebb Bond girlje, 51 évesen), a Gyilkos memória (2022), vagy legutóbb Tim Burton új kasszasikere, a Beetlejuice Beetlejuice. Közben persze egy pillanatra sem feledkezett meg Európáról, így folyamatosan vállalt francia és olasz filmszerepeket is.

Bellucci elmondása szerint sosem a lehetséges kasszasiker miatt választotta a szerepeit. Olyan filmekre bólintott rá, amelyekben hitt, legyen szó nagy költségvetésű projektről vagy független szerzői műről. S persze az sem ártott a nemzetközi karrierjének, hogy folyékonyan beszél angolul, olaszul és franciául.

Baleset után esküvő

Monica eddig élete során kétszer volt házas. Első férje a fotós Claudio Carlos Basso volt, akivel 1990-ben álltak az oltár elé, de a házasságuk mindössze négy év után véget ért. Majd, ahogy fentebb írtuk, a Szerelmi fészek forgatásán ismerte meg Vincent Casselt. Állítólag eleinte nem kedvelték egymást. Monica arrogánsnak és beképzeltnek tartotta a francia színészt, aki pedig azt hitte Bellucciról, hogy csak egy butácska modell, semmi több.

Kölcsönös ellenszenvük azonban végül erős érzelmeknek adta át a helyét. Vincent összesen háromszor kérte meg Monica kezét, aki háromszor utasította vissza. Egészen addig, amíg Cassel balesetet nem szenvedett...

Monica megrémült, hogy elveszíti a kedvesét, és beleegyezett a házasságba, az esküvőt pedig 1999-ben tartották meg. Első lányuk, Deva 2004-ben jött a világra, Monica ekkor már 40 éves volt. Majd hat évvel később életet adott a második lányuknak, Leoninak is. „Az első gyermekem születése előtt nem álltam készen arra, hogy anya legyek. Nem álltam készen valami olyan hihetetlenül nagy dologra, ami örökre megváltoztatja az életemet” – mondta erről.

Ő és Vincent 14 éven át alkottak sokak által csodált sztárpárt. 2013-ban azonban már egyre több helyütt írták meg, hogy küszöbön áll a szakítás. Végül botrányok nélkül, csendben, békésen váltak el, egyes újságírók szerint pedig Monica az azerbajdzsáni üzletemberrel, Telman Ismailovval folytatott viszonya miatt került sor a válásra. A színésznő később a nála 8 évvel fiatalabb francia színésszel, Gilles Lellouche-sal élt párkapcsolatban, majd 2017 és 2019 között a szintén francia művésszel, Nicolas Lefebvre-rel randevúzott, köztük még nagyobb volt a korkülönbség, összesen 18 év.

Monica párja jelenleg az amerikai sztárrendező, Tim Burton (66), akivel 2022-ben szerettek egymásba, s aki rögvest szerepet adott neki új filmjében (ez mondjuk jellemző rá, színésznő szerelmeit mindig belepakolja a saját rendezéseibe), ő alakítja Beetlejuice halott exfeleségét, a bosszúra szomjazó Delorest a Beetlejuice Beetlejuice-ban.

Olasz lány, tehát szeret enni

Bellucci büszke arra, hogy európai színésznő, aki Amerikában is dolgozhat. Európai érzékenysége pedig erősen megmutatkozik a szépségéhez való hozzáállásában. „Én mindent megeszek, és nem akarok sovány lenni, az nem nekem való! Nem vagyok ráfixálva a soványságra. Tisztelem a természetességet” – mondta erről. S bár szeret Párizsban élni, azért hiányzik neki a spagetti földje, hiszen továbbra is olasznak tartja magát: „Úgy tekintek magamra, mint bármelyik olasz lányra, mert minden annyira olaszos számomra. Például az is, hogy szeretek enni.”

Monica szerencsére 60 évesen sem mutatja a lassulás jeleit. Továbbra is modellkedik és színészkedik.

Egyik legnagyobb vágya az volt, hogy együtt dolgozhasson egyik példaképével, Robert De Niróval, ez az álma pedig 2011-ben teljesült, amikor mindketten szerepeltek a Manuale d'am3re című olasz filmben.

Monica Bellucci egy független szépség, aki nem akar filmsztár lenni. Ahogy ő mondja: „Én csak egy színésznő vagyok. Nem a szépségről, a bájról vagy az érzéki megjelenésről van szó, sokkal inkább a színészetről. Ez az, ami engem foglalkoztat, és ez tesz boldoggá.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„ICE, takarodj!” – Bad Bunny történelmet írt a Grammy-gálán, majd elküldte a francba a bevándorlási hivatalt
A 68. Grammy-díjátadón Bad Bunny lett az első, aki spanyol nyelvű lemezzel nyerte el az év albuma díjat. Az estét azonban a bevándorlási hivatal elleni éles kritikák határozták meg, több sztár is felszólalt, köztük Billie Eilish, és az év felfedezettje, Olivia Dean.


Nemcsak a zenéről, hanem a politikáról is szólt a február 1-jei Grammy-díjátadó, ahol Bad Bunny történelmet írt, miközben több sztár is éles politikai üzenetet fogalmazott meg a színpadon.

Az est legfontosabb díjait, vagyis a „Nagy Négyest” Bad Bunny (Az év albuma), Kendrick Lamar és SZA (Az év felvétele), Billie Eilish (Az év dala) és Olivia Dean (Az év felfedezettje) vihette haza.

Bad Bunny Debí Tirar Más Fotos című lemeze lett az első, túlnyomórészt spanyol nyelvű album, amely elnyerte a fődíjat.

A díjak átvételekor azonban a beszédek gyakran politikai üzeneteket hordoztak, amelyek elsősorban az amerikai bevándorlási és vámügyi ügynökség ellen irányultak.

„Mielőtt megköszönném Istennek, azt mondom: ICE, kifelé! Nem vagyunk vadak, nem vagyunk állatok, nem vagyunk idegenek – emberek vagyunk, és amerikaiak vagyunk”

– mondta Bad Bunny egyik köszönőbeszédében. Hozzá csatlakozott Billie Eilish is, aki az év dala díjának átvételekor fogalmazott meg kemény kritikát.

„Senki sem illegális egy ellopott földön… A francba az ICE-szel”

– mondta.

Az év felfedezettje, Olivia Dean szintén a bevándorlók mellett állt ki.

„Bevándorló unokájaként állok itt... a bátorság terméke vagyok”

– jelentette ki.

A politikai állásfoglalások mellett a díjátadó zenetörténeti mérföldköveket is hozott. Először nyert k-pop dal a Grammyn: a KPop Demon Hunters Golden című szerzeménye kapta a vizuális médiához írt legjobb dal díját. Steven Spielberg pedig elérte az EGOT-státuszt, miután a Music by John Williams című filmjéért megkapta a legjobb zenei filmnek járó elismerést. „Ez az elismerés igazolja azt, amit ötven éve tudok: John Williams hatása felmérhetetlen, művészete páratlan” – nyilatkozta. Kendrick Lamar eközben a Grammyk történetének legtöbbet díjazott rap előadójává vált.

A további kategóriákban Lady Gaga Mayhem című albuma lett a legjobb pop vokális album, a rock mezőnyében pedig a Turnstile (legjobb rockalbum), a Nine Inch Nails (legjobb rockdal) és Yungblud (legjobb rockelőadás) diadalmaskodott. A country zene területén új kategóriákat vezettek be, a kortárs country album díját Jelly Roll vihette haza, aki rendkívül érzelmes beszédben köszönte meg feleségének a támogatást. „Megöltem volna magam, ha te és Jézus nem vagytok” – mondta a színpadról.

via BBC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
A fogalmatlan Bridgerton fiú esete Hamupipőkével - megnéztük a Bridgerton család 4. évadának első részeit
Lilaakác, fánktornyok, színkavalkád, ármánykodás, szerelem és főszerepben egy bamba férfi, aki keresi az ő Hamupipőkéjét. Ilyen volt a Bridgerton család negyedik évadának első etapja.


2020 óta követhetik a Netflix nézői a Bridgerton család tagjainak történeteit, amelyek Julia Quinn írónő azonos című regényfolyamának főszereplői. A nyolc évad a család nyolc gyermekének szentel egy-egy felvonást. A sorozat egybefüggő, aki még nem találkozott vele, feltétlenül az első évadtól nézze. (Némi spoiler olvasható az írásban.)

Amikor 2024 tavaszán a Netflix leadta a Bridgerton család harmadik évadát, rajongók milliói kaptak a szívükhöz, atyaég, egészen 2026-ig kell várni az újabb évadig? Vágnánk már a centit, de ekkora mérőszalag nincs is!

Aztán eljött 2026, amikor végre nézhető a sorozat negyedik évada - annak is a fele. A Netflix nem tanul a rajongók panaszáradatából, ez az évad is két részletben érkezik. Az első négy epizód január 29-én került fel a streamingre, míg a többi február 26-tól látható. Ekkora mérőszalag pedig már létezik, úgyhogy lehet nyiszálni!

Minden évad előtt őrült találgatások folynak, a nyolc gyermekes Bridgerton család melyik tagja kerül a következő évadban rivaldafénybe. Talán az a Francesca, aki legutóbb férjhez ment? Julia Quinn eredeti könyvsorozatában pont Francesca alakja és története a leginkább megkapó és megható, sokan várták, hogy ő lesz fókuszban a 2026-os epizódokban.

Abban viszont nagy az egyetértés, hogy Francesca és férje között a sorozatban körülbelül annyi a kémia, mintha két plüssmackó ülne egy-egy fotelben. Nulla.

Eloise neve is előkerült, mint a negyedik évad főszereplője. A különc lány, aki nem kapkod férjet találni és sokkal inkább bújik könyvei mögé, sokak kedvence.

A negyedik évad befutója viszont Benedict Bridgerton lett, a család második fiúgyermeke.

Nagyvilági fazon, habzsolja az életet, buja estéken, orgiákon, alkoholmámorban úszó közegben érzi jól magát, és esze ágában sincs megnősülni. Ám édesanyja folyamatosan dünnyög a fülébe, és sóhajtozik, nem lesz ennek jó vége. Így esik, hogy Benedict úrfi végül megjelenik egy maszkabálon, ahol megakad a szeme egy igéző szépségű, ezüstruhás leányzón, akinek csodálatos a mosolya, kecses a járása, bár táncolni nem tud. És, aki akkor, amikor éjfélt üt az óra, hirtelen elszalad, a döbbent uraság kezében hagyva kesztyűjét.

Ismerős a történet? Persze, hogy az. Tökéletes Hamupipőke történet cipellő helyett kesztyűvel.

Sophie Baek, a nemesi születésű, ám gonosz mostohája által cselédsorba űzött (ugye, hogy Hamupipőke?) ifjú hölgy és a bosszantóan vaksi, bamba és teljesen fogalmatlan Bridgerton fiú később újra találkozik, ám szerelmük kibogozására még várni kell.

A Grimm testvérek mesebeli hercege hasonlóan béna volt: meg tudja vajon magyarázni bárki is, miért bajlódott a herceg egy fél pár cipővel, amikor csak a hölgy arcát kellett volna megnéznie, akivel egész este táncolt?

Nos, Sophie Baek legalább álarcot visel, ráadásul Benedict Bridgerton egyértelműen képtelen meglátni a cselédlányban az ezüstruhás kisasszonyt, így talán a történet jobban hihető a Netflix sorozatában.

Ez az első négy epizód egyébként egyértelműen rászegezi a fókuszt magára a családra, a többi mellékszereplő kevesebb hangsúlyt kap. Lady Danbury például a királynőt unja, a királynő pedig leginkább mindent. Lady Whistledown, azaz Penelope görcsösen igyekszik pletykatémákat találni, míg teljesen zsákutca azt a sztori is, amelyben a királynő új udvarhölgyét keresik. Már senki nem is emlékszik, kik voltak Mondrichék, értelmetlen a házaspárt a negyedik évadban is mellékszálakkal szerepeltetni.

Maga a Bridgerton család viszont, miután már szinte minden gyermek nagykorúvá cseperedett, szerencsére bőven elég izgalmat tud nyújtani.

Lady Violet és Lord Marcus szerelme meghatóan szép, a család legfiatalabb gyermeke, Hyacinth nem fér a bőrébe, annyira szeretne végre már felnőni. És Eloise... Nos, ő még mindig ugyanaz az Eloise, akinek vág az esze, mint a beretva és fütyül a társadalmi konvenciókra.

Meg kell említeni azt is, hogy a Shonda Rhimes producerhez oly jellemző woke-irányzatok ismét nagyon erősen képviseltetik magukat a negyedik évadban is. Julia Quinnek, a Bridgerton-könyvek szerzőjének teljes támogatásával egy laza nemváltás is megtörténik, miután a regénybeli Michael a sorozatban már Michaela lesz. És a negyedik évad főhőse, Benedict úr sem különösebben válogatós az első epizódban, amikor eltakarja őt a vastag dohányfüst.

Hogy mi a titka a Bridgerton családnak?

Sokan igyekeznek megfejteni ezt, pedig a válasz roppant egyszerű. Színes, szagos, romantikus álomvilág ez, békaszínű uszályos ruhákkal, lilaakáccal, méteres macaron- és fánktornyokkal, piruló orcával, estélyekkel, bálokkal, egyszerre mozduló párok keringőivel és sok-sok titokkal, pletykával és szerelemmel. Egy mese, ahová jó elbújni a hétköznapok elől.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A rajongók tiltakoznak, a stúdió magyarázkodik – a Star Trek: Csillagflotta Akadémia tényleg ekkora katasztrófa lenne?
A Paramount szerint ez forradalmi modern sci-fi a SkyShowtime-on, a rajongók szerint inkább baleseti jegyzőkönyv. TikTok-dialógusok, kánontiprás és kartonpapír-figurák: nem lehet megmenteni a legendát?
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2026. február 06.



A Star Trek: Csillagflotta Akadémia megérkezése akkora port kavart, hogy az ember már-már azt hihetné, valami radikálisan új, forradalmi irányváltásról van szó. A valóság ennél prózaibb és sokak számára jóval kiábrándítóbb.

A rajongói felháborodásokat a stúdió rendre politikai indíttatású támadásokkal magyarázza, ám ez az érvelés egyre kevésbé tűnik meggyőzőnek.

A Star Trek közönsége ugyanis nem tegnap lépett be a Csillagflottába: generációk nőttek fel az eredeti 1966-os sorozaton, az Új nemzedéken, a Deep Space Nine-on, a Voyageren vagy az Enterprise-on. Ezek a szériák sosem voltak mentesek társadalmi üzenetektől, sőt, sokszor kifejezetten bátran nyúltak érzékeny témákhoz, de mindezt gondolatébresztő tudományos fantasztikumba csomagolták, nem pedig aktuálpolitikai checklista látványos díszleteibe.

Az utóbbi évek Paramount-féle Star Trek-termései azonban sok nézőben azt az érzést keltették, hogy valami alapvetően félrecsúszott. A netflixes Discovery már indulásakor megosztó volt, de egy ideig én is néztem. A Picard három évadából legfeljebb egy fél szezon működött igazán, a Strange New Worlds pedig hiába próbált klasszikusabb hangvételt megütni, nem tudta maradéktalanul visszahozni a régi varázst, majd jó gyorsan földbe is döngölte azt amit két évad alatt felépített.

A Section 31 pedig aztán végképp kiverte a biztosítékot: egy drága, harsány, identitásában bizonytalan streaming film lett, amely inkább tűnt franchise-hasznosítási kísérletnek, mint szeretettel összerakott sci-finek.

A Csillagflotta Akadémia ebbe az egyre vitatottabb Alex Kurtzman „producerzseni” korszakába érkezik, és adna új reményt. Hát nem fog.

Az egyik legnagyobb problémám a dialógusokkal van. A karakterek olyan nyelvezetet használnak,

mintha egy középkorú marketinges próbálná kitalálni, hogyan beszélnek a Z generáció tagjai egy TikTok-kommentmezőben.

Ez a stílus nemcsak idegennek hat egy hatvanéves franchise univerzumában, hanem gyakran önmaga paródiájává válik. Nem felfrissíti a világot és modernizálja, hanem őszintén kellemetlen lesz. Ráadásul felmerül a kérdés: kinek is szól mindez? A fiatalabb közönség aligha rohan tömegesen egy több évtizedes sci-fi sorozat újabb iterációjáért, a régi rajongók pedig értetlenül állnak a tónusváltás előtt. Azokat elidegenítik, akik az igazi rajongók lennének, újakat pedig képtelenek bevonzani. Az eredmény egy furcsa vákuum, amelyben mintha nem létezne valódi a célcsoport. Ám szórakozás se sok.

A Csillagflotta Akadémia története időben messzire ugrik, a 32. század végére, ami kétségkívül kényelmes megoldás: így az alkotók gyakorlatilag bármit megtehetnek anélkül, hogy túl sokat kellene bajlódniuk a korábbi kánonnal. A Föderáció széthullott, a kolóniák elszigetelődnek, az univerzum újraegyesítésre vár, ez akár ígéretes kiindulópont is lehetne. Holly Hunter alakította Nahla Ake kapitány egy tragikus múltbéli döntés súlyát cipeli, miután ezekben a nehéz időkben elszakított egy gyereket az anyjától. Ugrunk egy jó pár évet az időben, közben a krízis megoldódott (elég szájbarágós COVID párhuzam), és a Föderáció megtalálja a fiút, Caleb Mirt (Sandro Rosta), aki felnőttként körözött bűnöző lett.

Holly Hunter válaszút elé állítja a férfit: Csillagflotta Akadémia vagy börtön.

Ez a dramaturgiai fogás azonban több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. A Csillagflotta hagyományosan a Föderáció elitje volt, a legkiválóbbak gyűjtőhelye, nem pedig egy kozmikus alternatív büntetés-végrehajtási intézet. A sorozat persze igyekszik erkölcsi leckét adni arról, milyen károkat okoz a családok szétszakítása. Csak éppen olyan finomsággal, mintha légkalapáccsal kopogtatnák a néző homlokát. A finomkodás sosem volt erőssége a Kurtzman produkcióknak.

Az első rész főgonoszát Paul Giamatti alakítja, ám a fenyegetés helyett inkább groteszk hatást kelt. Nehéz komolyan venni azt a jelenetet, amikor egy termetes, izomkolosszus harcos majdnem alulmarad a majd 60 éves 170 cm-es színésszel szemben egy kézitusában.

Lehet ezt idegen fajokra és különleges képességekre fogni, de a vizuális benyomás ettől még inkább komikus, mint félelmetes.

A sorozat egészére jellemző ez a disszonancia: drámai pillanatokat akar, de gyakran paródiába csúszik. Olyan, mint egy rossz szuperhősfilm, menő akar lenni, de helyette csak szánalmas. Joss Wheedon-féle párbeszédek működtek egy Buffy-ban, vagy egy FireFlyban, de itt nagyon nem önazonos ez a stílus a Star Trek 60 éves örökségével.

Narratív szempontból sem túl rózsás a helyzet. Az epizódok sodródnak egyik érzelmi kitörésből a másikba, miközben nehéz kitapintani egy valóban átgondolt, hosszabb ívű történetet. Itt nincs értelem, csak érzelmek.

A karakterek többnyire egyetlen tulajdonság köré épülnek, mintha egy produceri checklistát pipálnának végig.

Itt a félénk zseni, ott a minden helyzetben legyőzhetetlen harcos, amott a testpozitív öntudatra ébredt 17 éves tinilány hologram. A Star Trek mindig is sokszínű volt, de korábban a figurák személyisége nem merült ki egyetlen címkében. Spock sem pusztán „a félvér”, hanem belső konfliktusokkal küzdő, komplex személyiség volt. Ehhez képest az Akadémia szereplői gyakran kartonpapír-vázlatnak hatnak, mint egy Disney-sorozat a 2000-es évekből.

A kánonhoz való viszony különösen fájdalmas pont. Érzelmeket villogtató Vulkániak, akik humorizálnak, pacifista Klingonok, akik többapájú családokból származnak, sőt egy genetikai szabályokat felrúgó Jem’Hadar leszármazott is felbukkan.

Az alkotók megnézték a Star Trek lexikon borítóját (bele már nem sikerült lapozni) és senki sem mondta el nekik, hogy nem lehet egy Jem’Harad nő, mert ők genetikai úton szaporodnak, más fajokkal pedig végképp kizárt, hogy vegyüljenek.

Ezeknek az ellentmondások semmi köze a kreatív újragondoláshoz, pusztán hanyagság, ami egy ilyen múltú franchise esetében nehezen megbocsátható.

Mindez azért különösen keserű, mert a Star Trek valaha jóval több volt egyszerű tévésorozatnál. Az elsők között teremtett aktív rajongói közösséget, saját találkozókkal még a Comic Con aranykora előtt, és nem egy mérnök vallotta be, hogy gyerekkori inspirációként hatott rá Gene Roddenberry erredeti víziója.

Steve Jobs legendásan rajongott a franchise-ért, és állítólag külön kérte a mérnökeit, hogy az eszközeik úgy nézzenek ki és úgy működjenek, mintha az Enterprise-ról érkeztek volna.

Ehhez képest a Csillagflotta Akadémia inkább tűnik egy drága, identitását kereső mellékvágánynak, mint a jövőről szóló, optimista látomás örökösének. Itt van neon ugrókötél, neon fülhallgató, minden a jelenlegi technológiai szintet mutatja, csak neon. Semmi igazán forradalmi.

A legszarkasztikusabb megjegyzések sem tudják teljesen elfedni a csalódottságom: sokan nem azért kritizálják ezt a sorozatot, mert gyűlölnék a Star Treket, hanem éppen ellenkezőleg, mert túl jól ismerik, és fájó látni, milyen irányba sodródott.

Ez egy Star Trek sorozat, olyan emberek tollából, akik nem értik a Star Treket és olyan embereknek készült, akik nem szeretik a Star Treket

A Csillagflotta Akadémia nem pusztán egy félresikerült spin-off sorozat, hanem egy újabb állomás abban a korszakban, amelyben a franchise mintha teljesen elveszítette volna saját iránytűjét. Lehet, hogy egyesek számára könnyed „guilty pleasure”, de azoknak, akik a régi, gondolkodásra késztető, bátor tudományos fantasztikumot keresik, ez az akadémiai évfolyam inkább bukást érdemel, mint dicséretet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Homer Simpson figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” - egy 26 éves rajzfilmepizód hirtelen egészen más értelmet nyert
A Simpsons alkotóját, Matt Groeninget Epstein egyik áldozata nevezte meg a bírósági iratokban. Ami kiderült, teljesen új megvilágításba helyezi a sorozatot.


Újra forr az internet egy 26 éves Simpson család-epizód miatt, a rajongók szerint ugyanis a rajzfilm egy hátborzongatóan pontos jóslatot tett Jeffrey Epstein pedofil-szigetéről – írta a New York Post. A vita most azért lángolt fel ismét, mert a kérdéses jelenet újra virálissá vált a közösségi médiában. A „The Computer Wore Menace Shoes” című,

2000-ben bemutatott részben Homer Simpson Mr. X álnéven pletykablogot indít, amivel felfedi Springfield sötét titkait.

Amikor azonban egy kitalált sztorija véletlenül igaznak bizonyul, elrabolják és egy titokzatos szigetre viszik, ahol azokat tartják fogva, akik túl sokat tudnak.

A rész végén Homer oldalán egy üzenet jelenik meg, ami „egy szigeten lévő őrült alakokról” szól, akik „titokban irányítják a világot”.

A rajongók azonnal párhuzamot vontak a jelenet és a néhai Jeffrey Epstein botránya között, aki a vádak szerint éveken át kiskorú lányokkal szembeni szexuális visszaéléseket és emberkereskedelmet folytatott a Karib-tengeri magánszigetein, Little Saint James-en és Great Saint James-en. „A Simpson család figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” – írta egy kommentelő az X-en.

Egy másik felhasználó szerint „a Simpson család beszélt el nekünk először az Epstein-aktákról”. A valóságban az epizód harmadik felvonása az 1967-es brit kultsorozat, a The Prisoner (A fogoly) paródiájaként adták el, amely szintén egy férfiról szól, akit egy elzárt szigeten tartanak fogva, miután túl sokat tudott. A részben még a sorozat eredeti főszereplője, Patrick McGoohan is vendégszerepelt.

Az összeesküvés-elméleteket tovább fűti a sorozat alkotóját, Matt Groeninget érintő állítás.

Epstein egyik legismertebb áldozata, Virginia Giuffre – aki 2025-ben öngyilkosságot követett el – egy 2019-ben nyilvánosságra hozott bírósági iratban azt állította, hogy Epstein arra kényszerítette, hogy masszírozza meg Groening lábát a milliárdos magángépén.

Giuffre arról írt, hogy undorodott a férfi „kérges lábkörmeitől”.

A kommentelők ezt bizonyítéknak tekintik. „Matt Groening beletette Epsteint a 'The Simpsons'-ba. Virginia Giuffre arról írt, hogy Epstein gépén volt Groeninggel, és masszíroznia kellett az izzadt lábát!!” – írta egy felhasználó. Fontos kiemelni, hogy Groening ellen soha nem emeltek vádat az üggyel kapcsolatban.

A sorozat készítői többször is reagáltak a „Simpsons-jóslatokra”. Matt Selman showrunner szerint a sorozat nem jósol, csupán a történelem ismétlődő mintázatait dolgozza fel, és a több száz epizód miatt statisztikailag elkerülhetetlen, hogy néha egybeessenek a valós eseményekkel.

Viszont, ha számításba vesszük, hogy a sorozat egyik agya rendszeresen összejárt a világ szexfüggő hatalmasságaival, a rajzfilm meghökkentő jóslatai talán nem is jóslatok voltak, csak bennfentes információk a jövővel kapcsolatban.


Link másolása
KÖVESS MINKET: